A Czucor Fogarasi szótár egyre többször kerül említésre.
Egyre több író, költő foglalkozik a magyar nyelv szógyök alapú felépítésével, ami nekem, amatőrnek, nagyon érdekes és logikus.
A hozzáértőktől arra szeretnék választ kapni, hogy miért nincs hivatalos elismerése ennek az elméletnek ?
" Ezek szerint a kies táj a köves, és a kietlen az kő nélküli "
Igen, valahogy az ötletelős nyelvész elképzelése ez volna, kissé én is furcsállom ezt de ilyesmi magyarázattal indokolja meg:
A kietlen tájak, pusztaság, sivatag, föld az vízhiányos. Ez egyébként nem áll többnyire messze a valóságtól. Itt még nincsenek neki kövek, majd az most jön.))
A kies tájak viszont vízben gazdagok, és hát hol erednek a tiszta vizek?... A sziklás, köves, kavicsos talajban. Erről szólna röviden és tömören a dolog. Csak ezzel az a gondom hogy már a régi szövegek környezetében sem stimmel ez a köves-követlen dolog, vannak köves kietlen tájak is nem csak a Földön hanem mondjuk épp a Holdon is. Aztán kevés kietlenebb hely van annáll.
A kies hely sem köves sokszor, hiszen gyakorta mezők, legelők jelzője is ami ritkán köves, meg hát ez igeként is funkcionált hogy valaki kiesíti a lakhelyét mondjuk, ami aligha kövesítést jelent hanem azt hogy KIszépíti a lakhelyét, kidíszíti ahol lakik, azt az életteret...
A kies vagy kietlen több okból sem lehet azonos a kéj szóval. Eleve a kietlen szó messze jóval megelőzi mindkét szót, tehát nem képződhetett egyikből sem.
Szinonimaként használt szavak a köznyelvi szövegkörnyezetben bármikor felcserélhetőek, és azonos vagy legalább is hasonló értelmű mondatokat kapunk. De amire azt mondjuk kies arra szinte sose állítjuk hogy kéjes, és ez fordítva is igaz. Kéjesen lehet mosolyogni, de kiesen nem, ezt régen se írták így soha.
De a völgyek sem voltak régen se kéjesek, és ma is igen hülyén néznének az emberre hogy ha így fogalmaznánk. A két szó nem cserélhető egymással mert mást jelentenek. Régen se cserélték fel.
A kies és kietlen gyöke a KI lesz, nem érzem körértelműnek a szót még akkor sem ha épp valaki kihajol az ablakon sem , a lényeg azon van hogy bentről ki, ha épp nem hajol hanem kiáll a párkányra akkor is KI áll oda mindenféle köríves hajlás sem kell már ahhoz. A másik KI meg maga az ember a személy AZ KI-re (aki)
még rámondják ezt.
A kívülálló szó kicsit közösíti is őket, a kint állóról nem tudni KI lehet.))...
""Különö-sen mondjuk vidékről , tájról , erdőről , kertről ligetről, mely a szemekre kellemesen hat, mely az érzékeknek gyönyörélvet nyújt."
Érdekes, hogy ezt pont fordítva értelmezed, mint én.
Szerintem ez épp, hogy azt erősíti meg, hogy azért használjuk a kies jelzőt a tájra ha szép, mert jó érzéseket kelt.
Nehogy kitaláljuk már, hogy a kéjérzést a szép táj után nevezték meg!
"Azonban a 4500-5000 éves írás mást mond. Abban egyértelműen a földről (Föld) van szó, konkrétan az a jelentése."
És, akkor mi van?
Semmit sem bizonyít. Csak egy lehetséges értelmezési irányról van szó, amit viszont a magyar nyelv cáfol.
"Amikor a paraszt KI ment, akkor azt a földre értette, amit művelt. Nem kéjelegni ment, hanem a földre."
Átvitt értelemben kéjelegni ment, mert minden kénye a földből származott. A Földanyától, akit pl. fölszántott. A nő kiskertjét is fölszántják, amikor a férfi szerelmeskedik vele. Nem olyan bonyolult átvinni a kéj értelmét a földre, ami minden földi jót ad.
Ki (2)
"igekötő, és ih. általán am. bizonyos térből, körből, helyből elhajló, eltérő irányban. Tehát a k itt is elhajlást jelent."
"Persze a -RÁG gyöknek is utána kéne nézni , mert az biztosan sokat segítene a jelentés tisztázásában"
Ugye a nadrág szó második fele ez. Szerintem ez adja magát, a konkrét hangalak megmutatja. Van egy szavunk aminek az első 6 betűje pontosan ugyanaz mint a nadrág szinte, a NADRAGULYA. A szó az első 6 betűig ugyanazon gyökökből épül fel. A jelentések is stimmelnek itt is és ott is.
A "RAG" a ragasztás fogalom gyökszava, a nyelvtani ragok is ragasztások. A nadragulya is egy ragadós növény, illetve nem zárom ki hogy köze van a "ragály" szóhoz is hiszen egy erősen mérgező növényről beszélünk. A ragály szó is a ragasztás gyökszavát hordozza mind értelmileg, mind hangalakilag is.
A rag-rág dologban még ott az ÁG szó is, a nadrág is elágazó és a nadragulya szára is épp ilyen...
"Még olyan verzió is van aki szerint a szavak elején lévő KI az valójában kő lenne."
No, persze... Hülyeséget bárki állíthat. Ezek szerint a kies táj a köves, és a kietlen a kő nélküli. Csupán ennyit kellett volna végiggondolnia, s máris rájött volna, mekkora badarságot állított.
"A KÉJ verzió meg nem igazán illik a szövegkörnyezetre ahol a kies szó használatban van, nem azonosítjuk a kéjérzettel a völgyeket, pusztákat, vidékeket,"
Ha nem szexuális oldalról nézed, akkor az őseinket kellemes (kéjes) érzés kerítette hatalmába, ha egy növényben, állatban gazdag tájra leltek, hisze az hosszú időre biztosította számukra a jólétet.
"Viszont észrevettem hagy gyakran volt É betűzve a szó, azaz kiétlen formában is használták."
Jó észrevétel: Ki-ét-len, azaz ét-ek/étel nélküli: se növény, se állat nem él rajta, azaz kietlen, élhető föld nélküli.
"A nyelvünkben ez 2 dolgot jelent: vagy irányt mint a kifelé, vagy az embert a személyt, azaz KI ?, valaKI, bár,KI, akárKI, sen-KI, minden-KI."
E két dolog visszavezethető a földre:
- Ha valaki KI ment (mondjuk a barlangból, kunyhóból, házból, nem mehetett máshová, csak a "földre", azaz KI. A természetbe.
- A vala-KI (vala/van a földön) nem volt más, mint az a földi lény, akit embernek nevezünk, hiszen az istenek az égben laktak. Világos a képzettársítás: valaki=ember (aki vala a földön).
"Érdekes egyébként hogy gyakran a puszta az ami már régen is lehetett egyaránt kietlen de kies is."
Attól függően, hogy kinek számított élettérnek. Aki pásztorkodott, és legeltetett, annak a füves puszta nem volt kietlen. De, ha nem volt se fű, se fa rajta, akkor már neki is kietlen volt.
De, ha ezt a vízhatlan gatyát nevezték el nadrágnak, akkor az sem volt úri viselet..
Mert, ha a nadrág éppen a ned- nedv- gyökkel, azaz a vízzel hozható kapcsolatba, akkor csak ez lehet a magyarázat. Vagy az, hogy átázik és nedves lesz, vagy az, hogy víztaszító és megvéd az esőtől. De miután a gatya ma sem víztaszító, és a parasztik hordták, valószínűsíthető, hogy a zsíros gatyát (a víztaszítót) nevezték el nadrágnak. Persze, a -rág gyöknek is utána kéne nézni, mert az biztosan sokat segítene a jelentés tisztázásában.
"Úgy tudom, hogy a közemberek ott is gatyát hordtak, nem nadrágot."
Ezt nem tudom. És azt sem hogyan nevezték ezt a ruhadarabot, így erre nem tudok mit mondani.
"Ellenben később a földművelő és "helyben pásztor" tömeg által elnevezett nadrág lett az általános elnevezés."
Csak ők ma is gatyának nevezik...
"Mi már csak ezt ismerjük."
A paraszt ma is a gatyát ismeri, mert az nem nadrág. Amit mi nadrágnak nevezünk, az már egy modern ruhadarab.
"Rengeteg feltételezésre ad okot az ismerethiány."
Ez igaz, de vannak fogódzkodók, s azok alapján jó közelítéssel lehet helyes következtetésre jutni. Nem garantáltan, de jó eséllyel....
"Ebben ezt találtam: "Betű szerént am. a kedélynek tetsző, kedves érzéket gyönyörködtető.""
És közvetlen utána ez áll:
"Különö-sen mondjuk vidékről , tájról , erdőről , kertről ligetről, mely a szemekre kellemesen hat, mely az érzékeknek gyönyörélvet nyújt. Kies völgyek , halmok , kertek , ligetek. Kies tájék. Kies fekvés város, helység. Isten kies kertbe helyezte az első emberpárt. Kies szép mezei lakok. Kies fürdhelyek."
Tehát a gazdag vegetáció (föld) az, ami KI-es.
"Szóval, a kedélynek tetsző. Ez azt jelenti, hogy a kedély alapján minősíti történetesen a tájat és nem fordítva."
Teszi ezt (C-F) a mai átvitt értelméből visszafejtve.
Azonban a 4500-5000 éves írás mást mond. Abban egyértelműen a földről (Föld) van szó, konkrétan az a jelentése.
KI = föld, hely. (461. ékjel)
Istennevekben is ez a jelentése: Ki-sar és An-sar (Föld ura, Ég ura) ill. En-ki és En-lil (Föld Istene, Ég (levegő/lélek) Istene), így még régebbi szóbeli hagyomány is őrzi a KI jelentését.
És még megerősítésnek: a KI-ta jelentése (461. ékjelnél) = lent, földszinten, azaz a földön.
Sehol nem találtam olyan jelentését a szónak, mely kedélyállapotra vonatkozna. Így azt látom bizonyítottnak, hogy az első jelentése a "föld", s ennek átvitt értelmű jelentése a "kellemes", "kéjes". Ez meg is felel őseink gondolkodásának, hiszen nekik a az élhető hely (dús vegetáció) jelentette a túlélést. Aztán ez a táj jelentette számukra a jólétet, a jó kedélyállapotot. Így a sorrend adott, s meg is felel az általam leírtaknak.
"A sumérok nem írják felül a magyar nyelvet. Nem lehet csak azért mérvadó, mert náluk a földet jelenti."
Nem, nem írták fölül, ugyan azt jelenti náluk is, mint nálunk. Amikor a paraszt KI ment, akkor azt a földre értette, amit művelt. Nem kéjelegni ment, hanem a földre.
"Honnan tudjuk, hogy nem ez-e a képzettársítás?"
Onnan, amit fentebb leírtam. (Meg már korábban is.)
A "kies-kietlen" dologgal kapcsolatban nyomozgattam még hátha tisztul itt ez a kép. Még olyan verzió is van aki szerint a szavak elején lévő KI az valójában kő lenne.))
A KÉJ verzió meg nem igazán illik a szövegkörnyezetre ahol a kies szó használatban van, nem azonosítjuk a kéjérzettel a völgyeket, pusztákat, vidékeket, vagy épp a vándor útja mikor épp menetel sem kéjes, ha csak nem csinál magával valamit menet közben a hegyi utakon, de az ma már amúgy is büntetőjogi kategória inkább.))
Igen régi szövegeket nézegettem és úgy tűnik hogy mind közül a "kietlen" szó tűnik a legrégebbinek.
Nagyjából mióta megőrződtek magyar írások, ez a szó már felbukkan és döntően KI vagy KY formában jelenik meg, azaz a második hang egy I lesz. A Kéj szó még csak jóval ezt követően jelenik meg, a kies szó még a kietlent csak úgy jóval 200 évvel követi.
És itt jöhet a kérdés akkor hogy akkor mit fosztóképezhet a kietlen szó?.... Mert számomra nem kérdés hogy ez ugyanúgy van képezve mint temérdek társa a nyelvünkben. Viszont észrevettem hagy gyakran volt É betűzve a szó, azaz kiétlen formában is használták. A szótő vagy gyök nálam mindenképpen a KI lesz. A nyelvünkben ez 2 dolgot jelent: vagy irányt mint a kifelé, vagy az embert a személyt, azaz KI ?, valaKI, bár,KI, akárKI, sen-KI, minden-KI.
Mi van olyankor ha ez a "ki-é-tlen" föld, puszta stb, a birtok nélküli gazdátlan úgymond sen-KI földjét jelenti, ami persze okkal az mivel nincs ott víz, terméketlen esetleg, messze mindentől tehát elhagyatott.
Nincs ott ezért sen-KI, így KI-É-Tlen a hely, nem művelik és a hely amolyan senKIÉ. Érdekes egyébként hogy gyakran a puszta az ami már régen is lehetett egyaránt kietlen de kies is.
Viszont a kies puszta a szövegben kisvártatva kiderül hogy ez bizony már valaki birtoka, szépen is van gondozva ezért, tehát itt már van a személy az a- KI, aki kiesíti ezt, kiésíti. A birtokok amelyre meg igényt tart egy ember, egy (vala)KI, nyilván vele jár hogy jó esetben gondozza, szépítgeti, a helyszínen jók a környezeti adottságok, vele jár hogy itt víz is van meg termékeny a talaj is. Összefügg a termékenységgel ily módon, viszont a KI szóból van származtatva, senkitlen szavunk is volt, ma már ez nem nagyon van használatban.
A táj mondjuk meg túrázáskor azért lehet egyszerre kietlen és kies is mert egymást váltják az elhagyatott helyek, illetve a "kiesített" helyek...
"A CZ-F ezt például meg is kísérelte, kábé minden hangra ír olyan 6-8 durván tágan értelmezhető fogalmat, amelyekbe aztán csak-csak beleesik valamilyen formában minden. A kérdés az hogy ezt elfogadhatjuk magyarázatnak?..."
Azt nem tudom, hogy minden hang magyarázatát el lehet- e fogadni, de abban biztos vagyok, ők is elindultak valamilyen logika mentén...
"Lehet é egy hangnak akár pusztán egy magyarázata, vagy kezdetben csak leutánoztuk vele a hangokat?... "
Arra már mi is rájöttünk az eddigi beszélgetések során, hogy természetes hangokat és érzelmeket fejeznek ki az egyes hangok.
"Eleve beszéd nélkül már értelemmel ruháztuk fel volna őket?... "
Nyilván, hiszen ez a kommunikáció első és egyben a legkezdetlegesebb eszköze, ami hangok útján közvetíthető. A testbeszéd, mimika nem tartozik közvetlenül a beszéd fogalomkörébe, noha segíti a megértést még ma is.
"Ezeket kéne átvennünk aztán jutunk amire.))..."
Nosza, próbáljuk meg! Kezdjük azokkal a hangokkal, melyeket már tárgyaltunk, vagy menjünk abc sorrendben?
"Ha a hangnak tényleg van önálló jelentése akkor meg kéne találni hogy mi is az pontosan, 100 féle nem lehet mert akkor voltaképp bármit jelenthet. "
Ez biztos! Hiszen az ősember nem úgy kezdett beszélni, hogy leült és azon morfondírozott, mi is legyen ennek, vagy annak a növénynek a neve? Aztán a homlokára csapott és azt mondta legyen ez a kelkáposzta, a másik meg legyen szerecsendió!
Viszont arra is kell számítanunk, hogy vannak átvett szavaink is, melyek hangjai más jelentésűek lehetnek. Nehezíti a helyzetet az is, hogy rengeteg gyök már átvitt értelmű jelentést hordoz. Minden esetre valamilyen tendenciát minden bizonnyal sikerül felfedezni, ami jó kiindulás lehet.
Azt is megnézhetjük, hogy más nyelvekben milyen párhuzamokat találunk. Szerintem nagyon izgalmas dolognak nézünk elébe....
"De a doromboló macska D-RR és a forrásban lévő víz F-RRR hangja szinte meg tagadhatatlan hasonlat a valósággal. Itt is volna az egyedi hangnak önálló jelentése vagy csak illusztrálta az ember a környezete hangjait?... "
Úgy gondolom, minden hangnak volt és meg is maradt az egyedi jelentése (még átvitt értelmű ősgyökök, gyökök, szavak esetében is, csak ott meg kell találni az eredeti jelentést, amit képzettársítottak valamivel. Mint a piros - tüzes azaz tűz színű esetében. Ez a példa elég könnyű, hiszen a tűz szó (pir-) gyakori más nyelvekben, és a magyarban is, igaz kicsit messzebb áll az eredeti jelentésétől: pl. pirkad, pirít, szemben a pir-o-technika szóban levővel, mely kifejezetten tűz jelentésű.
A pir- gyökben valószínűleg a "p" pattogás hangutánzás hangja szerepel, az "í" meg annak szúró/égő fájdalomnak a kifejezője, amit egy szikra okoz a bőrünkön.
Az "r" pedig (az eddigi "tapasztalatok" szerint) a folyamatosság, a gyors ismétlődés, a borzongás (remegés) hangja: brrrr.
Tehát aki a pir szót megalkotta, nyilván a már meglévő hangokat pakolta össze, pontosabban először csak kettőt rakhatott össze: A "p"-t és az "í"-t, ami a kipattanó szikrát jelenthette. Az "r" csak később kerülhetett az előbbi kettőhöz, s mint a sorozatban kipattanó, felfelé kavargó szikrák folyamatos mozgására utaló hang az előbbi két haggal együtt már magát a tüzet jelentette.
Aztán van itt még egy lényeges kérdés: Milyen lehetett a hangok eredeti kiejtése? Mert a fonetikai abc (IPA) https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemzetk%C3%B6zi_fonetikai_%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9 egyetlen hangra is több változatot ad meg, bizonyítva, hogy a hangok különbözőképp alakultak ki. A magyar nyelv sem lehet ez alól kivétel, a mi hangjaink kiejtése sem lehetett olyan tiszta, mint manapság.
A felmerülő nehézségek ellenére is azt gondolom, ha nem is hiba nélkül, de fel lehet vázolni egy olyan "szótárat", ami a hangok jelentését tartalmazza és jó közelítéssel meg is felel a valóságnak. Minden bizonnyal lesznek olyan szavak, amiket nem fogunk tudni besorolni sehova az éppen imént felvetett nehézségek valamelyike okán....
"A nád, nadrág szó eredetének vizsgálatát én a gyök , illetve a hangok eredeti jelentésére értettem"
Ez jó, amennyiben tudunk a hangoknak eredeti jelentést tulajdonítani. A CZ-F ezt például meg is kísérelte, kábé minden hangra ír olyan 6-8 durván tágan értelmezhető fogalmat, amelyekbe aztán csak-csak beleesik valamilyen formában minden. A kérdés az hogy ezt elfogadhatjuk magyarázatnak?...
Lehet é egy hangnak akár pusztán egy magyarázata, vagy kezdetben csak leutánoztuk vele a hangokat?... Eleve beszéd nélkül már értelemmel ruháztuk fel volna őket?... Ezeket kéne átvennünk aztán jutunk amire.))...
Ha a hangnak tényleg van önálló jelentése akkor meg kéne találni hogy mi is az pontosan, 100 féle nem lehet mert akkor voltaképp bármit jelenthet. Tehát ha van önálló jelentése akkor az legyen az tényleg. Sokszor frankón eljutunk a 3 betűig vagy a kettőig, aminek tényleg látszik a közös értelme. De a doromboló macska D-RR és a forrásban lévő víz F-RRR hangja szinte meg tagadhatatlan hasonlat a valósággal. Itt is volna az egyedi hangnak önálló jelentése vagy csak illusztrálta az ember a környezete hangjait?... Esetleg ötvözte volna a kettőt?... És ezek mind kérdések.
Azt már én is megfigyeltem hogy a magas és mély magánhangzók valóban fejeznek ki érzelmileg lényeges különbséget...
Az én fejemben is megfordult ez a lehetőség a nadrág esetében (nad › nagy), de hamar el kellett vetnem azon egyszerű oknál fogva, hogy minden harcos, közember nadrágot viselt.
"Már akkor, ha a bőgatyát hordó pásztorok szempontjából nézzük a lovakon száguldozó harcosokat."
Ez a verzió akkor jöhet szóba, mikor a nomád törzsek letelepedése megkezdődött, s együtt éltek földművesekkel, és a nadrág szó ezután vált volna elterjedtté, ti. a lovasok is, meg a földművesek is megnevezhették már korábban is ruhadarabjukat egymástól teljesen függetlenül, s akkor ez a képzettársítás; nad › nagy egyszerűen nem jöhetett volna létre az együttélés hiányából kifolyólag.
A téma apropóján egy kicsit utánanéztem a régi viseleteknek, s lám, a pásztoroknak valóban víz ellen védett volt a ruhájuk szemben a parasztokéval:
"A hazai szilajpásztorok impregnálási módszerét Ecsedi István (1914a: 126, 159) és Györffy István (1938: 59, 86) is részletezte: a pásztorok vászonruhájukat juhtejjel kevert zabszalma hamujába belefőzték vagy belemártogatták, ezzel átitatták, majd hájjal kenegették, és szalonna zsírjával ki is fényesítették. Az ilyen „zsíros ümög és gatya” jobbára az alföldi, mezőföldi pásztoremberek védőruhája volt a körözőlevelek szerint, de dunántúli legényeket is kerestek „bő rövid ümögben és bő gatyában, a mellyek a hájtul és a zsírtól feketék”. Éppen a dunántúli Festetics-urada-lom juhászairól említettük, hogy még ünneplő öltözetük felső rétege is zsírozott volt. Zsírozni csak a vastag, a négy nyüstben sűrűre, erősre szőtt vásznú ruhaféléket, gatyákat, nadrágokat lehetett." http://mek.niif.hu/02100/02152/html/04/325.html
De sehol nincs szó arról, hogy ez a zsírozott gatya valaha is (fő)úri viselet lett volna.
Egyikünk sem, és más sem tudja a megoldást, de igyekszünk valamilyen logikus, az akkori helyzethez illő választ keresni. A puszta találgatással szemben ez legalább kb. egy nagyságrenddel közelebb áll a valósághoz.
"Én mást értettem ki a szócikkből. Azt, hogy a kéjjel van szoros kapcsolatban, ami jó érzéssel, boldogsággal tölt el."
Ha a szócikket végigolvasod, akkor megtalálod benne ennek a jó érzésnek a forrását is, ami nem más, mint az üde, dús vegetáció, a földi "Paradicsom".
Természetesen az ilyen környezet kéjérzetet kelt, de ez már csak egy képzettársítás a KI "föld" jelentésével, ahol a "föld" épp ezt a ezt a burjánzó növény- és állatvilágot jelenti.
"A nadrágról annyit tudni lehet hogy a szkíták már vidáman használták,..."
A nád, nadrág szó eredetének vizsgálatát én a a gyök, illetve a hangok eredeti jelentésére értettem. Más szóval, milyen jelentésű hangokból épül föl, és milyen "képet" jelenít meg ez a gyök, milyen képzettársítás révén jöhetett létre...
"Én az ősi víz NA, NAD, NED-v megnevezésekkel, tehát a vízzel közösíteném ezt leginkább,"
Igen, ez egy jó kiindulási alap. És bizony ennek semmi köze a nagy- gyökhöz, amint Te is írtad.
Jobb híján feltételesen el is fogadhatjuk, viszont valahogy kapcsolatot kellene találni a nadrággal, ami ugye, már nem vizes...
Azt sem tudjuk, hogy csak a lovas kor viselete volt-e, vagy már előtte is használták?
Feltételezhető, hogy a lovaglás tette szükségessé a feltalálását, mert egy köpenyszerű holmiban elég kényelmetlen a lovat megülni, s, ha mégis megtették, akkor az alsó test védtelen marad az esővel szemben is... Lehetséges, hogy eleinte bőrből készült, és így védett az eső (víz) ellen?
Engem egy kicsit még az a-e magánhangzók különbsége is zavar, mert alaposan megváltoztathatja a gyök jelentését: Var-ver, vár-vér, tar-ter(em),
A nadrágról annyit tudni lehet hogy a szkíták már vidáman használták, szobraik, alkotásaik, festéseik, aranyból készült tárgyaikon már egyértelműen ilyen testhez álló ruhadarabok vannak. Valószínű a ló háziasítása és a lovaglás mint fogalom megszületése indíthatta útjára a viseletet. Akkor viszont már jó ideje ennek.
Persze azt nem tudom kezdetben mivel kötötték meg őket, ember legyen a talpán aki ezt ma kideríti hitelt érdemlően.)) Az bizonyosnak látszik hogy növényi rost alapú kötözők az induló, mondjuk ma is van peddignád, spanyolnád kötöző, vagy bambusz(nád) kötél. Ez utóbbiból ruhák is készülnek és igen jó minőségűek. Persze azt nem állítom biztosan hogy ezért van a ruhadarab neve, inkább az üreges csőszerűség esélyesebb, meg hogy elÁGazó.
A NÁD szóra az a nézet hogy esetleg ez a "nagy" lenne, az nálam kissé messze a kielégítő magyarázattól. A nád éppen mondhatjuk hogy nagy is, na de a nadály meg a nadragulya meg inkább már kisebbek.
Én az ősi víz NA, NAD, NED-v megnevezésekkel, tehát a vízzel közösíteném ezt leginkább, hiszen a nád is egy vízinövény, és a nadragulya is a kifejezetten nyirkos, nedves helyeket szereti, maga a növény is emiatt nedves és a nadrághoz hasonlóan ennek is elágazó a szára, mily véletlen az ÁG szó ebben is ott van benne...
"És mi az amivel ezt jó rég még meg is köthették?... Hát akár a nádból készült kötelekkel..."
Nem hiszem, hogy kötelet nádból készítettek, hisz' a nadrág nem túl régi találmány. A kenderkötél, vagy bőr szíj használata sokkal korábbra tehető.
Talán a nád szó eredetére lenne érdemes fókuszálni, mert lehet, hogy ott lapul a megoldás. Lehetséges, hogy a nád is már egy olyan szó, ami jóval korábbi, és csak átvitt értelemben lett a növényre értelmezve.
"Szövegkörnyezetekben megnézve a szó egyértelműen az "egyenként" és az "egytől egyig" mai kifejezésekkel egyenértékű jelentéssel volt felhasználva, például ha a tojásokat megpucolták akkor ezt anno külön külön "egy-ig-len" tették meg, azaz nem az EGYETLEN-t jelentette..."
Vannak olyan nyelvtani fordulatok, melyek ma már nehezen, vagy többféleképp magyarázhatók, - mint ez a vitatott is - mert nem, vagy csak nehezen rekonstruálható az a képzettársítás ami létrehozta, ami alapján így alakult nyelvünkben ez a formula.
"Nagy rád" - ez egy igen esélyes verzió.)) Sőt szerintem még az is közrejátszhat itt hogy ez a "nagy" dolog amikor pánttal felkötötték, hát eleinte gyakorlatlanul, ügyetlenül tették ezt, olyan szoros lett hogy egész egyszerűen RÁG-ta szinte az ember húsát ez a pántolás, így kezdetben "nagyrágó" lehetett ez tán.))...
...........
De jut eszembe ez a náddal közösítés nem biztos hogy csak az üreges szár miatt lehet, bár ez is úgy ahogy működő hasonlat. Viszont eleinte a nadrágokat így vagy úgy de felkötötték, voltak nadrágkötők.
És mi az amivel ezt jó rég még meg is köthették?... Hát akár a nádból készült kötelekkel...
A NINCSTELEN az valóban kettős tagadás, mert ugye a NINCS szó már önmagában a VAN szó tagadása.
Itt meg ugye a tagadást tagadjuk, már pedig a nincs tagadása meg a VAN kéne hogy legyen de mégse ez az értelme a szónak. Erre mondom hogy néha mintha valamilyen fokozást is jelentene ez a fosztóképző, ami fő értelmét tekintve x nélküli jelentéssel bír, de itt NINCS miből elvenni, maximum fokozható a történet hogy x helyen még a nincs sincs.
A számos-számtalan viszonylatában is ilyen, nyelvtanilag bár ellentétek, értelmileg viszont mégis rokonértelműek, sőt voltaképp szinonimák. Csak utóbbi egyfajta fokozás még, hogy olyan sok valami hogy már nem is számoljuk. Nem szükségszerű hogy értelmileg is ellentétek legyenek, ahogy a jeles-jeltelen sem. Az EGYETLEN szónál is ezt érzem hogy fokozza azt az EGY-et. Tehát nem csak a sok közül egy hanem az EGYETLEN. Példa: Kérsz egy szaloncukrot a tálból?... Ja jöhet, de a zöld csomagost add, abból már csak az az egyetlen van.
És van létjogosultsága a fosztóképzőnek, mert ha rábízzuk hogy találomra adjon nekünk cukrot akkor valamelyiket odaadja majd ami önmagában mindenképpen egy lesz, de önmagában bármelyiket is adja az mind egy lesz, tehát MINDEGY lesz melyik jön a sokból. A példában viszont ezt a mindegy dolgot tagadjuk már, mert ez esetben kijelöltük hogy melyikre tartunk igényt. Ha már csak 1 db marad a tálban akkor meg már a sokból nem adhat egyet, hanem már határozottan AZT az egyet tudja csak odaadni amire azt mondjuk hogy egyetlen egy. A párkapcsolatos EGYETLEN meg gondolom mondanom sem kell, ő sem egy a sokból hanem egy bizonyos EGY. Tehát a bármelyik egy szaloncukor az valójában SOK lehetséges 1 db cukor, de amit kijelöltünk darabot az már az EGYETLEN jelölt lesz. Azaz a látszólag nem létező ellentét mégis csak megvan !...
Ezért sem tudom a CZ-F leírását itt elfogadni, mert ez a szó nem az EGYIGLEN szóból van létrehozva rejtélyes sosem történt hangátvetések, és indokolatlan hangváltások felhasználásával. Már ott hibás az a dolog hogy az EGYIGLEN szó bár régen tényleg használatos volt, de eleve teljesen más jelentéssel.
Szövegkörnyezetekben megnézve a szó egyértelműen az "egyenként" és az "egytől egyig" mai kifejezésekkel egyenértékű jelentéssel volt felhasználva, például ha a tojásokat megpucolták akkor ezt anno külön külön "egy-ig-len" tették meg, azaz nem az EGYETLEN-t jelentette...
"A hirtelen cselekedetek meg talán összefüggnek azzal hogy ha valaki úgy tesz valamit hogy nincsen előzetes információja, híre valamiről, azaz hír nélkül gyorsan és azonnal tesz valamit. Lehet így indult el ez a történet."
Valószínűleg így volt. Az ellentétpár szépen kirajzolódik a múltban, de ma már senki nem gondol erre...
"A kies-kietlen dolognál még az érdekes hogy gyakran így együtt tűnik fel írásokban, de régi költeményekben is a dolog, bizonyos szempontból ezért gondolom hogy rokonértelem is lehet köztük az ellentétek mellett."
Annyira rokon, mint a híres-hirtelen...
"A kies-kietlenben kell lenni közösnek a KI (kinti) szavakhoz, a kies dolgok többnyire tájak, erdők, mezők, puszták, völgyek, de néha a vándor útja is kies. Mind valami külső helyszín, kinti hely lesz."
Persze, hiszen a KI a szó alapját képező gyök, ami élhető földre (erdők, mezők,) vonatkozik. Ezért ami kies, az rendelkezik erdővel, legelővel, vízzel, bokrokkal, stb. Ami meg kietlen az puszta homok, vagy kő, ahol nem terem semmi, hiányzik a Ki-re jellemző víz, erdő, a fű...
Ezek valóba nyelvi furcsaságok:
"NINCS és NINCSTELEN"
Így is mondhatnánk: semmije sincs. (kettős tagadás)
"EGY és EGYETLEN"
Itt bizony "puskáznom" kellett: A C-F azt írja, hogy az egy-hez az -ig (-eg) határvető rag kapcsolódik, melyben g › t hangváltozás következett be. (pl: esmeg- ismét)
Ehhez az -ig (eg) raghoz "szeret" a -lan, -len toldalék kapcsolódni (addiglan, pediglen, ideiglen).
A nadrágot az eurázsiai puszta lakói már az őskőkorban viselték.[1] Európa és Ázsia, valamint Észak-Afrika melegebb éghajlatú vidékein, illetve Közép- és Nyugat-Európában ugyanekkor az ágyékkötő, illetve az ingnek és a szoknyának megfelelő ruhadarab viselete volt szokásban.
"de az, h a nád üregességre utal a nadrág szóalak kevésbé valószínű..."
Ez az utalás eléggé nyögvenyelős, de az igazat megvallva, nekem sem jut más hasonlat az eszembe.
Ugyanakkor az is igaz, hogy a nadrág szó elég kései ahhoz, hogy a nád legyen a "névadója".
Persze, a nad › nagy azonosítás is sántít; miért nagy a nadrág? Akkoriban még nem volt kis gatya, hogy attól kelljen megkülönböztetni...
-----
A kitalálójának sok gondot okozott, mindig leesett róla, ha elengedte... A többiek epésen meg is jegyezték; "Nagy rád". Évezredek alatt ebből lett a nadrág szó...:D
A híres és a hirtelen is a HÍR szóból alakult ki minden bizonnyal. A híres az épp város is lehet, személy is lehet, a lényeg hogy jól ismert mert rendszeresen érkeznek a dologról/személyről információk, hírek.
A hirtelen cselekedetek meg talán összefüggnek azzal hogy ha valaki úgy tesz valamit hogy nincsen előzetes információja, híre valamiről, azaz hír nélkül gyorsan és azonnal tesz valamit. Lehet így indult el ez a történet.
A kies-kietlen dolognál még az érdekes hogy gyakran így együtt tűnik fel írásokban, de régi költeményekben is a dolog, bizonyos szempontból ezért gondolom hogy rokonértelem is lehet köztük az ellentétek mellett. Az unos-untalan meg az időtlen időkig kifejezések is érdekesek. A kies-kietlenben kell lenni közösnek a KI (kinti) szavakhoz, a kies dolgok többnyire tájak, erdők, mezők, puszták, völgyek, de néha a vándor útja is kies. Mind valami külső helyszín, kinti hely lesz. Érdekes például barlangról nem szokás ezt mondani. De építmények belsejére sem alkalmazzák, csak mindig kinti, külvilággal kapcsolatos helyszínekre...
Vannak még érdekes példák fosztóképzővel : például valaki koros - kortalan. Itt sem egészen ellentét lesz, hiszen a kortalan sem lesz fiatal jelentésű, csak a kortalanon nem látszódik meg ez a kor.
Akkor van olyan szavunk hogy irdatlan. Na de hol az "irdas?...)) Akkor a FEJ szóra kétféleképp is lehet a képzőt alkalmazni és két külön értelem lesz. A fejtelen az fej nélküli. A fejetlennek bár van épp feje, legfeljebb épp nem használja. Vagy képzeljünk el egy junior női sportklub öltözőjét, (szerintem menni fog ez) jön egy új játékos és neki még nincsen meze, tehát mezetlen lesz. De mégis fel van öltözve. Szépen bemutatkozik mindenkinek, csak egy valaki épp zuhanyzik, ő neki ámbár van már meze mindjárt föl is veszi, viszont ő épp meg meztelen.
Ezen szavaknál a fosztóképzős pár szintén szinonima lesz az alapszóval: NINCS és NINCSTELEN
Itt ha ellentét volna az utóbbi akkor annak a VAN értelmét kellene közölnie. És mégis....
Vagy itt van az hogy EGY és EGYETLEN Gyakorlatilag egyet jelent magát az EGYET a második szó is, csak a második szó mintha jóval inkább hangsúlyozná azt hogy ez tényleg egyedi azaz EGY...
