Keresés

Részletes keresés

stonet Creative Commons License 2010.08.15 0 0 576

ERDÉLYI JÓZSEF

REGGEL

 

 

  Egy szép reggelre gondolok, 

és mosolygok és meghalok. 

Kéklett az ég, sütött a nap; 

mentem sötét fenyők alatt. 

Kezemet fogta jó apám; 

sárgarigó fütyölt a fán. 

Sárga rigó, huncut rigó, 

azt fütyölte, hogy élni jó; 

hogy élni jó, hogy élni szép, 

ha fogják az ember kezét. 

 

Jó lenni nagynak, kicsinek, 

mindennek és mindenkinek, 

sárgarigónak legkivált, 

nagy kertben élni nyáron át, 

fenyőre szállni rangosan, 

fütyölni szépen, hangosan, 

hirdetni vígan szerteszét, 

hogy élni jó, hogy élni szép, 

ha fogják az ember kezét. 

 

Egy szép reggelre gondolok, 

és mosolygok és meghalok. 

Kék lesz az ég, ragyog a nap; 

megyek magas fenyők alatt 

kezemet fogja holt apám, 

s megszólal egy rigó a fán. 

Azt mondja majd az a rigó, 

hogy élni szép, hogy élni jó, 

de halni szebb, de halni jobb, 

s én mosolygok és meghalok.

 

stonet Creative Commons License 2010.08.15 0 0 575
stonet Creative Commons License 2010.08.15 0 0 574
JÓZSEF ATTILA

RÖVID ÓDA A KELŐ NAPHOZ

 

 

Ó örökszép Nap, te erős, hatalmas

Antik istenség, örökifjú Élet!

Fellobog most dús ereimben orcád,

Zendül a vérem.

 

Fölkelő Nap, nem borulok elődbe,

Rég-pogányosan dalolok Neked most,

Égfelé tartott tenyerekkel, arccal

Állok előtted.

 

Őseink, ó ládd, Neked áldozának,

Mért hagyod hát el megesett Hazámat?

Adj erőt e bús magyarokba, Élet!

Élni meg élni!

 

Ősapámnak bús fia lettem én is.

Rám örökségnek csak a Név maradt már,

S én köszöntlek: ím kiiszom Nevedre

Friss-vizű kancsóm.

stonet Creative Commons License 2010.08.15 0 0 573
JUHÁSZ GYULA

KÓRUS A NAPHOZ

 

 

  Ragyogj le ránk áldott derűvel 

Fények örök királya, Nap 

A gond és bú felhőit űzd el 

S mutasd meg tündöklőn magad! 

Te vagy az élet érlelője, 

Az aratás és szüret őre, 

Áldás és békesség te vagy, 

Ó Nap ragyogj le ránk s el ne hagyj! 

Szent fényed égjen a szívekben, 

Hogy mind eltűnjön a sötét 

És boldog, büszke győzelemben 

Vegyük át Földünk örökét. 

Ragyogjon a tudás , művészet 

És ünnepünk legyen az élet, 

Ó Nap, te fénylő és meleg, 

Uralkodjál e Föld felett!

 

stonet Creative Commons License 2010.08.15 0 1 572
Szabó Lőrinc

Hajnali rigók

 

 

Hajnali négykor bekiabáltak,

ahogy a torkukon kifért,

(bár az ablak alatt a fáknak

zöld korcsmáiba még alig ért,

még nem is ért új fénye a napnak)

s mint a bolondok, úgy kacagtak,

kurjongattak az ablak alatt vad

vigadozásban a kerti rigók.

 

Hajnali négykor e szárnyas égi

korhelyek dala vert ma fel.

Micsoda hangok csetepatéi!

Füttyök, sípok, ezer meg ezer!

Bosszantott ez a csibészlárma,

de a szívem nemsokára

együtt dalolt, egy nótára

vert veletek, buta sárgarigók.

 

S mintha én volnék a hajnal,

mintha én volnék a kert,

úgy megteltem e friss zsivajjal,

úgy telezengett az irigyelt

állati jókedv bölcsessége,

hogy valami könnyű égbe,

földöntúli békességbe

vittek, emeltek a földi rigók.

 

Hajnali négytől harsogott a

korhelynóta az ablak alatt;

úgy zengett az a dal, hogy azóta

nélküle is csupa fütty a nap;

csupa fütty, pedig elhallgattak

s reggelre emlék maradt csak,

hogy milyen éktelenül mulattak

a hajnali kertben a sárgarigók.

 

Előzmény: Eisa1111 (569)
stonet Creative Commons License 2010.08.15 0 0 571
Szabó T. Anna

Ezer a nyár

 

Ezer a nyár egy a bánat,

hajnal könnye hulló harmat,

madár zengeti a fákat,

fényességgel ébred a nap.

 

Kiszakad a sötétségből,

fényes fej a sötét ölből,

ég könnye, föld verítéke,

nap kezdete, éjjel vége.

 

Fényes fejét földre hajtja,

sűrű sötét betakarja,

szép kezdetben szomorú vég,

nyári reggel, gyönyörűség.

 

Aranyos kis versikét fabrikáltál. Nekem tetszik:)))

Előzmény: Eisa1111 (570)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.08.15 0 0 570

 

Örülök, hogy ránk találtál!!

 

Lepke szállt fel a nyári égre

kedves Miánk közénk jött végre :O)))

 

(saját versem) :O))

Előzmény: miafranc (540)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.07.24 0 0 569

Kányády Sándor: Szarvas-itató

 

Ahol a szarvas inni jár,
moccanatlan a nyír s a nyár?
Még a fűszál is tiszteleg,
mikor a szarvas inni megy
megáll akkor a patak is
egy pillanatig áll a víz:
s ő lépked, ringatja magát,
agancsa égő, ékes ág.

Előzmény: Eisa1111 (568)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.07.19 0 0 568

Váczi Mihály: Pipacsok a búzamezőben /részlet/

 

Búza, búzakalász!
véle szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
amíg cseperedik.
Búza, búzakalász.

Színe még nem arany:
mint a fű, csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.

Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.

Előzmény: Eisa1111 (567)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.06.27 0 0 567
LÁSZLÓ NOÉMI: PIPACSMEZŐK
Mutasd nekem ha még lehet
a szélsöpörte tág mezőt
a moccanó rezgőfüvek
legyezte lusta levegőt
csak annyi áttetsző eget
mutass amennyit játszva is
a földtől pár arasznyira
elbír kerengő ujjbegyed

Mutass páncélos mag körül
egymásra hajló íveket
az évszakot mutasd amint
megérleli a díszletet
egy képet adj amit a szél
fejed fölött majd átszakít
s csak szórja rád pipacsmezők
elillant lepkeszárnyait


Előzmény: Eisa1111 (566)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.06.22 0 0 566

 

Drégely László: Nyári zápor

Eső, eső
Megered,
Sírnak fenn a
Fellegek.

Patak fölött
Mint a híd,
Szivárványból
Magos ív.

Azon át csak
Madár jár,..
Egyenest a
Napba száll.

Előzmény: Eisa1111 (565)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.06.10 0 0 565

Radnóti Miklós: Naptár /részlet/
                                                  

Június 
             

Nézz csak körül, most dél van

és csodát látsz, 

az ég derüs, nincs homlokán redő,

az utak mentén virágzik mind az ákác, 

a csermelynek arany taréja nő

s a fényes levegőbe villogó jeleket ír

egy lustán hősködő

gyémántos testü nagy szitakötő.

Előzmény: Eisa1111 (564)
Eisa1111 Creative Commons License 2010.06.02 0 0 564

     Sík Sándor: Búzavirág

    Jó volna lenni búzavirág-módra:
    Ülni tövemen csendességgel,
    És napra, rétre, aratókra
    Rámosolyogni halkan, kéken,
    Békességgel.

    Ne lenne közöm semmi, semmi
    Tevés-vevéssel, hangossággal:
    Csak lenni, szépen, csendben, lenni,
    És dicsérni a boldog Istent
    Boldogsággal.

    Előzmény: Eisa1111 (563)
    Eisa1111 Creative Commons License 2010.05.23 0 0 563

     

    Vidor Miklós - Pünkösd

     

    Hangot ha hallasz
    meg se fordulj
    én vagyok mindig én vagyok
    arcom többé nem láthatod
    Belém temetkeztél
    suhogok körülötted
    szél leszek vad szél
    hiába rejteznél
    menedékedben megkötözlek
    lángnyelvekkel lebéklyózlak
    soha már el nem oldozlak
    Hangot ha hallasz
    meg se fordulj
    én vagyok mindig én vagyok
    szemed ha üregébe apadt már
    arcom a lángban fölragyog
     

    Előzmény: oncogito (562)
    oncogito Creative Commons License 2010.05.22 0 0 562
    Dsida Jenő: A KIS VIRÁG

    Árnyékos erdőn
    Bolyongtam én,
    Sötétzöld sátor
    Borult felém.

    Egy kis virágot
    Találtam ott,
    Amely csillagként
    Világított.

    Utánanyúltam,
    De kérve kért:
    "Ne ölj meg! Nagy kár
    Egy életért!"

    Gyökérrel együtt
    Kivettem őt,
    Elültetém a
    Házunk előtt.

    Kertünk csendjében
    Lel most hazát,
    S virulni fog még
    Sok éven át.

    zilah Creative Commons License 2010.05.16 0 0 560

    Előzmény: Törölt nick (558)
    Törölt nick Creative Commons License 2010.04.06 0 0 558

     

    Miért hallgatsz, tavaszi erdő? ....... ???

    Ezt kérdem én is kedves Mia Tőled.

    Mi van Veled, remélem semmi rossz!

    Legalább nyugtass meg bennünket....

     

    http://szeressunk.network.hu/video/klubvideok/tavasz#

     

     

    Előzmény: miafranc (539)
    gb. Creative Commons License 2010.04.03 0 0 557
    Törölt nick Creative Commons License 2010.04.03 0 0 556

     

     

     

    Miának ♥

    Előzmény: miafranc (540)
    Törölt nick Creative Commons License 2010.04.02 0 0 555


    Rajtam a tavaszi szelek orgonálnak,
    talán ezért hívnak engem orgonának,
    április vad kedve suhogtatja ágam,
    azután megfürdöm fényes napsugárban.

    Orgona, orgona,
    illatos muzsika,
    zengő és libegő lila virág...
    fürtjeim lengetem,
    illatom pergetem,
    szakíts le hát engem,
    s légy boldog te világ,
    légy boldog te világ!
    /Várnai Zseni /
    Törölt nick Creative Commons License 2010.03.16 0 0 554

     

    Szilágyi Domokos: Ibolya-vers

    Pislog az égbolt,
    susog a bokor,
    bokor alatt aluszik az
    ibolyacsokor.

    Ébred az ibolya,
    belepi a rétet,
    reggel az ég csudakék,
    de a mező kékebb.

    Törölt nick Creative Commons License 2010.03.08 0 0 553
    De miért törlődött innen vers? Mia, Te töröltetted? :O(
    Előzmény: Törölt nick (552)
    Törölt nick Creative Commons License 2010.03.08 0 0 552

     

    Szép verseket találtál, remélem Mia is olvassa :O)

    Előzmény: Anonim Minona (551)
    Anonim Minona Creative Commons License 2010.03.06 0 0 551
     Vidám és szép napot Mindenkinek! :-)

     

    Tavasz

     

    A múlté a hóesés, a sikongó fagy
    csengő-bongó nevetés messzire szalad
    sárguló gólyahíren a glória égszinkék
    a tájat koronázza szivárvány diadém

    Törölt nick Creative Commons License 2010.03.04 0 0 547
    Nem tudom, mi van Miával, de remélem ez a rózsa egészségben találja :O)
    Előzmény: klara50 (546)
    klara50 Creative Commons License 2010.03.03 0 0 546
    Jékely Zoltán: Tavasz-hívó

    Ha szereted a tavaszi füvet,
    finom cipellőd kerülgesse szépen;
    ne taposs rá a hegyről lejövet,
    őrizzen meg bennünket jóemlékben.

    A kerítés tövében kis virág
    – neked adom; az idén ez az első;
    s az utolsót is neked nyújtom át,
    ha majd az ideje annak is eljő.

    Az erdőszéli fák között kopog
    s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály;
    alattunk száraz ág s levél ropog,
    éhes tavaszi tűznek jó takarmány.

    Ott fenn a réteken még szerteszét
    a napnak ellenálló hódarabkák,
    mintha vetkőző szórta volna szét
    mindenféle ruhadarabját.

    Hallod, hogy kántál a rigó!
    A hegyekben most bújnak ki a medvék,
    s a park Flórája – válla, mint a hó –
    nyírfák között épp emelinti leplét.
    klara50 Creative Commons License 2010.03.02 0 0 545
    Egy ledőlt diófához

    Mely, magas égnek szegezett fejeddel,
    Mint király, állasz vala társaid közt,
    Tégedet látlak, gyönyörű diófa,
    Földre terítve?

    Elszakad testes derekad tövétől;
    Csak kicsin kéreg maradott kötésül;
    Ágaid csüggnek, levelid kivesznek,
    Nedvek elhagyván.

    Sorvadó kebled csecsemős gyümölcsit
    Hasztalan szülvén, elereszti, húllnak
    Ők, s nem is tudván rövid életekről,
    Rendre kihallnak.

    Annyi szélvészen diadalt-nyerett fa!
    Nemtelen porban hever a nemes dísz?
    Ezt leendőnek lehetett-e vallyon
    Vélni felőled?

    Senkinek kárán nem örült, sokaknak
    Hűvös árnyékkal feles hasznot hajtó,
    S kedvek étkeddel kereső kegyes fa!
    Mondsza, ki bántott?

    Ah, minek kérdem! - szemeimbe tűnnek Gyilkosid.
    Nem volt kül erőszak: ott benn
    Önmagadban volt megölő mirigyed
    S titkos eleitőd.

    Ím egész bélig gyökered kirágták
    A gonosz férgek, s az elett odóba
    Hangyabolyt hittak! - Mi nyüzsögve járnak
    Most is alattad!

    Átkozott vendég! viperák szülötti!
    Ah szerencsétlen fa! - hazánk` szelid ég.
    Szűz virágjában tehetős karoddal
    Tartsd meg örökké!
    Baróti Szabó Dávid
    klara50 Creative Commons License 2010.03.02 0 0 544
    Szevasztok:-)

    Wass Albert: Mese az erdőről

    „Menj bátran, minél mélyebbre az erdők közé. A fák alatt itt-ott még látod majd a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak ma is, mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt.
    De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, ha meglátnak jönni. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan, puha illatlabdákkal. Minden olyan szép, puha, tiszta és illatos körülötted. Mint a mesében.
    Csak mégy és arra gondolsz, hogy szép. Semmi mást, csak azt, hogy szép. A virágok ahogy nyílnak. A fák, ahogy susognak a szellővel. A forrás, ahogy mesél. És a madarak és minden.
    És ahogy mégy, céltalanul, egyik tisztásról a másikra, valahol megleled az Angyalok Rétjét.
    Nem tudod, hogy ez az, mert az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit érzel, hogy csodálatos. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül mellé lépnek, és kincseikkel töltik meg a szívedet. A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az ember számára: a Jóság, a Szeretet és a Békesség.
    Egy nagy, csillogó felhőn a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy, kék pipából, és jóságosan alámosolyog.
    Ha visszatérsz újra az emberek közé, a Rontó-emberek, a Gyűjtő emberek közé, és ha gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonozd gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt és az élet legnehezebb napjaiban is derű és békesség lakik a szívedben: csak akkor sejtik meg, hogy az Angyalok Rétjén jártál, kisfiam.”
    /Erdők könyve/
    Törölt nick Creative Commons License 2010.02.24 0 0 543

    Mnené! Aranyos kis vers.:O)

    Én is várom a tavaszt nagyon, és ezt találtam:

     

    G. Vali: A nárcisz balladája

     

    Nem láttad még soha önmagad,
    Álmod, vágyad víztükör alatt.
    Riadt szempár tükörképeden,
    Célod: tudni, mi a szerelem?
    Igaz-e, hogy majdnem elepedsz,
    S mégis önnönmagad szereted?
    Zavaros folyóban párod nem leled!

    Előzmény: Mnemoszüné (542)
    Mnemoszüné Creative Commons License 2010.02.22 0 0 542
    Kányádi Sándor

    Márciusi versike

    Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
    Zöldülni kezd a barna haraszt.

    Zsendülni kezd a zsenge határ.
    Erőre kap a gyönge bogár.

    Szelídülnek az ordas szelek.
    Barkákat hány a bokros berek.

    Bukfencet vet a játszi patak.
    Már csak a hegyen látni havat.


    Előzmény: miafranc (535)

    Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!