Nem a szögek léte vagy nemléte határozza meg egy tákolmány mibenlétét, minőségét. Vannak olyan faépítmények, amikben egyetlen szöget sem vertek, mégis évszázadokig hozzájuk sem kellett nyúlni: hogy csak a csapolt gerendaházakat említsem, vagy a paticsfalazatot..
Nyilván ez a szó is átment az évszázadok alatt egy jelentésváltozáson, jelentésszűkülésen.
A mai jelentése : olyan építmény ( bármilyen emberalkotta dolog), ami a szakszerűtlen összeállítása miatt rövid időn belül javításra - toldozásra foltozásra - szorul.
Föltehető első jelentése: ÖSSZEÁLLÍT
TAK
Tak, ták, magas hangon tek, teg: valami kiegészítése, fedése, illesztés, összeillesztés, pl.: tákol, tákolmány, takar, takaró, takargat, takony: mert ez meg belül takar, illeszkedik. Kitakar, betakar, takarékos. Latin ’tectum’=fedél, ’tectio’=fedés, ’tactio’=érintés (áttételesen érzés is), k>g: ógörög ’tégosz’=tető, mennyezet, latin ’tego’=takar,’tóga’=mez, ruha, ’teges’=szőnyeg, gyékény, ’tegimen’=takaró, lepel, ’tégulum’=fedő anyag, ’tégula’=fedőlap, tetőcserép, azaz fedésre való lapos kő. Ez tehát a tégla szavunk, még ha el (le) is csúszott kissé a jelentése. Szlovák ’tehla’=tégla. Tak, ták=illeszt, összerakból a takács, miből a szláv ’tkács’. (Szláv ’tak’=úgy, olyan is pontosan ez a gyök, hiszen épp azt jelenti, hogy illeszkedik, takar.) Tákból a latin ’texo’=sző, azaz összetákol (x: a k utáni sz csak díszül ejtett hang). Hasonlóan tákból a latin ’textor’=takács, ’textum’=szövet, ’textus’= szöveg, szövet (mert a beszéd is szövedék, a mesét is szőjük, tákoljuk), ’textórius’=takácsszerű. Az ács is tákol: ógörög ’tékton’=ács, ’tektaino’=ácsol, szerkeszt. Magyar teknő (tekenő)=ácsolt (nem vájt!), török ’tekne’ ua. Ógörög ’teüko’=épít, készít, azaz tákol. A remek tákolmány: ógörög ’tekhnéma’=művészi munka, ’tekhnikosz’=szakszerű, mesterséges. Ták-ból tehát a technika és a taktika is, mert mindegyik tákolmány. Az illesztés érteményből a ’tactus’. Vagyis nem véletlenül „hajaz” egymásra a tekenő, technika, taktika: ták, mindegyik. Ták=illesztésből (lásd: takt) az angol ’taction’=érintés, s így mi értjük is, hogy az angol ’tectonic’ miért szerkezettan, a ’tectorial’ miért „fedőhártya”.
Mert a 'szívből jövő', tudományosnak mondott hipotézisek rendszerint kártyavárként omlanak össze amint érvényességüket, megállapításaikat és módszereiket alapos vizsgálat tárgyává teszik.
Teljesen egyetértünk. De miért tákolmány - ha a szögek benne vannak ?
TÁKOL, (ták-ol) áth. m. tákol-t. Valamit imigy-amúgy öszvefoltoz, áklál, férczel; tákkal megtold. V. ö. TÁK.
TÁK, fn. tt. ták-ot, harm. szr. ~ja. 1) Túl a Dunán, azon szij, melylyel a bocskort a lábszárhoz kötik, máskép: telek (honnan a telekes bocskor nevezet). A székelyeknél Ferenczi János szerént a bocskor talpához ragasztott folt, mely csak úgy van oda szorítva, nem varrva, innen e közmondat: bocskornak nem leszek tákja, azaz, magamnál alábbvaló embernek szolgája. Szabó Dávidnál bőrfolt a kiszakadt bocskorban. Kríza J. szerént csizma- vagy bocskortalpbéllés, szakadt bőrdarab. Nem leszek senki tákja. (Km.). 2) Általában folt, toldalék, s ebből lett tákoz v. tákol, valamit öszvetold, máshoz férczel. 3) A növénytanban Diószegi-Fazekas szerént azon kinövések, melyek több virágokon a rendes szirmokon kivül, vagy azokhoz nőve találtatnak; Gönczy Pálnál sziromnemű levél vagy pikkely, mely a lepel vagy a bokréta valamely részén vagy mellett, kivül vagy belűl fejlik ki s rendszerint méz edényül szolgál; máskép: pilis. (Nectarium). A tulajdon értelemben vett ták rokonságban látszik állani a burkolásra, födésre vonatkozó takar és tekenő szók tak, tek gyökeivel, és dug szóval is, mennyiben a ták, részint mint szalag, részint mint folt valamit takar, beburkol. Egyébiránt Vámbéry szerént csagataj nyelven take am. folt, kiegészitésül valamihez illesztett darab
Sok mindenki "fabrikàlhat" verseket, de az igazàn szépek azok, melyek a szivbôl jönnek. Erre csak az érzelemdùs emberek képesek.Neki akartam emléket àllitani. :)
Ha egy versben valaki teret enged az érzéseinek, azzal nincs semmi baj. Amennyiben viszont a tudományos tevékenységében is így tesz, akkor az már problémásabb, mert ezáltal kaput nyit a tudományos hitelét illető kételynek.
Sok mindenki "fabrikàlhat" verseket, de az igazàn szépek azok, melyek a szivbôl jönnek. Erre csak az érzelemdùs emberek képesek.Neki akartam emléket àllitani. :)
De kiválóan alkalmas az eszperente-játékra is a magyar...
Pl. az "Erdő mellett" eszperentéül:
Kerek fenyves pereme mellett nem lenne kellemes megtelepednem, mert e fenyvesben termett, hegyes levelekkel telt hengeres testeket rendszeresen nekem kellene felszeletelnem.
Több változatban is ismert: "Kállai kaszárnya kellős közepén két kínai katona kilenc kiló kukoricakását keserves kínok között kakált ki." (Nagy lelemény nem kell az ilyesmik fabrikálásához...)
Egy hibàra leltem benne: amikor a csalàdot fölsorolja: Helga, Hajnalka, Hugò és Huba - az négyet tesz ki, ô pedig azt irja utàna, hogy "hàrmòjuk hiànyzik" neki. De ettôl függetlenül jò! (én sem tudom ki irta, a Fb-on talàltam)
A tűzoltó: Nem éreztem a tüzet… A vegyész: Hiányzott a kémia… A focista: Nem passzoltunk egymáshoz…. A hegesztő: Nem volt meg a szikra… A kórboncnok: Élőben egészen más… A matematikus: Nem jött be a számításom… Az ügyvéd: Nem az esetem… A táncos: Valahogy nem fogott meg… A liftkezelő: Nem voltunk egy szinten… A nőgyógyász: Olyan ürességet éreztem… A vak: Nem egyezett a nézőpontunk A festő: Nem festettünk jól együtt A WC-s néni: Szar volt! A cukrász: Nem volt elég édes A hadvezér: Nem tudtam meghódítani Az autó versenyző: Váltanom kellett A horgász: Nem kapta be a kukacot Az orvos: Nem hozott lázba Az informatikus: Nem volt kompatibilis A jós: Nem volt közös jövőnk A tanár: Nem tudtam meghúzni A terrorista: Nem ejtett rabul A rádiós: Nem voltunk egy hullámhosszon A bűvész: Nem varázsolt el A hulla: Nem dobogtatta meg a szívem Stohl: Ütközött a véleményünk A boxoló: Nem voltunk egy súlycsoport A vízvezeték szerelő: Nem volt elég nedves Pókember: Nem sikerült behálóznia A terminátor: Nem olvadtam el tőle A zenész: Nem tudtam ráhangolódni Az időjós: Nem volt felhőtlen a kapcsolat A kukás: Szemét volt A pék: Ebből nem sült ki semmi jó A tolvaj: Nem lopta be magát a szívembe Jézus: Más vizeken jártunk A hajós: Rossz helyen kötöttem ki A mezőgazdász: Nem aratott nálam sikert A bíró: Elítéltem a külseje miatt A postás: Próbálkoztam de feladtam A vadász: Bakot lőttem vele A hegymászó: Nem juttatott el a csúcsra A színész: Csak megjátszotta magát A pilóta: Nem repített a magasba A rekorder: Nem tudtam megdönteni A villanyszerelő: Nem volt meg a szikra A rendőr: Nem volt lebilincselő A csúszdamester: Kicsúszott a kezeim közül
"V.rész Kazinczyék elnémetesítették a nyelvünket, a "nyelvújítással", amit Gárdonyi nem hagyott szó nélkül, sokat foglalkozott a magyar nyelv sajátságaival, írás közben elmerült a magyar nyelv eredetiségének, szépségének, kifejező erejének vizsgálatában. Ezeknek az elmélkedéseknek, töprengéseknek eredménye ez a könyv. Nem is szabad ezt egy új Antibarbarus-nak vagy a Helyes magyarság kézkönyvének tekintenünk, hanem egy eredeti módon, önállóan gondolkodó író megfigyeléseinek, ötleteinek. Ítélete a legtöbb esetben helyes, de néhol kétségtelenül ellentétbe jut a nyelvtudomány, különösen a nyelvtörténet megállapításaival. A könyv így is érdekes és tanulságos, mert új oldaláról világítja meg Gárdonyi Géza írói egyéniségét és azt a szerető gondot, mely őt minden művének megírásában vezette.
Gárdonyi Géza: Magyarul így! (idézem):
rokonszenv Mondjuk ezen mustárszagú szó helyett: vonzalom, szeretet, barátság, atyafiság s más efféle, mi hova illik.
román A magyar nyelv szótárában nincs deutsch, hanem német. Nincs polyák, hanem lengyel. Nincs italico, hanem olasz. Nincs szlovák, hanem tót. Nincs román, hanem oláh. MInt ahogy az oláh nyelv szótárában is a magyar: ungur.
röpirat (Flugschrift) A flugschrift-re rácsodálkozott osztrák-magyar agyvelő szülöttje. Ha még egyet szült volna, bizonyára a tréfairat következett volna. Mire jó? Hiszen, ha éppen fel kell jegyeznünk, hogy valamely politikai mozgalomban iratok jelennek meg, nevezhetjük azokat az iratokat a magyar tiszavirág nevével: kérész-irodalomnak, s lehet egyenként nézve írott beszéd, tenta-beszéd, a nap szava. De még ezek is fölöslegesek. Legyen a cím olyan kifejező, hogy ne kelljen alája írni semmiféle röpöt se.
rovar Cseh rovar, cseh rovar, sárga cseh rovar. Rovar Imre hová olyan szaporán?
rövidáru (-kereskedés Kurzware) A magyar értelemben rövidáru kereskedés valami olyanféle bolt lehet, ahol nyúlfarkat árulnak, vagy legalábbis olyan nadrágot, amely csak térdig ér. Mert a pántlika csak nem rövid áru? Nem is tudom mi az a rövidáru-kereskedés, csak gondolom, hogy olyan bolt, ahol apróságokat árulnak. Lehetne tán kisbolt, vagy a kurta-kocsma képére kurta-bolt, apró-bolt, rőfös bolt. Az áru pedig apró aru.
röviden megjelenik (Im kürze erscheint) Mostanában jelenik meg. Nálunk Magyaryéknál ugyanis csak akkor rövid az idő, ha nem elég a hossza. De már a tehenünk nem röviden tér haza a legelőről, hanem csakolyan hosszan, ahogy odabocsátottuk. Ha korán tér is haza, sose röviden.
„Nádasi K. Ottó, Kis-Adán, májusi szerdán e levelem írám: A mottó: Szívedig íme visz írás, kellemest író! Színlelő szív, rám kacsintál! De messzi visz szemed... Az álmok - ó, csaló szirének ezek, ó, csodaadók - elé les. Írok íme messze távol. Barnám! Lám, e szívindulat Öné. S ím e szív, e vér, ezeket ereszti ki: Szívem! íme leveled előttem, eszemet letevő! Kicsike! Szava remegne ott? Öleli karom át, Édesem! Lereszket „Éva-szív" rám. Szívem imád s áldozni kér réveden, régi gyerekistenem. Les, ím. Előtte visz szíved is. Ég. Érte reszketek, szeret rég, és ide visz. Szívet - tőlem is elmenet - siker egy ígérne, de vérré kínzod (lásd ám: íme, visz már, visz a vétek!) szerelmesedét. Ámor, aki lelőtt, ó, engem: e ravasz, e kicsi! Követeltem eszemet tőled! E levelem íme viszi... Kit szeretek ezer éve, viszem is én őt, aludni viszem. Almán rablóvá tesz szeme. Mikor is e lélekodaadó csók ezeken éri, szól: A csókom láza de messzi visz! Szemed látni csak már! Visz ölelni! Szoríts! Emellek, Sári, szívemig! Ide visz: Ottó. Ma már ím e levelén ádresz is új ám: Nádasi K. Ottó, Kis-Adán."
Neki akartam emléket àllitani. :)
Gárdonyi Géza: Magyarul így! (idézem):