Aha, mert te nem teszel "általános érvényű megállapításokat teszel, miközben a saját életedről beszélsz"?
Mivel te egy független személyiség vagy, tudomásul vettem, hogy nem fontos számodra a párkapcsolat. Ettől még nem hiszem, hogy olyanokat kéne feltételezned másokról, hogy pénzért vagy szexért élnek kapcsolatban.
De ha már itt tartunk, ahhoz sincs semmi közünk, ha más így rendezi be az életét! Legfeljebb leírjuk neki, hogy mi nem tetszik, persze bizonyítékok alapján. Azért írtam az albérletes példát is, mert én tévesnek gondolom az állításodat, hogy a teljes függetlenség lenne a garanciája a lakhatásnak. Neked ez jön be, másnak meg az, hogy összejön valakivel.
Nyilván lesz olyan, aki tényleg csak a lakhatásért jön össze valakivel, de ez nem lelki probléma, hanem inkább erkölcsi. Ugyanakkor nem hiszem, hogy azért, mert valaki X éve rossz vagy részben rossz döntést hozott az összeköltözés során, annak egész életében el kell viselni a következményeit.
Attól, hogy újra meg újra megsérted nagy általánosságban a párkapcsolatban élőket, neked nem lesz jobb.
Megoldódott a helyzet, én nem láttam egy rövid ideig a hozzászólásomat, de ott van.
Hogy felkért-e valaki, az már tisztázva van részemről, mikor az egyenlő hozzászólási jogról írtam neked,
persze a moderációs szabályok betartása mellett. Természetesen nem kért fel senki, de úgy gondolom, hogy pont annyi jogom van leírni a véleményem az általad leírtakról, mint amennyi jogod van neked ahhoz, hogy ezeket a problémákat itt kifejtsd.
Én úgy gondolom, hogy ilyen mélységekbe lehet menni egy pszichiáterrel szemben lévő kanapéból, de nem illik kitenni a netre. Tegyük fel (csak elméleti szinten), hogy te egy nagyon súlyos mentális problémákkal küzdő nő (férfi?) vagy, a férjed a legjobb és legszeretőbb férj a világon. A betegségedből kifolyólag a saját (beteg) szemszögedből írod le a kapcsolatot, mely egyoldalúságának köszönhetően egy meglehetősen negatív képet fest a társadról. Mi az objektív helyzet ? Egy az olvasók által ismeretlen ember negatív megítélése, az általad egyoldalúan és nem ellenőrizhető módon leírtak alapján.
Bizonyíték rá, hogy a beszélgető társad simán az általad lefejtett fonál mentén negatív kijelentéseket tesz a társadról (is), azok alapján amiket te írtál róla, úgy, hogy a gondolatmenete és a konzekvenciái olyan építőkövekre épülnek, melyek valóságtartalmáról fogalma sincs. Ezért tartom veszélyesnek, hogy egy általunk ismeretlen embert egy (és csak egy másik) ember véleménye alapján ítélünk meg.
Kizárt, hogy így valós képet alkothatunk, viszont az ember már meg van bélyegezve.
"Ugye nem gondoljuk azt komolyan, hogy egy ártatlan Piroska küzdelmét látjuk a gonosz farkassal?"
Ugye te se gondolod komolyan, hogy aki leírja magáról, hogy hibázott valamiben, az ártatlan Piroskának látja magát? Most nincs kedvem visszakeresni, de ott van feketén fehéren, hogy egy kapcsolat elrontásához két ember kell. És erről nem csak egy vagy két helyen írok!
De ha így lenne, akkor se erkölcsi magas lóról beszélünk az ilyen fórumozóval, hanem megkérdezzük, hogy ezt vagy azt hogyan gondolja pontosan? Mert félreérthető is lehet. Amúgy szerintem inkább az a férj szorul sajnálatra, akit kidobnak az utcára, miután lefogyasztották a bankszámláját.
Szerintem senki nem töröltette ki a hozzászólásodat, legalábbis az én gépemen még látható, nem mintha annyira kíváncsi lennék rá.
Ugyanis csúsztatásokkal és valótlanságokkal van tele ez a fogadatlan prókátorkodás, amire senki nem kért föl! Sajnos, ez a te személyiségedről többet árul el, pl. valamilyen megmentési mániád van? Kimazsolázod egyoldalúan a férjemet negatívan érintő dolgokat, és utána nagy arccal lobogtatod, mintha csak ilyeneket írtam volna! Szerintem ez többet árt a férjem hírnevének, hogy te úgy állítod be, mint aki nem tudja magát megvédeni (ha akarna, írhatna ide ő is).
Tanulj meg előbb olvasni, utána oktass másokat az írásra! Szerintem látogass meg más topikokat, ismerkedj, tanulj, és utána majd talán tudsz olyat írni, ami ebben a fórumban megüti a mércét.
Itt valami értelmezési hiba csúszott be részedről! Mivel kitöröltetted a hozzá(d)szólásomat, így utólag nem tudjuk ellenőrizni, de csak jelzem, hogy a problémám pont az volt, hogy a saját problémád úgy tárod nyilvánosság elé, hogy egy másik (az olvasó számára )ismeretlen emberről megalázóan és becsmérlően írsz, úgy, hogy nem tudjuk a valóság alapját a történeteknek, élethelyzeteknek, a másik álláspontját nem ismerjük, így nyilván a valós helyzet megítélése objektíve lehetetlen. Talán, a másik fél is tudna mesélni 1-2 érdekes dolgot, melynek fényében a te helyzeted is másként mutatkozna meg...
Tehát nincs nekem bajom a magánéleti problémáddal, csak az általad való kifejtésének mikéntje taszító számomra, mondhatnám infantilis, éretlen személyiségre vall, párosulva gyenge jellemmel.
(Becstelennek írnám valójában, de nem akarlak megsérteni)
Ugye nem gondoljuk azt komolyan, hogy egy ártatlan Piroska küzdelmét látjuk a gonosz farkassal?
Igen, képes vagyok olvasni és beírni a topikba, mert ez a véleményem, még akkor is, ha te azt leszarod.
Elméletben ugyanannyi jogom van ide írni, mint neked, de gyakorlatban látjuk, te többlettel rendelkezel, hiszen egy abszolút nem sértő megjegyzésem töröltetted.
Végezetül: " Hát ki nem sz-rja le, már bocsánat, a farizeus véleményedet...?"
Véleményeket kértél, hogy abból tanulhass. Azt nem említetted, hogy csak a számodra kedvező véleményekre vagy fogadóképes! Sajnálom a férjed, mert gyenge vagy ahhoz, hogy ebből a számára is megalázó helyzetből ( az írásaid alapján ) önös érdekből nem lépsz ki. Azért te, mert számodra terhes
Nekem nem kell senkihez alkalmazkodnom csak azért, mert te alkalmazkodsz egy bizonyos módon, ezt érted, ugye? Megint általános érvényű megállapításokat teszel, miközben a saját életedről beszélsz. Neked kell alkalmazkodnod, mert úgy akarod, a saját életedben. Én csak azokra gondoltam, akik kimondva vagy kimondatlanul sugallva anyagi javak ígéretével próbáltak meg manipulálni az eddigi életem során, és egyikről sem gondoltam úgy, hogy párkapcsolatot kell kialakítanom emiatt. (mivel arról kezdtél el beszélni, hogy a párkapcsolatnak anyagi vonzatai vannak, és könnyebb lenne albérletet fizetni).
Itt a Polgár Peti szám, amiről lentebb írtam. Na most látatlanban megvádolni valakit ilyenekkel, ez olyan, mint ha a klipben szereplő színésznőről állítanád, hogy olyan az életben, mint a filmben.
"meglehetősen visszataszító, hogy a legnagyobb nyilvánosság előtt, ennyire részletesen kitárgyalod a közvetlen környezetedben élőkkel való kapcsolataid (pl. férj)."
Na még ehhez annyit, hogy akkor neked az is visszataszító, hogy itt az emberek a mentális betegségükről írnak nagy nyilvánosság előtt? Milyen lelkivilág kell ahhoz, hogy valaki elolvassa, ha leírjuk ötszázszor, hogy ma sz.rul voltam, és ezért pl. gyógyszert szedtem, neadjisten ráittam vagy kiálltam az Empire State Building tetejére?
De ha valaki arról ír, hogy ez meg az a magánéleti probléma áll a háttérben, akkor az téged visszataszít? És képes vagy elolvasni, és beírni ezért a topikba? Hát ki nem sz-rja le, már bocsánat, a farizeus véleményedet...?
Délelőtt más dolgom is volt, ezért a H. témát későbbre hagytam.:)
Nem tudom, ki az illető és a marokkói téma is sajnos elkerülte a figyelmemet a hírekben. Utána kéne néznem a gugliban, hogy konkrétumot tudjak mondani. Ez a H. nem mond buta dolgokat. Például Hitler valóban nem jól boldogult az életében, mert nem vették föl az egyetemre, és Bécsben lézengett. Az első sikerélménye a hadseregben volt, miután Németországot választotta hazájának az első világháború idején. Fontosnak érezte magát, főleg miután a leszerelése után politikai pályára lépett.
"balliberális csökevény"
Nem rémlik, hogy politizáltam volna itt vagy másik itteni topikban. És nem az alapján ítélem meg az embereket, hogy melyik politikai irányzatot vallják.
"a dolgozó nők "gályáznak", és az otthon maradást állítottad be úgy, mintha az a Kánaán lenne."
Szerintem te is tudod, hogy ez így nem igaz. Vagy csak olyan gyorsan olvastál, hogy ez maradt meg benned? Tisztán emlékszem, hogy azt írtam, hogy az otthonlétbe bele is lehet fásulni. Viszont nem gondolom, hogy jobb lenne annak a nőnek, aki alamizsnáért igen kemény munkát végez a munkahelyen, megbecsülés nélkül! Pl. a kórházi ápolók között sok a fásult.
"néha hagynom kell, hogy megdugjon, ne pakoljon el maga után, sőt, gyártsa a koszt, a rendetlenséget, ha mondok neki valamit, ne értse, a fejemen ugráljon és hasonlók. "
Azt már az elején szeretném leszögezni, hogy egy kapcsolatban bizony szerintem alkalmazkodni kell! A férjem pl. utálja megjavítani az elromlott dolgokat, és veszekedni kell vele, hogy megcsinálja (olyan dolgokról van szó, ami szakmájába vág). De ha végül megcsinálja, akkor örül, hogy rábeszéltem, és látszik rajta, hogy ez neki sikerélmény.
Úgy látom, te meg szereted kiforgatni a szavaimat, én meg megmagyarázok mindent, mint egy gyereknek!:)
"Alap, hogy nem vagyok kurva egy jobb lakásért, egy utazásért, egy pozitív gesztusért, virágért, ékszerért, bármiért."
Amiről te írsz, az a Polgár Peti Imádom a tested dalban van megírva.
Én arról írtam, hogy egy jó kapcsolatban nem rabszolga-úr viszony van a felek között.
Úgy gondolom, hogy egy kapcsolatban nem kell fillérre pontosan kiszámítani, hogy ha én beleraktam 10 forintot, akkor neked is tíz forintot kell belerakni, hogy egálba legyünk. A férjem pl. bevásárolja a húst vagy zöldséget, de én gürizek órákig a konyhában azért, hogy abból kaja legyen.
Arról nem én tehetek, hogy a háztartási munkát nem mérik a GDP-ben, de attól az még van olyan értékes munka, mint amit a munkahelyen végzek!
Nyilván az anyósomat nem a kedvességéért szeretem. És a férjemhez se azért mentem hozzá, mert annyira tetszett volna a családja. Akárkihez mész, a családi problémák úgyis előjönnek, pl. hogy le tudott-e válni a szüleiről?
Azért az nem véletlen, hogy nem megyünk nagyon gyakran látogatóba. Én ki tudok préselni magamból valami társalgás-félét, és igyekszem tekintettel lenni az érdeklődésükre. De azt igazán nem várhatják, hogy csak olyanokról beszéljek, ami nekik kellemes. Most is mondtam, hogy nem a múltban vájkálás a célom, csupáncsak voltak problémák mostanában, amivel nem hiszem, hogy teljesen egyedül kell megbirkóznom. Legalább a sógornőmön láttam, hogy ezen elgondolkodott. Az ő véleményére adok, a többieké annyira nem tud megrázni. De legalább nem mondhatják később, hogy én nem szóltam!
Ezért mondtam azt, hogy reménytelen ez az egész, megint magadból indultál ki, abból, hogy téged nem érdekel, ha függőségi helyzetbe kerülsz anyagilag. Igazából vak vagy erre az igényre, ezért azt sem érted, hogy nekem ez egy alap "gerincességi" kérdés. Alap, hogy nem vagyok kurva egy jobb lakásért, egy utazásért, egy pozitív gesztusért, virágért, ékszerért, bármiért.
Ezért a kommentért képes voltál regisztrálni? Te tudod ...
Az rólad állít ki bizonyítványt, hogy engem alaptalanul elkezdtél sz.rozni, mikor én nem is szóltam hozzád. A másik felet meg úgy véded, mintha rászorulna a te szánalmas prókátorkodásodra. Szerinted ez segítség, hogy ország-világ előtt piszkolsz és lehúzod a kommentjeimet?
Talán előbb tartsd be az elemi udvariassági szabályokat, és utána oktass ki másokat, ha kérhetem!
Az albérlet csak egy példa volt. Azt akartam érzékeltetni, hogy lehet anyagi előnye is egy párkapcsolatnak. Pl. szegény keresztanyám sokszor mondogatta, hogy ő egyedül ugyanannyi fűtésszámlát fizet, mintha ketten laknának a kis házban.
Az, ahogy mi a férjemmel élünk, részben nem jó példa, mert sajnos mostanában sokat költött a hobbijára (alkatrészek vásárlása). De azért a házra is költött valamennyit, szerencsére.
Ne haragudj, de meglehetősen visszataszító, hogy a legnagyobb nyilvánosság előtt, ennyire részletesen kitárgyalod a közvetlen környezetedben élőkkel való kapcsolataid (pl. férj). Még akkor is, ha nem lehet beazonosítani konkrétan, ki az a létező(?) személy, akiről szubjektív állításokat teszel, mely alapján lehangoló képet festesz róla úgy, hogy valójában a kívülálló nem tudja, hogy "osztogatnak vagy fosztogatnak"... Egy dolog, ha ennyire szarba veszed a "társad", de ez a magatartás rólad állít ki bizonyítványt... Ha magad is beismered önmagadnak (illetve itt a neten az egész világ előtt), hogy
bizonyos anyagi és kényelmi szempontok alapján sanyargatod magad egy általad nem kívánatos kapcsolatban, akkor meglehetősen szánalomra méltó, ha ezen még sajnáltatod is magad, illetve úgy teszel, mintha bármilyen tanácsot megfontolandónak tartanál.
Pont olyan ez, mint a jelenetben a cowboy, aki lépésenként belelő a saját lábába, miközben üvöltözik,
hogy jajj, de fáj a lábam, jajj a lábam de fáj! Legyen benned annyi tartás, hogy felnőtt módon viselkedsz.
Albérletpénzért használati tárgynak lenni, mondjuk úgy, hogy ez nem motivál. Kb. úgy tudnám érzékeltetni, mintha a Fővárosi Állatkert felajánlaná, hogy kifizeti az albérletem árának a felét, cserébe együtt kell élnem egy majommal, mondjuk legyen valami orángután (orálgután?) vagy csimpánz, vagy gorilla, valamilyen felsőbb rendű majom (azért...mégis), és néha hagynom kell, hogy megdugjon, ne pakoljon el maga után, sőt, gyártsa a koszt, a rendetlenséget, ha mondok neki valamit, ne értse, a fejemen ugráljon és hasonlók.
Azt gondolom, hogy aki ilyen emberek közé megy, azt megmérgezik ezek az emberek. Mindenki maga döntse el, kell-e ez neki vagy sem. Itt nincsenek formaságok, szülők, anyós iránti tisztelet, én menteném a bőröm, és szerintem nagyon jó, hogy az otthonodba nem akarnak belerondítani. Minimalizálnám a kapcsolódást, vagy ha szükséges, meg is szüntetném.
Az anyuci pici fiai meg ösztönösen undort keltenek bennem. Gondoskodni evolúciós értelemben is az utódokról kell, nem egy elvileg erős "férfiról". (csak egy vélemény, nem sértésnek szántam!)
Szerintem én is így fogok meghalni... mintha a pusztában élnék. A kutya se jár felém. :) Szerintem az egyetlen esélyem, ha észreveszem, hogy valami bajom van, és tegyük fel, maradt annyi időm, erőm, akkor kitántorgok a bejárati ajtóm elé, esetleg hívom a mentőket. Ha meg nem, akkor így jártam. Régen is így haltak meg az emberek, mint egy levél, ami leesik a fáról. Ha Isten azt akarja, hogy meghaljak, akkor meghalok.
