Keresés

Részletes keresés

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.08.11 0 0 18296

FIATAL SZERELEM

Storm

A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint senkién sohase,
szeszélyes lány; de bármennyire lázad,
szive csupa szerelem és alázat.

Már rég előttem ül, álmodozik,
az asztalról himbálja lábait;
most felugrik; duzzog, hogy nem beszélek,
de keze székem támlájára téved.

"Szeretlek!" - "Ah, érdekes! csakugyan?"
"Szeretlek!" - "Az öreg dolog, fiam;
s nincs varázsa csak új s igaz szavaknak...
Ha nem mesélsz, rögtön faképnél hagylak!"

"Hát jó! Kérlek, álmodtam..." - "Nem igaz!"
"De igaz! S azt álmodtam, hogy te az
utcán sétáltál, édes, fiatal lány,
gyönyörü ruhában, egy férfi karján,

s az a férfi..." "Ki volt?" - "Ki? Hát: nem én!"
"Hazudsz!" - "Bizisten, te jöttél felém,
de egészen az ő szemébe vesztél,
én ott álltam, rám se hederitettél."

"Anyuka!" - rohan kifelé a lány,
de elkapom, még idejekorán,
s ajkaim a bűnért, mit elkövettek,
irgalmatlan csókokkal vezekelnek.

(Szabó Lőrinc)

 

 

Előzmény: Patreides (18295)
Patreides Creative Commons License 2013.08.10 0 0 18295

Yeats

"...

 

Öreg vagyok s nem nyughatok,

 

vándorlok síkon, halmokon,

 

meg kell találnom azt a lányt,

 

megcsókolom s kézen fogom.

 

Gyepszőnyegen megyünk s mig a

 

világ világ: velem marad.

 

Ránk dobja ezüst almáit a hold

 

és arany almáit a nap."

(Képes Géza ford.)

"...

Öreg vagyok már, jártam a
Sivatagban s a dombokon,
De kifürkészem, hova ment,
S kézenfogom, megcsókolom;
S virágok közt járok, s nekem
Termi majd örök ég alatt
Szép ezüst almáit a hold,
Szép arany almáit a nap."

(Szabó Lőrinc ford.)

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.08.10 0 0 18294

Köszönöm Bűvössárkány!

 

 

   

József Attila: Uram! 

Nagy bánatomnak égő csipkebokrán,
Ó én Uram, hogy megjelentél nékem,
Tán már nem is bús fájdalmam lobog,
Te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen.

Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán,
Erény rongyán, bátorság mentebőrén,
Mégis mindent levetkezem, Uram,
S elődbe küldöm lelkem szűzi pőrén.

Dús életemnek ifju vára omlott
Mohos magánnyá szépült és ma benne
Csak csipkebokrok nőnek, ó pedig
Egy lánynak csókja mind liliom lenne.

Uram, ki küldtél büszke vár urának,
Engedd, már lelkem riadót ne fujjon.
Szelíd remeteként az öregek
Szűk szíve odvas odujába bujjon.

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18293)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.10 0 0 18293

Üdv neked is, Patreides!

Nem az a lényeg, milyen műfajú a regény, hanem maga a gondolat, ami szerintem gyönyörű, és híven fejezi ki a lényeget... Egyébként manapság meg igen kiterjedt tábora van (értem ezt sajnos, a globálisan fogyatkozó olvasótáboron belül) sci-finek, fantasyknak... ahogy észlelem, gyakorlatilag egészen biztosan többen vannak, mint a klasszikusokat/kortárs irodalmat olvasók.

Véleményem szerint azért F. Gy. elég neves író, és egy írónak sem tilos kipróbálnia magát más műfajokban, nem kell okvetlen beskatulyázódnia. Szubjektíve meg nekem amúgy is tetszett az a regény...;-)

Kellemes időtöltést neked is!:)

 

* * *

 

Zsiga Lajos:
Az utolsó dal

egy utolsó dalt hadd játsszak el néked
mintha testem hegedű lenne
lelkem húrjain fagyos kezével
a vonót az élet rongyossá tépi széjjel
de még megfeszítem leengedett húrjaim
még a nagy szimfóniát el kell játszani
felverni a világ csendjét
mert egy költőnek meg kellett halni

egy utolsó dalt hadd játsszak el néked
hol a hegedű mellett angyalok énekelnek
dúdol a kórus mint hullámok a partra érve
fáradtan de újra meg újra visszatérve
nem sercen papíron a toll minden elfogyott
az idő meg sem torpan csak tovább oson
mikor lázad az a rengeteg gondolat
a tintával leírt fehér papíron

egy utolsó dalt hadd játsszak el néked
azt mikor a szavak lágyan táncra kértek
repítve egekbe túl a világon a végtelenbe
azt mikor öledbe rejtették könnyes arcukat
a világért sírtak de nem hallotta senki hangjukat
árvák lettek verseid ők is mint jó magad
ne várjatok a szélre mi majd magával ragad
ezernyi verset fúj a szél s lehullnak ők is
mint ősszel az elszáradt falevél

 

Előzmény: Patreides (18289)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.10 0 0 18292

Köszöntöm az új jelentkezőket!
Kedves Gabri, aki szereti a verseket és konszolidált módon, topiktípusnak megfelelően jön-megy-közvetít stb., az miért is zavarna? Érezd jól magad.:)

 

* * *

 

Komáromi János:

Óvatosan

rengeteg hit
fekszik szétdobálva
magányos utcákon
szívek hervadnak
és vörös színt
adnak az alkonyatnak

mennyi könnyet sodor
a rohanó folyó
és mennyi
boldogságról álmodó
sötét tűzben égő
csillogó szem
és mindben egy-egy
síró üzenet

de a segítség
bekötött szemmel
fáradtan
részegen botorkál
és nem tud úrrá lenni
a végzeten

mit érzel?
fájdalmat?
hogy tenni
nem tudsz ellene
hiszen
sokkal gyengébb vagy
mint amilyennek
lenned kellene

hullik a földre
a fehér toll
és az angyalok szárnya
már nincs sehol
vércseppek temetik
az ártatlanságot
óvatosan kell
újraéleszteni
a Világot
!

 

Előzmény: Sallai Gabri (18288)
Sallai Gabri Creative Commons License 2013.08.10 0 0 18291

Kosztolányi Dezső

A nyár

A nyár az én szerelmem, érte égek,
halálthozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.

Görnyedve várom télen a szobámba,
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe látva,
mely semmivé hamvasztja a telet.

S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva, bús menyasszonyom.

Zokogva már hülő keblére fekszem
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt, aszú haját megcsókolom...

 

Előzmény: Patreides (18290)
Patreides Creative Commons License 2013.08.09 0 0 18290

ban -> van

 

* * *

 

Ahogy a Virágok Megérkeznek

Boldog vagyok, hogy a tél elhagy minket,
Szeretem a módot, ahogy az évszakok kikényszerítik a változást,
Ahogy olyan sok dolog az életben,
Jön és megy,
Változékony, mégis annyira kiszámítható,
Egy erő, túl az ember hatalmán,
Egy erő, amelytől felkel a Nap,
Egy erő, amely bekergeti a viharfelhőket,
Erő, amely magasról tesz rá, hogy éppen most szárítottál hajat,
Vagy hogy pont egy olcsó fekete melltartót viselsz ropogósan friss fehér ing alatt,
Zápor hull majd rád, csak úgy tréfaképpen.
És aztán feldob egy szivárványt, épp amikor felszállsz a földalattira.

(Polly Scattergood)

Patreides Creative Commons License 2013.08.09 0 0 18289

Vajon hányan tudják, hogy a topikleírásban szereplő idézet egy, sokak által lenézett műfajú (sci-fi) regényből ban? :)

 

* * *

 


A fejemben temetés volt,
És gyászolók; fel-alá csak
Jártak, jártak, s már úgy tűnt,
Az értelem meghasad.

És amikor mind leültek,
A zene, mint egy tam-tam
Csak dobolt, hogy azt hittem,
Belezsibbad az agyam.

Hallottam: felemeltek egy ládát,
S a lelkemen átcsikorogtak
Azok a monoton ólomcsizmák,
Aztán a terek megkondultak.

Az egész mennybolt egy harang volt,
S a Létezés csupán egy fül,
És én, és csend, valami furcsa fajta,
Itt, hajótörötten, egyedül.

Majd az ész pallója összetört,
És én csak hullottam egyre alá,
S újabb világba ütköztem minden merüléssel,
És megszűnt a tudás... azután...

/Emily Dickinson/

Sallai Gabri Creative Commons License 2013.08.09 0 0 18288

Sziasztok! Ne haradógudjatok, hogy ide tolakszok. Most találtam ezt a topikot és nagyon szeretem a verseket. Ha esetleg zavarok elnézést kérek. Üdv.

 

Ambrus József

 

Anyám nyelvén

 

Anyám nyelvén legszebb a sírás
nem fog rajta sziszegő átkotok
de megkönnyezte már néhány barát
amit a szív érez s amiért feldobog
amit bennem az évszázad hagyott
hol a bánat vetése virágzik felnő
de csend van csak az emlékek rajzanak
alkonyatkor és himnuszt énekel az erdő
mennyi könny csorog a nemzet szeméből
miközben nagy álmok tüdejében fekszel
szent ősök hitét ébresztve fel újra -
mert átkozott sorsoddal verekszel
bánatszemmel szomorkás mosollyal
történelemleckék hamis bölcsességek
hol nincsen tengerrengés nincs hullámrobaj
és népünk torkából patakzik az ének
a végső dolgok kimondatlan maradnak
esténként felzokog a haragos tenger
mindent megtesz azért hogy megteremtse
elejtett szabadságát a jogfosztott ember
pedig hát mégis csak itt van az otthonom
nyomorult az ember kivert kutya módján
már csak a romos múzeumok őriznek
félig lebontott hegyek elhidegült ormán...

Anyám nyelvén a sírás édesebb
mit bánom én ha megköveznek érte
vagy bűvös szavakból tákol kötelet
sikoltó próféciám vagy a világvége.

 

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18287)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.08.08 0 0 18287

Jevgenyij Jevtusenko:

Köszönöm

Mondd: ,,köszönöm", a szivárgó könnynek,
s ne töröld sietve a szemed.
Hogyha sírva is - létezni könnyebb.
Halott, aki meg sem született.

Ha törten, ha verten is - ki élő,
plazma-éjszakában nem maradt.
Léte a teremtés szekeréről
ellopott zöld fűszál-pillanat.

Nevess nagyot, fogd marokra késed,
harapd, mint retket, az örömöt.
Rosszabb volna meg-nem születésed,
életed akárhogyan nyögöd.

Fagyalszirom-zuhatagban járva,
semmitől s mindentől részegen,
eszméltessen a világ csodája,
ámulj önnön létezéseden.

Az égboltról ne hidd, hogy mennyország,
de váddal se bántsd az életet.
Nem köszönt be még egy élet hozzád,
ez az egy is - véletlen tied.

Ne a korhadásnak higgy: a lángnak.
A pitypangos fűbe vesd magad,
ne könyörögj nagyon a világnak,
nevess rá és gyorsan döntsd hanyatt!

Baj ha ér, fejed ne ejtsd a porba.
Lelkek élnek a romok felett!
Táncolj, mint a rongy-ruhájú Zorba,
ünnepelve akár szégyened.

Köszönd meg a legfeketébb macskát,
mely előtted keresztbe futott,
utcán elszórt dinnyehéjak mocskát,
amelyen a lábad megcsúszott.

Köszönd meg, ha fájdalmak facsarnak:
szenvedésed is hasznodra volt.
Mondd: ,,köszönöm", a legárvább sorsnak,
hiszen az is ember sorsa volt.

(Rab Zsuzsa fordítása)

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.29 0 0 18286

Böröczki Mihály:
JELENVALÓ

 

Te vagy a nyáridőn a hó,

a nincsbe bújt jelenvaló,
te vagy a sikló vízfodor,
a szomjas hordónak a bor,
a vég a minden kezdetén,
a harangszó a nap delén,
az égbolt hajlatán a fény,
a kék, irdatlan tetején,
olyan vagy, mint a szín, a szó,
nem fösthető, nem írható,
s az ember almaként terem
szerelmes lélegzeteden,
a minden meg a semmi vagy,
a lélek, értelem – az agy,
ott kezdődsz, ahol verssorom
túlér a papírlapomon,
s amikor lelkembe lopod
a kölcsönadott mondatot,
az égig érő húrokon
a te csöndedet dúdolom,
te vagy az idő meg a tér,
ahova minden visszatér,
te vagy a gyönge, az erő,
mi élttel, holttal mérhető,
ki úgy etet, hogy enni kér,
keringsz, mint testemben a vér,
te vagy a csönd a dallamon,
a vésőnyom a szobrokon,
s mint sorok végein a rím,
ott lógsz a felhők szélein,
s mint aki élni, halni hagy,
iszonyú óriási vagy,
s mint csillagok között a nyom,
itt araszolsz az ujjamon,
te vagy az óceán nekem,
meg belélegzett porszemem,
te ültetsz fákat földemen,
hol minden nyelven megterem
a két szóba gyűrt végtelen,
jaj, Istenem, jaj, Istenem!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.29 0 0 18285

Hűvösebb szép napot, Pannika!

 

* * *

 

Tumpeck George:
Hangulat

 

Az első pofont az orvos adta,
a zsinórt elvágták durva kezek,
a pólyát a nővér hóna alá kapva
kiszólt az ajtón: - Na, itt a gyerek!
Kíváncsi szemek, és oh Jézusom!
mindenki sápadtan, döbbenten áll,
az orvos is értetlen, rázza a fejét,
- az ördög fattya ez - mondta anyám.
Igen, azt hiszem, megszülettem,
és várt rám e nagyszerű világ,
hol koldusok állnak az utcasarkon,
és a szamárkóró is gyönyörű virág.
A második pofont az apám adta,
majd jöttek szépen sorban a nagyok,
akkor tanultam meg igazán, hogy
jobb, ha én adok, mintha kapok.
Persze erről lehetne vitázni,
mint gyermek, nem tehettem ilyet,
magyarázd el a Dalai Lámának,
ne fáradj, te - messzi van Tibet.
A harmadik pofont az anyám adta,
de ez volt az, ami legjobban fájt,
simogatásra nyújtott arcon csattant,
s közben megint veszettül kiabált.
Azért lassan felnőttem csendben,
és ráébredtem, hogy milyen a világ,
hol farkastörvények szabják létem,
és csak síromon lesz őszinte a virág.
Majd jöttek a nők, a drága lányok,
mézédes szavakkal hozták a csodát,
és én balga fejjel rohanva utánuk,
követeltem szerelmes vacsorát.
Most foggal, körömmel védem magam,
és becsületemen esett már folt,
hisz kötéltáncosként éltem világom,
de ez a kötél, bizony, másmilyen volt.
Apró hurok díszelgett a végén,
és kaján tekintetek vették körül,
s ha széjjelnézel a nevető tömegben,
bizony volt, aki ennek is örült.
Egy legyintéssel mindent hátrahagytam,
legyen tietek e rothadó világ,
de ha egyszer betévedtek a kocsmámba,
istenemre mondom, fizetek piát.

 

Előzmény: Pannika127 (18284)
Pannika127 Creative Commons License 2013.07.26 0 0 18284

Szép napot, Bűvöskék!

 

Ha senki sem marad
Becsületesnek, hűnek, jónak,
Vígyázz, mert akkor is
Nagy barátaid fognak, óvnak.

 

/Ady Endre/

 

Pannika127 Creative Commons License 2013.07.26 0 0 18283

Köszönöm szépen, kedves Bűvöske!

 

 

Előzmény: Bűvössárkány (18282)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.26 0 0 18282

Pannika, kívánok neked nagyon boldog névnapot!:)

 

* * *

 

Vörösmarty Mihály:
NÉVNAPRA

 

Úgy áldjon meg isten neved napján,
Hogy beérhesd vele minden órán.
Legyen élted mint a virágos fa:
Remény s öröm virágozzék rajta.
Mely sok szívnek keserű gyötrelem,
Legyen neked édes a szerelem.
Igaz legyen, s mindig hű, szeretőd,
Ki jobban szeressen, mint te szereted őt.
Bánat ha ér, legyen az rövid éj,
S utána hosszú boldog nap a kéj.
S bárhova visz tőlünk a szerencse,
Lépésidet emlékünk kövesse.
S rokon érzet tartson köztünk hidat:
Te se felejtsd távol barátidat.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.25 0 0 18281

Jószay Magdolna:

Nyárhangulat

 

Nézem a zöldet,
orromig törtet
nyár illata.
Szabad örömmel,
édesen tölt el
forgataga.

 

Lebben az égen
könnyű-fehéren
felhő fodra.
Tünde virágok,
színeket szórtok
árnyékokra.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.24 0 0 18280

Sárhelyi Erika:
Nyári kék

 

Fekszem a fűben,
köröttem kéken
lobog a tér.
Búzavirágok,
percnyi csodátok
szívemig ér.

 

Rám hull az ég is,
súlyos és mégis
könnyű derű.
Búzavirágban
tobzódó nyár van,
oly gyönyörű!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.24 0 0 18279

Komáromi János:

Tűzben

 

felcsap a láng
és éget
valamikor nem így volt
valamikor én égtem

 

gyújtottam ha kellett
és fényeket hordtam szét
mind a sötét világba
de ma...
ma csak tűröm
ahogy a láng belém mar
és reménykedem
a fájdalom nem lesz hiába

 

talán elégek
és füstté válok én is
talán felszállok
fel az égi fényig
talán akkor
könnyűnek érzem majd magam
sodor a szél
és szétoszlok gondtalan

 

mintha soha sem lettem volna
úgy oldódok fel
az égi fényben
a légben
ahol már annyian hagytak
nyomtalan eltűnt nyomokat

 

és akkor rájuk találnék
azokra akik mint én
csak feloldódva találtak magukra
csak semmivé válva lettek valakivé
akik eltűntek a felemelkedő
könnyű füstben és párában
és akkor végre én is magam lehetnék

 

de most
még csak a lángok simogatnak
kedveskedő érintésük
fájdalmat hasít belém
mohó vágyuk
sárga táncos ruhába rejtették
körbe táncolnak
átfonnak
és eltűnik minden...
jövőről szőtt álomkép

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.22 0 0 18278

Pannika, neked is nagyon köszönöm. Nagyon kedvesek vagytok!:)

 

* * *

 

Kavyamitra Maróti György:
Reggel

 

REGGEL – vagy hajnalnak mondjam? – öt óra van.
Kikönyöklök az ablakon, hogy az első cigit elszívjam.
(Borzasztóan helytelen, tudom, és szégyellem is magam! De ha bent szívnám, még cikibb lenne, és büdösödne a lakás, márpedig ide Kis Unokák jönnek olykor.)
Ilyenkor, ötkor, még egészen elviselhető az Izabella utca; ha szerencsém van és nemrégiben föltakarították a kutyaszart, hányást, kotonokat, emberszarást, akkor épp nem is büdös.
Kinézek tehát az ablakon, meditatíve, elmélyülve tököléseimben.
Pontosan hat ablaknyira bal felé, kedves társam a hajnalban egy nagyon szép cica, szintén az Izabellán meg annak csöndességén meditál.
Átnézek és köszöntjük egymást:
"Szia, Cica!"
"Helló, Ember!"
Ketten vagyunk ablakban, két buddhista. (Csak egyikünk, aki bagózik, az kicsit távolabb a Megvilágosodástól.)
Sok különbség nincs közöttünk: annyi csupán, hogy Ő nem cigizik, és sokkal szebb nálam.
Egyébként – ha jól látom – Ő is társtalan...

 

Előzmény: Pannika127 (18275)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.22 0 0 18277

Köszönöm szépen, Meoi!:)

 

* * *

 

Böröczki Mihály:
MÁKVIRÁG

 

A fű, bokor, fák csöndje csupa zöld,
s idehökken e békét lelt világra
a mák fehér-kék foltos mélylilája,
darabka föld, de harsogó színét
az egész tájon széjjelkiabálja.

 

A fű, bokor, fák csöndje csupa zöld.
És füvön, bokron, fákon lila lárma.

 

Előzmény: meoindil (18274)
Pannika127 Creative Commons License 2013.07.22 0 0 18276

Szép estét kívánok mindenkinek!

 

HODOSSY GYULA

A napfény áthatol…


A napfény áthatol az ablaküvegen,
megfényesít ibolyát, asztalt, szekrényt.
A könyv lapja vakítóan világít,
szemet éget.
Agyadba lézerként hatol a ragyogás,
a pillanat és az örökkévalóság játéka,
nem tudni merre, és meddig tart, s mi végre!
A boldogság beteljesülése: égni.


A fecskék szerelmi tánca el-eltakarja a napot,
be-beárnyékolja a vakító ismeretlent,
fel-felvillan a piszkos valóság.
Mint régi írógépek karja a betekert papírra,
a betűk úgy ütődnek a szemedbe,
megterhelve, jelentést kutatva.


A napfény áthatol a szíveken,
megfényesít testet-lelket, tekintetet.
A könyv lapja mosoly és elégedettség.
A világ, a fényorgiában hempergő feketeség után,
újra tanul látni,
ibolyát, asztalt, szekrényt,
fényárban úszó, táncoló fecskepárt.

 

 

 

Pannika127 Creative Commons License 2013.07.22 0 0 18275

Nagyon boldog névnapot kívánok, kedves Bűvöske!

 

meoindil Creative Commons License 2013.07.22 0 0 18274

Boldog névnapot, Sárkányka!

 

Várady Lilly


Névnapi köszöntő
(Magdolna, Lenke, Kinga, Anna, Olga, Judit)


Ablakomon kopogott valaki
egy galamb volt, egy kis kandi.
Mosolyogva néztem, de elhűltem
megszólalt, hittem már üdvözöltem.
Utazásra hívott kedvesen
szárnya alól pálca ugrott hevesen
meglegyintett engem a pálcával
hátára terelt a szárnyával.
Elindultunk felhők fölé sebesen
bevallom egy kicsit bizony reszkettem.
Mikor végre megtaláltam hangomat
megkérdeztem, hogy most éppen hova tart?
"Névnapot kell köszönteni, nem tudod?
szép szavakat rímbe szedni a dolgod!"
Szép gondolat, igaz szavak, de hibádzik
parancs-szóra kínrím lesz csak elválik.
bólogatok, a galambom meg leszáll
szép, virágos, illatos réten megáll,
háttérben szürke sziklák látszottak
a rét felett madárfiúk játszottak.

Így ébredtem, s elővettem tollamat
hogy leírjam ezt a mesés utamat.
Szavakat formál most a gondolat
mind a szívem mélyéről fakad.

Ami csak jó van ezen a világon
az most mind Tereád átszálljon.
Mosoly, öröm, apró kis ajándék
sokasulva azért már nem játék.
Kívánok hát sok minden jót Teneked
amivel szíved, lelked megtelhet!

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.13 0 0 18273

Keresztes József:
Az álmok visszajárnak

 

Különös álmom volt. Hatalmas nyárfák, dombos vidék. A dombvonulat alján fontos főút. Oda, rá keresztben, dombokon keresztül készülő, már dózerrel kitaposott, kétsávos keresztutak.

A nyárfás között valahol tanya vagy majorság, meg ócska, lepusztult műhelyek. Én valamiért ott vagyok, nézelődöm. Erős szél lehet a magasban, mert letörik az egyik nyárfa leveles ága és elrepül. Viszi a szél. Rajta mókus. A mókus mintha légi bemutatót tartana nekünk (már többen vagyunk és bámulunk fölfelé), akrobataként elugrik a repülő ágról, az ágra "visszarepül", farkával
kormányozva magát a levegőben. Együtt repül a leveles nyárfaággal. Majd elvéti vagy megunja, és srégen zuhan vagy vitorlázik lefelé. Eltűnik a szemünk elől a gyepes földön. Az ág is el.

Megyek keresni a földön a mókust. Hepés és hupás földdarabon liba fúrja be a fejét egy gödör alján a puha agyagba. Valami vinnyogás a dombocska belsejéből. Tudom: ez a mókus.

El akarom hajtani a libát, de nem hátrál, tolatva kihúz egy darab mókusfarkot. Most már lábbal próbálom odébb tolni a libát. A liba ellenem fordul és sziszegve fenyeget. Jön a gazda, egy parasztember, elhessegeti a libát. A mókus kibújik a lyukból, alig van
valami a lompos farkából. Kicsi és szánalmas a kis jószág, meg van szeppenve.
A liba!

Két-hároméves koromban is ilyen rekkenő nyár volt Szegeden. Pendelyben egy nyomóskútból folyattam a vizet, ittam és élveztem a hűs italt. A Csongrádi sugárút még szegedvégi sarkán voltunk. Egy mellékutcából libák jöttek, én már a kút gombján ülve folyattam az ártézi vizet. Fröcsögött, patakként szertefolyt, beleivódva, elnyelődve a csontszáraz, repedezett földön terjedve. Olyan volt, ahogy később hasonlítottam valamihez, mint egy Rorschach-teszt.

Az elöl tipegő liba lenyomta kinyújtott nyakát és fenyegetően sziszegve megtámadott, az ülepembe csípve. Én leestem a kútról, bömbölve elszaladtam, nagyon fájt a csípés helye. A heg ma is megvan még.
De ami érdekes, az ennek az álomnak a furcsasága és plasztikussága. A színek, a formák. A leveles nyárfaág levegőben rezgő, szélfútta, színéről és fonákjáról ezüstös és halványzöld, reszkető színei. Az egész táj színvilága, formája, különössége.
Pszichológust kíván. Álomfejtőt. Csakhogy én nem hiszek a freudi álomfejtő jelképeknek, szimbólumoknak. Ha én mindent elmesélnék, amiket álmodom!...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.13 0 0 18272

Szép napot kívánok! Pannika, köszönjük szépen a jókívánságot.:)

 

* * *

 

Jószay Magdolna:

Mollynak

 

Szép vagy, Molly!
Selymesen, ápoltan hullámzik
a nyári verőfényben óarany,
tejcsoki és barnásbordó színek
keverékében tobzódó
"öltözéked".

 

Szemet gyönyörködtetőn kecses,
áramvonalas agártermeted körül
e lágy bársonytakaró felhőkben
lengve úszik utánad, ahogy boldogan
a levegőt szeled.

 

Szép vagy, Molly!
De igazából mégsem csupán
a külső csín, pedigré,
mi felemel téged...
Inkább az a mindent betöltő,
belőled sugárzó szeretetteljes
hűség, szabadságmámor, életkedv,
mely egy időre minden rosszat,
gondot és emberi gonoszságot
elfeledtethet.

 

Előzmény: Pannika127 (18270)
Pannika127 Creative Commons License 2013.07.10 0 0 18271

Szép estét, Bűvöskék!

 

Boda Magdolna

(„teremtés”)

 

kék ég

kék tenger

az egyik sötétebb

de a két kék világ

összeér

vonalat húzok a

levegőben ujjammal

látod elválasztható

az összetartozó

ilyen könnyedén.

 

Pannika127 Creative Commons License 2013.07.10 0 0 18270

Kedves Bűvöske, nagyon sok örömet és jó egészséget kívánok édesanyádnak!

Előzmény: Bűvössárkány (18268)
Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.10 0 0 18269

Komáromi János:
Bőrömbe rejtett érintések

 

megálltam az éjszakában
csillagok fénye rám borult
arcomra csorgott Hold ezüst-vére
árnyékom a földre hullt

 

hűvös csenddé dermedt az éj
képekbe fagyott a pillanat
felemelt karjaim között
meghalt minden mozdulat

 

lüktetett a sötétlő világ
szétáramlott benne vérem
fülembe suttogtak elvesző szavak
benne voltál a zúgó szélben

 

magányos fa volt a testem
viharok tépdesték ágaim
leveleim csábító szellőknek adtam
törzsem perzselték égő vágyaim

 

...és zokogni kezdtek bennem
minden fájdalmat felidéztek
az elhazudva őrizgetett
bőrömbe rejtett érintések

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.10 0 0 18268

Tegnap volt a 82. születésnapja édesanyámnak. Isten éltesse, boldog születésnapot!

 

 

* * *

 

Jószay Magdolna:

Gondolatok anyámhoz

 

Beszélgettünk akkor is, mint annyiszor,
mint barátnők akár...
Tizenötöt töltöttem én, s te búsan
"öregezted" le magad,
mert te már negyven voltál...
Én tiltakoztam, de te oly mindentudón
s bölcsen hallgattál,
hogy szinte elhittem, egy negyvenéves
gyakorlatilag majd' a sír szélén áll...

 

Már nemcsak te, de én is rég tudom,
a negyvenévesség és az öregség
csak a gyereknek egy és ugyanaz,
több mint duplája alatt még mennyi
de mennyi ér-patak-folyónyi, mosolyból és
könnyből tengernyi történet lesz igaz.

 

Mesék és regények, remény, hit, szeretet,
önfeláldozás és pótolhatatlanság,
kényszerűség és bizonytalanság,
sok-sok apró öröm és végül győzelem,
életekért, könnyebbségért folyó küzdelem,
bizonyítandók, célok, problémák és gondok,
csapások, kudarcok, nem várt pofonok
egyvelege vár még az emberre,
hogy várhatná mindez, ha életútja felén
már valóban vén lenne?
Annyi mindennek részesei leszünk,
talán már mindenre nem is emlékezünk...

 

A szépség lelkedből jött egész életedben,
kérni sosem kértél, te adtál bárkinek,
szinte kérés nélkül is.
Aki ismerhetett, általad több, gazdagabb és jobb lett,
lehettél akár negyven- vagy nyolcvan-, de szerintem
akár ezeréves is.
Hetente gyújtok egy-egy gyertyát, de nemcsak
halottainkért, hanem szeretetből, érted,
azért, hogy élsz,
mert az embernek az anyja lehet csupán,
ki feltétel nélkül fogadja el, és ősi erővel szereti,
tisztán önmagáért.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2013.07.07 0 0 18267

Kormányos Sándor:
NYÁRI REGGEL

 

Rezdül a szél, mint hosszú sóhaj,
lüktet a fákon lágy remegés,
hajnali csendű kis levelek közt
zizzenő szárnyú zöld lebegés.

 

Álmosan bomlik fátyla a ködnek
gördülő könnyét törli a rét,
fénysugarakká szökken a harmat,
ritkuló pára jelzi helyét.

 

Friss kacagással zendül az erdő,
kék mosolyát ha szórja az ég,
kerge rigókkal szárnyal a reggel,
szárnysuhogástól csattog a lég.

 

Fénysugarakban fürdik a dallam,
dúdol a hangja, zümmög a rét,
méheket zsongat, röptet a szélbe,
messzire hordva a nyári zenét.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!