igen a Brey Road úti lény is az.a 10 századtól vannak beszámolók róla.minden dogman más,van ami játékos,van ami nem tÖrŐdik az emberrel,van ami támad,de kevesebb ilyen van.volt aki mesélte hogy rámosolygott egy ilyen.volt egy nŐ aki kislány korában ilyen lényekkel játszott,simogatta Őket,azt hitte farkasok,a végén kiderÜlt nincsenek arra olyanok,rá jÖtt 2 dogman volt,egy kisebb és egy nagyobb.
Ami az október havi Hihetetlent illeti, a mi témánk szempontjából érdektelen, legalábbis első olvasásra. Ha van valami nyúlfarknyi hír, megírom.
Ami az UFO-magazint illeti, gratulálok a cikkedhez, Laci! A legendás Hany Istók alighanem valami szerencsétlen csökkent értelmű gyerek lehetett, akit kitettek. A Mauglikat nehezen vagy sehogy nem lehet szocializálni.
Nem tartom túl valószínűnek, hogy egy ilyen nagyságú élőlény olyan sűrűn lakott helyen, mint Magyarország, észrevétlen maradna. Vonatkozik ugyanez Ausztriára is. Persze lehet, hogy aki látta, nem dicsekszik vele, hogy ne tartsák képzelgőnek vagy fantasztának.
Viszont egy ekkora húsevő alighanem rákapna a háziállatokra, és főleg az akkurátus osztrák gazdák ezt alighanem rossz néven vennék.
hello tÖbbiek,engem ami nagyon érdekel a Michigan Dogman,más néven vérfarkas,mert úgy néz ki,ezért hívják úgy.Európában is ismerik,még Ausztriában is meg Romániában is látták.nézelŐdtem pinteresten még Szerbiában is tudnak róla.amit tudni róla eddig 2 vagy 3 méter magas,200 kiló vagy tÖbb súlyt is elbír,100 vagy tÖbb km per órával is képes futni.állatokat eszik,de van ami embert is enne,szemtanúk úgy érezték rájuk vadászik és gonosz.van ami telepatikusan képes kommunikálni,van ami csak mutogat,de volt ami próbált beszélni angolul.szeret az ablakon be lesni,mindig az ember háza kÖzelében járnak.vannak oldalak ott vannak sztorik róla Dogman Encounters,stb.jó lenne tudni nálunk látták e,de biztos csak hallgatnak róla.
Tegnap este, kilenc óra, Animal Planet csatorna. Mungo a rejtélyvadász vagy valami hasonló cím. Ebben a Mungo nevezetű férfi a ucumar (jucumarnak ejtendő) nevű lény után nyomozott, ez a jeti Argentínában élő megfelelője. Kissé bosszantott a módszere. Odautazik, beszél azokkal, akik látták, vagy látni vélték ezt a mítikus lényt. Idáig rendben is. Aztán talált valami olyan törzset, aminek szerepel a mitológiájában, beszél velük, ők azt mondják, hogy igen, ez az állat nem csak a mondákban él, ténylegesen létezik, valami nagy termetű majomféle. Erre kivonul az állat feltételezett élőhelyére (elég sűrű erdő) találomra felszerel néhány kamerát, elhint némi húst, majd távozik, és éjszaka lesi a képeket. Sikerült is megnézniük egy csinos tapírt. Aztán felszedi a betyárbútort, és távozik. Mégis, mit várt? Hogy az első alkalommal megjelenik a ucumar, és integet a kamerának?
Ami a lényt illeti, a szemtanúk kétméteres magasságú, majomszerű lénynek írják le, ami rettentő büdös. Továbbá dermesztő félelmet gerjeszt. Az elbeszélők egyike vadász volt, tőle egy frissen lőtt vaddisznót orzott el a lény, amit a ház teraszára akasztottak ki éjszakára.
A másik esetben egy tanyán megölt néhány tehenet, illetve borjút, a gazda meg itt is megrémült tőle. Azt állította, hogy kis híján rátörte az ajtót. Felfogadott néhány gauchot, de ők nem találtak semmit. Ahogy távoztak, a lény újra megjelent. a tulaj meg úgy döntött, nem kötekedeik vele, és többet nem ment vissza a tanyaházba. Nos, ha így van, miért nem töltött Mr. Mungo ott néhány napot és éjszakát? Egyszóval számos, jól megalapozott kételyem van ezzel kapcsolatban. Ennek ellenére várom a folytatást.
Olvastam a Loch Nessről szóló könyvben, hogy radarral már átkutatták a tavat, és találtak valami elég gyorsan mozgó, nagy tömeget. Ez viszont simán lehetett akár egy halraj is.
Legalább egy helyen megoldott a jeti védelme, de ez nem vonatkozik minden állítólagos előfordulási helyére.
Futólag említettem a Tenger legendáriuma című könyvet, ebben foglakozik az ún. tengeri szörnyekkel is, éspedig a második fejezetben. Heuvelmansra hivatkozik, ő ötféle „szörnyet+ említ. A hosszúnyakú, ő mindannyiunk kedvencére, Nessie-re hasonlít. Aztán a „tengeri ló” valóban lófejű, hosszú sörényű állat. Aztán a sokpúpú, ezt talán-talán az iskolában úszó delfinek ihlették.Aztán az óriásvidra, ezt nem kell magyarázni, majd a „sokúszójú”, ez inkább valami gerinctelenre emlékeztet, számomra inkább kagylóra hasonlít, mint bármi másra.
Akinek a kezébe kerül a könyv, érdemes belenéznie.
Továbbá egy rövidke cikk a Kaliforniában felbukkanó csupakabráról. Már hiányoltam, mi van vele, csak nem tért át vegán életmódra?
Az UFO magazinban szintén rövidke cikk, viszont érdekes problémát vet fel. Vajon lehet-e vadászni a big footra? Elvileg nem létezik ilyen állat, tehát nem lehet védelem alá helyezni. Ami az erkölcsi részét illeti, sejthető a véleményem, de a jogi rész tényleg nem tisztázott. Úgy emlékszem, a Loch Ness partján van egy tábla, miszerint hagyjuk békén Nessie-t, de a törvény előtt ez sem kötelez semmire.
Laci, örülök, hogy ott leszel a novemberi rendezvényen. Valószínűleg én is.
Ma délután egy könyvtári kiárusításon megvettem Jean Merrien: A tenger legendáriuma című könyvét, kerek száz forintért. Kossuth könyvkiadó, Univerzum könyvek 1975. Néhány oldalon keresztül foglalkozik a tengeri szörnyekkel, de éppen csak átfutottam. Azt hiszem, beletartozik a bibliográfiába.
Megnéztem a könyvet, antikváriumban jó néhány helyen kapható. Viszont ha csak ez a pár sor van benne, akkor csak a rajongóknak ajánlott megvenni.
Könnyen lehet, hogy a villámfény és a feldúltság nem kedvezett a magasság megsaccolásának. Viszont az is igaz, hogy egyikünk sem volt ott, de még a szerző sem. Akárhogy is, érdekes, amit ír.
Én sem hallottam, véletlenül találtam a leírást egy könyvben - szerencsére forrásmegjelöléssel.
Kár, hogy nem tudni, hogy a lények pikkelyesek voltak-e, esetleg szőrösek stb.
Nekem t-rex féleség jutott eszembe :P
A "lógatott kéz" miatt is. Egy mylodon ha fel is egyenesedett így nemigen lóbálta a "kezeit", meg az ha jól emlékszem felegyenesedve sem tett ki 6 métert. - link-
Bár a nyaka valamennyire tényleg hosszúnak tűnhet.
Bevallom, erről a szerzőről még nem hallottam, pedig érdekes lehet a könyve.
Ami a leírt lényeket illeti, a leírás alapján a mylodonnra az óriáslajhárra gondoltam. Lehet, hogy a földrengés kikergette őket az eddigi helyükről, és kénytelenek voltak menekülni.
Kibédy Albert - Az ezüst oroszlán (Nem mindennapi élményről számol be ez a könyv: a húszas évek végén egy magyar ember beutazza csaknem a teljes dél-amerikai kontinenst)
"Valamikor a XX. század elején a Mato Grossotól délre négy hatalmas ismeretlen lény tűnt fel, melyekre rá is lőttek. Különben az emberek egybehangzóan írták le, hogyan látták azon az éjszakán a villámfénynél az óriásokat. Úgy hat-hét méter magasak lehettek. Széles törzs, hosszú, vastag nyakkal. Első lábaikat úgy lógatták maguk előtt, mint kezüket. A hátsókkal meg rohantak, maguk után húzva, hosszú csapdosó farkukat. Érdekes, a szörnyek fejéről semmit sem tudtak mondani. Csupán arra emlékeztek, hogy széles, nyitott szájukból fogak látszottak. Megkérdeztem Sidont, mi a véleménye az óriáslényekről. Erre ő: bizonyos tények letagadhatatlanok. Én akkoriban a Tengerészeti Minisztériumban teljesítettem szolgálatot. De amám írt erről. Megállapítottam, hogy az óriáslények feltűnését megelőzően hat-hét nappal földrengés volt a Kordillerákban. Általában ugyanis rengések után jelentkeznek ezek a különös lények.
itt van mekkora emberhez és medvéhez képest.
