Minden ami ehhez kapcsolódik.
Nem az Osztrák-Magyar Monarchia politikusainak tevékenysége. És ne szűküljön le a békeszerződésekre. Van ezekről topic elég, pörögnek is rendessen.
Viszont láttam itt érdekes vitákat a Monarchia haditengerészetének harcairól és esélyeiről, ott meg a rohamcsapatok kialakításáról. Szóval mindez legyen egy helyen.
Nyugati front hadseregei, felszereltségük, harceljárások, csaták, minden. Keleti front, balkáni front, olasz front, afrikai, ázsiai, tengeri front.
yutlandnál az angolok valami 3 a németek meg 4,5 százalékos (most nem kerestem vissza, kb. adat) találati pontossággal lőttek... tehát igen csak rájuk fért a fejlesztés, s ez már nem is a háború eleje volt.
Szerintem a távolságmérés és az irányzó műszerek fejlődtek nagyot. A háború elején a német flotta nehéz egységeinél használt 28 és 30,5 cm-es lövegek maximális csőemelkedése 13 fok volt. Ezzel is el tudtak lőni olyan messzire amilyen távolságra még megbizhatóan tudtak lőelemeket mérni.
az X fok alatti, elméleti lőtávolsággal nem érdemes foglalkozni.
a háború alatt egyébként óriásit fejlődött a tüzérség, ami a lőtávolságban is megmutatkozott. Viszont a méretek, költségek, s gyakorlati igénybevétel hiányában nem hinném, hogy a partvédelmi tüzérséget a monarchia érdemben fejlesztette volna, azt meg kizártnak tartom, hogy telepített nehézlöveget lecseréltek volna csak azért mert 12 km helyett a modifikációé már 15 km-re nőtt.
a K. und K. haderő az adriai partok védelmére konkrétan használta a Skoda 30,5 -es Mörsereket (a modernizált, hosszabb csövű L/12-es mozsár lőtávolsága 12.300 méter volt), ergo, nem elméletről, hanem az adott viszonylatban alkalmazott löveget hoztam példának.
A tűzvezetés az elvárható szinten működött mozgó célpontok esetében is a ballonokról a tüzérség lőtávolságának határáig. A sok tíz km-es megjegyzést is gondold át újra, mert egyetlen löveg se lőtt sok tíz km-re... a tüzérségi megfigyelő egyébként képzett ember volt, aki a sebesség alapján rászámolt a koordinátákra...
A zárrendszer jelentős zavaró tényező volt a tengeralattjárók ki és be jutásában. E miatt vezettek támadásokat a zárrendszer ellen. Ha ezt érted érted, ha nem nem, nekem mindegy.
Az első vh-ban már nem okozott gondot a látóhatáron túli nehéztüzérségi tűzvezetés, ugyanis erre a célra találták ki a légballonba ültetett tüzérségi megfigyelőt, aki 50, 100 m magasból vígan messzebb látott, szépen bemérte a koordinátákat, majd rögzített ballonról lévén szó, kurblizott, felemelte a telefont és a tüzérségi állásban lévő parancsnoknak diktálta az adatokat...
kicsit bonyolultabb, de működő megoldás volt a tüzérségi tűzvezetés repülőről, rádió nélkül :) ez úgy működött, hogy a megfigyelő rögzítette az adatokat, felírta, majd erre a célra rendszeresített kapszulába tette (amelyre szalagot kötöttek a jobb láthatóság érdekében), majd mélyrepülésben ledobták a lövegállásra, a tüzérek felszedték, a többi ismert... ( mielőtt jönne a megjegyzés, hogy a hajók mozgása... nos, ekkor még sokszor állóhelyzetből tüzeltek, de ha menetben is voltak az 1-2 perc múlva elérendő koordinátákat előre lehetett becsülni, s a lövegek területet lőttek :) így is sokkal nagyobb volt a vélelmezhető találati pontosság, mint hajók láthatáron túli tüzelése esetén.
Nem csak a veszteségben mérték a zárrendszer hatását, hanem abban, hogy a több napos, hetes Földközi Tengeri bevetésről a torpedók és a készletek nélkül visszatérő tengeralattjáróknak kínszenvedés volt az áthaladás a szoroson, és állandó veszélyforrást jelentett.
Azért nem csak arról volt szó, hogy kerülgetni kellett pár hálót vontató halászgőzöst.
1918-ban már 40 romboló, 48 hálót vontató gőzös, 76 felfegyverzett halászgőzös, 36 tengeralattjáró vadász naszád, 20 tengeralattjáró járőrözött felváltva a szorosban. E mellet merev fix hálórendszert is kiépítettek 1918 áprilisa és augusztusa között a szorosban 66 km hosszan, amely 50 méter mélyre nyúlt le és aknákkal volt teletűzdelve.
Az osztrák-magyar U6 (1916) és U30 (1917) veszett oda a zárban, valamint erre a sorsra jutott volna a német U38 is, amely már bele akadt a járőröző hajók által vontatott hálóba és esélye sem volt megmenekülni, de szerencséjére épp ekkor kezdődött a SCHARFSCHÜTZE, DINARA, VELEBIT és RÉKA osztrák-magyar rombolók támadása a zár illetve a járőröző hajók ellen, így a hálót vontató hajók menekülni kezdtek és nem törődtek már a német tengeralattjáróval.
az aknák felszedése mindig necces, pl. a Dardanelláknál az okozta a fő veszteséget, mikor egy csatahajóraj befordult az általuk aknátlanítottnak gondolt zónába, ahol az aknaszedők fogalmazzunk úgy hanyag munkát végeztek...
A tengeralattjárókon kivül leginkább part menti hajózás lehetett az Adrián, a szigetek között jól lehetett bújkálni hajóval. Kétségtelen, hogy az Antant-ot a német tengeralattjárók földközi-tengeri jelenléte aggasztotta, ez ellen készült az otrantói zár.
Nem. Túl széles, ráadásul csak az egyik part állt rendelkezésre. Horizonton túl kellett volna lőni nagy pontossággal hogy egy mozgó hajót eltalálj. Ehez rádióval ellátott légi megfigyelő kellett volna, de az első ilyen rendszert csak 1917 ben mutatták be az USA-ban, az adriai hadviselőknek nem állt rendelkezésre ilyen eszköz.
A kikötőket meg tudták védeni így, de az adria túl széles.
