Ennek azért megvolt a maga oka. Az oszmánoknak nagy diplomáciai győzelem lett volna, ha fényes küldöttségre tudják rászorítani Madridot: a spanyolok könyörögnek a békéért... Fülöp pedig nem vállalta ezt a fajta "megaláztatást", miután tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a Portának legalább annyira szüksége van a békére, mint nekik:)
Így van, talán pont a harmadik pont kérdés lenne a lényegi... :o)
Én nem érzem bántónak, hogy Valenciában nem virít egy ilyen tábla. Hasonló módon nem virít ilyen tábla a magyar várakban meghalt spanyol, itáliai, német, cseh, vallon, flamand és egyéb nációju katonákról. Pedig százával hullottak ők egy-egy vár ostroma/eleste során és a réztábla készítőknek hatalmas üzlet lenne az összes nagyobb magyar város falainak teleaggatása megemlékezésekkel.
Ráadásul Buda visszafoglalása a korabeli Európában rendkívül komoly nemzetközi visszhangot váltott ki. Míg a középkori Valencia visszafoglalása "lokális" maradt. Ennek megfelelően a történelmi emlékezet más léptékű, a megemlékezések nemzetközisége/lokális volta gyökeresen eltérő.
Az azért kiderül belőle (többek között), hogy a spanyolok több esetben is majdnem megsértették az oszmánokat azzal, hogy az elvárt fényes küldöttségek helyett alacsonyabb rangú manusokat küldtek a Portához tárgyalni...
Jolánta II András (Endre) és Courtenay Jolánta leánya később Aragoniai uralkodó felesége. Kiséretének tagjai magyar vitézek is voltak akik résztvettek Valencia végleges visszavételében.
Valencia végleges a XIII században történt aragóniai bevételében magyar katonák is résztvettek (egy magyar királyné kiséretében). A Budai várban emléktábla van az 1686 ban elesett Katalán harcosokról. Vajon van e emléktábla Valenciában az ott harcoló magyarokról?
A Passuth könyvben Malinalit édesapja adja el, hogy megmentse az azték adószedőktől akik feláldozásra vinnék a fővárosba.
Passuth kicsit színezte a sztorit, Francisco López de Gómara műve alapján. Általában Bernal Díaz del Castillo leírását szokták elfogadni hitelesebbnek (ő ugye szemtanú), Leuenberger őt idézi, bár Díazzal kapcsolatban is megjegyzik, hogy egy cseppet túlzásokba eshetett:)
Itt van Malinalli történetének harmadik változata. Lehet, hogy ez az igazi?
Malinali apja főnök volt egy előretolt azték enklávéban a maya nyelvű szomszédokkal körülvéve. Ezt az enklávé távol az azték törzsterületektől a tabascoi maya nyelvű chontaloktól vereséget szenvedett, és a mexikói szokások szerint a legkedvesebb dolgaikat oda kellett adni a tabascoiaknak és így került az azték hercegnő rabszolgaként tabascoba, ahol majd a spanyoloknak adták.
Annyi rémlik, hogy ez a Malinali végül Hernán Cortés ágyasa lett, majd valamelyik spanyol tiszt felesége, ha olvasmányaim alapján nem csal az emlékezetem:-)
Ki tud erről és kinek van igaza, kedves spanyolosok. Most olvastam újra, Passuth Eső isten siratja Mexikót kitűnő könyvnek tartom most is (apró hibák amiket kisebb ismeret hiányok miatt találtam: narancs a portugálok Ázsiába érkezése előtt Estramadurában, banán a Mexikói öböl partján Cortes érkezésekor, tenyésztett disznó az indiánoknál stb) eltérést találtam Malinali életéről egy másik könyvben:
Hans Leuenberger A kolibri irányában Gondolat Kiadó 1968
A Passuth könyvben Malinalit édesapja adja el, hogy megmentse az azték adószedőktől akik feláldozásra vinnék a fővárosba. A másik könyvben apja törzsfőnök volt, aki meghalt és édesanyja másodszor megnősült és fiut szült. A törzs jogszokása miatt Malinali lett volna a törzs vezetője, de anyja a fiu féltestvért preferálta és ezért mivel volt egy hozzá hasonló rableánya Malinalinak, az anyja ezt a rabnőt megölette és a népnek azt mondták, hogy a törvényes örökös meghalt és őt eladták a mayáknak. A spanyol hódítás után Malinali megbocsátott anyjának és féltestvérének akik őt meglátogatták később. És más eltérést is találtam, de erről később. Magyarul ki ismeri a források alapján az igazibb Malinali sztorit?
A XVI-XVII. sz-ban meg ott voltak a portugál, egyéb spanyol, sőt nem egy esetben maguk a hollandus hitelezők is - akár még háború idején is -, hogy a Fuggerekről, Welserekről, ill. egyéb magánzókról (arisztokraták, kereskedők) ne is beszéljünk.
Az eredeti kérdéshez visszatérve, a lényeg az, hogy az 1492-es zsidókiűzés ellenére egy komoly zsidó réteg maradt Spanyolországban, amelynek egy része valóban hozzájárult a korona költségeihez. Ők már mint cristiano nuevok tehették ezt meg. Az érem másik oldala a Lazarillo de Tormes típusú pikareszk regény az 1520-as, 30-as évekből, amelyben jól nyomon követhető a converso zsidók társadalmi érzékenysége, a keresztény többség és inkvizíció miatti rejtőzködő életformájúk.
Azért ahhoz, hogy Genova a spanyolok mellé pártoljon a franciáktól, kellett némi katonai felvonulás...:) Szóval nem volt az annyira önkéntes döntés.....
És Genova amely város kereskedői és bankárai szintén ott álltak a két hispán állam Spanyolország és Portugália pénzügyi támogatói között. Olyannyira, hogy Antwerpen mellett itt volt később a spanyol arany és ezüst egyik fő európai belépési pontja. Nyilván ez mögött a korai idők pénzügyi segítségének emléke is volt a spanyol monarchia vezetőiben. (A Szent György bank)
