Több, mint egy évtizede járunk vissza a Belső Őrségbe és azóta bűvöl el bennünket ez a varázslatos táj. Mindig találunk valamilyen új csodát a természeti és az épített környezetben, vagy az őrségi emberek tiszta világnézetében. Aki néhány felhőtlenül békés napra és csendre vágyik, annak bátran ajánljuk a Belső őrségi falvakat, köztük is különösen a szívünkhöz nőtt, középkori templomáról híres, erdőkkel koszorúzott dombok ölelésében fekvő Velemért. Azt tervezzük, hogy naponta újabb képeket mutatunk be a Belső Őrségről. Ezek egy részét (tájismertetővel és túraajánlatokkal együtt) a www.tar.hu/cserepmadar honlapon és a hozzá csatolt lapokon egyszerre is meg lehet tekinteni. Kérjük mindazokat, akik jártak a Belső Őrségben (Velemér, Gödörháza, Magyarszombatfa), hogy írják le a tapasztalataikat és tegyék fel ide az ott készített fényképeiket is! Az Őrség minden látogatóját, lakóját és tisztelőjét köszöntjük ezekkel a képekkel.
Nagyon nehéz megmaradni a jóízlés határain belül, ha az ember egy ilyen értékes területen fejleszt, mint pl. Velemér. Én magam is évekig azon törtem a fejemet, hogy Velemért, vagy legalább a Botszeget valamiféle múzeumnak kellene megtartani, vagy inkább a fejlesztéseket ebben az irányban megtartani.
Aztán elkezdtem tervezni egy új házat egy üres telekre. Előbb egy meglévő parasztház alaprajzát vázoltam fel s azt hittem, hogy apró változtatásokkal (fürdőszoba beépítésével stb) megúszom a dolgot. De arra kellett rájönnöm, hogy a funkció (parasztház helyett turizmus) változása miatt teljesen új házszerkezet alakul ki a kezem alatt a papíron. Legfeljebb azt lehet elérni, hogy kívülről úgy nézzen ki, mintha ...
Itt persze az a kérdés, hogy mihez is kell hasonlítanunk? Miért legyen minden ház olyan, mint száz éve s miért ne olyan, mint 250 éve, vagy 1000 éve? Mi alapján dönthető ez el?
Az ember szükségképpen a saját ízlését valósítja meg. S az vagy jó, vagy nem. Csak reménykedni lehet, hogy néha remekművek is születnek. Érdekes és szerencsés dolog, hogy a kódísállásos házak szinte kivétel nélkül szépek.
Bár nem említettük, most a falusi turizmus legújabb veleméri színteréről beszélgetünk, a Csinyálóházról, amelynek megújult a honlapja. Néhány belső képpel gazdagodott (mert most lett berendezve). Remélem, tetszik. A képek nem adják igazán vissza azt a felemelő hangulatot, ami leginkább az emeleti hálószobában megragadja az embert. A fiam csodának nevezte.
Teljesen igaz amit mondasz, a ház nekem is tetszik, sőt nagyon is én is nagyon szeretnék egy hasonló házban élni, csak arra az őrségben elterjedt gyakorlatra gondoltam utaltam, (amiből ez a ház nálam pozítívan emelkedok ki, hogy meghamísítják az építészeti múltat, neo kodissal, és neoboronaházzal, ami ugy ugye azt eredményezi, hogy gerenda- vagy rönkház épül összemosva a látványt a hagyománnyal, vagy ami még rosszabb, valamiféle újkeletű népiesség amolyan, ágasfás, bramacos, álnépi stílus rosszabb esetben lvadsárgára festett állparaszt idill, vagy betonbabás, bajor szépház épül az eltűnő mult helyén! Velemér nekem egy ékkő, (vagy legalább annaz lehetne) mert a falú adottsága és lehetőségei, megengedhetnék, hogy egy jóértelembe vett hagyományőrző falú legyen és egy értékes időtálló de ugyanakkor egy modern életforma legyen a falúban! A cserépmadár mindíg is egy példa volt ebben számomra! üdv kg
A Csinyálóház valóban elüt a most látható parasztházaktól (és az általános veleméri faluképtől), de a veleméri gótikus műemléktemplom is elüt tőlük. Amiből az következik, hogy egykor nem volt idegen sem a gótikus, sem a román stílus ettől a tájtól.
Sok minden elpusztult és megváltozott az eltelt évszázadok alatt. Megpróbáltunk valamit visszaidézni. Kétségtelen, hogy az effajta építészeti viccek többesélyesek, mert giccs is sikeredhet belőlük. Abban azonban nem hiszek, hogy vannak kötelező stílusok és ma már csak a XXI. századi stílusokban szabad építkezni. Ezeket a XXI. századi épületeket ugyanis elborzadva nézem.
S ha már valamiféle "hagyományos" stílust kell választani (mert ez illene a faluképbe), akkor elkezdődhet a fejtörés: ugyan melyiket válasszam? Jelenleg is van vagy két nem túl régi keletű hagyomány. Az egyik a boronaházaké a XVII. századból. A másik meg a kódisállásos házak hagyománya a XIX. század végéről. Ez a kettő feltehetően illene a tájba, s nekem rokonszenvesek is, de - attól tartok - ugyanolyan hamisítás, vagy legalább megkérdőjelezhető lenne ez a két stílus is, mint a román modor alkalmazása.
Az eddigi fogadtatás azonban arra utal, hogy az elképzelés sikeres volt: az utcán végigsétáló túristák felfigyelnek az épületre. Szépnek találják és érdeklődve néznek be az udvarba, amelynek mélyén épült. Szívesen térnek be, vagy fényképezik le; rendszerint rá is kérdeznek, hogy mi célt szolgál.
Nekem minden megpillantása örömet okoz. Olyan hatást tesz rám, mint egy szép nő: nem tudok betelni a látásával.
Valami ilyesmire számítottam! Nagyon tetszik a ház, csak egy dolgot nem értek, hogy miért pont ilyet ide! De lehet, hogy csak én nem értem, miért épülnek az őrségben olyan házak, melyek ugyan nagyon szépek, de hogy kerülnek oda! Bár lehet ebben az esetben kevés sz információm és a tudásom, mert biztos van létjogosúltsága a román stíílusnak, ott Veleméren! De tudok ott olyan példákat amiket teljesen nem értek, kérem ne sértődjön meg senki emiatt, de nekem ez nem áll össze, de biztos velem van a hézag!
A román stílusú Csinyálóház ugyanúgy jött létre, mint bármelyik új épület. A gazda megrajzolta egy kockás papíron, hogy mit szeretne s egy tehetséges építész ezek alapján megrajzolta a tervet, amit a hatóság engedélyezett. Ezután kb. két év alatt felépült s most folyik a berendezése, a járdák építése és a virágok ültetése. Az építés egy kicsit drágábbra sikerült, mintha a most szokásos lyukacsos téglákat használták volna s a helyiségek is sötétebbek lettek, mint a manapság épülő házaknál megszokhattuk. Ezért újabb ablakok nyitását tervezik és gyakrabban kapcsolnak villanyt.
Ott voltam a betöltési kísérleteknél az őriszentpéteri teleházban. A szoftver rendetlenkedett, talán a képet túl nagynak találta? Ezért próbálkoztunk ismételten s végül mégis azt hittük, hogy nem sikerült betöltenünk a képet.
De mi is az a fázisfotó? Amikor egy mozgás fázisairól gyors egymásutánban készítünk képeket?
A román stílusú épület a pajta mögött bújik meg, az utcán csoportosan elvonuló túristák csak ennyit, vagy ennyit sem vesznek észre belőle. Mivel a portának (veleméri szokás szerint) nincs kerítése, vagy kapuja; s mert a gazda is örül a betérő látogatóknak (ha az ideje engedi - s engedni szokta - minden váratlan látogatót megkínál egy kávéval), minden további nélkül be lehet térni s közelebbről is meg lehet nézni.
