Úgy gondolom, érdemes volna megemlékezni történelmünk eme darabjáról, hiszen egyáltalán nincs úgy "népszerűsítve", mint 1848-49.
Szóval miért is felejtődött el (ha elfelejtődött), milyen is volt ez a nyolc év?
Én mindenesetre hosszú évek után visszatértem, és erre a kérdésre adok némi választ: RÁKÓCZI-TÜKÖR 1-2 (Szépirodalmi KK. Magyar Századok sorozat, 1973. Szerk. Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes) Naplók, jelentések, emlékiratok. - A II. Kötet első nagyobb anyaga pl.: Holland és angol jelentések a béketárgyalásokról.
A Borovszkíból emelek ki sorokat (bocs az offért amúgy)
"Már 1716-ban és a következő esztendőben jöttek a táborozó katonaság nyomában szomszédmegyei iparos családok és görög kereskedők.[...]rendes telepítései csak 1718-ban kezdődtek. Ekkor indult meg a Temesi Bánságban a külföldi németek első telepítése, mely 1724-ig folyt.[...]A passzaroviczi béke után már szélesebb mederben indult a németség telepítése.[...] A bécsi udvar pátensekkel s meghatalmazott ágensekkel hirdeté Németországban, hogy a bevándorlóknak kilátásuk lehet különféle szabadságokra és tehermentességekre. [...] 1722-ben bányászok, kerékgyártók, kovácslegények szállottak alá a Dunán. Különösen az 1723 évi 103. t.-czikk adott erős lökést a német fajnak az eddiginél nagyobb bevándorlásra.
[...]
A német telepítés második időszaka 1724-ben kezdődött s 1727-ig tartott. Ez az időszak mind a jelentkező bevándorlók nagy mennyisége, mind a követett rend tekintetében felülmúlta az előbbenit. Csak éppen egy dologban volt azonos az előbbivel: most is szerencsét próbáló, vagyontalan kalandor nép, vagy a mint őket Mercy nevezé, gazdátlanul kóborló csőcselék vándorolt be a Bánátba. A bevándorlás valósággal levezető csatornája volt a külföldi békétlen, mukakerülő, veszedelmes népaljnak, mely terhére volt odakünn hazájának s melytől az államfők mielőbb szabadulni akartak.
[...]
Az 1727. után végbement telepítések a harmadik időszakba esnek. Ekkor már nagyon megcsappant a németség bevándorlása. A birodalmi tartományok elnéptelenedése gondolkodóba ejté a rajnai fejedelmeket. S minthogy alattvalóik kelletlen elemei jobbára már eltávoztak, korlátozni, sőt szigorúan tiltani kezdték a kivándorlást. A kik mégis lejöttek, az úti és élelmezési költségeken kívül kaptak házhelyet, szántóföldet, vetőmagot, szőlőt, legelőt és házépítésre való fát. Házaikat maguknak kellett építeniök. Vertföldből vagy vályogból építettek, ritkábban téglából. A fedél zsupszalmából, nádból, gyékényből, néha zsindelyből készült. Egészen új német község kevés épült Mercy alatt. Leginkább a meglevő régi falvakba, a szerb és oláh lakosságtól lehetőleg elkülönítve, telepítették a német jövevényeket.
[...]
Mercy kormányzatának két utolsó esztendejére esnek a bánáti olasz és spanyol telepítések. "
S ekkor még csak 1729-ben vagyunk.
Az ún. gyarmatosításipátensről.:
"1763. évi febr. 25-én adta ki Mária Terézia a gyarmatosítási pátenst. Ezzel kezdetét vette a Temesi Bánságban az első rendszeres telepítés. A királyné minden kolonistának, a ki kincstári területen telepedett és házat épített, hat évi adómentességet, ingyen épület- és tűzifát engedményezett, az iparosoknak pedig tízévi adómentességet ígért. A jelentkezők fejenként 10–12 frt ajándékot kaptak. 1763-ban mintegy 1000, a következő évben 1000–2000 német gyarmatos vándorolt be a Bánságba. "
"a Pallas szerint az összes telepes meghalt 30 éven belül"
A spanyolok és az olaszok nem tudták a klímát megszokni, meg a mocsarakból a bogarak, meg rovarok által terjesztett betegségeket nem tudták szegények túlélni.
A Klimotheca-ban van a Böhm -féle Bánát története (kicsit epikus, de jópofa). Az a második fejezet 6. oldalától leírja, mennyire elnéptelenedett volt a Bánát, mikor visszavettük, a 7. oldaltól pedig leírja a mocsarakat (arankai - meddig tartott,stb. -, ilancsai, alibunári, verseci mocsarak, ír valamiféle "kolumbácsi legyekről" is), a 22. oldaltól pedig az első betelepítéseket.
A Borovszky Mercydorf kapcsán ezt írja:
"Az 1717. évi kincstári jegyzékben egy Kayragn nevű helységet találunk a temesvári kerületben, a hol ekkor 16 ház volt és azonosnak látszik az 1723–25. évi gróf Mercy-féle térképen ugyancsak e tájon megjelölt Karan-pusztával, a hova Engelshofen tábornok olaszokat és spanyolokat telepített s az új helységet, gróf Mercy Claudius Florimund után, Mercydorfnak nevezte el. 1733–36 között 119 olasz család és 21 olasz magánegyén költözött ide, a kiket a selyemtenyésztés és a rizstermelés meghonosítása czéljából telepítettek itt le. A spanyolok az 1736-ik év elején jöttek ide és egy Mugnos József nevű szerzetest is hoztak magukkal. De sem a spanyolok, sem az olaszok nem tudták az itteni éghajlatot megszokni s így csakhamar kipusztultak; az a kevés olasz család, mely itt maradt, idővel beleolvadt a németekbe, a kik az 1764–65. években költöztek be. Az 1761. évi hivatalos térképen Karan oder Mercydorf néven szerepel. 1752 táján érkeztek ide az első franczia települők, a kiket 1768 és 1769 táján egy második és 1770-ben egy harmadik franczia szállítmány követett. A második német telepítés alkalmával, Knoll temesvári kerületi főnök újabb német jövevényekkel szaporította a lakosságot. Az 1784–1786. évek német telepítései alkalmával 32 új házzal nagyobbították meg s ugyanannyi család nyert benne elhelyezést."
Az 1763-as uralkodói pátens kimagaslik a betelepítéseket szorgalmazó központi erőfeszítések sorában. Mert míg az Alföld elnéptelenedett vidéke részben spontán, egyéni migráció révén, ill. az 1723-as, adókedvezuménnyel támogatottan birtokosi kezdeményezésre települt be (sokszor jórészt az északi vármegyékből visszaszivárgó magyarokkal, vagy velük érkező szlávokkal, ill. az északi vármegyékben végbement etnikai keveredés talaján vegyes ajkú családokkal), a Bánátba tudatosan nem engedtek magyarokat telepíteni, hanem kifejezetten központi szervezéssel telepítették be. Látható az is a fenti egy település példáján, hogyhány hullámban telepítettek.
Szóval a Bánát épp iskolapéldája a betelepítésnek és felvirágoztatásnak (hú de epikus lett ez is)
Akkor úgy is fogalmazhatunk, h a legnagyobbak (Churchill kivételével) mind francúzok ill. a Napkirály alattvalói voltak eredetileg : Lotharingiai Károly, Savojai :)
Nem véletlen hangsúlyozta annyira még I. Ferdinánd, s azóta mindegyik H., hogy őt nem a királyválasztással választották, hanem családi szerződés révén (Jagellókkal) került a magyar trónra. Kvázi örökös, s mint ilyen az egyes megválasztások számukra csak ceremónia. (azaz nekünk volt fontosabb, hogy úgy tegyünk, hogy mégis választva vannak)
Amint kiszorították a törököt onnan olyan erőforrás került a kezükbe, ami a korábbi évszázad (16.sz) bizonytalan hatalmi versengését is egyértelműen az ő javukra döntötte el. S akkor már olyanokat ültettek a játszóasztalhoz,a kik elfogadták az új szabályokat (a régiek közül is az maradhatott). S az a szerencsénk, hogy akkor azzal a közigazgatási reformmal mi is részesültünk valami fejlődésben. Nem véletlen volt a 18. sz. a kiegyezés utáni fejlődéshez mérhető időszak.
A tárgyalást továbbra sem értem, hacsak nem annyiban, hogy a magyar uralkodó elit forszírozta (volna), hogy akkor ki mihez fér hozzá, s mibe szólhat bele, hogy "neki fütyüljön" (A.J.) az a madár.
Ők amikor elsősorban pénzügyi okok miatt 1648 után letettek arról, hogy állandó hadseregeket tartsanak fent, s ezzel lemondtak arról, hogy megkezdjék a török kiűzését, olyan igényt utasítottak el, ill. nem láttak kivitelezhetőnek, amiben vszeg igazuk volt. Akkor.
A magyar birtokos nemesség nem érezte át a birodalmi gondolkodást, nem is elvárható (ilyet felróni nem lehet). Viszont az alkupozíciót nem értem a tárgyalásokról. Miről kellett volna tárgyaljanak? (azon túl, hogy felkenéskor, meg minden országgyűlés alkalmával - www.1000ev.hu - látványosan 'nagyeskü', meg minden, hogy megvédik. Most ne jogi fogalmakban gondolkodjunk, hanem erőforrásokban, meg viszonosságban.
Amikor 1683-ban mégis megkezdődött a kiszorítás (akkor is csak kicsin múlott, hogy le ne álljanak, épp a Habsburgok egyéb kötelezettségvállalásain ill. "kitettségén" alapuló óvatossága miatt. S még az az óvatosság is érthető.) akkor már nagyon gyorsan kész voltak azok a tervek, amik alapján újjászervezték az egész birodalmat indivissibiliter ac inseparabiliter.
Nem érzem Rákócziék helyét. Hacsak az nem, hogy ennek kapcsán, a vereséggel sok rebellis köznemest 'kiseprűztek' a vármegyei életből, s a korábban Erdélyhez húzó főnemesek is beállatak a sorba. Azaz a vereségének (talán?) nagyobb volt a hozadéka, mint ha győztek volna (ami ugye csak a reményekben élt.)
Tényleg? 1703 végén? Akkor még minden a franciák és a bajorok mellett szólt.
Pedig igen, hiszen ekkor már 1 éve Anglia és Hollandia is háborúban állt, így XIV Lajos mindent arra tett fel, h 1 gyors és döntő győzelmet arat Ausztria felett. Erre az akkori viszonykok közt nem volt lehetőség (ráadásul hiába volt az osztrák kincstár a csőd szélén, a szövetségesei dugig voltak zsetonnal, és Bécs is távol esett a francúzok akcióráduszától), gondolj csak bele, h noha Höchstadt az akkori viszonyok közt meglepő mértékű győzelmet hozott, a franciák sem dőltek be miatta, pedig ott olyan g-i válságok jöttek, h rendszeresek lettek az éhséglázadások (nem véletlenül kapott idegösszeroppanást a pü-i főellenőr :) ). Pont a bajorok voltak, akiket egy csapással ki lehetett ütni.
Sőt az ausztriai felső tisztikar ekkoriban valszeg a világ legjobbja volt, a franciáknál viszont már csak Villars volt velük összemérhető....nem véletlen a rengeteg franciy vereség.
Miért is? az ország területi integritását piacát gazdaságát egy nagyhatalomhoz kötötte... 1 függetlenség több problémát hozott volna mint hasznot. (ráadásul kérdés h két-három nagyhatalom közé szorítva a függetlenség mennyire lett volna jelképes) Még 18ban is hiányzott min. 2 évtized ahhoz h önállóan meg tudjunk állni 1 zavaros helyzetben (persze ebben közrejátszott az is h politikusainknak nem volt önálló állami múltja, ez a habsburg bir. következménye )
... ez a támasz nem a Pragmatica Sanctio elfogadásakor 'szerzett/elért' jogokon épült ki? Az pedig a török kiűzésével, a visszaszerzett területeken újjászervezett közigazgatás és ezzel járó adó-, hadseregszervezési-, stb. reformoknak köszönhető, csak éppen magyar területet érint. Azaz lényegében maguknak érték el a Habsburgok ezt támaszt? (Ez kérdés akart lenni).
lehet, akkor a Habsburg-birodalom nem is húzta volna 1918-ig...
De Magyarország sem.
Amúgy sztem még 1 nagyobb francia győzelem sem változtatott volna az alapfelálláson, hiszen az is csak 1 nyert csata lett volna, ami a 18. században nem vezethetett volna teljes győzelemhez (mint pl. Napoleon alatt), ráadásul Ausztria stratégiai helyzete sokkal jobb volt akkor már, mint Franciaio-é. Sőt, Rákóczi hadserege teljesen alkalmatlan volt egy komolyabb csata vagy várostrom megnyerésére.
De mindegy is, hiszen végül is Rákóczi győzött, az ország helyzetében alapvető fordulat állt elő a lipóti időkhöz képest, nem véletlen, h az ország mind Frigyessel, mind Napoleonnal szemben a trón támasza lett.
Na, egy kicsit mozdítsunk már ezen a témán. Bercsényi Miklósnak, Hódmezővásárhely földesurának bizonyos Szűts Márton nevű jobbágya és egy társa a lengyel Brezan várába, ahol éppen bújdosott Rákóczival a Kenyere partján termett szőlőből 1 hordó bort és egy kisebb gulyára való marhát csempésztek át a határon. A tinónak nem lett híja, de a hordó bort a hosszú uton itt-ott megcsapolták azért. A Szűts család anyai ága is ismert kuruc érzelmű volt, Diósadi Végh János nevű ősük 1708-ban ott volt Bornemissza brigadéros csapatában, akik elfogták Heister generálist, akit később Zrínyi Ilonával kicserélhettek. (Szenti:Parasztvallomások,Századvég kiadó,Bp.2008.))
Köszönöm a fáradságodat. Sajnos, asszem ez a Damján ugyanaz, akit én találtam, és nem lehet, mert tényleg csak 10 éves volt. Bár - fene tudja, hány Sickingen altbngy. lehetett összesen?
a Bercsényi-huszárezred máig létező egysége a francia hadseregnek… Ki is alapította, tudja-e valaki?
Bercsényi László Franciaország marsallja, gróf
Bercsényi László, Bercsényi Miklósnak a gyermeke. Már fiatalon szolgált Rákóczi seregében. Mint apród, a megsebesült Rákóczit segítette biztonságos helyre szállítani Trencsén vára elleni harcban. A szabadságharc végén már kapitányi rangot viselt.
A szatmári béke után apjával külföldön kapott menedéket. 1712-ben XIV, Lajos francia király szolgálatába állt. A Ráttky huszárezred viceóbestere lett. Elsõ hadisikerét Landau ostrománál érte el. Késõbb az ezred parancsnoka lett, ezredesi rangban. A lengyel örökösödési háborúban elért sikerei alapján a király generálissá nevezte ki.
Az osztrák örökösödési háborúban már altábornagy. 1746-ban a rocoux-i csatában szerzett érdemeiért megkapta "Franciaország marsallja" címet.
jav: az első forrás tartalma nem akkor élt emberek (itt a mondatot félbehagytam, hogy majd befejezem, ez elmaradt), hanem Anthonie Heinsius holland államférfi 1702-1720 közötti levelezéséhez egyfajta személymutató.
A János is és Damian is, mert a két név ugyanazé a személyé (E forrás szerint, mely 1702-1720 között élt sorba: SICKINGEN, JOHANN DAMIAN, Freiherr von. XIII
Keizerlijkluitenant-veldmaarschalk. Feldzüge, XIV, 189. = császári altábornagy), s gyanítom van több keresztneve is.
Van továbbá magyarul a neten az 1792. évi XXII. tvc, melyben ez áll: "Sickingen Vilmos római szent birodalmi grófnak, a máltai rend vitézének, Ő királyi apostoli felsége valóságos belső titkos tanácsosának nagyatyja, néhai Sickingen János Ferdinánd báró, be levén iktatva azon kiváltságlevélbe, melyet ennek testvére, Sickingen Demjén János Fülöp báró magának és testvéreinek még 1711. márczius 10. napjára kapott volt: az országgyülésileg egybegyült karok és rendek is a hozzájok e végett intézett kérelemhez képest az előbb emlitett Sickingen Vilmos római szent birodalmi grófot, az imént nevezett néhai báró Sickingen János Ferdinánd unokáját beczikkelyeztetni rendelték, azon kikötéssel azonban, hogy mind a meghatározott honfiusitási dijat, mind az esküt, melyet az ő föntebb mondott nagyatyja személyesen nem tett le, az előirt törvényes formában letenni tartozzék."
Lehet, hogy már tárgyaltátok, de tudna nekem valaki segíteni ebben a "labanc"-ügyben? Nem egészen világos, hogy ők csak az osztrákokat, vagy minden osztrák hadseregben harcolót jelentettek, tehát a magyarokat is...
segítséget kérnék. Tudja valaki, mi volt a keresztneve a romhányi csatában labanc oldalon vezénylő Sickingen altábornagynak? A neten lévő magyar források említenek Jánost, Josephet és Damiant. A Damiant már kilőttem, megtaláltam egy Adelslistében, csak 10 éves volt a csata idején :) Ennyit a forrásainkról.
Segítségeteket szeretném kérni! Kiselőadást kell tartanom a Rákóczi szab.harc egyik csatájáról a koroncóiról. Ha valakinek lenne vmi anyaga azt nagyon megköszönném. Én sajnos semmit nem találtam és szerdán már kellen:(
Előre köszi a segítséget! Üdv mindenkinek: Csapó Ákos
