Tényleg nem érzek fájdalmat. Valószínűleg már a császár után, még a kórházi időben szétvált és ha akkor fájt is azt hittem ez természetes... Tavaly novemberben már befeküdtem műtétre, 1 nappal korábban a protokoll szerint. Aztán délután jött az altatóorvos és közölte, hogy szerinte hörghurutom van, így nem vagyok altatható állapotban. Hazaküldtek. Azóta nem bírtam mégegyszer rászedni magam az egész macerára, a dokimmal azt beszéltük, hogy vmikor ősszel visszamegyek. (Most amúgy sem lenne szerencsés, gyerkőc 4 hete bölcsis, nehezen vette az elején és nem lenne jó most 6 napra befeküdni a kórházba. És be is vagyok tojva, bár tudom, hogy muszáj lesz megcsinálni...)
Nahát, ez igazi rémtörténet? És csakugyan nem fájt?
Azóta már két hónapos a lányom ( 4. császár) 39+5 hetesen született meg. A hegem tökéletes állapotban volt, noha az előző napi UH-n azt mondta a szonográfus, hogy értékelhetetlen. Csak a poén kedvéért: 34. héten 4mm hegvastagságot, 38. héten 4.6 !!!!! mm hegvastagságot mértek, ezek után többé nem hittem ebben az egészben.
Nagyon örülök, hogy a babád ilyen ügyesen kiheverte a korababaságot, nőjjön nagyra! Veled meg nagyon együtt érzek, én éppen tagnap álmodtam azt, hogy visznek vissza a császáros műtőbe, én meg óbégatok, hogy nee, nee végre semmim nem fáj...
Talán, most neked sem lesz olyan rossz. Mikor csinálják?
sajnos nem tudok kórházat javasolni, nekem a dél-pesti volt ilyen szempontból jó tapasztalat (ott abszolút pártolják a spontán szülést), szemben pl a Kútvölgyivel, ahol alapból neked esnek...de fogalmam sincs, hogy most mi van, hova lehet menni szülni egyáltalán a szabályok szerint.
Én biztatlak a megfelelő kontroll melletti próbálkozásra, ha nincs előre látható kontraindikáció. Amiről Csiperke2005 írt, nyilván a kivételeket erősíti, hogy mikor nem szabad még gondolni se erre, sima vágásnál azért más a helyzet.
Kár., hogy ebben nincs változás: még mindig nem az az egységes protokoll, hogy nincs egységes protokoll, hanem egyedi elbírálás van... Mág mindig kórháza válogtaja: van ahol egységesen túl sokat kockáztatnak, van ahol függetlenül az egyedi esélyektől alapból műtenek. Tök irritáló, nem?
Szia, bár nem engem kérdeztél, nekem is van hegszétválási tapasztalatom. (Régebben már leírtam itt, de persze minden hozzászólást lehetetlen elolvasni)
Nem ijesztgetni akarok, de okulásképp itt a történetem: 28. héten császároztak, mert a babámnak nagyon gyorsan vert a szíve. (Gyerkőc jól van, 22 hónapos, közel 90 cm és 13 kiló, semmi nem látszik a koraiságából...)
11 hónapos volt, amikor még szoptattam ugyan, de ehhez képest is teljesen rendszertelen volt a menzeszem, így elmentem a dokimhoz. Arra gondoltunk, hogy a hormonjaim kicsit megkergültek és megkért, hogy miután abbahagytam a szoptatást és még mindig nem állt be rendszeresre, újra menjek vissza hozzá. Ez 2 hónap múlva meg is történt. Megvizsgált -szerencsére van UH készüléke a maszek rendelésén is, és akkor derült ki, hogy szétnyílt varrás mentén a méhem. (A méhemet T alakban vágták, mert csak így tudták a Csibét kivenni) Fájdalmam nem volt, a vérzési rendellenességet valóban a hormonok okozták. Tehát teljesen véletlenül derült ki! Életveszélyben nem vagyok, a hashártya fedi a lyukat a méhemen. Viszont így nem lehetek újra terhes, mert a méhem nem tartaná meg a növekvő magzatot. Így újra vágnak és összefoltoznak. Ezért, ha lesz is még babám tuti, hogy csak császárral szülhetek. Nagyon ritka eset, az egész nőgyógyászat a "csodámra" járt és bekéretőztek a dokik az operációmra. (Altatásban lesz ugyan, nem tudnám, kik voltak ott, de azért legalább megkérdeztek...)
Értem én, ha vki császár után spontán szeretne szülni, de nem árt az óvatosság, a baba és a mama egészsége szerintem abszolút a szülés-születés élménye felett áll. (Ezzel nem akartam senkit megbántani, ez a privát véleményem.)
Az orvosom szerint nem kizárt a spontán szülés, persze tudom vannak feltételei. De ezt a kórházat pár nap múlva bezárják. Ezért keresek új orvost, és csak annyit szeretnék, hogy ne minden kérdés nélkül essen neki egy császárnak, hanem hagyjuk meg a lehetőséget, ha semmi akadálya nincs. Ha mégsem jók az esélyek, akkor úgysincs más lehetőség.
Szerintem ne ringasd magad híú ábrándokba, néha még évek elteltével sem lehet spontán szülni, mivel a vágás helye az ősszehúződások következtében felrepedhet. Túl rövid idő telt el .Szerintem egyik orvos sem kockáztatja a következményeket.... Próbálj meg beletörődni a második császárba, és ne veszélyeztesd sem magad sem pedig a babád.
Most olvasgatlak, mert a téma erősen érint engem is.
Kislányom 2005. dec. 29-én született császárral. Túlhordással befektettek, majd 3x indították a szülést, de semmi fájásom nem volt. A 3.-ra úgy mentem, hogy már nem engednek le egyben. Császár lett a vége, amit nagyon sajnálok/tam.
8 hónapra rá újra teherbe estem. Most 28 hetes vagyok, a terhességgel minden rendben, kórház nincs a közelben, ahova eddig jártam, most zárják be.
Szeretnék spontán szülni!
Nekem Kistarcsa lenne a "legközelebbi" kórház, tud ott valaki jó orvost, aki nem alapból császároz?
Szvsz nagyon jól teszed, hogy lelkileg rákészülsz, én abszolút hiszek benne, hogy egy olyan természetes és normális dolog, mint a szülés rendben zajlik le, ha kész az ember rá lelkileg.
Ha visszaolvasod az én szüléstörténetemet, láthatod, hogy nekem az anyukámmal való kapcsolatomat kellett a helyére tennem.
Szerintem jól teszed. Ugyan én nem vagyok orvos, ezért a véleményem sem mérvadó, de részemről nagyon örülök, hogy meg akarod próbálni és hogy találtál ebben partnert!
A hegszétválás nyilván kockázat, de pont azért írtam részletesen a dokim beszámolójáról, mert szerintem ez a kockázat elég kicsi és megfelelő odafigyeléssel időben közbe lehet lépni. Ehhez kell a gondos orvos.
Köszönöm az infókat, aranyos vagy, hogy rákérdeztél.
Halkan jegyzem meg, hogy bizony normál szülésre készülök még így is, találtam olyan kórházat és orvost, aki ad esélyt nekünk, nyilván ha a körülmények olyanok lesznek (hegvastagság ok, nem óriásbébi, nem faros, stb.). Járok még kapcsolatanalízisre, hogy a lelki oldala is rendben legyen, a tudat alatti gátló tényezőktől megszabaduljak, és tudatosan készüljünk a babával a normál szülésre/születésre.
Nufi,
Múlt héten meginterjúvoltam az orvosomat a két császár utáni hüvelyi szülésről. Azt mondta, hogy két császár = harmadik is császár. Túl nagy a kockázat.
Ugyanakkor volt két esete, amikor mégis hüvelyi úton szült a kismama két császár után. Mindkettőnél beindult és jelentősen előrehaladt a szülés, mire szülőszobára került. Az egyik a saját páciense volt, nála úgy ítélte meg, hogy mivel a baba már teljesen beilleszkedett és elindult lefelé, nagyobb kockázat visszatartani, visszanyomni és megcsászározni az anyukát, mint hagyni a szülést. A baba meg is született egy órán belül. A másik orvos kiment a szülőszobából, hogy ne legyen felelősségre vonható J. Kijelentette, hogy egyedül az én orvosom bűne, ha valami történik, és hogy ez őrültség. (Ehhez ismerni kéne az orvosomat: nagyon óvatos, én ezért is bíztam meg benne annyira.) Szóval nem lett semmi baj, jól mérte fel a helyzetet.
A másiknál csak asszisztált, egy kollégája páciense volt, ott is elindult szülés volt, a gyerek nagyon nekiindult és azért nem tudott kibújni, mert a nő hüvelye „kétfalú” volt, a gyerek a fejével taszigálta a hüvely közepén lévő falat (sövényt?), nem tudott kijönni. Így gyorsan kivágták a felesleges falat és világra jött a gyermek, az anya meg boldog volt (engem mondjuk kicsit rázott a hideg a sztoritól, remélem, szegény érzéstelenítve volt).
***
Beszélgettünk különben a császár utáni hüvelyi szülés kockázatairól újból, immár tudományosan. Ismertetett velem egy cikket, ami most jelent meg egy orvosi lapban, ezzel foglalkozik, különösen pedig a császár utáni indított szüléssel (az én esetemmel) és a hegszétválással. A cikk 1,4 százalék esélyt állapított meg a hegszétválásra normál esetben, prosztaglandinnal indított szülésnél a kockázat a kétszeresére nő, oxytocinnal spékelve már 5% (remélem, jól emlékszem a számokra). Ugyanakkor a cikk csak a számokat vizsgálta, az egyes esetek körülményeit, előzményeit nyilván nem, így hát mint minden statisztika, általános és ezért becsapós. Ezt nem én mondom, a dokim mondja.
Én ugye oxytocint nem kaptam, csak prosztaglandint, a dokim magyarázta is, hogy pont azért, hogy ne növeljük feleslegesen a kockázatot. Ami egyébként még mindig nem túl magas, bár nyilván annak, aki beleesik az X százalékba, nem vigasztaló, hogy 95%-nak semmi baja sem lesz.
Kérdeztem, hogy volt-e már dolga hegszétválással, mondta, hogy az ő praxisában 4-szer fordult elő (de mindegyik esetben már a vajúdás elején felmerült a gyanú és egyik eset sem vezetett tragédiához, időben elvégezték a műtétet). A dokim a negyvenes évei második felében járhat (csak tipp).
Mesélte, hogy pont aznap reggel mondta meg egy kismamának, hogy nem szülhet császár után hüvelyi úton (toxémiagyanúval már kórházban van, aznap volt a terminusa, amikor én jöttem a szülés utáni „hathetes” kontrollra). Nála az a baj, hogy a gyerek magasan van, nem illeszkedett be, a méhnyak még hosszú, tágulás, puhulás nincsen, a lepény állapota azonban romlik és a magzatvíz mennyisége is csökken, nem beszélve az anya vérnyomásingadozásáról és a CTG-eredmények nem kielégítő voltáról. Indításra tehát nem vállalkozik, mert nem látja jó esélyét a sikernek, marad a császár. Nálam más volt a helyzet (zárt, de kissé már puha méhszáj, a méhnyak már lerövidült, a gyerek teljesen lent volt, beilleszkedve, a méhlepény és a magzatvíz oké volt, vérnyomásom végig tökéletes, CTG-eredmények szintúgy).
Nekem is két császárom volt. Az első 2001-ben, a gyerek szivverése 40-re süllyedt, azonnal műtő, altatás, pár percen belül kikapták, szerencsére nem lett baj. A második 2003-ban, fájásgyengeség és (akkor meg forditva) túl szapora szivhang miatt. Aztán a császár közben derült ki, hogy ha hagynak vajúdni, akár mind a ketten meghalhattunk volna, mert az első érintésre repedt a hegem... persze ő is egészséges. Aztán mikor a harmadikat terveztük egy doki azt mondta, hogy betöltött 37. héten mindenképpen programozott császárral kiveszik a gyereket. Viszont most, hogy terhes lettem, a saját orvosom azt mondta, hogy megvárjuk amig beindul a szülés, csak nem hagy vajúdni, hanem azonnal gyorsan megműt. Ezek szerint ez máshol is igy van. Én bevallom, örülök neki, mert gondolom a bébinek is az a jobb, ha akkor veszik ki, amikor magától is szivesen kibújna. Ja, annyi a különbség, hogy túlhordani semmiképp sem engedi, tehát a 40. hét végén mindenképpen kiszedik, de az eddigieket tekintve minket ez a dolog nem fenyeget :o)
Sziasztok, ma töltöm a 38. hetet, egy év két héttel az előző császárom után, immár a negyedikre várva NEM VÉKONYODOTT a hegem, kihordhatom a lányomat a 40. hétig. Ha nem is szülhetek, legalább az együtt töltött időt az utolsó percig kiélvezhetjük:-)))
Nem tudom Lucien, hogy élnek-e még a kisbabáid, de ha igen....kérlek, ne mondj le róluk egy olyan veszély miatt, ami egyrészt felismerhető és megelőzhető, másrészt jó eséllyel be sem következik.
A halál viszont mergváltozhatatlan és két egészséges magzat esetében - szerintem - megbocsájtahatatlan.
Nekem 2002-ben szuletett az 1. gyerekem, huvelyi szulessel. Utana 20 honappal ra a 2. gyerekem, csaszarral. Ugy volt, hogy huvelyi szules lesz, es mar be is adtak az EDA-t. Kiderult, hogy a gyerek farfekveses, ezert csaszaroztak. Mikoltnak igaza van: nagyon gyorsan meg tudtak emelni az EDA adagjat, es mar mutottek is. A 3. gyerekem a 2. utan 15 honappal szuletett, huvelyi szulessel. Az en orvosomnak az volt a velemenye, hogy a csaszar utani huvelyi szulesnek kisebb a kockazata (meg akar ilyen rovid idon belul is), mint a csaszarnak. Persze, elmondta a kockazatokat (heg szetvalas, stb.), de ram bizta a dontest. Az pedig fel sem merult, hogy a csaszar utani huvelyi szulesnel nem kaphatok EDA-t. Soha senki nem mondta nekem, hogy ez problema lenne. (Sem az orvosom, sem a korhazi szemelyzet. Itt ugy van, hogy amikor vajudok, fel kell hivni az orvost, es mindketten elindulunk a korhazba. Amig az orvos be nem erkezik, a korhazi szemelyzet lat el, infuzio bekotes, EDA, stb.)
Nalunk az sem volt problema, hogy a gyerekek nem voltak velem, amig korhazban voltam ( a csaszarnal 4 napot, a normal szulesnel 2 napot voltam a korhazban). Nagyon jol elvoltak az apjukkal es a nagymamaval.
Az orvostudomany sokkal inkabb muveszet, mint fekete-feher tenyek. En az itt felmerulo kerdesekben Mikolttal ertek egyet.
