A bútorlapok között találtam egy kivágást, ahol ki lehet hozni egy 4-5mm közötti átmérőjű csövet, vagy az 1/4 col-osat kicsit összenyomva. Nem praktikus helyen, de jobb mint a semmi. Egy mobilizálható kifolyó kellene. Úgy gondoltam egy "talpas csap" és tudom rakni ahova kell. Erre vajon van valami kész szerkezet? Tudok gyártatni műanyagból. Esztergáltatni kell egy talpat, aminek a belseje alulról ki van esztergálva, így a cső szabadon elfér benne. Kell az oldalára egy furat ahol a cső bemegy, illetve a tetejére a csapnak, ami mondjuk o gyűrűkkel megállna a helyén. Vagy akár az o gyűrűnek is lehet hornyot esztergáltatni. A véletlen kifolyás ellen úgy gondoltam valamivel érzékelném amikor a csap a "helyére" van rakva és fordítva, és csak akkor menne az öblítés, különben a vezérlő hangjelzéssel jelez. Nagyon elvadult ötlet?
Nagyon köszönöm a részletes bemutatót. Talán majd egyszer hasznát veszem. Nem az enyém a lakás. Ma megtudtam, hogy fúrásról szó sem lehet. Ha 3-4 utas csaptelepet veszek, a mosogatótálca lyuka és a csap talp része mennyire szabványos? Lehet, hogy a lyuk kicsi vagy nagy lesz a csaphoz vagy szabvány méret?
A cső nagyon stabil műanyag, nem törik, nem kopik. Az a fajta anyag, mint a pillanatragasztók "csőre" is, vegyszerálló, ragaszthatatlan.
Az általam használt megoldás nem tökéletes, de elmegy. Hogy jobban el lehessen képzelni, néhány kép:
Tehát a vizesek által hattyúnyaknak nevezett cső így megy bele a csaptelep furatába, kivehető módon. A felső gumigyűrűt később vastagabbra cseréltem, így fennakad a pulton. Egy időben így volt elrendezve:
A függőlegesen felszerelt lúgosító betét épp alatta helyezkedett el, gyorscsatlakozóban szabadon el tudott forogni a cső. (Nem rajzoltam be a pult szintjét, természetesen a kettő között.)
Később a lent látható utószénszűrő (amit amúgy is csak tévedésből küldtek nekem, ezért használtam fel) és a lúgosító kikerült a rendszerből:
A membránház a mosogatószekrény belső falán, a másik oldalon, függőlegesen helyezkedik el, így alulról töltődik fel vízzel, felfelé szorítja ki a levegőt. A csőnek akkora nagy íve van, hogy nem feszül, bár a hattyúnyak így sem fordul teljesen szabadon, de ez nem zavar különösebben.
Inkább problémám volt abból, amikor kifordítottam, úgy felejtődött. Jöttek az automatikus öblítés ciklusai, az a kis csordogáló víz nagyon jól szétfolyt a konyhában, lehetett utána takarítani.
Általában úgyis a mosogatóba teszem az edényt, így nem gond a túlfolyás sem. Főleg, amikor az 5 perces automatikát sem építettem még meg, ilyen előfordult, hogy túlfolyik.
Egy mellékhatás, hogy szükség esetén a hattyúnyakat egyszerűen ki tudom emelni felfelé, a cső engedi. Így oda vezethetem a vizet, ahová épp kell.
Nálad a belső műanyagcső fixen áll a pultban? Én a tálcát szeretném megfúrni. Egy edény, kancsó vagy pohár feltöltéséhez el kell fordítani a csapot, mert azt a pultra teszem. Alaphelyzetben viszont a mosogatóba kell nézzen a csap, mert öblítésnél fog belőle jönni víz. Hogyan fog lágyan és könnyen fordulni? Ha a cső egyszer meghajlik, akármilyen hajlékony, nem jó feszegetni napi szinten többször is, mert megtörik. Olcsó a cső, de ha megtörik leválhatnak belőle darabkák, nem hiányzik a vízbe. Kellene valami a tálcába, amiben könnyen el tud fordulni a cső vagy maga a csap? Ha a cső fordul, kell valami köré, amiben könnyen fordul, mert a tálca kivágja. Ha a csap fordul, annak is kell valami tartó, hogy ne csússzon be. Tömítés is kell, ha víz kerül oda, ne menjen le mellette.
Egy ilyen csapra gondoltam eredetilag, de lehet nem a legideálisabb:
Egy rendes, becsavarozható csap ebből a szempontból jobb lenne, mert annál a rögzítés, a forgatás és a tömítés már megoldott. Csak éppen a cső nem megy át rajta:
Attól függ, mennyire változtat a pH-értéken, a zeolitot használják kertészetben is a savanyú föld feljavítására. A pH-érték emelkedése kedvez a baktériumok szaporodásának, a poshadásnak, a membrán vízkövesedésének is. (A membránt enyhe savval szokták vízkőtleníteni, míg az erős lúg tönkre is teszi.)
A csőtörés nem egy megnyugtató gondolat sajnos, de az alapos munkán kívül más védelmet nem alkalmaztam.
Nálam a betápszelep után nincs is különösebb nyomás a nyitott rendszeren, miközben a szerelvények a teljes hálózati nyomást is elbírnák, hiszen zárt rendszerre gyártották az egészet. Ehhez képest öblítéskor csak átfolyik rajta a víz, a szünetekben pedig semmi nyomás.
Ha a betápszelep előtt keletkezne hiba, az ellen már nem véd semmi elektronika, mert nem tudna mit elzárni. A nedvességet felszívó és megduzzadó anyaggal működő biztonsági szelep ártani bizonyára nem árt, de végül nem láttam szükségét.
Nálam öblítés közben a membránon átszivárgó víz öblíti a nyitott kifolyót is, így ezzel nincs gondom. Vékony sugárban csorog, télen kevésbé, nyáron jobban, a membrán pórusainak tágulása függvényében.
Még mindig foglalkoztat, hogy a zeolit károsíthatja-e a membránt. Az ezzel adalékolt FCCBL-S szűrő több mindent képes kiszűrni mint a sima FCCBL változat, a marketing szerint radioaktív részecskéket is. (Rendben, hogy ezeket elsősorban a membrán szűri, de nem 100%-osan.) A zeolit egyébként elég jó szűrőanyag: http://www.axeonwater.com/Zeolite-Filtration-Media.html (csak lehet nem RO rendszerbe). Rövid kereséssel sajnos nem találtam semmit az reverse osmosis-al való összeférhetőségéről.
Szivárgásérzékelőből érdemes venni mechanikus fajtát (AIMIAO-2), ami elzárja a csapot ha vizet kap? Automatiksan vezérelt öblítő funkciók mellett gondoltam, hogy nem ártana. Előfordulhat, hogy kiürül a lakás pár napra, hétre. A membránt öblíteni kell, pláne amikor nincs használatban. Nem szeretnék kacsaúsztatóba érkezni. Emellé vagy ehelyett gondolkodom szenzorban is, ami a vezérlőre menne.
Öblítőfunkciónál nem csak membrán öblítésre gondoltam, hanem felváltva (vagy egyidőben) a csapból is engedne kis vizet, hogy a csőben se poshadjon meg.
Köszönöm a helyreigazítást. Elég rendesen elnéztem, valóban minden DC. Valóban AC * gyök 2 lesz a DC érték (levonva a Graetz hídon eső feszültséget). 15 éve nem építettem semmit, meg is látszik.
Így viszont már a pumpa motorjának fordulat szabályozása szerintem simán megoldható. Ha igen, akkor a pumpa után elhelyezett nyomásmérővel meg tudom oldani, hogy szabályozzam a nyomást. Bár lehet nincs értelme, mert a membrán 5.5 baron is üzemképes és ennél nagyobb nyomást a pumpa nem tud előállítani.
Később láttam olyan pumpákat is, ami 24V AC feliratú, de szerintem abban diódahíd van beépítve, azért tud egyszerű trafóról működni (itt nincs csúcsra pufferelés, 24V AC trafóhoz van illesztve:
Másik variáció a 24 V DC feliratú pumpa és tápegység:
Az Aquafilter is DC.
A mágnesszelep általában DC, amit AC-re nem is lehet kötni, zörögne, zúgna.
De létezik olyan mágnesszelep is, ami külsőre hasonló, de a vasmagja a réz rövidzáras trükkel AC táplálásra alkalmassá van téve.
Ez valami félreértés lesz, 24 V DC a szivattyú is szerintem. Ilyen célra permanens mágnes állórésszel és kommutátoros forgórésszel működő DC motorok alkalmazása kézenfekvő.
AC-motoroknak többféle variációját tudnám sorolni, például a mosógép szivattyúja aszinkron, a vasmagban réz rövidzárral kiképzett részleges fázistolással. Lehetne még segédfázis-kondenzátoros aszinkron, vagy gerjesztett állórészű univerzális motor, különböző okból egyik sem praktikus ide.
Egyszerűbb víztisztítókban például a szivattyú és a mágnesszelep simán párhuzamosan van kötve, ugyanazt a 24 V-ot kapják.
Egyébként 24 V AC esetén a szinusz csúcsértéke 24 x gyök2, vagyis egyenirányítás után 33 V-ra tölt egy pufferkondit (mínusz a diódákon eső feszültség).
Nekem még az a furcsa, hogy a szivattyú 24V AC-ről megy, a mágnesszelepek 24V DC-ről. Ha egyenirányítom, 16,97V lesz belőle, gondolom ez kevés. Szóval nem lenne elég a szivattyúhoz egy kicsit nagyobb tápegységet rakni és arról lehozni egy egyenirányítót, mindenképp más tápegység is kell. Szerettem volna egy tápegységről táplálni mindent.
Pár Ω természetesen még elfért volna a 100 Ω tekercs mellett, ami nem okozott volna nagy veszteséget, de a töltőáramot korlátozza, szikraképződést kivédi. Nyilván sok minden megoldható, itt mondjuk amúgy is szükség volt a trafóra.
Köszönöm, így már minden tiszta. A kondenzátor feltöltését lehet ellenálláson keresztül is, akkor nem csinál rövidzárat, a kisütést pedig direktben.
Azon leszek, hogy minél előbb összerakjak egy működő fapados vezérlőt, ami csak a nyitást-zárást és öblítést vezérli, illetve a lökések ellen véd, később program frissítéssel továbbfejlesztem.
Nem, ez csak az adott esetben volt érdekes, amikor a mágnesszelepre kötöttem párhuzamosan egy nagykapacitású kondenzátort. Áramtalanítás után ez még behúzva tartotta talán 1-2 másodpercig, ami elég volt a nyomáslökés hárításához. De egy ilyen kondenzátor a bekapcsolás pillanatában szinte rövidzárat képvisel, ami egy kapcsolót akár össze is tudna hegeszteni.
Továbbá nekem a mosógépből származó betápszelep 230 V-os, csak az öblítőszelephez kellett egy trafó, ezért így jött ki a legegyszerűbben. Érintésvédelmi szempontból is célszerűbb a törpefeszültséget kezelni, használni (más kérdés, hogy szakmabeliként én a 230 V-ot is úgy kezelem ahogy kell).
Önmagában a 24 V-os mágnesszelep a szokott módon kapcsolható, relével, vagy megfelelő terhelhetőségű tranzisztorral, vagy egyszerű kapcsolóval is. 100 Ω egyébként a tekercs ellenállása az enyémnek.
A 2. funkcióra nem alkalmas szerintem, az elsőt elvégzi, arra való.
A 2-es verzió ebben a lakásban nem fog kelleni, mivel a legmagasabb nyomásérték is alacsony a szivattyú pontos membrán megfelelő működéséhez.
Hozzátéve, azt olvastam korábban máshol is, ha nincs meg a nyomás, nem csak a vízmennyiség lesz kisebb, a szennyvíz aránya több, de az előállított víz minősége is romlik:
Akkor visszacsapó szelep kell. A példádból okulva automatikus öblítés nélkül nem merem a rendszert beüzemelni. Egy buta vezérlőt össze kell dobjak és majd továbbfejlesztem később.
A magas nyomású kapcsoló egy bizonyos nyomás felett megszakítja az áramkört, az alatt zárja, ez már szinte biztosnak néz ki. Az alacsony nyomású kapcsolóval kapcsolatban nem vagyok biztos, hogy:
1. ha nagyon leesik a nyomás (pl. a szivattyú előtt elzárom a vizet vagy nincs hálózati nyomás), akkor a szivattyút nem engedi szárazon futni és lekapcsolja;
2. ha megvan a nyomás, ne kapcsolja be a rásegítést.
Az Aquafilter nyomáskapcsolóiról semmiféle dokumentációt nem találtam. Nekem az 1-es verzióra lenne szükségem a szivattyú védelme érdekében, ha elmegy a hálózati nyomás vagy megbolondul a vezérlő.
A 2-es verzió ebben a lakásban nem fog kelleni, mivel a legmagasabb nyomásérték is alacsony a szivattyú pontos működéséhez. A vezérlővel a nyomás szabályozása, azaz a szivattyú kimenetén a nyomás mérése és a szivattyú fordulatszám vezérlése úgy néz ki a szivattyú árának a többszörösében lenne, felejtős, közel sem termeli ki az árát.
Jó tudni az ilyen apróságokat, amit leírsz. Az időzítésekre pont az ilyen lökések elkerülése és a szivattyú túráztatásának kivédése miatt (előbb a szivattyút állítom le, majd utána zárom el a csapot) elkerülése miatt alapból gondoltam.
Azt mondod a mágnesszelepekt jobb a trafó primer oldaláról vezérelni mert beégetheti a relét?
Próbáltam visszacsapó szelep nélkül is, ha egy pohárba engedek vizet, zárás után a pohárból elkezdi lassan visszaszívni a vizet. Tehát beigazolódott, amit előtte is láttam, hogy szelep nélkül a csőben mászik visszafelé a víz. Ez pedig nem megengedhető, pláne a membránfelület szárazra kerülése.
Szabad kifolyásnál a túlnyomáskapcsoló nem tud mit mérni, gondolom, felesleges.
Először csak egy kétlépcsős víztisztítóm volt, amiben elvileg 6 havonta kellett volna betétet cserélni, de kb. 4 hónap után furcsán kaparta a torkom valami, egyfajta enyhe torokgyulladást lehetne elképzelni.
Nem tudtam mi a gond, de volt valami megérzésem, ezért szétszedtem. A szénbetét gumikorongjain nyálkás, sárgás lerakódásokat találtam (a gumifelület a baktériumok megtapadásához kedvez). Nyári melegben üzemelt a szerkezet, beposhadt gyakorlatilag. Az immunrendszerem pedig csak végezte a szokásos dolgát, gondolom.
Később bővítettem RO-rendszerre, de a membránt már csak úgy üzemeltem be, hogy egyszerű konnektorba dugható időzítővel öblítést ütemeztem (3 óra / 1 perc).
Volt egy kétáramkörös kapcsoló, amivel a víztermeléshez betápszelepet nyitottam, ez egyúttal megszakította az öblítés lehetőségét, ha véletlenül épp akkor kapcsolt volna az időzítő.
Beépítettem még egy 4700 μF kapacitású kondenzátort az öblítőszeleppel párhuzamosan, hogy kicsit később zárjon, mint a betápszelep, ezzel kivédtem azt a nyomáslökést, amit a még mozgásban lévő víz mért a membránra, a betápszelep zárása után. Lehet, a membrán tűrésébe még belefért volna, de nekem nem nagyon tetszett, ahogy megdobta a vizet a kifolyó végén, egy ütősebb hanghatás kíséretében.
Mondhatnánk egyébként, hogy ekkora kapacitás a kapcsolót is beégethetné, a töltőimpulzus miatt, de egy trafón keresztül kapta a 24 V-ot és a primert kapcsoltam, ott már nem volt nagy áram.
Ezek nem komoly megoldások, csak nem akartam több munkát fektetni bele, a gyors összedobáson volt a hangsúly. Funkcionálisan pedig megfelelt. Nem véletlen, hogy így elment talán 1-2 évig is, míg rávettem magam egy igényesebb vezérlés kikísérletezésre, majd készre építésére.
Köszönöm a helyreigazítást. Miután szétkapta, egyből megértettem mire való. Nyilvánvalóan erre nekem nincs szükségem. Ebből is látszik, hogy a pumpa vezérlése és a víz elzárása (a membrán előtt) két külön dolog az analóg rendszereknél.
A visszacsapó szelep a nyitott kifolyású rendszer miatt nálam nem hagyható el?
Gondolod, hogy a pumpa vezérlése úgy működik, ahogy lentebb írtam, tehát a magas nyomású kapcsoló kapcsolja be-ki a pumpát a tartálynyomás változásának megfelelően? (A tartályban akármi is történik, a pumpa bemeneténél levő alacsony nyomású kapcsolónál nem kellene változzon a "hálózati" nyomás.) Ez azért lenne fontos, mert nálam a magas nyomású kapcsoló elhagyható lenne. Amíg elkészül a vezérlő, egy kapcsolóval nyitnám a pumpa előtti mágnesszelepet és indítanám a pumpát egyszerre (vagy esetleg külön két kapcsolóval, részletkérdés).
Azt láttam én is, de az nem a visszacsapószelep (ami Check Valve néven fut és sokszor meg sem említik, a membránház tartozéka), hanem a kétutas szelep.
A rajzon 4-way valve néven, régebben volt erről szó a fórumon, hogy csak két úton halad benne a víz. Pedig egyszer még helyesbítettem is magam, mert tévesen 4 utasnak neveztem.
A kétutas szelep elsősorban az egyszerű, nem elektromos / elektronikus, mágnesszelepet nem tartalmazó víztisztítók tökéletlen működésű eszköze, hibaforrása. Itt is volt róla szó például:
Előnye csak annyi, hogy áramellátás nélküli szerkezet építhető vele, érzékeli a tartály nyomását, ennek hatására lassan elzárja a bemenetet. Ezzel szokott lenni problémája is, főleg kevés nyomásnál bizonytalan a zárási pont, csorgatja, pazarolja a vizet, míg nagy nehezen hajlandó lezárni. Idővel elhasználódik, még rosszabb.
Noha elektromos rendszerekben is alkalmazzák, valójában a legjobb teljesen hanyagolni és a nyomáskapcsolókra bízni a dolgot.
Tartályos rendszernél teljesen logikus a megléte, mert a tartály nyomás alatt van, a nyomás visszapréselheti a vizet a membránon. Mivel nekem szabad kifolyású lesz, gondolkodom a visszacsapószelep elhagyásán mint potenciális visszaszennyezőt. Ha minimálisan vissza is szivárog a víz az RO membránon, kárt okozhat? Esetleg csak a membrán bemenő ágára rakok.
A TDS mérőre én is gondoltam. Kínairól szó sem lehet (még bemenőágra sem tenném), a minőségi mérő gyanítom itt is egy vagyonba kerül.
Néhány hétig, hónapig automatikus öblítés nélkül (manuális öblítéssel) üzemeltetném a rendszert, amíg a vezérlő elkészül. Elmegy, vagy ne tegyem?
Visszacsapószelep van az RO membrán bemenete előtt és után is.
A pumpa alacsony nyomású kapcsolója közvetlenül a pumpa előtt van. A magas nyomású kapcsoló közvetlenül a csap előtt van, ami logikus is, mert a tartály feltöltését szabályozza.
A pumpa bemenő ága (ahol az alacsony nyomású kapcsoló van) a visszacsapószelepeken keresztül teljesen el van választva a tartálytól és a csaptól (ahol a magas nyomású kapcsoló van). Tegyük fel, a tartály nyomás alatt van és a pumpa áll. Ha kinyitom a csapot, a pumpa bemenő ágán nem változhat a nyomás. Csak találgatok, de nekem ebből úgy tűnik a pumpa kapcsolgatását kizárólag a magas nyomású kapcsóló végzi. Az alacsony nyomású kapcsoló szerintem bekapcsolja a pumpát ha nincs elegendő nyomás (egyébként nem kapcsolja be, hanem átfolyik rajta a víz).
Utánanéztem a nyomásérzékelőknek. Nem kínai, pontos szenzort pl. az SSI Technologies (USA) gyárt. Lehet venni pontosan a kívánt tartományra valót (100 psi, 0-7 bar). Csehországban van gyáruk, gondolom ezért lehet itthon (Ausztriában) hasonló áron megkapni mint az USA-ban. 84 EUR, ilyen drága mérőnek már csak úgy látnám értelmét, ha a pumpa kimenetére rakom és a pumpa motorjának fordulatszámát szabályzom, hogy a kimenetén állandó legyen a nyomás. Tudni kellene milyen motor van benne pontosan, hogy szabályzót lehessen hozzá találni vagy építeni. Lehet, hogy ezt a részét kihagynám (első körben biztos).
Az áramlásmérés értelme felől, a korábban belinkelt "játékszerrel", szintén kétségeim vannak. Tartománya 1-30L/perc. Valószínűleg 0.x L/perc körüli értékeket kellene mérni, gyanítom a pontossága erre a tartományra felejtős. Ennek még egy kicsit jobban utána járok. Kínai mérőt nem fogok a rendszerbe tenni, még a szűrők elé sem, ez már biztos.
Abban tévedtem, hogy mekkora membránt tud kiszolgálni egy ilyen pumpa. Ha a tisztavíz, szennyvíz aránya 1:3.5, akkor a pumpa maximális 1.5 liter / perc vízszállítása mellett 0,33 liter / perc juthat a membrán tisztavíz kimenetére, ami 125 US GPD-nek felel meg. Ha hidegvíz megy át a membránon, jóval kisebb a vízszállítása, de 200(-300) GPD feletti membránt semmiképp sem érdemes berakni egy ilyen pumpához.
Amikor régebben nézelődtem a témában, a tisztavízkimeneten találkoztam visszacsapószeleppel, másra nem nagyon emlékszem.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy rugó, vége látszik is a fotón. A fémcsap másik végén egy kis acél lemezkorong zár a hengeres fémbetéthez, annak is látszik a külső vége:
Ezt a fajtát csak kimenetre lehet tenni, bemenetre nem. Fordított típus talán nem is kapható, vagy nem láttam.
Rajzokra rákeresve van sok. Semmi különös, csak kiszúrtam kettőt:
Utóbbi egy processzorvezérelt rendszert ábrázol. Mondjuk, ebben sem látok újdonságot, legfeljebb szépen összefoglalták, esetleg amiről eddig még nem volt szó, a 17. jelű TDS-mérő szenzor. Ez a membrán hibája, kilyukadása esetén észleli a víz vezetőképességének növekedését, le tudja tiltani a rendszert.
Szerintem a membrán biztonságos, az automatikus öblítések miatt pedig még az esetleg káros anyagoknak sincs idejük kioldódni, koncentrálódni, így én különösebben nem foglalkoztam ezzel a részével.
Az automatikus öblítést, frissítést szoktam hangsúlyozni, hogy több szempontból is fontos, holott sok olcsó szerkezetből hiányzik, ami szerintem hibás koncepció.
A visszacsapószeleppel kapcsolatban már látom mit írtál, a tisztavízkimenetre kell, a tartálynyomás megtartására találták ki, de nem árt a szabadkifolyásúnál sem. Az interneten találtam olyan rajzot, ahol az RO be és kimenő ágán volt ilyen szelep, de olyat is, ahol a szennyvízkimenetre kötött visszacsapószelep volt. Téves bekötés vagy nem árt oda is tenni?
Igazad lehet, más is azt mondta, hogy valószínűleg átfolyik a pumpán a víz. A képeket látva pláne úgy néz ki, hogy ez nem egy zárt rendszer. Szerintem ezt akkor fogom megtudni, ha kipróbálom. Nekem pont fordított nyomáskapcsoló kellene, ami alacsony nyomásnál szakítja az áramkört, ami az amit ebay-ről linkeltél. Tehát mégis csak venni kell ilyet. Próbálok mindenből nem kínait találni, nehéz lesz.
Van-e veszélye, hogy bármilyen membrán előtti dologból fémionok vagy radioaktív szennyezés kerül a vízbe ami részben átmegy a membránon? Ezért sem szeretnék semmiféle kínai dolgot a víztisztító rendszerbe!
Javasolták, hogy az időszakosan alacsony nyomás ellenére (<2.5 bar és ebből még a szűrők elvesznek) megpróbálhatnám pumpa nélkül is, némi ára lenne (kisebb átfolyás, több szennyvíz), de talán működne.
A visszacsapó szelep, amit említettél csak az RO membrán szennyvíz ágára megy vagy a tisztavíz ágára is kell?
Szerintem az Aquafilter egységnél is a pumpa bemenetére van kötve az egyik, kimenetre a másik nyomáskapcsoló, másképp nem lenne értelme. Elektromosan pedig egyszerűen sorba kötik a pumpával, így mindkettő végzi a dolgát, csak tápot kell adni neki.
Egyébként eredetileg én nem áthidalással gondoltam kiiktatni a pumpát, hanem csak leállítani. Így nem segít rá a nyomásra, de átmenne rajta a víz, ezáltal az ott pangó víz is frissülne.
Ezt persze nem tudom, pontosan milyen felépítésű, tartalmaz-e valamilyen szelepet, csak feltételeztem, hogy az autók vízpumpájához hasonló lehet. Csak példa, amit hirtelen találtam:
Ha nem forognak a lapátok, attól még átmegy rajta a víz. Vagy a mosógép szivattyúja is hasonló:
A víztisztítók pumpáján szokott lenni egy imbuszkulccsal állítható csavar is, amivel a kimenő nyomás (rásegítés mértéke) állítható. Gondolom, a lapátok melletti résméretet állítja:
Mágnesszelepből is biztosan van kínai töredék áron, de ennek még a gondolatától is kiráz a hideg, maradok az Aquafilter-nél.
Áramlásérzékelőből viszont mindenhol a kínai 1000 forintosat látom csak többszörös áron. Bár ettől is kiráz a hideg, de valószínűleg ezt kínából fogom rendelni:
Az áramlásérzékelő egyben mérő is, a vezérlővel tudom mérni az összes átáramoltatott vízmennyiséget, akár csinálhatok olyan funkciót is ami szűrőnként nullázható és figyelmeztet a cserére.
Az ebay-es felső és alsó nyomáskapcsolók nem ugyanazok, mint amik a szivattyúhoz is vannak?
A szivattyúnál gondolom a kimenetre vannak kötve, mert a kimeneti nyomás változásától függ mikor kell nyitni-zárni. Ha kinyitják a csapot, leesik a nyomás, ha elzárják, megemelkedik. Nekem a bemenő ágra kellene ugyanez, ha leesik a nyomás, nyissa az áramkört és kapcsolja le a szivattyút. Ha a szivattyúhoz valók átkötéssel megoldhatók, akkor ezt fogom tenni, ha nem, akkor is inkább az Aquafiltertől venném meg mint az ebay-ről a kínait.
Ettől függetlenül gondoltam egy nyomásmérő szenzorra. A bemenő nyomás mérésével a vezérlő el tudná dönteni, hogy van-e elegendő hálózati nyomás, hogy a rendszer egyáltalán működjön (szivattyúval). Normál üzem esetén a bemeneti nyomástól függ, hogy szükséges-e bekapcsolni a szivattyút vagy a szivattyúval párhuzamosan kötött mágnesszeleppel áthidalom. (Mivel a nap bizonyos szakaszaiban van 3.4 bar is, máskor 2.5 bar sincs). Öblítő üzemben mehetne szivattyú nélkül, csak hálózati nyomással.
Az egyik fehér és gyorscsatlakozóval együtt adják.
Esetleg az említett alsó nyomásra lekapcsoló a szivattyú bemenetére jól jöhet arra az esetre, ha a vezérlő megbolondul. Sajnos ehhez nem értek hogy működik.
Az csak annyi, hogy ha nincs hálózati nyomás, akkor megszakítja az áramkört, vagyis nyomásra zár. A másik pedig túlnyomásnál szakít meg. Mindkettő van az említett pumpához:
Elkezdtem keresni a vezérlő alkatrészeit, Arduino panelt szeretnék relay shield-el (a mágnesszelepek és szivattyú vezérléséhez) és egy próbapanel shield-el, amin a maradék részt megépítem. Akár kijelzője is lehet, bár nem szeretném túlbonyolítani. Sok idő amíg összeáll a teljes kép, megérkezik és lefejlesztem. Nekem is pont az jutott eszembe, hogy addig is kellene a víztisztító, nagyon fapados vezérléssel.
Nem rossz ötlet, hogy a hálózati nyomással öblítsek. Ha már nyomást mérek, talán mégjobb lenne az egész rendszert hálózati nyomásról üzemeltetni, ha x érték (2.8 bar) felett van a nyomás és csak akkor bekapcsolni a szivattyút, ha ez alá esik. Nálam pont a határérték körül ingadozik, ezért ennek lenne is értelme. Az öblítést éjszaka lehetne kizárólag hálózati nyomásról végezni (akkor úgyis megvan a minimum).
Kellene egy mágnesszelep a betáphoz (a "csap" megnyitásához), a szivattyú áthidalásához (hálózati nyomásról üzemeltetés) és a fojtószelep áthidalásához (öblítés). Gondolom ez megfelelő lenne:
A nyomás és az első áramlásérzékelőt a betáp szelep után és a szivattyú elé tenném, mert ha a szelep nem nyit ki, akkor nem fogom rákapcsolni a szivattyút.
A vezérlés először kinyitja a betáp szelepet, leméri a nyomást. Határérték alatti nyomásnál be sem kapcsolja a szivattyút. Majd bekapcsolja a szivattyút és folyamatosan monitorozza a szivattyú bemenő és kimenő ágán az áramlást. Ha az ideális aránytól nagyon eltér, akkor a szivattyú, vagy az egyik mérő meghibásodott (ezért is szeretnék két különböző fajtát használni).
Ennél jobb védelem szerintem nem kell, hülyebiztos vezérlést szeretnék készíteni mind elektronika, mind program szintjén. Esetleg az említett alsó nyomásra lekapcsoló a szivattyú bemenetére jól jöhet arra az esetre, ha a vezérlő megbolondul. Sajnos ehhez nem értek hogy működik. Ebben tud valaki segíteni?
Lehetne még egy (ár)vízérzékelő is kiegészítő védelemként, ha bármi úszik azonnal leállít mindent az öblítést beleértve. Ez főleg távollét esetén lehet jó. Hosszabb távollétnél ritkább öblítő programot is lehetne alkalmazni.
Ez nekem is így van megoldva, hogy a vízkivétel reseteli az órás időzítőt, meg nyilván az sem lenne jó, ha közben nyitná az öblítőszelepet, így az is kizárva. Ha eBay timert vettem volna, annál így látatlanban nem tudom a működését, de valahogy be kellett volna kombinálni ilyen dolgokat is.
Manuális indításnál, ha véletlenül nincs hálózati víz, azt észreveszi az ember, hogy üresen felpörög a szivattyú, vagy erőlködik, tehát le lehet állítani, még mielőtt tönkremenne.
Automatikus öblítésnél viszont szükség van a hálózati nyomás érzékelésére, hogy ne tudjon rákapcsolni az elektronika. Ilyen szempontból lehet előbb tenni a nyomásérzékelőt, utána a mágnesszelepet, de mindezek elé az üledékszűrőt szokták, hogy az alkatrészek védve legyenek. Esetleg elképzelhető az öblítőmód rásegítés nélkül is, csak a hálózati nyomás segítségével.
Nekem mondjuk másképp van, felszálló ágba iktattam egy mosógépből származó mágnesszelepet, a rozsdás üledék inkább lent szokott megállni (a sarokszelepnél), így nincs vele gond. A sarokszelep mondjuk "beáll" az üledéktől, időnként meg kell járatni, közben a törmelék a mosogató felé távozik.
Fontos még a membránház tartozékát képező visszacsapószelep megléte is, ami a tisztavízkimeneten, a könyökbe építve szokott lenni. Enélkül nyugalmi állapotban elkezd lassan visszaszivárogni a víz a membránon. Tehát ez a szelep szabadkifolyásnál is hasznos, illetve szükséges, noha egyébként a tartálynyomás megtartására találták ki.
A vezérlőelektronikát nem tartalmazó szerkezeteknél egyébként úgy szokták, hogy a betápszelep és a pumpa párhuzamosan kapcsolódik, tehát egyszerre kapják az áramot, amit csak a két nyomáskapcsoló szakít meg, ennyi az egész áramkör.
