Vékás Lajos jogászprofesszor,az új Ptk. vezetõ kodifikátora Bízom a képviselõk józanságában"
A házasfelek közhiteles vagyonjogi nyilvántartásának megteremtését is javasolják az új polgári törvénykönyv kodifikátorai, így bárki meggyõzõdhetne arról, hogy a vele üzleti kapcsolatban álló személy vagyonközösségben vagy úgynevezett vagyonelkülönítõ rendszerben él-e házastársával - mondta a HVG-nek a törvényszerkesztõi munkát irányító Vékás Lajos (65 éves).
HVG: A haláladónak elkeresztelt örökösödési illeték eltörlését szorgalmazta nemrég az egyik hazai ellenzéki párt. Az új polgári törvénykönyv (Ptk.) kodifikátorai is tudják majd ilyen horderejû változtatásokkal kecsegtetni az utca emberét? V. L.: Az örökösödési illetékhez hasonlóan nagyon sok állami adó felszámolását sürgetni lehetne. Attól tartok azonban, hogy ez nem igazán komoly követelés. HVG: Pedig a javaslat az elõzõ igazságügy-miniszter pártjából származik. Arra hivatkoznak, hogy az egyszer már megadóztatott jövedelmek ismételt megsarcolása elfogadhatatlan. V. L.: Ez már figyelemre méltó érv, az örökösödési illeték eltörlését azonban senki ne várja az új Ptk.-tól. Költségvetés-politikai kérdésekkel nem foglalkozunk. HVG: Kevesebb állam, több szabadság - az új Ptk. nyilvánosságra hozott koncepciója alapján talán így foglalható össze a készülõ kódex egyik legfõbb törekvése. Mi a magyarázat arra, hogy a családjog területén mégis változatlanul privilegizálni akarják a házasságot az egyre terjedõ élettársi kapcsolatokkal szemben? V. L.: Az új Ptk., amely öt különálló kötetre tagolódik majd, kétségkívül kevesebb állami beavatkozást kíván engedni a magánviszonyokba, mint a jelenlegi törvény. Ez a szándék mindenekelõtt a szerzõdések és a tulajdonjog kérdéseit rendezõ könyvekbõl tûnik majd ki. Az ugyancsak önálló kötetbe foglalni kívánt családjogi szabályok valóban némiképp más felfogást tükröznek. Ez összefügg azzal is, hogy a parlamenti pártok többsége Magyarországon úgy látja: a társadalmat a hagyományos családokra alapozva lehet a legjobban felépíteni. Nem annyira világnézeti megfontolásokból, mint inkább a szociológiai tényekre tekintettel e területen egyébként még változhat a tervezet felfogása. HVG: Gyakorló jogászok szerint a törvényes öröklésbõl kizárt élettársak egy része hajléktalanná válik Magyarországon partnere halálát követõen. V. L.: Ezt az álláspontot tényszerûen nem tudom ellenõrizni, de maga a felvetés biztos, hogy reális. A jelenlegi szabályok felülvizsgálata esetén azonban definiálni kell, hogy egyáltalán kit tekintsünk élettársnak, sõt a jogbiztonság érdekében azt is el kell dönteni, nem szükséges-e regisztrálni az ilyen kapcsolatokat... HVG: Ami persze fából vaskarika... V. L.: Igen, ez esetben ugyanazt tennénk, mint a hollandok, akiknél lényegében kétféle házasság létezik: a hagyományos, valamint a regisztrált élettársi viszony. Meg kell jegyeznem ugyanakkor, hogy ha Magyarországon nem idegenkednének annyira a végrendelettõl, akkor e kérdést könnyedén meg lehetne oldani, hiszen bárki elkészíthetné a maga testamentumát az élettársa javára. Miközben azonban az Egyesült Államokban gyakran már a huszonévesek is végrendelkeznek, nálunk az idõs korosztályok tagjai közül is kevesen gondolnak erre. Az élettársi kapcsolatot itthon az az ellentmondás jellemzi, hogy az érintettek egyfelõl a magánszférájukba tartozónak tekintik az errõl szóló döntést, másfelõl elvárják, hogy az állam bizonyos jogokhoz segítse õket. HVG: Egy jogállamban elvileg a hatalomnak sem lehetnek kiváltságai polgáraival szemben. Mégis egy évtizede folyik már a vita arról, perbe foghatja-e valaki az Országgyûlést vagy a kormányt, ha az neki kárt okozott. Milyen álláspontra helyezkedik majd e tekintetben a kódex? V. L.: Tiszta vizet akarunk önteni a pohárba. Egyértelmûen el akarjuk dönteni, az államszervezet mely aktorai rendelkeznek jogalanyisággal. A kérdés jelenleg egészen pontosan az, hogy például maga az Országgyûlés vagy csak annak hivatala szerezhet-e jogokat, s terhelhetõ kötelezettségekkel. Nem lehet vitás ugyanakkor, hogy ezentúl az állam különbözõ szervei a jogalkotással történõ károkozásért is felelõsséggel tartoznak majd meghatározott feltételek mellett. Hasonló álláspontra helyezkedik a tervezet a bíróságok esetében is. HVG: Milyen megfontolásból ragaszkodnak ahhoz, hogy az ingatlan-nyilvántartást a földhivatalok helyett újra a bíróságokon vezessék? V. L.: Inkább úgy fogalmaznék, hogy az ingatlan-nyilvántartást, amely fizikai értelemben ott maradna, ahol most van, közvetlen bírói felügyelet alá kell helyezni. Ez valóban sarkalatos pontja a kodifikációnak. E nélkül az egész polgári jogi reform fabatkát sem ér. Egy jogállam mûködésének egyik legfõbb garanciája a hiteles ingatlanregiszter, ami jelenleg - fõleg a fõvárosban - abszolút nem üzemel megfelelõen. Éppen a múlt héten írtam levelet az igazságügy-miniszter úrnak arról, hogy lehetõvé kell tenni: az ügyvédek elektronikus úton még aznap széljegyet vezettethessenek be az ingatlan-nyilvántartásba, amikor ellenjegyzik a magánszemélyek szerzõdéseit. A közvetlen bírói felügyelet visszaállításának azért van rendkívüli jelentõsége, mert a bíró nem utasítható. Ha ugyanis az ingatlan-nyilvántartást felügyelõ miniszter az elmúlt harminc évben azt mondta volna, hogy ezt kérem szépen így kell bejegyezni, akkor az elõbb vagy utóbb úgy is lett volna bejegyezve, hiszen az államapparátusban alá-fölérendeltség mûködik. A bírói felügyelet a garancia arra, hogy az e területen fennálló korrupciós veszély - ami csak részben függ össze az irdatlan lemaradással - végre megszûnjön Magyarországon. HVG: Az alapítványok adatainak nyilvánossága ügyében, ha lehet, még rosszabb a helyzet, holott ezek idõnként ugyanolyan üzleti tevékenységet folytatnak, mint egy részvénytársaság vagy egy kft. Lesznek-e változások e területen? V. L.: Feltétlenül. Jelenleg a gazdasági társaságok és az egyéni cégek adatait tartalmazó cégnyilvántartást, illetve az alapítványok és az egyesületek bírósági regiszterét külön vezetik. Ez a párhuzamosság eleve nehezen indokolható. Az új Ptk. valamennyi jogi személyre nézve egységes és nyilvános regisztert kíván bevezetni. Sõt az egyre bonyolultabb, családon belüli vagyoni kapcsolatokra tekintettel arról is szó van, hogy egy további nyilvántartást is létrehozunk, amelyben bárki tájékozódhat arról: az adott személy házassági vagyonközösségben avagy úgynevezett vagyonelkülönítõ rendszerben él-e a házastársával. HVG: A magyar igazságszolgáltatás már nemegyszer marasztalta el a sajtót olyan, szöveghûen közölt nyilatkozatok miatt, amelyekkel például az egyik politikus illette a másikat. Kívánják-e korrigálni az ily módon bûnbakszerepre kényszerített médiumok jelenlegi abszolút felelõsségét? V. L.: A sajtónak a személyiségijog-sértésekkel kapcsolatos felelõssége a jövõben csak korlátozott lehet, vagyis az adott sajtószerv vétkességéhez fog igazodni. Nem terhelné tehát kvázi objektív felelõsség a jövõben a tájékoztatási eszközöket, mert ez óhatatlanul a sajtószabadság rovására megy. Mire ugyanis a médiumok minden egyes közlést és tájékoztatást ellenõriznének, a hír már régen nem volna hír. HVG: A rendszerváltás idején a parlament tulajdonképpen néhány csavar" kicserélésével kapitalista Ptk.-t tudott csinálni a pártállami Ptk.-ból. Miért is szükséges akkor most egy monumentális, mintegy kétezer paragrafusból álló új kódexet kidolgozni a hatályos törvény továbbfejlesztése helyett? V. L.: Az, hogy az 1953 és 1959 között alkotott Ptk. túlélte az elmúlt másfél évtizedet, valóban csoda. Ilyesmire egyetlen más posztszocialista országban sem volt példa. A csoda azonban megmagyarázható. A magyarázat a hatályos törvénykönyv egykori vezetõ szerkesztõinek, Eörsi Gyulának és Világhy Miklósnak a felkészültségében rejlik. Õk képesek voltak olyan absztrakciós szinten és szerkezetben megalkotni a törvényt, hogy az egy társadalmi formációváltást is túl tudott élni. Más kérdés, hogy 1990 óta azért nem csupán csavarokat kellett kicserélni, egész fejezeteket is hatályon kívül helyeztek. Új szabályok is jócskán kerültek be a hatályos Ptk.-ba, úgyhogy az 1959. évi IV. törvény ma már legalább egyharmad részben nem azonos eredeti önmagával. Az új Ptk. kidolgozása azonban kétségkívül nem fehér lapok teleírását jelenti, hanem az eddigi fundamentumokra épülõ szerves kodifikációt. HVG: Mikor kerül majd a parlament asztalára a tervezet? V. L.: Az elsõ szövegváltozat - amit ez év végétõl a Polgári Jogi Kodifikáció címû folyóiratban szakmai vitára bocsátunk - indoklással együtt 2005 végére készül el. Úgy vélem, a 2006-2010 közötti Országgyûlés már tárgyalhatja a törvényt. HVG: Lát-e valamilyen garanciát arra, hogy a tervezetet az országgyûlési vita után nem fogják jelentõsen átalakítani? V. L.: Reménykedem abban, hogy egy négy parlamenti ciklus alatt kidolgozott, két közzétett koncepcióra épülõ s egy további tervezetre alapított javaslatot nem fog majd teljesen szétszedni az Országgyûlés. Nyilván lesznek komoly viták, de bízom a képviselõk józanságában. Azt mondják egyébként, érdemes beépíteni a törvényhozás elé benyújtandó tervezetbe valamit, ami felkelti a képviselõk érdeklõdését. Állítólag a német magánjogi kódex, a BGB esetében is ezt csinálták, úgyhogy a honatyák szinte kizárólag a vadászati joggal foglalkoztak, s a további mintegy kétezer paragrafust gyakorlatilag változtatás nélkül megszavazták. BABUS ENDRE
Vékás Lajos A kolozsvári születésû, családjával még kisgyerekként Magyarországra került civilista negyvenévesen - 1979-ben - vette át a legendás hírû jogtudósok nevével fémjelzett polgári jogi tanszék vezetését az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 1990 és 1993 között rektor. A rendszerváltás idején a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjai közé választják, 1995-tõl a testület rendes tagja. Székfoglalóját a szerzõdési szabadság alkotmányos korlátairól tartja. Már a kilencvenes évek elején javasolja egy új Ptk. kidolgozását, amire a Horn-kormánytól 1998-ban kap megbízást. Az egyetemi tanárok által, még a nyolcvanas évek közepén alapított Békés-Németh-Vékás és Társai ügyvédi iroda munkájában csak kezdetben vett részt, jelenleg - tanári és kodifikátori munkája mellett - a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett mûködõ választottbíróság tagjaként ítélkezik.
Mondjuk én már ezt az újrakodifikálási mániát sem értem igazán. A Ptk.-nál még rendben van, hiszen a társadalmi viszonyok töbszörösen lekörözték, és tovább nem lehet módosítgatni. De itt van a Be. Annyit sikerült hosszú évek munkájával összehozni, hogy néhány új intézmény leszámítva (pl. pótmagánvád, óvadék - de ezekkel is csak a gond van) majdnem ugyanolyan, mint a régi. A Btk.-t aztán pláne nem értem, az elkövető vagy a kísérlet Csemegi óta ugyanaz, a Különös Rész meg úgyis a mindenkori büntetőpolitika függvénye. Legfeljebb a büntetéstannal lehet játszani, meg talán a fejezetrenddel. Bár jelenleg úgy néz ki, hogy - tekintettel arra, hogy Györgyi Kálmán és ki cimborái semmit nem csinálnak - hagyják az egészet a francba... :-))))
Amennyit átnéztem belőle, az alapján pont ugyanaz volt az érzésem, mint az új Be.-vel: túl van írva, minden apró - a gyakorlatban ritkán felmerülő - kérdésre akar vmi szabályt adni. Mondjuk a Be.-nél ennek legalább volt oka, mivel belepakolták a régihez kapcsolódó egész bírói gyakorlatot, hogy ne az LB-nek kelljen döntenie annak kapcsán, hogy melyik döntés maradhat. De a KET-en mit tudnak ennyit ragozni???
Bevallom, én belenéztem még akkor, amikor az első szövegváltozatot közigre küldték, de mivel laza 100 oldalban sikerült összefoglalni, el is ment tőle a kedvem... :-))))
Kijöttek a felvételi ponthatárok, hát mit mondjak, elég meredek. Az ELTE-re 99 ponttal lehet bekerülni, ami csak a tavalyi 96-hoz képest értékelhető pozitívan. A többi kar közül csak Pécs ívelte át a 90 pontos álomhatárt (92), Miskolcra már 80 ponttal be lehet kerülni... Amit viszont nem értek, az a SZIE jogász 119 pontja...
Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy a mostani felvételizők hülyébbek lennének. A körülmények (elsősorban a helyek száma) lettek olyanok, hogy most már tényleg csak azt nem veszik fel jogásznak, aki nem is jelentkezik... Aztán az egyetem után mindenki csodálkozik, hogy nem kapnak állást. Az egyetemek képviselőinek meg van pofája nyafogni a sajtóban, hogy sajnos túlképzés van...
Legislatornak a Jogi Fórumon is fenn van néhány munkája, a legfigyelemreméltóbb a "Szellemi háttér és erkölcsi látóhatár a média és a büntetőeljárás vonatkozásában". Nagyon tanulságos, sokat lehet tanulni belőle...
Ezt meg stein ajánlotta odaát az ELTE-ÁJK-ban: www.blogjog.blogspot.com. Szvsz nagyon lol... :-))))
Hogyne, hogyne, köszönöm az érdeklődést. Ez nem OTDK nyertes dolgozat, mivel azon nem indultam (estisként talán nem is lehet), ez a munka egy TDK előadásom szövege. Szóval: már megy is.
