"Szarmata kemencehálózatot tártak fel Rákóczifalván ...A területen számos nép élt az idők folyamán, s örökítette ránk hagyatékát. A bő háromezer évvel ezelőtti bronzkori halomsírokban talált urnák mellett kelta lakóház utalt a vasművesség egykori mestereire, kiknek emlékeit egy gödörben különös módon a szkítákéval összekeveredve találták meg. Ez fölveti annak lehetőségét, hogy a két nép egymás mellett is élhetett egy ideig ezen a tájon. Több gepida sír a germánok jelenlétéről tanúskodik, de a nem várt meglepetést a római korban itt lakozó szarmaták okozták a régészek számára. A Kárpát-medencébe az i.sz. 1. század első felében beköltöző szarmaták állattartó, nomadizáló népek voltak. Az eddig előkerült korai temetkezések száma nem jelentős, amely egyrészt a régészeti kutatások hiányosságával magyarázható, másrészt azzal, hogy az 1. században bevándorló szarmaták száma sem lehetett jelentős."
"A szövegekből csak az derül ki, hogy a 16. századi elit mit gondolt - és mit prezentált - a székelyek eredetéről."
És ami kimaradt a hozzászólásodból(nem tévedés csak elhallgatás): Ezzel a vélekedéssel szemben nincsenek [bg]korabeli dokumentumok,adatok, beszámolók,történeti munkák!
"Valamennyi magyar krónikában kitértek a székelyek szerepére a honfoglalásban is, mint akik a Kárpát-medencében csatlakozott őslakók voltak. A magyar honfoglalók megjelenésekor nagy népfelkeléssel számolhatunk a nyakukra ültetett frank nemesség ellen. A honfoglaló Árpád népe így az elégedetlen helyi tömegek segítségével hódította meg Pannóniát, ezért nyertek nemességet és részesülhettek az ország bizonyos részeinek a birtokában.
Hóman Bálint, aki kritikailag elemezte a magyar őskrónikákat, ugyanerre a következtetésre jutott: ,, a székelyek hun származásának és erdélyi őshonosságának a tudatát egy időben, de egymástól távoli vidéken élő krónikásaink csupán a magyar nép hagyományaiból vehették a tudósaink ezzel ellentétes állítása a kritikátlan hiperkritika egyik legszomorúbb tévedése. (Hóman, 2002., 161.)
A középkori-újkori magyarországi történetírók műveibe is bekerült a székelyek szkíta-hun származásának a hagyománya. Bonfini, Mátyás király történetírója is ősfoglaló mivoltukkal és hun származásukkal indokolta kiváltságaikat, nemességüket. Hasonló indokolást olvashatunk Werbőczy Törvénykönyvében (Tripartitum) is.
Thury József turkológus is a hunoktól származó avarok utódainak vélte a székelyeket, s nevüket a közép-ázsiai szikil névből származtatta, amely nemes ember, előkelő úr, főrangú jelentésű.
A néphagyomány, a történeti tudat ,,népi gyökerei-ről meggyőződhetünk a középkori-újkori útleírók műveit tanulmányozva, idézve. Megemlítünk néhány jelentősebb Erdély-leírást a XVIXVII. századból, amelyeknek a szerzői hosszabb ideig tartózkodtak az országban, és volt lehetőségük utánanézni a hagyományoknak, amelyek mind ezt támasztják alá.
Reichenstorffer Szeben város jegyzője volt, később Mária királynő és I. Ferdinánd császár szolgálatában sokat utazott. Cronographia Transilvaniae című munkájában, amelyet 1550-ben Bécsben nyomtattak ki, a székelyekről így ír: ,,Ennek a népnek az eredete, ahogy megtudtam, a szkítáktól származó, de szokásai, beszéde fegyverei és viselete olyan, mint a többi magyaroké. Kimondhatatlan vitézségű és nagy erejű katonák, akik képesek minden nehézséget elviselni.
Antonio Verancsics a mohácsi csatában elesett veszprémi püspök sógora, egri püspök volt. 1549 után Erdély, Moldva és Munténia leírásában a következőket olvashatjuk: A székelyek hun nép, ezt nem vonja kétségbe senki. Innen származik nemességük, innen származnak jogaik. Ennek ellenére jól kezelik az ekét és a kapát is. Olyan rendkívüliek és gyorsak, és olyan egyetértés van közöttük, hogy mindenkit csodálatba ejtenek. Gyakran lázadoznak, de ha külső ellenség támad, azonnal ott vannak.
Giovan Antonio Gromo Bergamóban született. A híres Sforza család leszármazottja volt, aki Zápolya János udvarába került Erdélybe, ahol 11 hónapig tartózkodott, és a testőrség parancsnoka volt. Két Erdély-leírást is készített, előbb egy rövidet 1564-ben, majd egy részletesebbet 1567-ben. A székelyekről azt állítja, hogy ők Erdély legrégibb lakói, és ahogy megtudta, a szkítáktól származnak, és Erdély határai mentén, Siculyában élnek. Mind nemesek, bár földjeiket maguk művelik. Kiváltságaikat és nemességüket régi királyaiktól nyerték.
Antonio Possevino, egy másik olasz, Mantovában született, és a Jézus Társaság titkára volt, akit diplomáciai küldetésekbe irányítottak. Mint pápai küldött egy és fél hónapot tartózkodott Erdélyben. Kolozsváron jezsuita szemináriumot szervezett, és közvetített az osztrák császár és Báthory István közt. Közben anyagot gyűjtött Erdély leírásának elkészítéséhez. Transylvania című munkáját 1583-ban írta, és elküldte a pápának. Csak 400 évvel később jelent meg. Possevino is a székelyeket mint kiváltságos nemeseket mutatta be, akik Szkítia népének a leszármazottai, akiket megrontva nevezünk ,,siculi-nak.
Ferrante Capeci szintén olasz jezsuita volt, aki két évet és hét hónapot töltött Erdélyben. A kolozsvári kollégium rektora volt, s ott is halt meg pestisben. 1584-ben Claudio Aquavivához címzett levelében azt írta, hogy a magyarok a hunok és a szkíták leszármazottai, ezért Erdély egy részét Szkituliának vagy megrontva Siculiának nevezik.
Giorgi Tomasi Visconti püspök titkára volt, aki 1595-ben jött Erdélybe. Báthory Zsigmond titkos tanácsosává nevezték ki. Történelmi tanulmányokat végzett, s elkészítette a magyar királyság és Erdély leírásait. A székelyekről a következőképpen számolt be: ,,Büszkék nemességükre és arra, hogy az első szkítáktól származnak, akik először jöttek Magyarországra. Nevük elferdítéséből származott a székely nevük (siculi). Országuk Szkítiából vált Siculiává (Székelyföld). Köztük maradt meg Erdélyben a katolikus hit.
Edmund Chischull tiszteletes Anglia törökországi nagykövete volt 16931701 közt. Drinápolyból visszatértében HavasalföldönErdélyenMagyarországon és Ausztrián át utazott. Utazás Havasalföldön és Erdélyben című művében a lakosság bemutatását a székelyekkel kezdte. Székely nevük hibásan sciculi, siculi vagy scytuli. Kemény, harcias népként írta le őket, mint akik megőrizték a szkíták vadságát. Megemlítette, hogy mindig adómentesek voltak, és hogy törvényes utód hiányában vagyonukat a legközelebbi szomszéd örökölte.
Amint láttuk, a legtöbb utazó, Erdély-leíró a korabeli székely lakosság hagyományairól számolt be, s ez szkítahun eredettudatuk és őshonosságtudatuk volt, mint Erdély legrégibb lakóinak, akik ősfoglalókként tartottak számot kiváltságaikra, adómentességükre és nemességükre. Ez a népi emlékezés nem könyvekből tanult hagyomány volt, mint amit a Hunfalvi iskola követői kizártak a történeti források soraiból." http://www.gobeshop.com/view_doc.php?view_doc=12
Tongwani ásatások, érdekes cikk: http://www.china.org.cn/english/2004/Apr/92997.htm
'Although Attila's empire proved to be short lived, many Huns stayed on in Europe and researchers commonly consider the Hungarians to be the descendants on the Huns,' said Wang Shiping from Shaanxi History Museum, an expert on the history of the Sui (581 - 618) and Tang (618 - 907) dynasties.
'Generally speaking, Hungarians don't look like other Europeans,' said Wang, whose opinion was echoed by both Prof. Qi Sihe of Peking University and former Hungarian Ambassador to China Otto Juhasz. 'And what's more, many popular Hungary folk songs are similar to those sung in northern Shaanxi and Inner Mongolia. There are also echoes of the past to be found in their religion...'
HONNAN JÖTTÜNK, KIK VAGYUNK? HOL VOLT AZ ŐSHAZA? AVAROKNAK MONDTÁK MAGUKAT MILYEN VOLT ÁRPÁD NÉPE? ÁLMOS FEJEDELEM KI VOLT ÁRPÁD? A KÁRPÁT-MEDENCE BIRTOKBAVÉTELE LETELEPEDÉS ŐSEINK ÉTKEI - ÉTKEINK ŐSEI MILYEN NYELVEN BESZÉLT ÁRPÁD NÉPE? ÍGY ÉLTÜNK 896-BAN AMIT MÉG NEM MONDTUNK EL
Nem lehetett körülzárás, mert ahhoz kis létszámú volt a csapat. A valóság az lehetett, hogy partraszállás, hídfő kiépítése, utánpótlás tengeri útvonalon való biztosítása, majd sorozatos ostromok és csaták a hídfőből kitörve. A görög sereg nem lehetett sokkal erősebb a trójainál. Az is kétségtelen, hogy a város körüli területek védelmét is tudta biztosítani a trójai hadsereg, különben nem húzódott volna 10 évig. Először a földeket pusztította volna végig az akháj sereg, a bevehetetlen várral úgysem boldogult. Ebből az is következik, hogy a trójaiaknak jó lovasságuk volt, különben a görögök végigpusztíthatták volna a földeket, de így nem mertek kimerészkedni messzire, mert a rájuk gyorsan lecsapó lovasság elől nem tudtak volna visszamenekülni a palánk mögé. Zárt falanxban meg nehéz szétszéledve fosztogatni. Továbbá az is következik, hogy Trója tengeri hadereje nyuszi volt, mert különben nem lett volna lehetséges a tengeri utánpótlás. A hídfő pedig egy földvár/palánkvár volt. Ilyen palánkváras ütközetekről lehet olvasni Julius Ceasar Gall háborúk c. művében, igaz itt elsősorban a gallok húzódtak be a palánkvárba, és onnan kijőve szálltak ütközetbe a nyílt mezőn. Übersuperadvanced palánkról a Spartacus elleni hadjáratban is olvasni lehet.
Ókori várostrom leírásához javaslom Flaviustól a Zsidó háborút. Jeruzsálemet például körülzárták úgy, hogy egy palánkot húztak köréje. A zelótáknak többször is majdnem sikerült megtörniük ezt a gyűrűt egy vad rohammal. Tulajdonképpeni várostrom nem is volt. A templomot is a belháborút vívó zsidó fanatikusok gyújtották fel. A város pedig az éhezésbe pusztult el. Flavius szerint a városban másfél millióan voltak. Az ostromló sereg pedig, kb. 40000 fős volt. A zsidók nem harcoltak, csak a fanatikusok, ők meg lehettek összesen 10-20 ezren. Ez nem tette lehetségessé a kitörést, de a várostromot sem a rómaiak részéről.
Also common for the Shors was to call themselves by the name of a tribe or clan, e.g. Koby, Karga, Ky, Aba, Shor, etc. The clan of Shor in the Kondoma River basin was more familiar to the Russians because of a missionary station located there. The designation Shor was used by their neighbours, the Altaics and Khakass. Under the Soviet regime (1925) the Shors obtained the status of a separate national group and the clan name Shor was extended to the whole nation.
In ancient history, many tribes and ethnic groups lived in Xinjiang. The ethnic origins of the residents of Xinjiang began tobe clearly recorded in the Han Dynasty (206 B.C.-220 A.D.), the main ones being the Sai (Sak), Rouzhi (or Yueh-chih), Wusun (Usun),Qiang, Xiongnu (Hun) and Han.
Lebed (Kuđu) Biy Nehrinin döküldüđü yer. Bu nehrin iki tarafýnda yaţayan halklarýn ţimdi de Lebedinliler, Kuđu kiţiler diye adlandýrýlmasý boţuna deđildir. Niţudunun üçüncü ve dördüncü ođlunun sahip olduđu yerlerin (Çu-si, Basý,Çu-si-ţi) Dađlýk Altaydaki Çuya (onlarýn toponomisinin benzerliđine bakýnýz) nehrinin eteklerinde yerleţtirilmesi mümkündür. Ýţte bu Niţudunun ikinci ođlu Tsi-gunun sahip olduđu bölgedeki Apu Irmađýnýn ţimdiki Abakan, Gyan-Kem sularý olduđu tartýţma götürmez bir gerçektir. Tsi-gu adýnýn bulunduđu on civarýnda eski Çin yazýlarýnýn içinden Kýrgýz etnik isminin fonetik deđiţikliklerden sadece biri olduđunu hatýrlatalým. Nodulu (Nodulu-Ţad, Asyan-Ţad) dediđimiz tarihi kiţidir. Bu, Altay Göktürklerinin Aţina hanedanýnýn kurucusudur. Onun torunlarý, öz kardeţler Bumin ve Ýstemi 552 yýlýnda Juan-juanlarýn devletini ortadan kaldýrýp Türk Kađanlýđýnýn temelini attýlar (Aristov,1986:278,279). -------- kuđuya (Lebed)
Semmit sem tudok a kirgizek történetéről. Nevük azt jelenti hogy Negyven törzs (vagy negyven lány :)) és van egy eposzuk amely fél millió sorból áll (Manas). A 9. század beli küzdelmeiket írja le az Uygurokkal. Impresszív hogy a 18. századig élőszóban terjedt.
Igazad van, ha a schliemanni 'Trója' a terület központja. Ám ez csak feltételezés, pontosabban egy irodalmi műből történő visszakövetkeztetés.
Másrészt nézőpont kérdése, hogy ki mit prédált fel. A korai görög kultúra Kis-Ázsiából érkezett, ezért helyesebb megfordítani a mondat logikáját. A kis-ázsiai jövevények felprédálták és elfoglalták a prehellén térséget, majd belső hatalmi harcokba merültek, amiképp például Athén és Spárta, Théba és Macedon.
De nem a városállamok korában, amikor a hatalmi centrum egy egy város köré és azt uraló hatalmi réteg köré koncentrálódott.
Igazad van hogy a háború egy görög gazdasági és katonai terjeszkedés. A görögök végigprédálták az egész keleti partvidéket (ebben nem hiszem hogy különböztek volna a vikingektől ) (Az erre vonatkozó forrásokra most nem emlékszem, de valamelyik fáraónak panszkodnak rájuk a part menti uralkodók, ha megtalálom akkor belinkelem). Szerintem az Iliász egy elhózódó háború egy epizódja, egy vagy több ostrom emléke.
Összeveteték az Iliász eseményeit Trója geográfiájával és majdnem biztos,hogy az ott lejátszódó eseményeket örökíti meg. Nagyon is reálisan meséli el az eseményeket, különösen a párviadalokat.
"....ám miután meghaltak a legjobb trójai hősök, s argosziak közül is ki megélt, ki pedig lehanyatlott, s tíz év ostrom után Priamosz nagy városa megdőlt, és szeretett honi föld fele szálltak az argoszi gályák:...."
Most azért nem olvasom el újra az Iliászt. De rémlik, hogy az események a várbeliek és az ostromlók között zajlottak. Párvidalok, kitörések, stb. Ebből logikailag következik a körülzárás.
Egyébként a trójai állam a mai Dardanellák menti terület volt, amely helyzete folytán erősen akadályozta a görögök Fekete-tengerre irányuló mozgását. A háború egy görög gazdasági és katonai terjeszkedés, Homérosz motívumai, Heléna elrablása és egy szimbolikus erősség elleni támadás csak a regényesség.
Vagyis egy állam elleni hosszabb háboruskodás önmagában cáfolja az egy város teóriáját.
Azt senki nem állította hogy a tell pontosan megegyezik Trójával. Azt állítják hogy Trója ott volt ahhol a tell. És annak kb a VII szintje a Illiász beli trója.
Például a nem túl méretes helyőrség tíz évig tartó körülzárása, a csetepatékban résztvevők létszámai, a halottak számának ellenére kifogyhatatlan létszámú helyőrség...
1.) A várost beazonosították a Hettita szövegekben. A neve Wilusa amelyből a görög Wilion ->Ilion származik. A név maga maga a ló hettiat nevéből származik és a Ilion állandó jelzője a lónevelő. Taruisa pedig azonosítható Trójával
2.) A terület földrajza figyelembevéve a partvonal változásait az elmúlt 3000 évben pontosan megegyezik az Illiászban leírtakkal. Ezt John C. Kraft és John V. Luce bizonyította 2001-ben.
3.) kb Kre 1320 ban a hettita király II.Mursili levelet írt az Ahhiyawa -ák (akhájok) királyának és elismerte uralmát Millawanda (Milétos) felett és utalt egy korábbi ellenségeskedésre közte és az akhájok között.
Nem tudok, mert távol áll tőlem a kérdés. Ám annyit csendesen megjegyzek, hogy az általad felvázolt kronológiai sorrend sem jelent semmi bizonyosságot, csak egy kronológiai sorrendet, semmi többet. Az első probléma emögött az, hogy fogalmunk sincs, hogy hívták azokat a népeket akkor, amikor a legenda rájuk mutatott, és mivé váltak mára. Úgy látom, Te szívesen felvállalod az ördög ügyvédje szerepét (ne vedd sértésnek!), de nem ismered a védencet. Remélem, érted. :-)
Trójára a bizonyíték tényleg pont ennyi. van egy város, amire rá lehet húzni a Homérosz által leírt környéket. A genetikának a népi legendákra vonatkozóan pedig semmilyen bizonyító ereje nincs. Tudsz mondani forrást a japán mondákra Perry előttről?
A szkítákról viszonylag keveset tudnak a történészek, hiszen kevés az írott forrás róluk. a régészek több leletet tártak fel e népről, amely Kelet-Európa és Észak-Ázsia nagy pusztaságain vándorolt. Eredetük nem teljesen tisztázott, ám valószínűleg indoeurópaiak, azon belül pedig irániak voltak, tehát a magyar-szkíta rokonság, amelyről oly sokszor lehet hallani, aligha állja meg a helyét.
Bonyolultabb formában, távoli kultúrák egymásra hatásaként, esetleg kisebb-nagyobb népelemek keveredéseként azonban nem zárható ki a magyar-szkíta kapcsolat, hiszen a magyar nyelvben is szép számmal vannak indoeurópai, pontosabban iráni elemek, és akár együtt is élhettek finn-ugor nyelvű elődeink a szkítákkal vagy azokhoz hasonló népekkel. Szkíták az Alföldön és Belső-Ázsiában
Iráni eredetű szavunk a vár, a kard, a tehén, tej. Valószínűleg úr szavunk az iráni ahurából (uhur-ur) származik. Egyes feltételezések szerint a magyarok elődei iráni uralom alá kerültek, így a hatalmi műszavaink egy része, tehát az úr és ebből fakadóan az uruszág-ország is iráni eredetű. (Az asszony szavunk a fejedelemasszony kifejezésből szintén iráni eredetű.) Az viszont egyáltalán nem bizonyos, hogy a szkíták voltak azok, akik az iráni szavakat a magyar nyelvnek kölcsönözték. Sokkal valószínűbb, hogy az iráni nyelvű alánoktól erednek ezek a kifejezések.
A szkíták nyomai az Alföldtől egészen Belső-Ázsiáig megtalálhatóak. Kemenczei Tibor számol be arról, hogy az Ujak folyó völgyében, az Oroszszághoz tartozó Tuvában, a mongol határ közelében fekvő Arzsan falunál kurgánokat vizsgáltak 2000-2001-ben. Ezek egyikében az ázsiai szkíta kultúra korai emlékeit derítették fel."
"KEMENCZEI TIBOR: Szkíták az Alföldtől Ázsiáig
Az alföldi szkíta művészetről
Az utóbbi években Oroszország sztyeppei övezetében a korai nomádok két olyan fejedelmi temetkezését is a napvilágra hozták az ásatások, amelyek a magyar Alföld egykorú népessége művészetének, kultúrájának keleti jellegére a korábbinál élesebb fényt vetnek. Az előkerült pompás ötvösremekek egy részét alkotóik abban az állatstílusban formálták meg, amelynek emlékei a Kárpát-medencéből is ismertek.
Az állatstílus megszületése, léte a sztyeppei állattartó népek világnézetéhez, hitvilágához kapcsolódik, akik isteneiket, mítoszaikat különböző állatalakokban személyesítették meg. Ennek az ábrázolásmódnak megteremtői azok a nomád törzsek voltak, amelyek a Kr. e. I. évezred elején Belső-Ázsiától egészen a Kárpátokig húzódó sztyeppei térségben éltek.
Az újabb leletek
A Belső-Ázsiában, az Ujak folyó völgyében, a mongol határ közelében fekvő Arzsan falunál (Tuva Köztársaság) emelkedő kurgánok egyikének 2000- 2001-ben történt ásatása az ázsiai szkíta kultúra korai emlékeit hozta a napvilágra. A 75 méter átmérőjű, 2 méter magas földhalom alatt facölöpökből épített, kőtömbökkel fedett sírkamrában nyugvó férfi és női csontváz mellett 5700, összesen mintegy 20 kg súlyú aranytárgy feküdt. Közöttük vannak az eltemetettek ruházatát ékesítő szarvas-, párduc-, vadkanalakú aranylemezek, két, plasztikus párducfigurákkal borított nyakék, szarvasszobrocskában végződő hajtű, sasfej végű tegezcsatok. Az ötvösremekek a Kr. e. 7. századból származnak, s a belső-ázsiai állatstílusú művészet korai szakaszának jellemző jegyeit viselik magukon.
Arzsan falunál már korábban, 1971-74 között is feltártak egy kurgánt. A 110 méter átmérőjű, terméskövekkel fedett halom alatt lévő, cölöpökből összeácsolt sírépítmény központi kamrájában a 160 lóval együtt eltemetett férfi és nő csontváza mellett többek között állatalakos bronz rúdvégeket, bronz- és agancszablákat, kantárszíj díszeket és egy összegömbölyödő párducot ábrázoló nagy bronzkorongot találtak. [...]
Az innen származó lószerszámzattal megegyező típusú agancs szíjelosztók, bronzzablák a Kárpát-medencében is előkerültek (Biharugra, Maroscsapó, Velem-Szentvid). Ezek nyilvánvalóan nem a több ezer kilométer távolságban fekvő Belső-Ázsiából kerültek lelőhelyükre. A lovasnomádok ebben a korban a Kárpátokig húzódó sztyeppei övezetben azonos típusú lószerszámzatot használtak. [...]
A sztyeppei és alföldi leletek hasonlóságának magyarázatára két elmélet született. Az egyik szerint a Kr. e. 9-8. század folyamán a Fekete-tenger mellékéről származó lovas népcsoport telepedett meg a Tisza vidéken, míg a másik vélemény szerint az alföldi keleti típusú tárgyak csak a két terület közti kereskedelmi kapcsolatok emlékei.
A szkítákról
Az állatstílusú művészetet megteremtő népek neveiről, életmódjáról a legfontosabb antik írott forrást Hérodotosz görög történetíró (Kr. e. 484-425) hagyta ránk. Hérodotosz az Isztrosz (Duna) torkolatvidékétől a Tanaisz (Don) folyóig húzódó sztyeppei térséget nevezte Szkítiának, a szkíták földjének, míg a Don és a Volga közti vidéket szerinte a szauromaták lakták. Az attól délre húzódó közép-ázsiai sztyeppéket a szakák, azaz az "ázsiai szkíták" uralták. Szkítia területén Hérodotosz több népet sorolt fel. Az Isztroszon (a Dunán) túlról megnevezett népek közül a keleti eredetű szigünnák és agathürszoszok azok, amelyeket több kutató az erdélyi és alföldi szkíta kori lakossággal azonosított.
A szkíták az iráni nyelvcsaládhoz tartozhattak. [...]
Ma már Hérodotosznál többet tudunk? Az iráni, belső- és közép-ázsiai elemek ötvöződéséből a klasszikus, jellegzetesen szkíta művészet Kr. e. 750 körül bontakozott ki. Ennek emlékei a Kubán folyó menti alföldön, az Azovi- tenger és a Dnyeper mellékén feltárt kurgánokból kerültek napvilágra. Az előkerült ötvösremekek egy részéről feltételezhető, hogy azokat a Kr. e. 6. században a Fekete-tenger északi partvidékén létesült görög gyarmatvárosok, mindenekelőtt Olbia műhelyei készítették a szkíta vezető réteg megrendelésére.
A szkíták a magyar történelmi hagyományban
A magyar régészeti kutatásnak a sztyeppei térség szkíta kultúrájú népei és a Kárpát-medence egykorú lakossága kapcsolatainak jellege, története a 19. század vége óta témája. [...]
De nem csak a tudomány művelőit foglalkoztatta ez a téma. A korai középkor óta élt és hatott a hagyomány, amely a magyarok elődei között tartja számon a szkítákat. A magyar krónikaírók közül elsőként Anonymus az 1210 táján írt művében származtatta a magyarokat a szkítáktól. A magyarság szkítiai őshazájának leírását Kézai Simon 1282-85 között írt krónikájában a hun származás mondájával egészítette ki. [...] A hun eredet hagyományát több középkori krónika (Bécsi Képes Krónika, Budai Krónika, Turóczy János, Bonfini krónikája), valamint Werbőczy István 1517-ben megjelent Hármaskönyve is átvette, elevenen tartva a szkítiai őshaza, a hun eredet hagyományát a magyar nemesség származástudatában. A 19. század végétől, ugyan vitákkal kísérve, de ez a tan máig széles körben ismert, vallott maradt.
A szarvas
A Szkítia régészeti emlékei iránti érdeklődést az 1920-as években két nagyszerű lelet előkerülése csak fokozta. 1928-ban Mezőkeresztes-Zöldhalompusztán, 1923-ban Tápiószentmárton határában bukkantak egy-egy arany-, illetve elektronlemezből megformált szarvasdomborműre. Mindkét ötvösmunka a korai szkíta-görög művészet jellemző jegyeit tükrözi. [...]
A zöldhalompusztai aranyszarvashoz hasonló, a küzdelemben leroskadó, fejét hátra fordító állatalak ábrázolása a szkíta művészet elő-ázsiai, iráni eredetű motívumai közé tartozik. [...] Jellemző e stílusra a határozott vonalakkal határolt nagy felületek alkalmazása, az ábrázolt állatalak lényegi vonásainak kiemelése. Ezek a stílusjegyek összességükben azt mutatják, hogy az ötvösremekek mintaképeit eredetileg fából, csontból faragták.
A tápiószentmártoni, elektronlemezből domborított ábrázolás a talajtól elrugaszkodó, lábait maga alá húzó, vágtató, szinte repülő szarvast örökít meg. Hasonlóan megmintázott szarvasfigurák nagy számban ismertek a sztyeppei övezet szkíta emlékei között. A végső soron belső-ázsiai eredetű motívumot a legkülönfélébb tárgyakon, váltakozó méretekben, így többek között díszfegyvereket, ruhákat ékesítő lemezeken, mellpáncélokon, ékszereken, edényeken alkalmazták a szkíta, görög mesterek. [...]
A sztyeppevidék népeinek hitvilágában gyökerező szarvasábrázolások nagyszerű képviselői a Dél-Ural vidékén, Filippovka falunál feltárt kurgánból kiásott leletek. A filippovkai kurgán a szarmaták (szauromaták) emléke, s a Kr. e. 4. századból származik, de leletei ugyanúgy a sebezhetetlen, égi eredetű szarvas alakjának megőrzői, mint az idősebb korú szkíta alkotások. Ebben a korban szintén a Dél-Ural térségében volt az ősmagyarság szállásterülete, ahol a csodaszarvas rege ősi változata a magyarság mondavilágába kerülhetett. [...]
Az ezután következő évszázadokban a szarvasmotívum új változatai születtek meg, amelyek megformálására az iráni, majd a görög művészet stílusa hatott. Változatlan maradhatott azonban az a szellemi tartalom, a misztikus szarvas totemősként való tisztelete, amely a sztyeppe népeinek hitvilágában azonos volt. A zöldhalompusztai és a tápiószentmártoni aranyszarvasok annak tanúi, hogy ezt a mítoszt, a totemisztikus eredetmondát az Alföld szkíta népessége is ismerte.
Szkíta anyagi kultúra
A szkíta anyagi kultúra fő elemei: az állatstílusú művészet, a fegyverzet és a lószerszámzat. A Kárpát-medence emlékanyagában a szkíta kultúra mindegyik alkotórésze jelen van. [...] Az alföldi szkíták temetkezési rítusának keleti vonásai így foglalhatók össze: sírhalmokat emelnek, faládákba, cölöpökből ácsolt sírkamrába temetik halottaikat, a harcosok felszerszámozott lovát is eltemetik a gazdájukkal, a kocsit is sírba helyezik.
Az elhunytakkal együtt eltemetett tárgyakból képet alkothatunk a szkíta harcosok fegyverzetéről, a nők viseletéről, a hitvilágról, művészetről, a kézművesség fejlettségéről.
A nyílvesszőket tartó bőr- és fategezek kereszt alakú bronz zárócsatjainak többségét állatmotívumokkal ékesítették. [...]
A jellegzetesen szkíta fegyverformák közé tartoznak a rövid vastőrök, kardok. Közöttük olyan darabok is vannak, amelyek agancsból faragott, vagy bronzból öntött markolatának végét szkíta állatstílusban ragadozó madár-, illetve sasfejalakúra alakították. (Ilyeneket találtak: Szentes-Vekerzug, Nyíregyháza-Manda-bokor, Penc.)
A hitvilágba engednek bepillantást az állatalakos díszű bronztükrök és rúdvégek, csörgők. Olbiai görög mintákat követve készültek azok a párduc-, fekvő szarvas-, kosfejalakokkal díszített nyelű bronztükrök, amelyeket a Kaukázustól a Kárpát-medencéig terjedő szkíta kultúrkör népei helyeztek a sírokba mint az örök élet, a Nap jelképét. Az Alföldön a Muhin, Tápiószelén feltárt temetőkből kerültek elő ilyen tükrök.
A sámán szertartás kellékei voltak a csörgők, a csengők. 1964-ben a Kárpát-medencei szkítaság kiemelkedői emlékei közé tartozó áldozati leletegyüttesre bukkantak Nagytarcsán. Ebben három bronzcsörgő, nyolc bronzkolomp és négy vaszabla van. [...]
A szkíták az Alföldön
A régészeti emlékek tanúsága szerint a Kr. e. 8-4. században az Alföldön élt lakosság a keleti, sztyeppevidéki kultúrkör része volt. Ennek az időszaknak az elején ez a nép a vasművesség, az akkor a legkorszerűbb lószerszámzat meghonosításával a Duna-Tisza vidékén új gazdasági, kereskedelmi fejlődést alapozott meg. Újabb keleti eredetű bevándorlókkal gyarapodva a Kr. e. 6-5. században az Alföld népe meghatározó politikai-gazdasági hatalommá vált a közép-európai térségben. A Kárpát-medence nyugati felében és az Észak-Balkánon előkerült nagyszámú, alföldi szkíta típusú lószerszám és fegyverlelet jelzi hatását a hallstatti, illír-venét kultúrkörre. Kézművessége, kultúrája nem tűnt el azután sem, hogy az Alföld kelta uralom alá (Kr. e. 4-Kr. u. 1. század) került. [...]
*
Szkítia és az Alföld népe elit rétegének rokonságát az állatstílusban megfogalmazott emlékek egyértelműen tanúsítják. Az ilyen alföldi emlékek nagy száma, változatossága arról vall, hogy nemcsak néhány szkíta importtárgy, kereskedelmi áru került erre a tájra, hanem az ott élt lakosság olyan világképpel rendelkezett, amelyből ez az ábrázolásmód eredt.
A Fekete-tenger északi partvidékén létrejött, virágzó szkíta birodalmat a Kr. e. 3. századtól a keletről előrenyomult szarmata törzsek fokozatosan felszámolták. Az Alföldet a szarmaták a Kr. u. 1. század második felében foglalták el. Hódításuk, a kelta uralom után, ismét a keleti kultúrkörhöz kapcsolta ezt a tájat."
Úgy tudom, semmi bizonyíték nincs Trójával kapcsolatban. Találtak egy óriási tellt, amelynek a VIIA-VIB rétegeiben vélik Tróját azonosítani. Jobb tényeket is találhatnál.
Tudniillik a Matsumoto gyerek például tényszerűen kimutat tényszerű immunglobulinokat a mai népekben. Ezek nem találgatások.
