Van egy kb. százéves válogatás a szkítákra vonatkozó ókori forrásokból. Kisebb kötere rúg, nekem otthon két példányban is megvan, de sajnos nincs nálam és a címe sem jut az eszembe. Talán Télfy, vagy Térfy volt a szerzője, azt hiszem - de ez nem biztos.
Ebben a kötetben (amit egyébként nemrég másodszor is kiadtak a "rendszerváltás" óta) egymást érik a hasonló híradások. Azaz valóban ismételten valami hasonlót írnak a szkítákról. Pl. egyszerűen "jótörvényű szkíták"-nak nevezik őket.
Bár az ókori szerzők rendszeresen effajta jellemzést adnak a szkítákról, ezt nem az ujjukból szopták (azaz nem toposz), hanem a valóságot írták le (azaz hiteles híradás).
Nem véletlen, hogy a Szent Korona-tan sem földművelő népnél, hanem egy sztyeppi nomád eredetű népnél (azaz nálunk, magyaroknál) alakult ki. Erre csak a szkíták utódai voltak képesek. A korabeli Európában ismeretlen volt az az uralkodói magatartás, ami a magyar dinasztiát jellemezte. A magyar uralkodók ugyanis a közösség érdekében önkéntesen korlátozták magukat. Feladatuk a nemzet szolgálata volt s ennek rendelték alá minden cselekedetüket.
A sztyeppi nomád életformából ugyanis törvényszerűen következik az, amit az ókori szerzők egyöntetűen írnak a szkítákról. A sztyeppi népek állandóan talpig fegyverben voltak, mert ez volt a "munkaruhájuk", ez kellett az állatok őrzéséhez. Egy állandóan harcrakész néppel szemben pedig nem lehetett másként eljárni, csak igazságosan. Ezért voltak a szkíták igazságosak.
Te meg nem értettél meg semmit, most sem - csak a liberális maszlagot szajkózod.
A személyeskedésen túl, (ami miatt egyébként egy gyengébb idegzetű felhasználó már sikoltozva rohant volna a moderátorokért), az a véleményed sem igaz, hogy a "A toposz tudomásom szerint bejáratott negatív vélemény intézményesített szajkózásával egyenlő". Hogy a toposzt ennek nevezed, az inkább tanúskodik ate ismereteid hiányáról, mint az én tájékozatlanságomból. A toposz nem feltétlenül negatív tartalmú. A görögök a barbárokban a saját társadalmuk tükrét látták. A görögök számára a barbárok társadalma egyszerű, könnyen átláthatónak tűnt, a sajátjukhoz képest, a benen élőket pedig becsületes, és egyszerű embereknek tartották. Ezt a képet pedig a későbbi szerzőkre is átörökítették.
A kedvedért hétfőn elballagok a könyvtárba. Egyébként nem saját kitaláció, Németh György előadásában idézett forrásokat erről. A Karthágó, és a só c. munkájában, amikor a vérszerződés szokásáról ír, akkor is erre a következtetésre jut.
A toposz tudomásom szerint bejáratott negatív vélemény intézményesített szajkózásával egyenlő. El nem tudom képzelni, miképpen lehet toposz egy akármilyen ókori forrás objektívnek látszó részlete, amikor embercsoportok általános jellemzőit tárgyalja. Tudvalévő, hogy a görögök maguk általában a szkíták jó tulajdonságainak hangsúlyozásában élen jártak.
Röviden: Ha valaki azt írná, hogy:
"Ismeretes (Mindenki tudja), hogy Attila rőtszakállú barbár állat volt"....
Ez toposz a javából. Eszerint Qedrák barátod (bocs) még nem eleget tanult, vagy olyan rosszindulatú, hogy egy ilyen szerencsétlennel nem is szabad foglalkozni szellemi sérülés veszélye nélkül.
Szinte valamennyi barbárnak tekintett népről ezt írják az ókori auctorok, szóval ezek a jelzők, szerény meglátásom szerint, nem többek ókori toposzoknál.
Kutatásai során Lange Irén ókori írók szkítákról, szittyákról szóló leírásokra bukkant: "a szkíta ember szerény, érdektelen az anyagi dolgokban. Teljes körűen ésszerű, becsületes, őszinte; a legmesszebbmenőkig következetes. Szókimondó, természete békés; amíg idegenek nem háborgatják saját rendjét: bölcs."
Buddha tanításai nyomán a buddhista Belső Ösvény sok követőre talált, és a nagy Asóka király uralkodása alatt (i.e. 268-232) egész Indiában virágzott.
A Tan második nagy virágzását a hatalmas szkíta Kusán birodalomban érte el
Csodaszarvas(i.e. 1. század - i.sz. 3. század), amely magába foglalta Közép-Ázsia fejlett műveltséggel rendelkező területei mellett a mai Afganisztánt, Pakisztánt és Kasmírt, valamint a mai észak-nyugat India és Közép-India földrésznyi területeit, a Gangesztől az Aral tóig. A legendás szkíta kusán uralkodó, "A Király, A Királyok Királya, Őfelsége Kaniska" idején (uralkodása kb. i.e. 1. század és i.sz. 1. század közé tehető) a Tan és az ösvény már jól meg volt alapozva az egész birodalomban. A szkíta Kusán műveltség és művészet két legjelentősebb központja az észak-közép indiai Mathura volt Agra közelében, és Gandhara észak-nyugaton, a mai Pakisztánban. A Selyemút megnyitásával (i.e. 2. sz.), ezen az Indiát Belső-Ázsiával, Európával és Kínával összekötő nagy kereskedelmi úton a kereskedők karavánjaival szerzetesek is utaztak, és a Tant hirdették.
A tanítások nagyszámú támogatóra leltek Belső ázsiában,
így a szerzetesek hatalmas buddhista közösségeket alapítottak Turfán, Kusá, Kasgár, Kotán virágzó műveltségű gazdag városaiban, és másutt. Az elkövetkező évszázadokban Hun koronahatalmas kolostorvárosok épültek, amelyek mára fennmaradt romjai, számtalan sziklába vájt temploma, valamint a nagy magyar tudós Stein Aurél által felfedezett óriási számú szent könyve a buddhizmus legmagasabb szintű műveltségéről és művészetéről tanúskodnak. A szentiratokat lefordították Közép-Ázsia számos nyelvére, és gazdag művészeti hagyományok születtek. A tanítások így mind írásos, mind vizuális alakban terjedtek, és a művelődés valamint a művészet fejlődésének hatalmas mozgató erejévé válva nagy hatással voltak Közép-Ázsia népeire.
A Széles út (szanszkrit: mahajána) tanításai, melyeket Buddha a felébredt szellem nagy hősei (szkr: bódhiszattva) számára adott, a nagy szkíta uralkodó Kaniska király alatt kezdtek széles körben elterjedni, aki összehívta a harmadik buddhista zsinatot
Buddha igaz tanításai alapjainak lefektetésére. Ebben az időben ötszáz mester értette meg tökéletesen a Széles Út valódi értelmét. A Széles Út szutrák jelentésének terjedése érdekében ekkor alapították meg Nalandát, amely a buddhista világ leghatalmasabb és legbefolyásosabb egyetemévé fejlődött. Innen vitték a Széles Út tanításait ázsia országaiba az elkövetkező évezred folyamán. A kusán szkíták buddhista műveltségét a később rájuk telepedett, és az egész hatalmas birodalmukat átvett fehér hunok is tovább folytatták egy kisebb megszakítástól eltekintve. A hunok, amint azt az élő magyar hagyományból máig tudjuk, a szkíták és a magyarok rokonnépe. Ugyanezt vallja minden mai nagy ázsiai nép hagyománya és mai történetkutatása is.
JurtaA fehér hunok, hasonlóan a szkítákhoz, az évszázadok során hatalmas, gazdag műveltségű birodalmat hoztak létre észak-nyugat Indiában.
Mai leszármazottaik a rádzsputok (Királyi Pásztorok) büszke harcos pásztornépe, akik a mai Radzsasztánban és Pandzsábban élnek. Más leszármazottaik a mai Afganisztán és Pakisztán északi elzárt völgyeiben élő népek, akik egészen a 20. század elejéig megőrizték függetlenségüket.
A buddhizmus így Indiából először Közép-ázsia felé vette útját, ahol az ott élő szkíta-hun népek között sok évszázadon át nagymértékben elterjedt, és itt vált a későbbi ázsia szellemiségét és arculatát meghatározó erővé.
Itt alakult ki a Széles Út és a Gyémánt Út szellemisége. A Gyémánt Út tanítások legfontosabb központját, Orgyen országát a hagyomány alapján a mai kutatás az észak-pakisztáni Szvát völgyébe helyezi. A szellemiség mellett a buddhizmus művészete is itt öltötte fel későbbi, és a mai napig jellemző alakját. A szkíta kusán műveltségben alakult ki Buddha ábrázolása (azt megelőzően Buddhát nem ábrázolták), az a rendkívül finom arányrend, amellyel Buddhát, mint a megvilágosodás jelképét ma is megjelenítjük. De itt alakult ki a buddhista sztupa mai, Tibetben, Belső és Kelet ázsiában használt alakja is. Így a tari sztupánk is a szkíta buddhista műveltségre és művészetre vezethető vissza, amely ezt a csodálatos élő hagyományt máig megőrző és továbbfejlesztő tibeti tanítóink közvetítésével került végül vissza hozzánk, a szkíták és a hunok utódaihoz.
A buddhizmus Közép ázsiából terjedt tovább ázsia többi országába.
A hagyomány és a mai kutatás egyetért abban, hogy Kínába a Tant innen vitték át nagytudású, szkíta-hun szerzetesek. Hun áldozati üstAz első An-sih-kao pártus tanító volt, aki kb. i.sz. 148-171-ig végzett fordító munkát Lo-jangban. Őáltala vette kezdetét a közel ezer éves fordítói munka Kínában. K'ang-seng-k'ai a mai Szamarkand területéről érkezett a 3. sz.-ban. Csu-fa-hu vagy Dharmaraksa Tokharából jött a 3-4. sz.-ban. Amikor az 5. sz.-ban Kumárádzsiva megérkezett Kusából, a fordítási munkálatok Kínában elérték a tetőpontot.
A tibeti buddhizmus kialakulásában is főszerepet játszottak azok a mesterek, akik erről a területről származtak.
A tibeti buddhizmus számára szent országot, Orgyent, mind a hagyomány, mind a mai nyugati kutatás az észak-pakisztáni Szvát területre helyezi. Ezt számítják a Gyémánt Út szellemisége fő központjának, ahonnan sok nagy tanító érkezett mind Indiába, mind pedig Tibetbe, illetve sok esetben Indián keresztül Tibetbe. A Gyémánt Út hagyomány legnagyobb mesterei közül sokan innen jöttek.
Buddha kortársa volt Indrabuti, Orgyen királya, ő volt az, aki a Gyémánt út tanításait Buddhától az emberek közt elsőként megkapta. De Orgyenből származnak olyan megvilágosult mesterek is, mint Garab Dordzse, valamint Padmaszambhava, aki a buddhizmust Tibetben megalapozta, és sokan mások. Emellett a tibetiek folytonos összeköttetésben voltak Közép ázsia többi buddhista központjával is.
A szkíták és a hunok buddhista műveltségét Belső ázsiában egyik utódnépük, az ujgurok folytatták tovább magas szinten, majd pedig a mongolok - akik szintén a hunok leszármazottainak tartják magukat - vették át immáron a tibetiek közvetítésével, és tartják fenn, mind a mai napig.
Mindezt a buddhista hagyományból tisztán és világosan kiolvashatjuk, de a mai nemzetközi, keleti és nyugati tudományos kutatás is megerősíti. Láthatjuk ebből, hogy őseink szellemisége egykoron elválaszthatatlan volt attól a fennkölt szellemiségtől, amely a Megvilágosulttól ered, és azt is láthatjuk, hogy őseink, a szkíták és a hunok, milyen hatalmas mértékben járultak hozzá az egész emberiség e legnagyobb kincsének a kifejlesztéséhez, elterjesztéséhez, valamint értékeinek fenntartásához.
Természetesen mindez nem maradt nyom nélkül a mi számunkra sem. Népünk szellemi hagyományában a figyelmes kutató könnyen rátalál mind a Keskeny Út, mind a Széles Út, mind pedig a Gyémánt Út tanításaira közvetlenül is, de a Tan ismeretében megállapíthatjuk azt is, hogy egész népi műveltségünkben és szellemiségünkben meghatározó szerepet játszik a buddhista Belső Ösvény a sámánisztikus elemek mellett. A buddhista szellemiség együttélése a sámánizmussal egyébként egy olyan jelenség, amely jellemző a mai buddhista műveltségek mindegyikére.
Így a Megvilágosult által megmutatott fennkölt ösvény egy olyan búvópatakhoz hasonlít, amely hosszú időn át a felszín alatt áramlott, azonban, hála megvilágosult tibeti tanítóink jóságának, ma újra teljes dicsőségében, tisztaságában és erejében bukkant fel nálunk, hogy újra megtermékenyítse és megvilágosítsa szellemünket és hosszú méltatlan sötétség után újra a megvilágosodás tiszta és gyümölcsöző ösvényére léphessünk.
Források: Tulku Döndup: Masters of Meditation and Miracles - Shambala, The Teachings of Buddha - Bukkyó Dendó Kyókai, Tokyo World Peace Ceremony Bodh Gaya - Dharma Publishing, Berkeley Robert E. Fisher: Buddhist Art and Architecture - Thames and Hudson, London Tamara Talbot Rice: Ancient Arts of Central Asia - Thames and Hudson, London Dr. Aradi Éva: A fehér hunok Indiában - Turán, Budapest
Volt egy kolléganőm valaha, aki sokat segített abban, hogy eldöntsem, melyik filmet érdemes megnéznem s melyiket nem. Ez még boldogult fiatalember koromban volt, amikor még el- elmentem moziba. Ez a kolléganőm viszont minden filmet megnézett, szinte a bemutatásakor, ezért még időben el tudta mondani az értékelést. Mivel az ízlésünk éppen ellentétes volt, egyszerű volt a dolgom: arra a filmre mentem el, amelyik neki nem tetszett, s azt kerültem el nagy ívben, amelyik tetszett neki. Ez több esetben kitűnően bejött.
Ugyanez a helyzet Zorro-val is, aki a kedvenc rovatomat helyezte az első helyre az utálatosok listáján. Köszönet érte. Ez ugyanis ingyen reklám volt. Nyilván sokan vannak vele is ugyanúgy, mint én a kolléganőmmel voltam (a gyengébbek és a nők kedvéért: a kolléganőmmel csak plátói és egyoldalú volt a viszonyunk).
"Szarmata kemencehálózatot tártak fel Rákóczifalván ...A területen számos nép élt az idők folyamán, s örökítette ránk hagyatékát. A bő háromezer évvel ezelőtti bronzkori halomsírokban talált urnák mellett kelta lakóház utalt a vasművesség egykori mestereire, kiknek emlékeit egy gödörben különös módon a szkítákéval összekeveredve találták meg. Ez fölveti annak lehetőségét, hogy a két nép egymás mellett is élhetett egy ideig ezen a tájon. Több gepida sír a germánok jelenlétéről tanúskodik, de a nem várt meglepetést a római korban itt lakozó szarmaták okozták a régészek számára. A Kárpát-medencébe az i.sz. 1. század első felében beköltöző szarmaták állattartó, nomadizáló népek voltak. Az eddig előkerült korai temetkezések száma nem jelentős, amely egyrészt a régészeti kutatások hiányosságával magyarázható, másrészt azzal, hogy az 1. században bevándorló szarmaták száma sem lehetett jelentős."
"A szövegekből csak az derül ki, hogy a 16. századi elit mit gondolt - és mit prezentált - a székelyek eredetéről."
És ami kimaradt a hozzászólásodból(nem tévedés csak elhallgatás): Ezzel a vélekedéssel szemben nincsenek [bg]korabeli dokumentumok,adatok, beszámolók,történeti munkák!
"Valamennyi magyar krónikában kitértek a székelyek szerepére a honfoglalásban is, mint akik a Kárpát-medencében csatlakozott őslakók voltak. A magyar honfoglalók megjelenésekor nagy népfelkeléssel számolhatunk a nyakukra ültetett frank nemesség ellen. A honfoglaló Árpád népe így az elégedetlen helyi tömegek segítségével hódította meg Pannóniát, ezért nyertek nemességet és részesülhettek az ország bizonyos részeinek a birtokában.
Hóman Bálint, aki kritikailag elemezte a magyar őskrónikákat, ugyanerre a következtetésre jutott: ,,…a székelyek hun származásának és erdélyi őshonosságának a tudatát egy időben, de egymástól távoli vidéken élő krónikásaink csupán a magyar nép hagyományaiból vehették… a tudósaink ezzel ellentétes állítása a kritikátlan hiperkritika egyik legszomorúbb tévedése.” (Hóman, 2002., 161.)
A középkori-újkori magyarországi történetírók műveibe is bekerült a székelyek szkíta-hun származásának a hagyománya. Bonfini, Mátyás király történetírója is ősfoglaló mivoltukkal és hun származásukkal indokolta kiváltságaikat, nemességüket. Hasonló indokolást olvashatunk Werbőczy Törvénykönyvében (Tripartitum) is.
Thury József turkológus is a hunoktól származó avarok utódainak vélte a székelyeket, s nevüket a közép-ázsiai szikil névből származtatta, amely nemes ember, előkelő úr, főrangú jelentésű.
A néphagyomány, a történeti tudat ,,népi gyökerei”-ről meggyőződhetünk a középkori-újkori útleírók műveit tanulmányozva, idézve. Megemlítünk néhány jelentősebb Erdély-leírást a XVI—XVII. századból, amelyeknek a szerzői hosszabb ideig tartózkodtak az országban, és volt lehetőségük utánanézni a hagyományoknak, amelyek mind ezt támasztják alá.
Reichenstorffer Szeben város jegyzője volt, később Mária királynő és I. Ferdinánd császár szolgálatában sokat utazott. Cronographia Transilvaniae című munkájában, amelyet 1550-ben Bécsben nyomtattak ki, a székelyekről így ír: ,,Ennek a népnek az eredete, ahogy megtudtam, a szkítáktól származó, de szokásai, beszéde fegyverei és viselete olyan, mint a többi magyaroké.” Kimondhatatlan vitézségű és nagy erejű katonák, akik képesek minden nehézséget elviselni.
Antonio Verancsics a mohácsi csatában elesett veszprémi püspök sógora, egri püspök volt. 1549 után Erdély, Moldva és Munténia leírásában a következőket olvashatjuk: A székelyek hun nép, ezt nem vonja kétségbe senki. Innen származik nemességük, innen származnak jogaik. Ennek ellenére jól kezelik az ekét és a kapát is. Olyan rendkívüliek és gyorsak, és olyan egyetértés van közöttük, hogy mindenkit csodálatba ejtenek. Gyakran lázadoznak, de ha külső ellenség támad, azonnal ott vannak.
Giovan Antonio Gromo Bergamóban született. A híres Sforza család leszármazottja volt, aki Zápolya János udvarába került Erdélybe, ahol 11 hónapig tartózkodott, és a testőrség parancsnoka volt. Két Erdély-leírást is készített, előbb egy rövidet 1564-ben, majd egy részletesebbet 1567-ben. A székelyekről azt állítja, hogy ők Erdély legrégibb lakói, és ahogy megtudta, a szkítáktól származnak, és Erdély határai mentén, Siculyában élnek. Mind nemesek, bár földjeiket maguk művelik. Kiváltságaikat és nemességüket régi királyaiktól nyerték.
Antonio Possevino, egy másik olasz, Mantovában született, és a Jézus Társaság titkára volt, akit diplomáciai küldetésekbe irányítottak. Mint pápai küldött egy és fél hónapot tartózkodott Erdélyben. Kolozsváron jezsuita szemináriumot szervezett, és közvetített az osztrák császár és Báthory István közt. Közben anyagot gyűjtött Erdély leírásának elkészítéséhez. Transylvania című munkáját 1583-ban írta, és elküldte a pápának. Csak 400 évvel később jelent meg. Possevino is a székelyeket mint kiváltságos nemeseket mutatta be, akik Szkítia népének a leszármazottai, akiket megrontva nevezünk ,,siculi”-nak.
Ferrante Capeci szintén olasz jezsuita volt, aki két évet és hét hónapot töltött Erdélyben. A kolozsvári kollégium rektora volt, s ott is halt meg pestisben. 1584-ben Claudio Aquavivához címzett levelében azt írta, hogy a magyarok a hunok és a szkíták leszármazottai, ezért Erdély egy részét Szkituliának vagy megrontva Siculiának nevezik.
Giorgi Tomasi Visconti püspök titkára volt, aki 1595-ben jött Erdélybe. Báthory Zsigmond titkos tanácsosává nevezték ki. Történelmi tanulmányokat végzett, s elkészítette a magyar királyság és Erdély leírásait. A székelyekről a következőképpen számolt be: ,,Büszkék nemességükre és arra, hogy az első szkítáktól származnak, akik először jöttek Magyarországra. Nevük elferdítéséből származott a székely nevük (siculi). Országuk Szkítiából vált Siculiává (Székelyföld). Köztük maradt meg Erdélyben a katolikus hit.”
Edmund Chischull tiszteletes Anglia törökországi nagykövete volt 1693—1701 közt. Drinápolyból visszatértében Havasalföldön—Erdélyen—Magyarországon és Ausztrián át utazott. Utazás Havasalföldön és Erdélyben című művében a lakosság bemutatását a székelyekkel kezdte. Székely nevük hibásan sciculi, siculi vagy scytuli. Kemény, harcias népként írta le őket, mint akik megőrizték a szkíták vadságát. Megemlítette, hogy mindig adómentesek voltak, és hogy törvényes utód hiányában vagyonukat a legközelebbi szomszéd örökölte.
Amint láttuk, a legtöbb utazó, Erdély-leíró a korabeli székely lakosság hagyományairól számolt be, s ez szkíta—hun eredettudatuk és őshonosságtudatuk volt, mint Erdély legrégibb lakóinak, akik ősfoglalókként tartottak számot kiváltságaikra, adómentességükre és nemességükre. Ez a népi emlékezés nem könyvekből tanult hagyomány volt, mint amit a Hunfalvi iskola követői kizártak a történeti források soraiból." http://www.gobeshop.com/view_doc.php?view_doc=12
Tongwani ásatások, érdekes cikk: http://www.china.org.cn/english/2004/Apr/92997.htm
'Although Attila's empire proved to be short lived, many Huns stayed on in Europe and researchers commonly consider the Hungarians to be the descendants on the Huns,' said Wang Shiping from Shaanxi History Museum, an expert on the history of the Sui (581 - 618) and Tang (618 - 907) dynasties.
'Generally speaking, Hungarians don't look like other Europeans,' said Wang, whose opinion was echoed by both Prof. Qi Sihe of Peking University and former Hungarian Ambassador to China Otto Juhasz. 'And what's more, many popular Hungary folk songs are similar to those sung in northern Shaanxi and Inner Mongolia. There are also echoes of the past to be found in their religion...'
HONNAN JÖTTÜNK, KIK VAGYUNK? HOL VOLT AZ ŐSHAZA? AVAROKNAK MONDTÁK MAGUKAT MILYEN VOLT ÁRPÁD NÉPE? ÁLMOS FEJEDELEM KI VOLT ÁRPÁD? A KÁRPÁT-MEDENCE BIRTOKBAVÉTELE LETELEPEDÉS ŐSEINK ÉTKEI - ÉTKEINK ŐSEI MILYEN NYELVEN BESZÉLT ÁRPÁD NÉPE? ÍGY ÉLTÜNK 896-BAN AMIT MÉG NEM MONDTUNK EL
Nem lehetett körülzárás, mert ahhoz kis létszámú volt a csapat. A valóság az lehetett, hogy partraszállás, hídfő kiépítése, utánpótlás tengeri útvonalon való biztosítása, majd sorozatos ostromok és csaták a hídfőből kitörve. A görög sereg nem lehetett sokkal erősebb a trójainál. Az is kétségtelen, hogy a város körüli területek védelmét is tudta biztosítani a trójai hadsereg, különben nem húzódott volna 10 évig. Először a földeket pusztította volna végig az akháj sereg, a bevehetetlen várral úgysem boldogult. Ebből az is következik, hogy a trójaiaknak jó lovasságuk volt, különben a görögök végigpusztíthatták volna a földeket, de így nem mertek kimerészkedni messzire, mert a rájuk gyorsan lecsapó lovasság elől nem tudtak volna visszamenekülni a palánk mögé. Zárt falanxban meg nehéz szétszéledve fosztogatni. Továbbá az is következik, hogy Trója tengeri hadereje nyuszi volt, mert különben nem lett volna lehetséges a tengeri utánpótlás. A hídfő pedig egy földvár/palánkvár volt. Ilyen palánkváras ütközetekről lehet olvasni Julius Ceasar Gall háborúk c. művében, igaz itt elsősorban a gallok húzódtak be a palánkvárba, és onnan kijőve szálltak ütközetbe a nyílt mezőn. Übersuperadvanced palánkról a Spartacus elleni hadjáratban is olvasni lehet.
Ókori várostrom leírásához javaslom Flaviustól a Zsidó háborút. Jeruzsálemet például körülzárták úgy, hogy egy palánkot húztak köréje. A zelótáknak többször is majdnem sikerült megtörniük ezt a gyűrűt egy vad rohammal. Tulajdonképpeni várostrom nem is volt. A templomot is a belháborút vívó zsidó fanatikusok gyújtották fel. A város pedig az éhezésbe pusztult el. Flavius szerint a városban másfél millióan voltak. Az ostromló sereg pedig, kb. 40000 fős volt. A zsidók nem harcoltak, csak a fanatikusok, ők meg lehettek összesen 10-20 ezren. Ez nem tette lehetségessé a kitörést, de a várostromot sem a rómaiak részéről.
Also common for the Shors was to call themselves by the name of a tribe or clan, e.g. Koby, Karga, Ky, Aba, Shor, etc. The clan of Shor in the Kondoma River basin was more familiar to the Russians because of a missionary station located there. The designation Shor was used by their neighbours, the Altaics and Khakass. Under the Soviet regime (1925) the Shors obtained the status of a separate national group and the clan name Shor was extended to the whole nation.
In ancient history, many tribes and ethnic groups lived in Xinjiang. The ethnic origins of the residents of Xinjiang began tobe clearly recorded in the Han Dynasty (206 B.C.-220 A.D.), the main ones being the Sai (Sak), Rouzhi (or Yueh-chih), Wusun (Usun),Qiang, Xiongnu (Hun) and Han.
Lebed (Kuđu) Biy Nehrinin döküldüđü yer. Bu nehrin iki tarafýnda yaţayan halklarýn ţimdi de Lebedinliler, Kuđu kiţiler diye adlandýrýlmasý boţuna deđildir. Niţudu’nun üçüncü ve dördüncü ođlunun sahip olduđu yerlerin (Çu-si, Basý,Çu-si-ţi) Dađlýk Altay’daki Çuya (onlarýn toponomisinin benzerliđine bakýnýz) nehrinin eteklerinde yerleţtirilmesi mümkündür. Ýţte bu Niţudu’nun ikinci ođlu Tsi-gu’nun sahip olduđu bölgedeki Apu Irmađýnýn ţimdiki Abakan, Gyan-Kem sularý olduđu tartýţma götürmez bir gerçektir. “Tsi-gu” adýnýn bulunduđu on civarýnda eski Çin yazýlarýnýn içinden “Kýrgýz” etnik isminin fonetik deđiţikliklerden sadece biri olduđunu hatýrlatalým. Nodulu (Nodulu-Ţad, Asyan-Ţad) dediđimiz tarihi kiţidir. Bu, Altay Göktürklerinin Aţina hanedanýnýn kurucusudur. Onun torunlarý, öz kardeţler Bumin ve Ýstemi 552 yýlýnda Juan-juanlarýn devletini ortadan kaldýrýp Türk Kađanlýđý’nýn temelini attýlar (Aristov,1986:278,279). -------- kuđuya (Lebed)
Semmit sem tudok a kirgizek történetéről. Nevük azt jelenti hogy Negyven törzs (vagy negyven lány :)) és van egy eposzuk amely fél millió sorból áll (Manas). A 9. század beli küzdelmeiket írja le az Uygurokkal. Impresszív hogy a 18. századig élőszóban terjedt.
Igazad van, ha a schliemanni 'Trója' a terület központja. Ám ez csak feltételezés, pontosabban egy irodalmi műből történő visszakövetkeztetés.
Másrészt nézőpont kérdése, hogy ki mit prédált fel. A korai görög kultúra Kis-Ázsiából érkezett, ezért helyesebb megfordítani a mondat logikáját. A kis-ázsiai jövevények felprédálták és elfoglalták a prehellén térséget, majd belső hatalmi harcokba merültek, amiképp például Athén és Spárta, Théba és Macedon.
De nem a városállamok korában, amikor a hatalmi centrum egy egy város köré és azt uraló hatalmi réteg köré koncentrálódott.
Igazad van hogy a háború egy görög gazdasági és katonai terjeszkedés. A görögök végigprédálták az egész keleti partvidéket (ebben nem hiszem hogy különböztek volna a vikingektől ) (Az erre vonatkozó forrásokra most nem emlékszem, de valamelyik fáraónak panszkodnak rájuk a part menti uralkodók, ha megtalálom akkor belinkelem). Szerintem az Iliász egy elhózódó háború egy epizódja, egy vagy több ostrom emléke.
Összeveteték az Iliász eseményeit Trója geográfiájával és majdnem biztos,hogy az ott lejátszódó eseményeket örökíti meg. Nagyon is reálisan meséli el az eseményeket, különösen a párviadalokat.
