Harmadik eshetőség, amely tkp. az elsőhöz tartozik: közös ősnyelvi az adott szó, amely megtalálható az eurázsiai nyelvekben, és nem kizárólag az ú.n. uráliban.
És innentől jön a kérdés, hogy a többi miért is nem rokon?
"Van egy egyszerű, poénnak tűnő gag, amit finnugristák képviselnek, miszerint a magyar népnév itt a Kárpát-medencében alakult volna csak ki, valamikor a XIV. századra. (Amely állítás természetesen alátámasztatlan agyalgás csupán.) Namost, ha ez egyszer kimondatott, akkor az beton!"
a fenti az nem a finnugoristák, hanem egy másik vonulat (bár a motiváció hasonló lehet, mert a miértet tekintve: "Mi a l**szt erőlködnek még? Minden mindegy, csak ártson?", valószínűleg igazad van), amelyet inkább "törökösítőnek"-nek lehetne nevezni,
mert a fenti álláspontnak ez az előzménye, ill. általában ezzel kapcsolják össze:
pl. Bakay is említi ezt a jelenséget:
"Ugyanakkor a magyarokról is egyreagresszívabban terjesztenek alaptalan állításokat, mint például azt, hogy Árpád nagyfejedelem népe lélekszámban alig haladta meg a 15 ezer főt (!) s ez a kicsiny "különítmény" sem magyarul beszélt, hanem törökül." stb.
egyébként itt a fórumon is rá lehet bukkani erre a vonulatra, mert többször megjent/ik, pontosabban ismétlődik ez a dolog, úgyanúgy, évek óta.
bár magam is tudományos szempontból kb. 90%-ban abszolút hibásnak (tudománytalan/dilettáns/szándékos csúsztatás, stb.) tartom a finnugorizmust,
de ez amiről ír, az az a 10% ami úgy ahogy jónak tartható,
és ezt fogalmaztam meg régebben úgy, hogy a finnugor témát önmagában nem lehet támadni, mert egy ilyen támadás az azt jelenti, hogy tulajdonképpen a történeti/összehasonlító nyelvészetet támadja, tehát akkor először ez utóbbinak a tételeit kell megcáfolni/megdönteni, utána lehet csak ebből a szempontból az előbbit.
mert az van, hogy nem nagyon bonyolult, hanem tényleg viszonylag egyszerű "tételei" vannak a dolognak, szinte matematikai pontosságúak:
és két nyelv akkor rokon, ha megfelelnek ezeknek a tételeknek.
pl. van az ún. szabályos hangmegfelelések tétele:
ami, mittudomén pl.
X és Y nyelv, mondjuk a magyar és finn (de bármely tetszőleges is lehetne):
egy ilyen szabály:
pl. ha az X nyelv f hangja = megfelel a Y nyelv p hangjának,
bizonyos szabályok szerint, mondjuk szókezdő helyzetben, stb.
és van ilyen szavakból egy adott mennyiség,
valamint még egypár ilyen szabály szintén megfelelő szavakkal,
akkor az a következtetés hogy a két nyelv rokon egymással,
vagyis genetikai rokonságban állnak egymással és közös ősből származnak.
ill. van egy másik dolog amivel lehetne támadni a finnugor témát:
ez pedig az lenne, hogy azt mondaná a támadó, hogy a magyar egyedül lévő nyelv,
és a többi mai finnugor nyelvű nép csak átvette régebben az ősmagyar nyelvet, pl. hódítás, vagy hasonló alapján, tehát a nyelvcsere esete áll fenn, vagy legalábbis nagy, alapvető hatásról van szó.
más lehetőség a kritikára hirtelen nem jut eszembe, a nyelvészeti alaprészét véve a témának (az a bizonyos fenti 10% ami jó benne),
és ahol viszont teljesen lehetséges a kritika, mert sok a gond a finnugorista felfogásban az a későbbi nyelvi kapcsolotok és az őstörténet része, meg a hasonlók, ez a 90%, mert itt sok a hiba/tudománytalanság.
úgyhogy szerintem nagyjából kb. ez a fenti a helyzet.
Azért van neki valami önkritikája, mert azt írja: körülbelül. :-)
Sőt, ha a tételei meghatározás értelmén kezdünk tűnődni, még inkább szembe ötlik a szerző dicséretes szerénysége. Nem ír természettudományos törvényt, tényt, vagy hasonló szigorúan számonkérhető szavakat.
Vagy ha kissé mogorvábban keltünk, megvető megjegyzést tehetünk arra nézvést, hogy egy pimasz csúsztatással igyekszik a természettudomány megnevezést bemártani a moslékjába.
Nem ismeri a természettudományokat, kvázi halovány lila fingja sincs.
Ad 2)
Meg fogja ez a delikvenst döbbenteni bár, de még ottan is vannak bizony erősen vitatott témák.
Ez a megnyalványulás kb. olyan, mint mikor más pokrócával próbálok takaródzni, olyanok előtt, akik nem is ismerik ezt a nekik vadidegen valamit. De azért ugye melegít, óv, ápol és eltakar.
Azt sem árt tudni, hogy az összehasonlító nyelvtudomány itt nem részletezhető bonyolult módszerei, megállapításai,törvényszerűségei körülbelül ugyanolyan szilárdak, mint a természettudomány tételei.
"nagyobb része pedig akkor már régóta — a VI—VII, század óta — a Kárpát-medence lakója volt"
Miért csak akkortortól? Jahh vagy úgy! Ertem. Tört tény tenyészet. :-)
Az a nép mely nem mozog és nem hódít vehemensen nem csinált óriási történelmet (pláne itt helyben), s így semmi nyomot sem hagyhat. Ez egy tény. És innét kéne elindulni. A magyar nyelv mai, itteni és ilyen jelentékeny jelenléte, egyáltalán fennmaradása is, mind történelmileg, mind etnológiailag semmilyen honfoglalásosdi bizbaccal sem magyarázható. De ebben gondolom egyetértünk. Itt az a kérdés, hogy milyen, vagy mennyire érthető ""rokon""" sőt eltörökült távoli nyelvjárást beszélhettek Árpádék. Melyik törzs, melyiket és mennyi kétnyelvű volt köztük? Ez itt a fő kérdés. Szerintem.
Mikor hoz magot egy növény? Ezzel mag(j)át is újjáterem(t)ve. Amikor már elég magos? (magas, magvas?) ;-)))
(Egyszerű ez mint az egyszeregy... (néha kettő sőt még több :-)) De idebentről kilátszik minden, kintről be meg semmi sem. Valami csak, csak, de az egy vakhomály. Ez van. Egyelőre. Fel a fejjel!!)
"Magyar elnevezésünk semmi más mint az Árpádi nemzetség neve átszármaztatása az itt élő népességre a XIV. században."
"Ugyanis nyelvünk nem az árpádi nemzetségtől és a hunoktól sem származik."
-----------------
Hát akkor vitasd meg magaddal. Hajrá!
-------------
:-)))
Kevés vagy.
Csak egy egyszerű régészeti tény amit nemlehet cáfolni dumával.
Idézhetek még néhány régészt a témában.
:-)))
"Nyelvészeti, történeti, antropológiai és demográfiai vizsgálatok alapján véglegesen le kell számolnunk azzal a téves történeti rekonstrukcióval, amely szerint a mai magyar nyelv előzményét beszélő népesség kárpátmedencei megtelepedése csak 900 körül, az un. honfoglalással történt volna. Az ekkor betelepülők (az itteni lakosság mintegy 1%-a) minden rájuk vonatkozó adat szerint török nyelvűek, törökök és nomádok voltak! A mai magyarság elődeinek nagyobb része pedig akkor már régóta — a VI—VII, század óta — a Kárpát-medence lakója volt!"
Vékony Gábor, Magyar őstörténet, magyar honfoglalás, második kiadás, Nap Kiadó, 2005, 219. old
Dilemma. Ugye? Te állítod többek között, hogy a 'magyar' népnév csak itt alakult ki az 1300-as évek körül.
Mégis ne velem álljon szóba? haha... Akkor magyarázd el neki a frankót!
Vagy pedig kellemes TESz böngészést! bruhaha...
--------
Dilemma?
Nekem?
A források nem érdekesek csak a hülyeségeid?
A honfoglalás előtt a magyar népnév ismeretlen. És a XIV. századig is.
Bármit magyarázol.
Egyébként a TESz ír róla és forrásként ishasználhatod. (TESz II, 816-817. old)
Sőt. A TESz ugyan ír a finn-ugor magyarázatról, de véleményem szerint ahhoz sincs köze.
Magyar elnevezésünk semmi más mint az Árpádi nemzetség neve átszármaztatása az itt élő népességre a XIV. században. Előtte magyar megnevezés/elnevezés népre sohsem létezett.
Ugyanis nyelvünk nem az árpádi nemzetségtől és a hunoktól sem származik.
Szerintem egyszerű az eset. A különféle nyelvekben (indoeurópai) meglévő M#G- az alap, ami nagyot, magasat jelent.
(Szansztkrit maha, mahat. Érdekes, hogy a mah = agy, azaz "mag"...)
Egy nép önmeghatározásakor igen egyszerű fogalmat találhat: onnan eredezteti magát, hasonló nyelvi környezetben főleg, amilyen tájegységről való. Jelen esetben a mag- nyilván hegyet, magasan fekvő területet jelent, az -ar pedig képző.
Ezzel vonatkoztatja magát a hegyhez. (Mint a buggynál a bugyor, a tömnél a tömör, stb.)
Hogy hegyi nép voltunk, igazolja az is, hogy a 'hely' fogalma a 'hegy' szóból, ill. változataiból ered, épp úgy mint még többeknél.
Azért megdícsérhetnéd őket, hogy legalább hozzárakják, hogy valószínűleg. Hát hangtanilag sem, meg egyebekben sem jönne ez nekik össze, de megvan az alapaxióma. Márpedig finnugor!!! ;-))
Jajj Te! Kétfrontos harc? (Azért ugye nem nagyon tudlak bírálni, mert sokmindenben egyetértünk)
Állítsd a feleket feleségeket féljfiakat, a férjfiakat, mádkaként magadmellé! Imádkám! Na jó. Kell egy kis harc. Vedd komolyabban az ellenfeleidet!
Így nem lehet sosem igazad könnyen, de még lehet.
Tehát. A magyar népnévről van szó, amit csak az ugor-finnugor eredetért jelentésben meg mindenben összehoztak egy szóösszetétellel, és különféle önálló jelentésű szótagokkal a férfival. Ez nekem se tetszik hisz jól érzékelhetően egy sokkal későbbi fejlemény. Különben azért, mert belső fejeményként van rá egyszerűbb és sokkal életképesebb, életszerűbb magyarázat is.
A szótő pedig az F+magashangrendű vokális és a családfa természetes képi összefüggései. Fé, Fe, és fi(ú). Ágaboga felek. (legény, és lejány)
De.... egyelőre még nem tartunk ott, hogy fonomorfológia is létezik. Pláne ha még azon is vitatkozunk, hogy mi a szótő, és mi a gyökszó? Na meg ez az alapaxióma, hogy a szavak hangalakja, és jelentése közt csak sztohasztikus káoszjellegű teljesen totál véletlen összefüggések vannak.
Koncentráljunk erre a kérdésre!! A 'magyar' önnépelnevezés koránsem véletlen.
TÖBBSZÁLAS kognitív sztori, még ha van ezeken végighaladva F-Urállia felé is szemellenzős út.
Ui:
Időnként azt veszem észre, hogy mennyi mindent köszönhet itt a magban a mai történeti nyelvtudomány a magyar nyelvnek.
Ad 1)
A FU nyelvcsalád létét ragasztóját.
Ad 2)
Az altáji nyelvcsalád egyelőre vitatott, de feltételezhetőségét.
Ad 3)
Magának az IE-nek is sőt az indogemanizmus tényanyaga a kezdetek kezdetén. (Budenz) A görög, latin bekapcsolódás az indogermanizmusba, mint egyesítési törekvés.
Ad 4)
Közvetitő hídszerep csupán csak, hiszen mi ezért őstörténeti áldozatot is hozunk. Szavakat innen-onnan, ekkor-akkor összelopkodunk és átvettünk. Ilyen is van, na de ha ennyi lenne, akkor ma nincs magyar nyelv, mint itteni érthetetlen sziget egy idegennyelvi mindent elmosó idegennyelvű népárjában.
"Előtagja... valószínűleg ősi örökség az ugorkorból"; "Az összetétel eredetibb, vegyes hangrendű formájában megőrzött (-er, -eri) utótag azonos azzal a fu örökségként ránk maradt... 'férfi' jelentésű szóval... s feltehetően benne lappang az 'ember'-ben is." (A két tag összetételként rögzülését is az ősmagyar kor elejére teszik.)"
Ez csak egy erőlködés a magyarázók részéről, a szó minden áron a finnugorba való bepréselése okán.
"Van egy egyszerű, poénnak tűnő gag, amit finnugristák képviselnek, miszerint a magyar népnév itt a Kárpát-medencében alakult volna csak ki, valamikor a XIV. századra. (Amely állítás természetesen alátámasztatlan agyalgás csupán.) Namost, ha ez egyszer kimondatott, akkor az beton!"
Talán vethettél volna egy futó pillantást a TESz-re, mielőtt bebetonoznád a topikban ezt az "egyszerű, poénnak tűnő gaget". (Érdekes, hogy a TESZ-ből gyakran és élvvel idézők most nem lapoztak oda, hogy kiigazítsanak.)
"Van egy egyszerű, poénnak tűnő gag, amit finnugristák képviselnek, miszerint a magyar népnév itt a Kárpát-medencében alakult volna csak ki, valamikor a XIV. századra. (Amely állítás természetesen alátámasztatlan agyalgás csupán.) Namost, ha ez egyszer kimondatott, akkor az beton!"
Talán vethettél volna egy futó pillantást a TESz-re, mielőtt bebetonoznád a topikban ezt az "egyszerű, poénnak tűnő gaget". (Érdekes, hogy a TESZ-ből gyakran és élvvel idézők most nem lapoztak oda, hogy kiigazítsanak.)
Akkor: "Előtagja... valószínűleg ősi örökség az ugorkorból"; "Az összetétel eredetibb, vegyes hangrendű formájában megőrzött (-er, -eri) utótag azonos azzal a fu örökségként ránk maradt... 'férfi' jelentésű szóval... s feltehetően benne lappang az 'ember'-ben is." (A két tag összetételként rögzülését is az ősmagyar kor elejére teszik.)
És most te jössz: nevezd meg azokat a finnugristákat, akik szerint ez XIV. sz-i fejlemény.
Pontosan. Ezt nevezik analógikus, kapcsolati hálós, globális szemléletű világlátásnak. Ahogy fejlődött az emberiség, jött elő a logika, az igen, nem, ez hamis, ez igaz szemlélet, az ördögi apró részletek megfejtésében. A skoláris iskolák elterjedésével, nyilván ez uralkodott el. A magyar nyelv, analógikus ősi tudáskapcsolatrendszert hordoz. Újra fel kell fedezni és kihasználni. Ez persze ennek működése (tudat alatt) megvan most, és volt is, hiszen nem véletlenek ám a magyar anyanyelvűek, nem éppen létszámarányos sikeraránya és reprezentáltsága a világ tudományos-technikai életében.
Ez egy nép önelnevezése. A történelmi magyarázat is tetszik. Valszeg kertészek voltunk az origin kertben. Szétterjedtünk. Szedett, vetett szedte-vedte teremtették lettünk.
