Én az ezüsthulladék reciklálásánál annak idején (labor méret, max 1 mol) az ezüst-kloridot HCl /Zn rendszerben redukáltam ezüstporrá. Olcsóbb m int a kemence és nagytisztaságú ezüstöt eredményez.
Egy darab rézcsovet azért elég egyszeru talàlni...vagy akàr venni....nem olyan dràga. Mivel az ezust pénzek rézzel vannak otvozve, igy elég nagy tisztasàgu az igy kivàlasztott por....Persze ki kell mégis mosni.
Ilyen kis mennyiség esetén egy kis kézi gàzlàmpàval megolvaszthato az ezust por egy faszéndarabban vagy akàr fadarab mélyedésében is.
A normál megoldásom a salétromsavval elreagáltatás, utána hígítás és NaCl oldattal kicsapatás.
Ezután az ezüst-kloridot kohóban visszaredukálom fémezüstté."
En inkàbb felodom az érmét salétrom savban és egy rézlemezt teszek az igy nyert ezust nitràt oldatba.Igy megvan a kivàlt tiszta ezust porom amit akàr megis olvaszthatok késobb.Nem?
Vegyész vagyok, a rendelkezésemre áll több, jól felszerelt labor, és foglalkozom nemesfémekkel is, de az eszembe nem jutna ezüstöt finomítani.
Felvásárolják az ezüst ötvözetet, és a pénzből vehetsz színezüstöt.
Ha összeadod a vegyszerköltséget, áram költséget, az idődet, és a balesetveszélyt, akkor biztosan nem jössz ki olcsóbban.
Mi van az ötvözetben az ezüst mellett?
Ugye nem kadmium?
"Ezután az ezüst-kloridot kohóban visszaredukálom fémezüstté."
Mivel redukálod?
"Emberünk KNO3 oldatot készített, majd abba grafit katódot és ezüst (szennyezett) anódott rakott."
Szerintem a katódon hidrogén fejlődik, az anódon meg oldatba megy az ötvözet.
Aztán a katódon elkezd kiválni az ezüst.
Aztán persze lehetséges, hogy a feszültségtől függően ha oxigén fejlődik az anódon, akkor oxidként porlik le az ezüsttartalmű anód. Feszültségtől, áramerősségtől, és hőmérséklettől is függhet.
A normál megoldásom a salétromsavval elreagáltatás, utána hígítás és NaCl oldattal kicsapatás.
Ezután az ezüst-kloridot kohóban visszaredukálom fémezüstté.
Mivel fogytán a salétromsavam és már nem lehet vásárolni magánszemélynek, alternatív megoldásokat keresek.
Egyik, amit a youtubeon találtam jónak tűnik, de érzésem szerint sántít valahol a dolog.
Emberünk KNO3 oldatot készített, majd abba grafit katódot és ezüst (szennyezett) anódott rakott.
Bekapcsolva a feszültséget az ezüst elfogyott, (a feltöltő szerint oxid vagy inonos formában kicsapódott illetve oldódott), a grafit meg sötétre festette az oldatot a leváló apró szemcsék miatt. Ezután sósavat öntött hozzá, ami ezüst-kloridot képzett fehér csapadék formájában, és innentől minden
ugyanaz a kaptafa.
Működőképes ez a dolog így?
Az anódon a kiváló oxigén oldhatatlan ezüst oxidot képez, ami leülepszik az edény aljára?
Miért nem válik ki a katódon a fémezüst, mintha galvanizálnék?
A K+ és NO3- ionok telítenék az oldatot és nincs már "hely" az ezüstnek?
nem vagyok fertőtlenításben szakember, de amit írsz, az két kérdést vet fel: Ár, illetve reakcióidő fontossága. A hypo nagyon olcsó, árban verhetetlen. Jól dozírozható, rendkívül hatékony fertőtlenítő, de a csíraölő hatásához kis időre itt is szükség van. A klóros cianurátok jóval drágábbak , vízzel lasabban reagálnak , nem véletlen hogy inkább uszaodatechnikában terjedt el, mivel lassan szabadul fel belőle a hipoklorit, míg hipóban meg rögtön ott van és dolgozik... Alternatíva lehet még a szilárd kalcium-hipoklorit is. A COVID kapcsán divatba jöttek a hordozható ózon fejlesztők, érdemes azokat is megvizsgálni...
Jól ismerem, (inkább a triklór-izocianursavat) mert egy időben fotoklórozási projekten dolgoztam és a klórt kényelmesen ebből fejlesztettük sósavval. Ezért linkeltem be a feltételezett bomlási mechenizmust is. Nem mondanám stabilnak, kissé higroszkópos és a levegőn nedvesség hatására elbomlik erősen klórszagú, vízben alig oldódik (ez mind a di- és triklór változatra igaz)
Pontosan mit akarsz tudni róla? Vízzel lassan elhidrolizál és hipoklórossavra és cianursavra. Uszódai vízfertőtlenítő lassan szabadul fel belőle a klór. Laborban sósavval kitünő klórfejlesztő anyag. A triklór izocianúrsav példáján:
