Óóóóóó,szerintem ők már előzőleg összecsiszolódtak.De azért az a 40 nap fizikailag elég durvának tűnik.Mondjuk lehet,hogy nem együtt haladtak,hanem csak a táborhelyen találkoztak,így pedig nem viselte meg annyira Messner társasága.:)
94 éves korában elhunyt az amerikai mászólegenda, Fred Beckey,a"dirtbag" mászó megtestesítője (magyarul talán csövesnek fordíthatjuk, aki minden jólétről lemond azért, hogy mászhasson). Talán senki nem mászott annyi új utata világon, mint Beckey. 1923-ban született Düsseldorfban,acsalád 1925-ben kivándorolt az USA-ba, Seattle-ben telepedtek le. 15 évesen vett részt először gleccseres hegycsúcs első megmászásában (Mount Despair, Cascades). 19 évesen másodikként jutott fel testvérével abrit-kolumbiai rettegett Mount Waddingtonra, amiről sorban pattantak le akor legnagyszerűbb alpinistái. A kulcshossznak számító jeges kéményt teniszcipőre húzott papucsban mászta ki. Minden észak-amerikai magashegységben letette a névjegyét, számos kalauzt is írt. Meglehetősen öntörvényű mászó volt, aki már akkor az alpesi stílust követte, amikor méga kifejezést sem ismerték. Mászott Heinrich Harrerrel (elsőként jutottak fela Moutn Hunterre és a Mount Deborah-ra, 1954). De ő mászott fel elsőkénta Denali Északnyugati-pillérén is (1954). Messze megelőzte korát. A fotón látható felirat mindent elmond róla ("Biztosítok kajáért cserébe"), mászóberkekben már mém-szintű szállóige.
Angela "Angy" Eiter tegnap beírta magát a mászótörténelembe, miután a nők közül elsőként mászott 9b nehézségű utat! A spanyolországi Villanueva del Rosario-ban található Planta de Shiva-utat mászta ki rotpunkt stílusban (egyhuzamban, esés/kötélbe terhelés nélkül). Az utat Adam Ondra nyitotta 2011-ben, eddig egyetlen (férfi) ismétlése volt, 2016-ban Jakob Schubert által. Angy Eiter az elmúlt másfél évtized egyik legkiemelkedőbb sportmászója. A31 éves osztrák hölgy négyszeres világbajnok nehézségi mászásban, továbbá háromszoros világkupa-győztes. Az Arco Rock Masterst hatszor nyerte meg.
Ma már lehet, de még így sem feltétlenül értek egyet. 1990 óta mondjuk lényegesen könnyebb hegyet látni, de az első rendes hegyig akárhogyan is nézzük, 4 órát utazni kell. Azért az nem ugyanaz, minthogy a fal lábánál laksz. Tudom, a lengyelek se mind zakopaneiek, de van 50 év előnyük/tradíciójuk, és belföldön mégiscsak hamarabb és könnyebben elindulsz, még akkor is, ha 5 óra kocsival. Ma már valóban könnyebben hozzájuthatunk mi is, de az egyenlő feltételektől nagyon messze vagyunk. A szlovénokkal szemben mindenképpen. Szerintem.
Azért ezen a belföld-külföld dolgon már rég túl vagyunk. Néha a Tátrában szembesültem azzal, hogy a frissen megismert lengyel mászók többet utaztak a hegyig, mint én.
"Óhatatlanul is összevetem magamban a hazai eredményekkel."
Öreg hiba. Nem az ország területe vagy a lakosság nagysága, gazdasági ereje számít, hanem a domborzat és a klíma. Hazánkban egyetlen többkötélhosszas út sincs, a legmagasabb "hegyünk" 1014 méter. A klimatikus viszonyok sem teszik lehetővé az alpinizmus belföldi gyakorlását (nem úgy, mint a skótoknál, pedig nekik sincs nagy hegyük). Szóval ez egy rettentően egyenlőtlen összevetés.
Az biztos.Én olvastam régebben róla,így már nem volt ismeretlen a neve.Azt nem tudod,hogy az 1999-es balesete milyen jellegű volt?Különben találkoztál vele élőben?
Szerintem kevesen tudták ki is volt ő. Egy ikon a szlovén mászók közül. És akik nem is szerepnek a cikkben, mert fiatalabbak: Marko Prezelj,Tomaž Humar. Csak úgy röpködnek arany jégcsákányok.
A Dhaulagiriről szóló híradásainkból önálló hírként eddig kimaradt az idei őszi szezon első sikere, a bolgár Boyan Petrov. Természetesen ő is megérdemel egy saját bejegyzést. A szófiai zoológus a himalájai rovarokat kutatja, és közben néha nyolcezrest mászik. A Dhaulagiri volt a 10. sikeres csúcsmászása, mindegyiket pótlólagos oxigén használata nélkül érte el. Ezúttal előbb a spanyol Carlos Soria expedíciójához csatlakozott, de csúcstámadáskor elvétették a helyes kuloárt és le kellett jönniük. Utána "Cala" Cimenti csapatához társult, ahol az első komoly csúcstámadásnál Cimenti 8000 méteren visszafordult. Petrov továbbment egyedül, és az őszi szezonban elsőként érte el a csúcsot. Boyan nagy túlélő. Tavaly elütötte egy autó, ami kis híján az életébe került. Súlyos fejsérülést szenvedett, vérömleny keletkezett az agyában, bordái törtek, a tüdeje zúzódott, géppel lélegeztették. Szerencsére nagyon gyorsan felépült, és tavasszal már a Gasherbrum II-t is kipipálhatta a listájáról. 2013-ban autóbalesetet szenvedett, ahol eltörte a lábát. Következő évben három (!) nyolcezrest mászott, fém rögzítővel a lábában. Nem akármilyen teljesítmény volt, mivel a Kancsendzönga (május 20) után július 23-án következett a Broad Peak, majd július 31-én a K2. A BP-K2 duplája 8 napon belül világrekord, amihez még Messner is gratulált. Hegyen kétszer mentették meg az életét: 2009-ben a Gasherbrum II-n spanyolok húzták ki egy gleccserhasadékból, a K2-ről történő leereszkedése után pedig hipoglikémia miatt elvesztette az eszméletét az alaptáborban, mivel cukorbeteg. Lengyel mászók segítettek rajta. Wikipédia-oldala szerint felépült a rákból is.
Sziklamászó balesetben, 62 éves korában elhunyt Francek Knez, szlovén mászólegenda. Otthonához közel, a Lasko melletti Harje településen ment pénteken, szokás szerint egyedül sziklát mászni egy mászóiskolába. A fal minden négyzetcentiméterét bekötött szemmel ismerte, még saját felszerelésdepója is volt a fal lábánál. Miután este sem tért haza, és a telefonhívásra sem válaszolt, felesége kiment utána. Ő talált rá holtan a fal tövében. Semmilyen mászófelszerelés vagy biztosítóeszköz nem volt rajta. A rendőrség nem tudta megállapítani, milyen magasról zuhanhatott le, mert semmilyen nyom nem utalt a falban erre. Az idegenkezűséget kizárták. Knez sosem kereste a rivaldafényt, „csendben” mászott a korát messze megelőző nehézségű új utakat. Becslések szerint összesen 5000 utat mászott meg pályafutása során, ebből 729 volt első megmászás. Letette a névjegyét az Alpokban, Patagóniában és a Himalájában is. Legaktívabb korszaka az 1970-es és 80-as évek volt. Legnagyobb sikerei nagy részét a „Három muskétás” szlovén trió tagjaként érte el, Silvo Karo és Janez Jeglic társaságában. Néhány mászás a páratlan karrierjéből: - 1977, 1980: két új út a Grandes Jorasses északi falán - 1982: Eiger északi fal, Heckmair-út 6 óra alatt (akkor új sebességrekord volt) - 1983: Az első patagóniai túra. Új út a Fitz Roy keleti falán: Hudičeva Zajeda -Diedro del Diablo („Ördög-pillér”, 900 m, 90º, 6a, A2). A Patagonia Vertical szerint máig nincs ismétlése - 1986 Cerro Torre keleti fal (Patagónia), új út: Peklenska Direttissima (Pokol-direkt, 900 m, 95 °, 7a +, A4, M6) - 1986: Torre Egger (Patagónia), déli fal, új út: Psycho Vertical (900 m, 6c, A3, 90 °). 29 évet kellett várni az ismétlésére - tagja volt az 1979-es Everest-expedíciónak, amikor a szlovénok a Nyugati-gerincen nyitottak új utat. A csúcsot nem érte el. - 1981: azon kevesek közé tartozik, akinek sikerült megmászni (ráadásul elsőként) a Lhoce déli falát, igaz, a csúcsra nem jutott fel - megmászta a Dhaulagiri déli falát, szintén csúcssiker nélkül. - 1987: Trango-tornyok, Névtelen Torony, új út: Szlovén-út (900 m, VI, 6c, A0) - Új utak az Indiai Himalájában, többek között a Meru keleti falán és a Baghirati II délnyugati falán (Rolling Stones, 600 m, VIII+) - A Triglav északi falán még a 90-es években is mászott új utat - 1999-es súlyos balesete és gerincműtétje után még visszatért. 2005-ben nyitotta az utolsó nehéz új útját Szlovéniában (7a). 2010-ben Silvo Karóval együtt megkapta a legmagasabb szlovén kitüntetést, a Szlovén Köztársaság Érdemrendjét, amiért a hegymászás révén hozzájárultak Szlovénia elismertségének növeléséhez.
"Emlékeztek még a német srácra, Jost Kobuschra? Ő volt az, akivel Klein Dávid tavaly együtt ért fel az Annapurnára, és aki 20 méterrel a csúcs alatt lejátszotta minden idők legmagasabb sakkpartiját :) Nos, Jost ezúttal az ismeretlennek vágott neki, és végrehajtott egy szóló első megmászást! A világ negyedik legmagasabb érintetlen hegycsúcsát, a nepáli-kínai határon emelkedő, 7296 m magas Nangpai Gosum II-t mászta meg."
Nem tudja valaki,hogy kivel sakkozott?Vagy online nyomtak egy partit?
"Boyan Petrov után két újabb mászó érte el még október 1-jén a Dhaulagiri 8167 méteres csúcsát. A szevasztopoli orosz Jurij Kruglov, valamint a nepáli Ang Phurba Serpa is a normál úton jutott fel. Érdekesség, hogy a velük egy csapatban mászó Ben Kane végül azért volt kénytelen a csúcstámadásból visszafordulni, mert lemerült az elem a fejlámpájában. Harmadikként mászott Kruglov és Ang Phurba mögött, de hallótávolságon kívül volt, rádió pedig nem volt náluk. Hiába látta társai fényeit, nem tudott nekik szólni, hogy tartalék elemre lenne szüksége. Az éjszaka sötétjében egy ideig próbálkozott a folytatással, de egyszerűen nem látott semmit, a terep pedig nehéz volt. Felmerült benne, hogy kivárja a hajnalt, de túl sok idő lett volna a rettenetes hidegben, így inkább visszabotorkált a legfelső táborukba. Társai szerint tökéletes fizikai állapotban volt, simán felért volna. Néha milyen apróságokon múlik a csúcssiker..."
Azért ez a lemerült elem elég amatőr hibának tűnik...
Nem túl szívderítő helyzetről számolt be a Manaszluról a német Amical alpinhegyivezetője, Luis Stitzinger. Ő és felesége, valamint jó néhány kliensük ugyan sikeresen elérte a csúcsot (neki ez volt a hetedik nyolcezrese, feleségével együtt hatot másztak közösen), de a hegyen az Everestre emlékeztető tömeg van, hasonló kísérőjelenségekkel. Felszerelések tűnnek el a magaslati táborokból. A kereskedelmi szervezők nem egyeztetnek egymással, így ha jó az idő, mindenki nekiront a hegynek, nincs kooperáció, a kulcshelyeken nagy a torlódás. A mászók 3/4-e pótlólagos oxigént használ, egyesek már az 1-es táborból (5700 m!). Sőt, láttak olyan expedíciót, ahol még az egyesből az alaptáborba ereszkedés közben is használtak oxigént. Jellemzően a kínai és orosz szervezők nem spórolnak semmilyen eszközzel, ha a csúcssiker a tét. Egyes expedíciók mászónként két serpát küldenek a hegyre.
12 óra leforgása alatt ketten vesztették életüket a Mont Blanc francia normál útján, a Gouter-kuloárban. Kedd este egy 30 éves cseh mászó csúszott ki a kuloár kijáratánál, miután kiakasztotta magát a biztosításból. 600 métert zuhant. Másnap reggel egy szintén cseh, 27 éves lány csúszott ki a kuloár 1/3-ánál, a pontos körülményeket vizsgálják. Mindketten többfős társaság tagjain voltak, rendelkeztek a szükséges felszereléssel. Ezzel 14-re nőtt a Mont Blanc idei halálos áldozatainak a száma. Önmagában ez még nem feltétlenül ért volna meg itt egy posztot, viszont az esettel kapcsolatban ismét nyilatkozott St Gervais polgármestere, Jean-Marc Peillex. Akik esetleg lemaradtak volna róla, nyáron az alábbi hírrel került bea nemzetközi hegymászó sajtóba. Ezúttal radikálisabb lépéseket szeretne az értelmetlen halálesetek megelőzése érdekében, melyek éles reakciókat váltottak ki az érintettek körében. Javaslatai az alábbiak: - akinek nincs kellő tudása, felszerelése és tapasztalata, ne próbálkozhasson a Mt. Blanc megmászásával. - távolítsák el a fix köteleket az Aiguille du Gouter-re vezető szakaszon - hozzanak létre ellenőrző pontokat - fektessék le írásban a Mt Blanc megmászásának szabályait - a szabályok be nem tartásáért járjon bírság Végül pedig, ha jól értem, akkor javasolja, hogy a könnyelműségből bajba kerülőkkel fizettessék ki a mentési költségeket.
"Helyenként rövid, drótkötéllel biztosított szakaszok teszik változatosabbá a mászást."
A német kicsit óvatosabb, bár azt írja, hogy inkább alpesi túra, mint Klettersteig, sisakot, illetve gyerekeknek és kezdőknek komplett klettercuccot javasol.
A lengyel mászók már a 60-as években kinőtték a nyári Tátrát, és ezért, főképpen más lehetőségek hiánya miatt fordultak a téli mászások felé. Ezt Pietrowski nagyon egyértelműen leírja a könyvében. Ne felejtsük el, más világ volt az, nem lehetett utazni stb. Egyébként is, nekik a Tátra mindig is sokkal több volt mint egy hegy. Vagy 100 éves, folyamatos mászó múlt, ami beépül a kultúrájukba, a filmjeikbe pl Zanussi. Hihetetlen mennyiségű tehetséges mászó, akik egymást hajtották bele az egyre komolyabb teljesítményekbe. Államilag is támogatott sport lett a mászás. Azért persze másztak ők az Alpokban és Norvégiában igen komoly téli utakat. Sok jó mászójuk aztán kikerült Ny-ra. Ebből az egészből szépen, természetesen nőtt ki a téli Himalája. Aztán lett pár olyan kiváló mászójuk, akiket szívesen láttak minden nyugati expedícióban is, erről meg Kukuczka ír nagyon szemléletesen.
