messzire vezetne, ha minden bekezdéshez hozzászólnék ez a különbség: igyekszem realistán hozzáállni, mert úgy látom, hogy a gyerekem úgy látja, jó helyen van:)
Hasonló fenntartásokkal mentem a waldorfba a nagyobbik lányommal, mint amilyenekről Kisfiúkmamája és Jasmine írt. De a gyereknek nagyon passzol az alkatához a módszer, és úgy gondolom, neki választok ovit, iskolát, nem magamnak. De nagyon fontos, hogy az óvónővel, tanítóval meg tudjátok találni a hangot, legyen bizalom, közös hullámhossz, őszinteség és akkor meg lehet beszélni mindent. De ez azt hiszem nem w-specifikus dolog, ez máshol is fontos. Én sem vagyok bandázós, kézműveskedős, sütős típus, rettegtem ezektől a közös szülői szeánszoktól, egy időben direkt késtem a szülőikről, hogy a közös éneklésről lemaradjak :-))) Többnyire nem sikerült, az óvónő kedvesen közölte, hogy "Megvártunk..:-))" -persze ez vicc volt, nem azért nem kezdték, de humorral kezelte a helyzetet. Nekem szerencsém volt, mert találtam egy óvónőt aki rendkívül elfogadó, miután megharcoltuk a kis harcainkat -azaz én harcoltam, ő meg kivárta, hogy befejezzem -maximálisan megbíztam benne, és én is el tudtam fogadni, hogy neki is vannak bizonyos sarokpontjai, amikhez -ha nem esik nagyon nehezemr- miért is ne alkalmazkodhatnék. Olyan ez, mint amikor azt látod, hogy minden a gyerekek élrdekében töürténik és akkor részt veszel olyasmiben is, amiben korábban nem szívesen -pl ezek a közös programok. A szülői kör pedig meglepően vegyes, szerintem sokkal vegyesebb , mint az állami, (az elsőm is két évet járt államiba, a középsőm is oda jár másfél éve, szeptemberben viszem a w-őt is, mert rájöttem, hogy sokkal több bajom van az állami ovival és sokkal kevésbé tudom tolerálni a hülkyeségeket ott, mert ott a gyerek az utolsó szempont, és a rendszer az első..) A tanítónővel is szerencsénk van, mert ugyan nagyon határozottan képviseli az iskolában a w-értékeket, de arra nagyon vigyáz, hogy az otthoni életbe ne folyjon bele, javaslatokat tesz és hozzáteszi: ha megoldható, ha ez illeszkedik az otthon családi életetekhez, van kedvetek és lehetőségetek így csinálni, akkor javaslom, hogy így..." Aztán mindenki eldönti, és nincs beszámolási kötelezettség.. Van olyan tanító, akihez nem adtam volna gyereket, mert tudom, hogy ellenzi az úszást (szerintem meg 8 éves korára-legkésőbb- minden gyereknek úsznia kell minimum heti kétszer), a különórát, a hastáncot (a gyerek most kezdi, én sem rajongok érte, de ő szeretné kipróbálni...).. Szóval a tanító a kulcs, ha vele szót tudsz érteni, akkor nagy baj nem lehet.
A "mást lát otthon és az iskolában" típusú helyzet például az, amikor az iskolában tündérmeséket olvasnak neki, otthon meg akciófilmeket néz. Tudok ilyen családról. Na ez az, ami a gyereknek sem jó, az iskolai közösségnek meg pláne, mert bizony bomlaszt. És mégis, megegyeztünk, hogy nincs jogunk belebeszélni a család életébe. Senkinek az autonómiája nincs veszélyben. Viszont ha tudom, hogy vannak az iskolának bizonyos nevelési elvei, akkor nem iratom oda a gyerekemet, ha azokkal nem értek egyet. Ezért nem irattam Montessoriba, vagy katolikusba.
Bandázni nem kötelező. Nálunk legalábbis nem. Mennek a listára a programajánlatok. Ki erre megy, ki arra, én pl. kb. a harmadára tudok csak eljutni. Nincs belőle probléma, nem közösítenek ki.
A szektásodásról annyit, hogy nálunk vannak vegák és húsevők; temlomba járó katolikusok és antropozófia-hívők, és vagyunk sokan, akik hisznek valamiben; tévénézők és tévével nem is rendelkezők; dolgozó anyák, otthon dolgozó anyák és főállású anyák. Van olyan aki mekibe hordja a gyerekét, és olyan is, aki sem tejet, sem húst, sem cukrot nem ad neki.
Klassz lenne, ha mindenki azzal járulhatna hozzá, amihez a legjobban ért, de legtöbbünk foglalkozása erre nem alkalmas. Igaz, hogy az általam meszelt fal nem olyan, mint a mestereké, de a célnak megfelel és majd ha lesz pénzünk, megfizetjük a profikat. Egyébként aki nem akar/nem tud/nincs ideje kétkezi munkát végezni, az fizetni szokott.
Tudom, csak a jó dolgokat írom, nálunk is vannak problémák, és még csak négy év W van a hátam mögött, de mit tegyek? Igyekszem optimistán hozzáállni, mert úgy látom, a gyerekem jó helyen van.
a gyerek meg akar tanulni járni, hát megtanul járni tanulni, biflázik magától éjjel-nappal: felál-elesik, feláll-elesik, viszont ha erőlteted, soha nem indul el, vagy ha igen, görbe lesz a lába, mert még nem bírják a csontjai (persze minden analógia sántít, de nem gondolnám hogy hülyeségekkel kell tölteni az időt)
hát lógjatok ki a "közösségből", szívni fogtok, de ha amúgy se vagytok ilyen bandázós típus, akkor már bírjátok az ilyesmit
(hamár irodalomkutatás: Caspar Hauser történetét nyilván nyilván, ha máshonnan nem, Handkétól)
"közös szülői izék" ráadásul ezeket készen kapod, mer ugye itten ez a szokás meg nem kérdeznének, hogy mit szertenétek csinálni, nem muszáj ám makramézni, ha ti inkább hastáncolni akartok (a minap tudtam meg, hogy a hastánc nem felel meg a W. szellemiségnek, lol)
Szerintem kell egy bizonyos mennyiségű bebliflázott tudás, csak hogy tágítson és megtanuljak tanulni ÉS felejteni :)
A lenevelésben pont az érdeklődés elvesztését értem, hogy nem mer majd kérdezni, mert nincs válasz. Ok, itthon kérdezhet, noda napi 8 órát ott ül, estére elfelejti, ami rdekelte volna. De leginkább az osztályközösségtől félek és magamat féltem a szülőiktől :)
"a hajam hullik, amikor 49 kilós anyukák betont talicskáznak, ajtót mázolnak - iszonyú kevéssé hatékony, ráadásul az az ajtó nem szokott túl szépre sikeredni:)"
Erre szoktam mondani, h nyilván meg tudok tanulni csempézni, festeni stb., csak épp sokkal több idő és rosszabb a hatékonyságom. És eszemben sincs pl. minden betegségnél adott orvossá képezni magam... DE egy csomó mindenben én vagyok jó, pl. irodalomkutatás...
"lenevelhetik a tanulásról" lenevelni nem lehet, a tanulásvágy kódolt, úgy születik, csak elvenni a kedvét, és ebben a W télleg jó, olyan kevés a kötelezettség, hogy inkább meghozza
és ha lenevelik? legalább marad ideje, energiája arra, amit télleg szeret neked hányszor volt szükséged a Mengyelejev táblázatra életedben? 1x, amikor kémiadogát írtatok:)
"hiszen az osztálytanító egy 'kerek' osztályt keres" - vagy igen vagy nem, szakmai felkészültségétől, emberi kvalitásaitól függően - ha igen (szvsz ez a ritkább), általában a másságot mi itt Mo-n képtelenek vagyunk kezelni hosszútávon, ez rengeteg súrlódáshoz, konfliktushoz, sértődöttséghez vezet, amiból nagyon nehéz kijönni a legjobb szándék ellenére is (viszont ha sikerül kikecmeregni, az így megszerzett tudás nagyon is hasznos, utólag meg már úgyis csak a szépre emlékezel)
"hiszen ő látná kárát, ha homlokegyenest ellenkező elvek szerint élne az iskolában és otthon" - nem történhet jobb a gyerekkel, mint ha megtanul különböző helyeken, szituációkban különböző "elvek"hez (gondolkodásmódhoz, kultúrához, stb) alkalmazkodni anélkül, hogy feladja magát, ebben kellene segítenie az iskolának - jó lenne, ha az iskolák (politika, szomszédnéni, egyebek) tennék a dolgukat, és leszoknának arról, hogy beledumálnak az emberek életébe, pláne tiszteletben tartanák a család autonómiáját - mint minden induló, feltörekvő szervezetnél, a W iskoláknál is nagy a "szektásodás" veszélye, de nem kell megijedni, ahogy nő a tanulólétszám, általában kinövik, sok lúd disznót győz:)
"Annyira azért nem rossz osztálytermet festeni...:)" a hajam hullik, amikor 49 kilós anyukák betont talicskáznak, ajtót mázolnak - iszonyú kevéssé hatékony, ráadásul az az ajtó nem szokott túl szépre sikeredni:) - rövidtávon lehet közösségépítő (elkávézgatunk), de hosszútávon az esetleges (hozzánemértésből, szervezetlenségből adódó) kudarcok inkább bomlasztóak
ideális az volna, ha mindenki azzal a tudásával venne részt a közös célok megvalósításában, amiben ő a legjobb
Ja, igen. Viszont ami eltol a Waldorftól, pont ezek a közös szülői izék, valahogy sohasem voltam bandázó, egyikőnk sem nagy barkácsoló, én max. virágot ültetek örömmel és a süteményeimet is max. a családomnak ajánlom, ők már edzettek :)
Nálunk a választás még odébb (legynagyobb gyerek 3 év), de a bölcsis tapasztalatok alapján elgondolkodtam, h mégis, milyen iskolát szeretnék. Ovinál egyértelmű: hagyják békén a kötelezőkkel, de meséljenek, szabad levegő, ehető kaja. Az ottani ütközéseket, hacsak nem nagyon drasztikusak, még lehet otthon kompenzálni.
Viszont az iskola más, ott már egész életére lenevelhetik a tanulásról. Ha most megkérdeznék, miért szimpi pl. a Waldorf, akkor csupa nemmel kezdőd mondatom lenne: mert ott nincs, mert ott nem stb...
Jelenleg egyetlen fenntartásom van (a pénz mellett, de az összefügg a fenntartásommal): mi van, ha a gyerekeknek nem jön be? Vagy ha munkanélküliek leszünk? Hogy tudom átvinni máshová?
És értem, h a gyereknek keresek tanítót/iskolát, de én - lusta anyaként - határozottan 1 iskolába szeretném vinni a 3 gyereket (3 év - 1 éves ikrek)..
Annyira azért nem rossz osztálytermet festeni...:) Persze vannak fokozatok, és tavaly kicsit sok jutott ki, de csak mert induló iskola voltunk. Viszont nagyon összehozta a társaságot. Én is szeretek W-ba járni, nem csak a gyerekeim :) Nem minden anyuka varrós-sütős-barkácsolós, én sem jutok el mindenhová, nem is akarok, de jók a közös programok, olyan ötye-klubbos. És olyan jó megbeszélni a gyereknevelési gondokat másokkal. Nálunk ahányan vagyunk, annyifélék, csak a gyerekekkel kapcsolatban vallunk nagyon hasonló nézeteket.
Az iskolai felvételit a fiam élvezte, ami abból is nyilvánvalóan látszott, hogy mindenki nevét tudta utána, és részletesen elmesélte, mi volt. Nem a teljesítmény a fontos, hiszen az osztálytanító egy 'kerek' osztályt keres, amelybe mindenféle gyerek kell. A szülői hozzállás fontos, vagyis eléggé tisztában kell lenni a pedagógiával, és azt elfogadni. De ez is csak a gyerek érdekében, hiszen ő látná kárát, ha homlokegyenest ellenkező elvek szerint élne az iskolában és otthon. És alaposan át kell gondolni, hogy MIÉRT válaszottad ezt az iskolát és pedagógiát, ezt mindig megkérdezik:)
Ja és még valami. Ezek az közös tevékenységek az anyukák közt arra kitűnő alkalmak, hogy régebb óta odajáró gyerekek szüleitől hasznos, máshonnan nehezen beszerezhető tapasztalatokról lehessen hallani az iskola életével, működésével, múltjával kapcsolatban.
Nekem eddig két gyermekem 'felvételizett'. Gyermekeim jól érezték magukat a felvételin, semmilyen negatív visszajelzés nem jött tőlük. Amire talán inkább Neked kéne figyelned, ne érezze azt, hogy valami tragédia történik, ha 'nem jól teljesít a felvételin'. Egyébként vicces volt a második gyereknél, hogy a nagyobb már felkészítette az eseményre. (Lesz mese, meg rajzolás, meg ugrálás stb.) A szülői beszélgetés a legnagyobb esetében úgy nézett ki, hogy a leendő osztálytanító eljött az óvodába és az adott iskolába készülő összes gyerek szüleivel volt egy közös beszélgetés. Második alkalommal volt olyan, hogy minden szülőnek/párnak egy-egy tanár jutott a beszégetéshez, míg a felvételi zajlott.
Köszönöm, merőben új szemlélet, mivel aki felvételizni viszi a gyerekét, szerintem főleg azon izgul, felveszik-e, másféle szemszögből eddig még nem jutott eszembe nézni, pedig logikus.
Én gyakorlatilag Vekerdy-fun vagyok, amit eddig írt, azzal mind azonosulni tudtam. De valahogy ez a "tanító nénit keressünk" mondat eddig elsikkadt.
ugyanazt a "porontyot" 2x Vác: ovi-suli 2x kispest: 7., majd gimi
1. Vekerdy írásai, meg a létező W iskolák...khm.... (nem mindig fedik 100%ban egymást - olyannyira, hogyha jól emlékszem, voltak is kisebb-nagyobb konfliktusok) - egyszer pl. kitettem egy Vekerdy riportot az ovi faliújságra, leszedték, hogy nem elég Wos, pont azér tettem ki:) 2. Vekerdy azt mondja, hogy ne iskolát keress a gyereknek, hanem tanítónénit
te szülted a gyereket, te fizeted a tandíjat!, nélküled nincs iskola:), nehogy már te felvételizzél, hanem fordítva, felvételiztess! kérdezd ki őket, és döntsd el, hajlandó lennél-e ebbe az iskolába vinni a gyereket! részükről a megtiszteltetés - így menj a felvételire! nézz meg minél több iskolát, tanárt, lehetőleg a gyereket is vidd, ő pontosan meg fogja mondani, hogy hova/kihez szeretne menni, hidd el jobban el tudja dönteni, mint te! a mi lányunk annakidején 3 óvodában volt próbahéten, a W választotta, 6. végén az AKG-ba is mehetett volna, megint a W választotta, úgy látszik 4 évesen jó döntést hozott
utolsó bekezdésre: abból lehetnek problémáid, ha kilógsz a sorból (nálunk sajnos a gyerek is mellőzve volt emiatt egy ideig), de ilyen az élet, és nem csak a W-ban a démonok elől nem elfutni kell, hanem legyőzni őket - ezt is Vekerdy mondta:)
Nem hiszem, hogy hazudós:)de elég elvakult waldorfista, ha szabad így fogalmazni, és azt éreztem, elbagatelizálja ezt az egész felvételi dolgot,
könnyen, hisz neki már mindhárom lurkója waldorfos,
a felvételi nekünk viszont most nyilván nem valami lényegtelen dolog, hiszen a nagyobbik csemetémet megmérettetésre kell vinnem.
És nem tudom, mi a rosszabb, ha ő most rosszul teljesít, mert 2 hete beteg, vagy ha engem mérnek, akiben van fenntartás a waldorffal kapcsolatban, hiszen még nem ismerem belülről, a híre meg messze megelőzi ezt a típusú iskolát és ez esetleg átmegy a felvételiztetőbe.
Amiért mégis választanám: gyerekem virág-állat-világ imádó kis álmodozó,egyszerre eleven kis rosszcsont is, jelenleg még kétkezes, imád kreatívan ügyködni, gyurma, kréta, gipsz, festék, gyöngy, origami, minden jöhet így ha Vekerdyt olvasom és a waldorf pedagógiát tanulmányozom, ezt a sulit a Törpömnek találták ki.
Még akkor is, ha én nem szeretnék majd osztálytermet festeni(de sütit azt majd sütök a festőknek sokat, ha az is jó:))és valahogy a csuhébaba készítés örömét nekem kizárólag az adja, hogy a gyerkőc boldog vele, engem valahogy nem vonz a közös csuhé-fonás más anyukákkal. Sőt, én kertészkedni is kesztyűben szeretek, míg a gyerkőc, ha teheti, a földet túrja két kézzel,nagy boldogan. Szóval nem mindegy, kit is mérnek majd fel:)
na akkor minket 1szer se vettek volna fel:), pedig 4szer felvételiztünk (ovi-uo.alsó-másikalsó-uo.gimi), sikerrel /micsináljak, a gyereknek ez a mániája, hogy Wba akar járni, szerencsére egyéb költséges hobbijai nincsenek:)/
magyarul, szerencsés esetben, nem kell 1000rel mosolyogni, nincs megfelelési kötelezettség, viheted magad ahogy vagy, és a gyerek is jáccik, vele is "elbeszélgetnek", ami inkább egy érdeklődő együttlét volt a mi esetünkben mind a 4szer /mondjuk ebből egyse Gödöllő, de semmiképp sem kell megijedni/
Még nem értem a topic végére, de lenne pár kérdésem. Hallottatok valamit a gödöllői waldorfról? Például, hogy van-e és mekkora a túljelentkezés?Más waldorfokról írtatok itt ilyeneket, erről a suliról azonban nem olvastam semmi lényegi infot.
Valamint:milyen egy waldorf felvételi?Egy ismerős, mndhárom gyereke waldorfba jár,azt mondta, nem a gyerek felvételije, hanem a szülővel való beszélgetés alapján döntenek a felvételről.Ez igaz?
"Nehéz döntés, mert a Waldorf általános suli után kissé determinált lenne a sorsuk, már csak Waldorf gimnáziumba mehetnének, aztán jöhet a Waldorf egyetem."
Emiatt ne tétovázz, mert nem igaz. Waldorfból is mennek át máshova felső tagozatban, meg egyetmre is mennek, és nem feltétlenül Waldorfba (bár sokan kerülnek a tanárképzésre, de nem azért, mert máshova nem veszik föl őket).
Sokat olvastam a Waldorf-módszerről, imádom Vekerdyt, voltam nyílt napon is, ahol tényleg imádnivalók és aranyosak a gyerekek, lelkiismeretesek, intelligensek a tanárok. Aggályaim a tanulásban az átlagtól való lemaradással kapcsolatosak, erről szeretném kérni a Waldorf iskolás gyerekek szüleinek a véleményét. Fiaim kitűnő tanulók, nem az állami iskolákban lévő teljesítménykényszer miatt vinném őket másik suliba, teljesítenének ők többet is, ha nagyobb lenne a hajtás, de így is jó, mert marad idő és energia magánórákra, sportolásra. A többségében frusztrált tanárok (ott is vannak zseniálisan jó tanárok szerencsére, de sokkal több az elkeseredett, fásult sajnos) és a frusztrált szülők, frusztrált agresszív gyerekei rányomják a bélyeget a gyerek lelkivilágára. Azt szeretném, hogy boldogan induljanak el reggel a gyerekeim a suliba és ott jól érezzék magukat, megfelelő önbizalom és önértékelés kialakítása nagyon fontos lenne ebben a korban. Az állami iskolában elég sajátosan értelmezett verseny van, az a gyerek az „értékesebb”, akinek jobbak a jegyei, sajnos már volt rá példa, hogy az amúgy jólnevelt fiaim is ugyanúgy kicsúfoltak, lehülyéztek rossz felelet után egy tanulót, mint a pályát tévesztett feleltető „tanár”. Nem tetszik, hogy ilyen mintát látnak, az ilyen sorozatosan hibás értékítéletek személyiségtorzuláshoz és az élettől kapott óriási pofonokhoz vezetnek. Sokkal egyszerűbb lenne otthon bepótolni velük a pl. a tananyagból kimaradt 2ismeretlenes egyenletet, mint megértetni velük, hogy hiába csúfolja ki XY-t az egész osztály, és hiába buzdít rá a tanár, hogy ti is megtehetitek, ilyet ti SOHA nem fogtok tenni, mert minden embernek joga van a méltósághoz, és ezzel nemcsak őt, magatokat is megalázzátok. (A cigányokkal való verekedésekből eddig szerencsére kimaradtak.) Szívesen átvinném őket olyan közegbe, ahol igazi értékeket kapnak, az egészséges személyiségfejlődés biztosított. Viszont aggasztana, hogy amíg ők pl. agyagoznak, a velük egykorúak fizika versenyfeladatokat oldanak meg :S Félek, hogy lemaradnak. Magánórákra ezután is járnának, csak nem többlet tudásért, hanem felzárkóztatásért :S rosszabbul hangzik. De ott lenne a depressziós, durván lélekölő közeg helyett a pozitív gondolkodás, életkedv, ez kiskamasz korban nagyon fontos. Nehéz döntés, mert a Waldorf általános suli után kissé determinált lenne a sorsuk, már csak Waldorf gimnáziumba mehetnének, aztán jöhet a Waldorf egyetem ^O( Miért nincs olyan suli, ahol az érzelmi- és a logikai intelligenciát is egyaránt magas fokon fejlesztik?
Szeretném felhívni a figyelmeteket idei nyílt napunkra. Idén is lesz lehetőség részt venni a tavaly már nagy sikert aratott programokon. Bele lehet kóstolni a különböző tantárgyakba: lesz többek között euritmia, kreatív írás, dráma, zeneóra. Kérdezni lehet a szaktanároktól, osztálytanítótól, szülőktől. Gyertek el, ismerkedjetek meg iskolánkkal és a Waldorf-oktatás módszereivel - és most nem csak elméletben!
Szeretettel várunk mindenkit!
Időpont: 2009. március 21., 9-től kb. 14 óráig. Helyszín: Tök, Kútvölgye tér 14.
Nem tudok hozzászólni. (Illetve persze tudok, mert van klaviatúrám, de infóm nincs. :-))
Az biztos, hogy a közfelfogással szemben szerintem is (ha jól veszem ki szerinted is) a matematika nagyrészt elsajátítható. Olyan, mint a hegedűlés: nem mindenki lesz David Ojsztrah, de egy elfogadható szinten megtanulhat.
Ez olyan,mint amikor az utcán megkérdezi az egyik járókelő a szembejövőt: - Mondja uram, hogy jutok el az Operába? - Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni... :-)
a vicces az, hogy az AKG is a futottak még mezőnyben van egy csomó tekintetben.
SG az OPI munkatársa, a Fazekas igazgatója is volt egy ideig.
nekem egyébként az a fixaideám, hogy matematika téren a lemaradás egyszerűen a kevesebb gyakorlat miatt van. nekem, hiába mondják, hogy a 13. évben ugyanoda jutnak, mint az érettségizők, ha fizikailag nem tudják a 12 év nonstop matematika feladatmegoldást behozni. egyébként én ezt és az angolt találtam ebben az összehasonlításban gyengének. nagyjából mindkettő gyakorlás függvénye.
Nagyrészt egyetértek, sőt szvsz sok szempontból én is ezt írtam.
Sáska Gézát nem ismerem, de azt gondolom, hogy elsősorban a "tisztán fizetős" alapítványi sulikra gondolt. Tehát ahol nincs valami specialitás (waldorf módszer, montessori, vallási háttér, magyarországi kelták alapítványi sulija stb), hanem csináltak egy sulit, amit alapítványon keresztül a diákok tartanak el. Ezek átlagos színvonala - tapasztalataim alapján - elképesztően rossz. A szülők és diákok úgy gondolják, hogy megvették az érettségit maguknak.... És sajnos így is van a legtöbb esetben.
Ezért gondolom azt, hogy aki ma Magyarországon a fizetős, piaci alapú oktatást hirdeti a minőség zálogaként vagy elképesztően nem tudja, hogy mit beszél, vagy annyira csak a saját és csapata zsebére gondol, hogy az vérlázító. A kizárólag az oktatási piacról élő iskolák nagy többsége kb. a legrosszabb, amit el tudok képzelni. (Persze lehet, hogy még pár év, és nosztalgiával fogok visszaemlékezni arra az alapítványi gimnáziumra, ahol nem lehet elérni, hogy a diák az órák alatt kivegye az mp3-asának fülhallgatóját a füléből. Majd azt mondom: de hát ő még nem verte szét fejszével az iskolát, nem erőszakolta meg a tanárnőt, nem vívott tűzpárbajt a biztonsági őrrel... boldog békeidők! :-( )
a dolog nem ilyen egyszerű, szerintem. egyrészről a szülői háttér erősen értelmiségi. a fellelhető statisztikák szerint a 9.es gyereknél 15-16 tanult év között van az átlag szülői háttér (már aki beküldte). ennek ellenére szívesen hivatkoznak arra, hogy nincs szelekció (ami igaz, ha egy 8/6, de akár jobb 4 éves gimnáziumot veszünk kontrapéldának, viszont szelekció van arra, hogy a gyerekeikre az átlagosnál jobban odafigyelő családok viszik wba a gyerekeiket). márpedig, szintén statisztikai adat, hogy az értelmiségi szülők gyerekei nagyobb arányban mennek maguk is értelmiségi pályára. egyetlen w iskola sem hirdeti magáról (de érdekesség képpen, egyik alapítványi iskola sem*), hogy gyengébb képzést adnának. viszonylag standard szöveg, hogy bár a képzés egészen más (bár a natot a w iskolák is aláírták), de vannak olyan pontok, ahol az eltérő iskolatípusok összeérnek, így 6, 8 és az érettségire). nagyjából ezt a mítoszt rombolja most a különböző kompetencia mérések és egyéb országos adathalmazok, mint érettségi, felvételi.
*Sáska Géza tett tavalyelőtt nyáron egy olyan megjegyzést, hogy alapítványi iskolába az küldi a gyerekét, aki nem akarja, hogy továbbtanuljon a gyerek. bár a statisztikáa részben alátámasztja a sommás megjegyzést, de elképzelheted a felhördülést.
Én azt gondolom - kívülállóként -, hogy a waldorf iskolák érthető módon két tűz közt vannak. Egyrészt hirdetik és felvállalják, hogy nem az egyetemi/főiskolai felvételi pontszámokkal, talán nem is az egyetemet/főiskolát végzettek számaival mérik magukat, a sikerességüket. Ami tiszteletreméltó. Ugyanakkor azért óriási az igény kimutatni, hogy nem vagyunk rosszabbak ebben sem. Mert a szülők nagy részének igénye, hogy tanuljon tovább a gyerek.
A helyzet - nekem úgy tűnik - olyan, mint amikor egy sportegylet azt mondja: mi tömegsportot csinálunk, nem az országos bajnokságokon, olimpiai pontokon mérjük magunkat. (Ami nekem baromi szimpatikus - tegyük hozzá.) Majd utána megpróbálja a bajnokságok statisztikáit is bevenni az ügybe, mert a szerint osztják a pénzt. Rendszeridegen a dolog, az alapcélokkal nehezen összeegyeztethető.
