Megjegyzem, abban a lehallgatási térben, főleg a hangsugárzók mögött szinte semmi csillapítás sem látható, ami nekem hajmeresztő, ha már komolyan vesszük magunkat, és bár a kamera sokat torzíthat, de szerintem az a vékony csillapító panel a falon, ami eleve túl vékony, hogy mélyebb hangoknál is érjen valamit, az meg nem ott van, ahol a hallgatók és a hangsugárzó közt a falról visszaverődik a hang (ami a hallgatókhoz közelebb, a csupasz ajtón lehet), vagyis ahol hatása lehetne. Ezek nagyságrendekkel többet számítanak a többinél és bárki meghallja. Egy kicsit apró is a szoba - lehetnének távolabb is a dobozok a faltól. A hangsugárzó doboza meg ha "akkor szól jobban", amikor szabadon mozoghat, mikor a merevség a kívánatos cél (bocs), akkor az egy gyatra eszköz, a hallgatókat meg nem érdekli, hogy mi történik, hogy egy torzítást helyeznek fölé annak a hangvisszaadásnak, amire a hangsugárzó képes. :--) Amúgy miért nem a közönség homlokára ragasztották a matrica karaktereket, ha bárhol hatásosak? És akkor legalább nem tudták volna, hogy melyik van rajtuk. :--)
Hehe, nagy átéléssel mesél a szeánszvezető a jitterről, amiről semmit sem tud, hogy hogyan érvényesülhet vagy nem érvényesülhet az átvitel során, ill. a DSP-ben. De legalább témánál vagyunk: régi kérdés, hogy a kvarcoszcillátornak és az alkatrészeknek változik-e valami paramétere a mechanikai rezgésektől. Erről kell lennie szakirodalomnak (a kvarcoszcikról feltétlenül), mivel a fáziszaj sok helyen rendkívül fontos paraméter. Más kérdés, hogy nem az audió tartományban.
Bizony! A rádiós hangátvitelben is olyan profi szoftverek vannak, hogy a zajból alig kivehető beszéd foszlányokból hibátlan érthetőséget csinál. Kézi reprádiókba már alapértelmezett. Adó oldalon hasonló. A fedélzeten az üvöltő motor és szélzajból hibátlan érthetőséget hoz a modulátor felé.
19 éves korom körül még nagyon zavart a képcsöves TV-k sorfrekije, már akkor észrevettem, hogy a többség szinte nem is hallja, pedig az csak 15625 Hz, bár lehet, hogy rezgett ott olyankor minden a TV-ben. Sokszor megtévesztő, hogy az adott eszköz, főleg YouTube videó vagy telefon is mindenféle zajt kiad magából tiszta jel helyett. (Már jóval alatta vagyok, pedig még érzékeny a fülem. Viszont van helyette 14 kHz körüli állandó fülzúgás. :--) És még szerencsésnek is mondanám zenehallgatás szempontjából, pedig nem túl gyenge.) És rengeteget számít a korrekt mérés; ha az ember erősen megemeli a jelszintet, akkor határok környékén egészen megtévesztő adatokat lehet kapni.
'A 15Hz-20Khz az is inkább az újszülött csecsemőre igaz'
Nem feltétlenül. Anno egyetemistaként csináltam olyan programot, hogy egyre növekvő frekvenciával szólt a hangszóró, közben a monitoron kiírta, hogy éppen milyen frekin szól. Volt olyan osztálytársam, aki 18-19 kHz-et még hallotta (én kb. 15-nél 'vesztettem el a jelet')
"Ha nincs bejáratva, megtörténhet, hogy a Pink Floyd helyett pl. Lagzi Lajcsi szólal meg az erősítőben."
Végül is az is csak egy függvény, csak egy bonyolult függvény... Már létezik, ami megoldja; képből és hangból is tudunk deep fake-et készíteni számítógéppel, de az kicsit bonyolultabb egy vezetéknél.
Ami hasznosabb, hogy elképesztő zajcsökkentő szoftverek léteznek már, a mikrofontól talán egy méterre levő porszívót sem lehetett hallani a felvételen, amiben még a magashangok is elég jól megvoltak és tökéletesen érthető maradt, aki beszélt... és ez már évekkel ezelőtti dolog.
Látod, így higgy valakinek; közben, ahogy próbálom elképzelni az egészet, változik a pontos elképzelésem, lásd az előző hozzászólásom. Szerintem napoljuk el ezt addig, míg kicsit bele tudok olvasni a konkrét áramköri/szoftveres megoldásokba, annyira azért nem lehet nagy kaland (megérteni), ill. konkrét teszteket is találni, ahol mértek is emberek, úgy értem, a fülükön kívül más műszerrel is, ez mégsem az analóg világ...
Megpróbáltam kiszámolni, hogy az abszolút eltérés mennyit számít egy soros, egybites, aszinkron átvitelnél, ha a vevőoldal ragaszkodik a saját órajeléhez a DAC meghajtása során. Tegyük fel, hogy a küldő és a fogadó oldalán a 20 ppm-es kristályok pont az ellenkező végén rezegnek a tartományaiknak - vagy 40-50 ppm-esek pont ennyivel rezegnek távol egymástól. Ha 10 MHz-es oszcillátor kockánk van, az 400 impulzus eltérés másodpercenként.
Az egybites adatfolyam 48 kHz/16 bit sztereó jel esetén kb. 1,5 Mbps (persze tömörítetlenül), vagyis egy csatorna 750 kbps-sel pörög. Erre a 750 kbps-re jut másodpercenként 3-4 bit késés egy másodpercre. Mivel a bufferelés nem valószínű, hogy akár egy másodperc hosszú lenne vezetéken (bár ki tudja), ezek a hiányok ennél komolyabban fognak érvényesülni, de az a pár kieső minta így sem valószínű, hogy hallható lenne, legalábbis nem úgy, hogy megváltoznak a hangok...
Az az érdekes, hogy ha valamennyire tömörítjük is az adatfolyamot és ütemezve adjuk tovább a vevőnek, a probléma megmarad: a küldési sebesség eltérhet a lejátszásétól, így vagy kevesebb, vagy több adat kerül átvitelre adott idő alatt, mivel az S/PDIF egyirányú és semmilyen flow control nincs benne. Persze csak akkor, ha a vevő nem a jelfolyamból visszaállított órajellel dolgozik, de akkor meg ott a PLL viszonylagos bizonytalansága. Esetleg a lejátszás ütemezését egy lassú hurokkal lehet a jitteresebb visszaállított órajelből kinyerni, és akkor béke van. :--) Ez nyilván mind-mind alapprobléma, de eddig nem volt szerencsém ilyen szakirodalmat olvasni.
Érdekesség: ennek kapcsán olvastam, hogy Bluetooth-nál, annak valamelyik szintjén egy eszköz csak max. 30 ppm-es eltéréssel tud együttműködni a többiekkel.
Vannak a vaktesztek, és az irányított, sugalmazó vaktesztek. Kérdés hogy mit szeretnénk bizonyítani.
Volt egy videó, ahol először szinte mindenki az A kábelt hallotta jobbnak, utána a B kábelt, a végén pedig bebizonyították, hogy nem lehet megkülönböztetni őket.
Lehet nem tökéletesen fogalmaztam - a cséve mozog és ehhez képest a membrán.... Na az torzul össze vissza. A szélén mindenféle hullámzások, felharmonikusok filharmonikusok, stb, látszik hogy mondjuk xHz-el mozog a membrán és csévetest, a membrán széle meg 2X Hz-el ilyen olyan alakzatokban, közében meg 1/2x Hz-el ... És ha ez szépen szemmel nagyon látható az már bazi nagy torzítás.
A cséve mozgására volt anno kitalálva az un. mozgásvisszacsatolt rendszer, melynek célja volt, hogy valóban úgy mozogjon, ahogy az "alapjel" vezérli. Nézték az indukált feszt áramot, ebből korrigáltak a mozgásán, "vezérlésen". Mára eléggé kihal ez a vonal.
Pedig már a cséve mozgása is legfeljebb csak hasonlít a meghajtó áram jelalakjára. A mágneses kör soha nem lineáris. A mechanikai alkatrészek mind saját rezonanciával reagálnak.
A 15Hz-20Khz az is inkább az újszülött csecsemőre igaz. Mire eljut valaki oda, hogy "audiofilezik", akkor jó ha a 40Hz- 15kHz megvan.... Vagy még annyi se.
Hát igen. Egy hangszóró torzítása eleve döbbenetesen nagy és más nagyságrend mint egy bármilyen kaliberű erősítőé.
Anno csináltunk olyan méréseket, hogy ráengedtünk hangszóróra mondjuk 100Hz-et, és mellé raktunk egy stroboszkópot, ami tudott 100.5Hz-el villogni. Ha ezt megtetted szépen láttad a hangszóró mozgását kb fél Hz minőségben.... Valahol meg is van a videóm amit felvettünk. Döbbenetes mit produkál a hangszóró membránja. A cséve szépen mozog, de a membránon megjelenik kb minden is. Nyilván van hangszóró és hangszóró között különbség, vannak nagyobb merevségű stb drágább megoldások, de ott is ugyanígy jelen volt a torzítás. Ezek 10% nagyságrendű torzulások mérve (megfelelő szakirodalomban fellelhetőek).
Mondjuk egy hangkép ezer apró részből tevődik össze. De azt nem hiszem, hogy egy 15-20 kHz-ig halló emberi fülnek nem mindegy, hogy a műveleti erősítő 20 v. 30 MHz-ig visz át. Vagy ha a CD lejátszó órajele nem 10-7 hanem csak 10-6 pontosságú.
Akkor amikor egy fejhallgató de pláne egy hangszóró milyen pontossággal alakítja nyomáshullámmá a rá vezetett összetett jelet.
Akkor, amikor istenítik az A osztályú csöves kimenőtrafós erősítőt. Ahol ugye a kimenő maga is döntően, sok nagyságrenddel jobban visz be nemlineáris és frekifüggő összetevőket.
Ezt megmagyarázta a Burabun a "high-end" kondikat árusító úriember, "nem fogod érteni, ha nem érzel rá". Ez volt a válasz arra, amikor megkérdeztem, mivel tud ez többet, mint Nándi bácsi orosz 100-200Ft-os "kutyaszarszínű" ezüst-csillám kondija? Mert (szerinte) ami nagyfrekire jó, az hifire nem.
Na megint tanultam valamit. Vitte is haza nap végén a teljes kollekciót.
Bocsánat, hogy ismét zavarok, a korábban említett kis, 12 Vos , vezetéknélküli sarokcsiszoló tölthető akkuja töltésekor, a töltőn lévő kettő LED felváltva villog (piros-zöld) és nem töltődik! A beépített akkuk (3 db) mutatnak 4 és 5 V közötti feszültséget, de attől még nem "megy" a készülék! A töltő a másik akksit tölti, zöldre és megy is vele a gép! Kidobni, mert én sajnos az elektronikához lúzer vagyok? Valami kontakthiba lehet, de nem tudom, hol és hogyan tiudnám behatárolni. próbáltam az elektronikáról képeket csinálni, de alkohol és éccaka nem támogatott!!!!
Amikor analóg (jeleket átvivő) kábeleket hallgatnak meg, akkor vakteszten pl. öt emberből 3-4 fel tudja ismerni a különbséget, ez már szignifikáns, tehát valamilyen jelenség biztosan van, pár évtized alatt azért összejött némi tapasztalat.
Kábel és kábel közt biztosan van pl. impedancia különbség __IS__. Hogy aztán az audio spektrumban ez milyen frekin milyen csillapítást, fázis eltolódást, torzítást okoz, netán ha oxidált a réz vezeték néhány szála és sikerül a létrejövő diódával még egy mixert is létrehozni, s főleg, hogy ezt az emberi fül hogyan észleli, mit hall ki belőle... nos ez érdekes kérdés. Valószínűleg ezek a paraméterek a mérhetőség határán vagy az alatt vannak, sokszor azért is, mert nem tudjuk, hogy mit is kellene pontosan mérni.
