Én ezt a magyar cikket, bevallom, nem olvastam el részletesen, de belinkeltem releváns dolgokat, mert pl. Cramer nem egy fantaszta, hanem a mainstream kutatásban ismert, jó nevű professzor.
Félreértettél. Nem azt akartam kifejezni, hogy eleve hülyeség ilyennel kísérletezni, hanem csak azt, hogy - amennyire tudom - nincs olyan kísérleti eredmény ami ellentmondana a jelenlegi modellnek. Az örökmozgót nem mint eleve lehetetlent hoztam elő, hanem azért, mert a jelenlegi paradigma alapjait sértené, ahogy a c feletti információátvitel is. Nem lehetetlennek tartom egyiket sem, csak nagyon-nagyon valószínűtlennek.
A cikket viszont tényleg hülyeségnek tartom, mert úgy tesz mintha lenne valami valódi bizonyíték c feletti információátvitelre, amit csak egyes vaskalaposok tagadnak - pedig nincs. Ez pedig alkalmas az emberek megtévesztésére, ahogy itt is látható.
Tulajdonképpen a negatí eredmény sem felesleges, segíti a mélyebb megértést - persze a pozitív izgalmasabb.
A Bell ötlet pl. számomra azt mutatja, hogy néha egy egészen egyszerű ötlet - ami tulajdonképpen semmit se változtatott a matematikai modellen - mennyit segíthet abban hogy tisztábban, pontosabban lehessen érteni amit eddig is láttunk.
Közismert az az érvelés, miszerint nem érdemes egy-egy perpetuum mobilés konkrét javaslattal foglalkozni, mivel a klasszikus fizikában lévő energiamegmaradási törvény enélkül is lehetetlenné teszi. Időpazarlás volna a bonyolult szerkezetek működését részleteiben elemezgetni, hogy kiderüljön, hol a bibi. Az energiamegmaradás pedig valóban szigorúan és egyértelműen levezethető tétel.
Csakhogy: a teljes univerzumra éppen az jön ki, hogy nem érvényes energiamegmaradás rá nézve. (Mert az univerzum térideje explicit időfüggő a tapasztalat alapján, így a Noether-tételt alkalmazva nem érvényes rá.) Igy végül is ez az érvelés konkrétan a levegőben lóg.
A "No-communications" -tételek annyira sincsenek erősen meglapozva, mint az energiamegmaradás. Nem teljesen általánosak és nem egyértelműek, hogy milyen feltételek kellenek a teljesülésükhöz. Egy fejlődő, nyitott tudományterület részleges hatókörű állításai.
Igy, aki a szuperlumináris kommunikációval érdemben foglalkozik, az nem csinál eredendően hülyeséget; sőt. És jó esetben nem ezért teszi, mert nem ismeri a kvantumfizikát, hanem éppen azért, mert ismeri.
Azt értelemszerűen nem lehet bizonyítani, hogy valami soha sehogy sem sikerülhet.
Ugyanaz mint az örökmozgó. Ellentmond az eddigi ismereteknek. Ettől még lehet hogy meg lehet csinálni, de nem a meglevő ismeretek alapján. Kellene valami új, ami nem passzol a meglevő modellbe. Valami olyan ami kilóg, ellentmond a meglevőnek, és egyben vezeti az intuíciót egy újabb, a kilógót is magyarázó modell megalkotásához.
Nagyjából 60 éve, mikor technikailag lehetővé vált egy csomó EPR jellegű kísérlet elvégzése, sokan komolyan remélték, hogy tényleg lehetséges erre alapozva a c-nél gyorsabb információátvitel. Nem sikerült. Azóta rengeteg ilyen jellegű kísérletet végeztek, letisztultabb a dolog. Érdekes módon a matematikai modell nem változott, az kezdettől pontos volt, inkább csak az ebből következő dolgok megértése vált mélyebbé.
A c-nél gyorsabb információátvitel egyelőre a sci-fi világa.
Nem teljesen van így, a dolog részben nyitott kérdés. Igaz, hogy az elvégzett Bell-típusú kísérletekben nem lehet információt c-nél gyorsabban továbbítani -de nem is erre tervezeték őket. (Egyébként a 70-es években történtek ilyen kísérletek először, tehát nem 60, hanem 35-40 éve.)
Arra, hogy trükkösebb, szándékoltan ilyen információtovábbítást célzó kísérleteket is végezzenek, vannak értelmes javaslatok, sőt, dolgoznak rajtuk kutatók. Pl:
John Cramer kutatócsoportja a Seattle-i egyetemen, a lézerfizikai fakultáson. A "Testing nonlocal communication" -ra kattintva előjönnek a megfelelő cikkek. Vannak más törekvések is.
Általános, teljesen bizonyított tiltó tételek elméletileg sincsenek. Attól, persze, lehet, hogy sok fizikus azt mondja, hogy de a "No-communications"-tételek biztosan megtiltják az ilyesmit, nem érdemes részleteiben foglalkozni velük; de ez a szubjektív vélemyényük.
Nem érti rendesen azt amiről cikket írt, és keveri a normális dolgokat a saját hülyeségeivel. Végezetül sajnálkozik kicsit a dogmatikus, vaskalapos stb. kegyetlen világon meg a számkivetett zseniken.
Nagyjából 60 éve, mikor technikailag lehetővé vált egy csomó EPR jellegű kísérlet elvégzése, sokan komolyan remélték, hogy tényleg lehetséges erre alapozva a c-nél gyorsabb információátvitel. Nem sikerült. Azóta rengeteg ilyen jellegű kísérletet végeztek, letisztultabb a dolog. Érdekes módon a matematikai modell nem változott, az kezdettől pontos volt, inkább csak az ebből következő dolgok megértése vált mélyebbé.
A c-nél gyorsabb információátvitel egyelőre a sci-fi világa.
Azért, kedves disznovics, mert a 2 golyó iker. Ha az 1iket it a Földön megváltoztatod, akkor a másik, az Alfa Centaurin AZONNAL, távgyógyszerészeti úton szintén megváltozik. Az a baj, hogy attól is megváltozik, hogy nézed. Ezért sokkal rafkósabb elrendezést kell kialakítani, ami nem is annyira nehéz, mint 1.re gondolnánk.
1. körben azért, mert a mérés (az, hogy nézed, hogy hogyan változik a kis fotonod), megjósolhatatlanul , és rendszertelenül megváltoztatja az eredményt.
Az általad hozott példában egy közös ok működik, melyet egy rejtett paraméter hordoz. A paraméter az hogy a golyó fehér, és azért rejtett, mert nem tudjuk amíg ki nem nyitjuk. A közös ok pedig az, hogy így csomagolták őket... :-)
Na most meglepő módon lehet arra nézve kísérletet végezni, hogy a korrelált viselkedést okozhatja-e egy rejtett paraméter. Vagyis valami olyan, ami meghatározza a választ, csak mi még nem tudjuk. Elsőre azt lehetne gondolni hogy ilyen kísérlet nem lehetséges, ha nem tudjuk milyen jellegű az a bizonyos rejtett paraméter.
Bell kitalált egy olyan módszert, amivel tesztelhető (a paraméter jellegétől függetlenül !!!) hogy okozhatja-e ez a korrelációt. Felállított egy egyenlőtlenséget ami a határesetnek felel meg, megmutatja mekkora értékig lehet rejtett paraméter az ok, és milyen érték az amit már nem okozhat. Az ötlet meglepően egyszerű, utólag nagyon sokan sajnálták hogy nem nekik jutott eszükbe... :-)
Erre nézve számos kísérletet végeztek, és egyértelműen kiderült hogy nem lehet rejtett paraméter az ok. (ha nem engedünk meg pillanatszerű távolhatást, múlt felé irányuló átvitelt meg ilyeneket)
Örökségéből, meg egyedül a 2001. A Space Odyssey lett úgy megrendezve a zseniális Stanley Kubrick által, hogy az, az adott korban (1969) a lehető legpozitívebb hatást gyakorolta a közgondolkodásra ! A holdraszállás és ez a film volt az, ami rengeteg mindent elindított akkoriban.
Biztos vagyok benne, ha egyszer mondjuk James Cameron vagy valaki más, nem kispályás rendező mégiscsak képes lenne megrendezni a Rendezvous with Rama-t vagy a The City and The Stars-t, akkor ez ma ugyanekkora hatást tudna gyakorolni az emberekre.
Hát, igen így valahogy és ez még mindig egy nagyon is optimista változat.
És persze az is az, hogy feltételezzük, hogy 40 év múlva a topiklakók többsége meglátja még, akárcsak a bolygóközi közlekedést is, de legyen így. :)))
Szvsz ez a jelenlegi poltikai-gazdasági környezetből való kiindulás kérdése viszont csak az egyik fele a dolgoknak.
A másik, amiben szerintem több esély lenne, amivel mégiscsak felgyorsíthatók lennének a történések, az a műszaki-tudományos fejlődés. Nyilván ez sosem állhat teljesen le, s nem is egyenes vonalú, lineáris a fejlődése, s még a fenti környezettől sem függ feltétlenül. Történetileg tudjuk, hogy például egy-egy műszaki vívmány(gőzgép, belső égési motor stb) mekkora lőkést adott egy sor területnek. Történetesen s fentiek, a közlekedésnek is. Szóval, miután nyilvánvaló, hogy jelenleg is rendkivüli erőfeszítések folynak új meghajtási rendszerek megtalálására, a kőoajszármazékok teljes kizárására, s így a hagyományosoktól lényegesen eltérő módszerek alkalmazására, itt bármikor történhet olyan áttőrés, ami akár a bolygóközi vagy a csillagközi tér irányába is szélesebb tárhatja a kaput.
Szóval a helyzet valóban nehéz, de azért korántsem reménytelen. :)
A bolygókat még sokáig hanyagolni kell. Elg baj nekünk, hogy itt is 1 gravilukban élünk, de ennek a leküzdésére legalább itt van az egész földi ipar. Előre jöhet a Hold, a Fobosz, és a Deimosz.
A mostani borzalmas visszaesés egy jól meghatározott politikai irányvonal térnyerésének és az aktuális gazdasági válság közös eredője.
De ha ez a politika megbukik - és jó esély van rá, hogy ez hamarosan bekövetkezhet - akkor felmerül az újbóli nekilendülés és a hagyományokhoz való visszatérés lehetősége.
Két fanatikus Clarke rajongó trailert készített a Randevú a Rámával című könyv sosemvolt filmváltozatához. Nem is akármilyet . Hollywood nem volt képes rá, hogy megcsinálja, ezért egy lelkes amatőrök vették kezükbe az ügyet és elkészítették Arthur C. Clark: Randevú a[...] Bővebben!Tovább »
400 éve Bethlen Gábor ajtajában így beszélgetett a 2 alabárdos:
-- Józsikám, figyeld csak meg: 400 év múlva, ha valakinek sürgős dolga akad, mondjuk Párizsban, akkor belenéz az asztalán 1 ilyen varázstükötszerűségbe, amiben benne van a világ összes tudása és hülyesége, és megnézi, mikor megy Vecsésről a következő repülőgép. Az valami olyasmi, mintha a trójai falónak szárnyai lennének. Aztán beül 1 különös, ablakos fémdobozba, ami magától jár ilyen fekete ruganyós kerekeken. Valami spanyolok láttak már ilyen anyagot amerikában. Ezt a járógépet naftából párolt folyadék hajtja, és nagyon gyorsan tud menni. Aztán vecsésen átszáll, aztán elszáll Párizsba a repülő gépben. De nem ám fából van az a gép, hanem valami különös könnyű vasból. 2 óra múlva ott is van. Aztán elővesz a zsebéből 1 kicsi varázsszelencét. amibe ha belebeszél, bárki hallhatja az egész világon, ha akarja. Hazaszól a fleségének, hogy megérkezett, és késsz.
-- Beszélsz marhaságokat. Kevesebbet igyál vacsorához, mert még megütheted a bokádat.
Csak egyenlőre megfilmesíteni is képtelen vagyunk, azt a regényt.
Nem hogy a valóságban létrehozni egy olyan irdatlan monstrumot.
Az igaz, hogy 3-400 év viszonylag sok idő, de ha arra a dűhítő tényre gondolok, hogy 40 éve képtelenek vagyunk még a Holdra is visszatérni, akkor olyan túl sok reményre nincs okunk, jelenleg.
Ugyan. 3 - 400 év. Amúgy szerintem sem rentábilis emberi testeket küldözgetni. Elég a lelket, vagy 1 másolatát. Lukács úr itt téved a hosszúéletű emberek utazási kedvét illetően.
