Köszönöm a magyarázatot. Miért haragudnék? Ami nyitva maradt:
"(Azt persze gondolom, hogy tudod, hogy ezen a síkon az ember ego nélkül létezik.) Az, hogy az ember férfinek, vagy nőnek tervezi magát következő életére, csak rajta függ, és attól, hogy melyik fizikai testben érzi azt, hogy tovább tud fejlődni magasabb szellemi síkra. "
Elképzelem magam ego nélkül. OK. Tervezem, hogy hova születek; milyen fizikai testbe. OK. De mit és hogyan mérlegelek, ha már nincs itt az ego-m? Mi az, hogy "ego"? Mi a fejlődés legmagasabb "szellemi síkja"?
"Üresíts ki minden létezést, de soha
Ne fogd fel dologként az Ürességet,
Még egy hasjzálhoz sem szabad kötődni,
Ha olyan helyre érsz, ahol a Buddhák
Jelen vannak, sietve menj tovább;
Ha olyan helyre érsz, ahol nincsenek Buddhák,
Még egy pillanatig se időzz"
(Zen-mondás)
A Buddha szót ki-ki saját hitének legkedvesebb fogalmával, szavával, tanítójával helyettesítse be.( ...)
Ha nem haragszol hozzászólnék a te mondanivalódhoz. Ha hülyeséget írok, kérlek nézd el nekem, mert a rendszert csak most kezdem megismerni.
Azt hiszem, tudok egy olyan választ a kérdésedre, amely további utat tud neked mutatni. A válasz pedig álljon itt. A halál után az ember átéli azokat a dolgokat, amiket embertársaival tett úgy, hogy az az érzés (bánat, öröm, fájdalom stb.) megy keresztül rajta, amiket akkoriban ő adott a társának. Ezek után, megtapasztalja, így mérlegelni tudja, hogy mennyire volt jó az életében, és mennyire tudta teljesíteni a svadharmáját. Amikor sikerül ez neki el kezdi tervezni a következő életét. (Azt persze gondolom, hogy tudod, hogy ezen a síkon az ember ego nélkül létezik.) Az, hogy az ember férfinek, vagy nőnek tervezi magát következő életére, csak rajta függ, és attól, hogy melyik fizikai testben érzi azt, hogy tovább tud fejlődni magasabb szellemi síkra.
Kedves Big!
Meg tudnád adni azt a kabbalista forrásművet, ahol a reinkarnációt említik? Én nem tudok ilyenről.
Kedves Koviati,
Meglehetősen reménytelennek tartottam ezt a beszélgetést, ezért sem válaszoltam. Úgy tűnt, arra se veszed a fáradtságot, hogy ha felhívják egy kardinális tévedésre a figyelmedet, akkor komolyabban utánanézz, méghozzá talán egy olyan könyvben, ami a buddhizmusról szól (esetleg Buddha beszédei (?) ). E helyett figyelmeztetsz, h egy ilyen felvetés (meg)adja a lehetőséget a "gonosznak", hogy szavakon és logikázáson keresztül megtéveszthesse az embert.
Később Ducklin a kérdéssel kapcs. elmondott elég sok dolgot, de valahogy az az érzésem, még most sem érted teljesen (bár nem utasítod el ad hoc, és emiatt írok egyáltalán), ezért kicsit részletezem. (bocs, ha szájbarágósnak hat, de az előző levelemben is azt gondoltam, világosan fogalmazok)
A logika-kérdésről csak annyit, hogy ha még racionálisan sem tudunk gondolkodni a megfelelő szinten, akkor hogyan is vágyakozhatnánk a szuperracionálisra? Nem elvont metafizikai problémáról beszélgettünk, ahol a formális logikán valóban túl kell emelkedni, hanem arról, hogy:
1. Mit állít Steiner Buddháról
2. Mit mond Buddha saját magáról
A kettő között ellentmondás van, azaz valaki téved. És nagyon gyanús, h ez a valaki nem Buddha. Annál is inkább, mivel a buddhizmus nemcsak h ismeri az angyali létnek megfelelő állapotokat és továbbhalad, de a Lét Istenével való azonosulást is elveti, mivel Buddha szerint ez még mindig nem a végső és totális szabadság.
Nomost ha Buddha csak "halála után lett arkangyal", akkor hogyan adhatta tovább még életében a dharmát a fentiek szerint?
Következtetés: Steiner állítása lehetetlenség.
A Buddha szó egyébként Felébredettet jelent (szokták fordítani "Megvilágosottnak" is, de ez eléggé félreérthető, mivel nem azonos azzal, amit a nyugati kultúrkörben értenek alatta).
Ebből az egy példából persze nem akarok olyan következtetést levonni, hogy Steiner tanítása úgy ahogy van téves. Csak arra akartam rámutatni, hogy azok a vizionárius kinyilatkoztatásai, amikből bőségesen idéztél, _nagyon_óvatosan kezelendők. Mert nem csak ez az egy ilyen tévedés van, sok hasonló konkrét tárgyi tévedés lenne kiemelhető. És ekkor még megmaradtunk a legalacsonyabb szinten, pedig feljebb haladva is vannak gondok.
Ne vesd el a logikát azon a szinten, ahová való. Sok üres körtől tud megkímélni.
Béke veled
HoD
A hit pedig nem bizonyít semmit. Egy saját kis világ. Ahogy a Lipótmezőn is egyesek BIZTOSAN Napóleonok és BIZTOSAN Hitlerek... Tudod ?
>>kivétel nélkül a szövegösszefüggésből kiragadott, ezért torzított értelmű az idézetek jelentése<<
Bocs de én eddig MINDEN Biblia-idézgetésnél UGYANEZT tapasztaltam, akár keresztény, akár más idézett...
>>A Biblia a zsidó és keresztény vallás könyve. <<
És mi az eredeti zsidó vallás ? A Kabbala. És van benne reinkarnáció ? Igen !
Tehát van azért némi összefüggés. Nem ?
>>Mit érdekel akkor Téged, milyen badarságokban hiszünk mi? <<
Én csak válaszolok azoknak, akik foggal-körömmel küzdenek a reinkarnáció ellen, egyrészt. Másrészt pedig szerintem ti félremagyarázzátok a Bibliát, mert Jézus tanításai nem ellenkeznek a Reinkarnációval.
De visszakérdezek, mit érdekel benneteket, hogy nekem mi a magánvéleményem ? ;-)
>>Nem tudnál valami érdemlegeset is hozzászólni?! <<
Megpróbálom.
>>Szóval az, hogy mi lesz az emberrel a halála után, attól függ, hogy milyen tudatszinten hal meg.<<
Egyetértek.
>> Két véglet van: a bűnos emberé és a szenté. <<
Mondhatjuk.
>>A bűnös ember számára nincs reinkarnáció, mert az <<
Igaz is meg nem is szerintem.
Igaz, mert az egója, amivel TELJESEN azonosította magát, megszűnik létezni. Nem igaz, mert lelke tovább él, bár életében semmiféle kontaktusba nem került vele, mert egóján nem látott túl.
>>amivel azonosul, azaz a bűn, ahogy életében is fogva tartotta, úgy halála után is fogva tartja, mert azonosul vele.<<
Egyetértek.
>> Mivel az ember az, amivel azonosítja magát, ez esetben a bűn, számára nincs más a túlvilágon, mint gyötrelem, ami legfőképp az elviselhetetlen lekiismeretfurdalásból áll.<<
Ezzel is nagyjából.
>> Ez a gyötrelem azért "örökös", mert OTT már nem lehet változtatni semmin,<<
Jó, hogy idézőjelbe tetted, mert szerintem sem teljesen örökös, bár valóban örökkévalóságnyi ideig istarthat, azért ESÉLY MINDIG van ! Tehát eme örökkévalóságnyi idő alatt BÁRMIKOR kitörhet ebből, a tud és ha akar.
>> változás, megfordulás csak itt, a Földön lehetséges<<
Szerintem is így van, de csak egy bizonyos fejlettségi szintig. Ám mi emberek majdnem mind e szint alatt állomásozunk, tudtommal.
>>A pokolban lévő emberek önerőből nem tudnak semmit tenni gyötrelmes állapotuk ellen, így úgy érzik, úgy élik át azt, mint örököset. <<
Ez szerintem részben igaz. Azért tudnának tenni ellene, ha tudnák, hogy mi az amit tenni kéne és hajlandóak lennének azt meg is tenni.
>>A szent számára azért nincs reinkarnáció, mert ő azon a szinten van, ahol minden és mindenki egy, és nincs más, csak a tiszta Lét és Élet<<
Én is így gondolom, de ezen a szinten is lehet úgy dönteni, hogy visszajövünk és az emberiség és a fejlődés hasznára tevékenykedünk még pár életet.
>>Ezután megint ugyanabban az életben találja magát, amely lehet, hogy más formában történik, de tartalmilag ugyanazokkal a feladatokkal kell megbírkóznia, mint "előző életében". <<
Tehát reinkarnálódik...
>>A két szint között vannak átmenetek. Amikor az ember már elég tudatos, akkor halála után nem kell elszenvednie a poklot, hanem a karmikus összetevők leválasztása után (ami
gyötrelmes lehet) egy közbülső szintre kerül, ahol van értelme a reinkarnációról beszélni, mert az a szint nem örökkévaló. Ekkor a tudat egy része átkerül a "következő életbe", azaz itt tényleg van reinkarnáció. <<
Nagyjából egyetértek asszem, már amennyire bírtalak követni.
>>A Jézus előtti tradíciók idejében még könnyeb volt az emberek sorsa, nem nehezedett akkora karmikus nyomás az emberiségre. Ezért van meg a keleti tanokban a reinkarnáció. <<
Nem tudom mennyi karmikus nyomás volt az emberiségen akkoriban, de amit írsz nagyonis elképzelhető.
Egy gondod megoldódik az evangéliumok történeteinek sorrendjével, "ellentmondásaival" kapcsolatban, ha megérted, hogy a sugalmazás (így nevezik szakszóval azt az isteni tevékenységet, amely a Szentírás megszületését elősegítette) nem puszta diktálás, hanem az emberi szerző és a sugalmazó Isten közös tevékenysége, melyben az egyik éppen úgy teljes valójával részt vesz (nem szolgai módon ír, hanem aktívan használja fel összes emberi tudását, szókincsét, műveltségét stb.), mint a másik. Ha nem így lenne, nem tudnánk mire magyarázni már magát a négy evangéliumot sem, még kevésbé azok stilisztikai, nyelvi és egyéb eltéréseit. Mellesleg pedig gyökeresen újra kellene gondolni az ember szabadságáról vallott bibliai értelmezést, mert miféle szabadság az, ahol a természetesnek semmi befolyása nincs a történtekre.
1. Igazad van, nem a Szentírásból kell bizonyítani a reinkarnáció lehetetlenségét; nem is igazán lehet, mert nem szól róla. Azt bebizonyítani pedig, hogy a Szentírás minden tekintetben igazat szól, nemigen lehet egy nemhívő számára. (Ez azért lenne szükséges, mert, ugyebár, ha a Szentírás nem téved, és nem tanítja a reinkarnációt, akkor az nincs is.)
2. A reinkarnáció bibliai nyomairól a (úgy tudom) krisnatudatú (?) hívekhez közeli Kagylókürt nevű, Nobel-díjas kiadványban olvastam egy hiánypótló cikket. Az elején mottóként szerepelt egy újszövetségi idézet, melynek forrásaként a következőt jelölték meg: Timóteusoknak írt 2. levél. Miután kihevertem ezt a csapást, melyet az átlagműveltség személyemen keresztül kapott, folytattam az olvasást. A cikkben megjelölt további idézetek azt voltak hivatva bemutatni, milyen nyomai vannak a reinkarnációnak a Bibliában. Gondos olvasóként nem átallottam meg is keresni a jelzett helyeket, és sajnálatos módon azt kellett megállapítanom, hogy kivétel nélkül a szövegösszefüggésből kiragadott, ezért torzított értelmű az idézetek jelentése, ha a cikk kontextusába kerülnek, míg az eredetiben egyszerűen képtelen voltam kitapintani az utalást a reinkarnációra.
3. Ami pedig a Szentírás "agyba-főbe cenzúrázását, átköltését" illeti, úgy tudom, hogy a reinkarnáció tanának a Bhagavad Gita meg egyebek a vallásos szakirodalmai. A Biblia a zsidó és keresztény vallás könyve. Mit érdekel akkor Téged, milyen badarságokban hiszünk mi?
Ne húzd rám a kategóriáidat, jó ?! :-)
Még hogy te nem ítélkezel... :-)
Mellesleg örök hálám az orthodoxiának, hogy megtanított Istent keresni és segítséget kaptam, amikor rászorultam, de én igazából taoista vagyok...
A reinkarnációval kapcsolatban nemrég a következő magyarázat jutott az eszembe:
Szóval az, hogy mi lesz az emberrel a halála után, attól függ, hogy milyen tudatszinten hal meg. Két véglet van: a bűnos emberé és a szenté.
A bűnös ember számára nincs reinkarnáció, mert az, amivel azonosul, azaz a bűn, ahogy életében is fogva tartotta, úgy halála után is fogva tartja, mert azonosul vele. Mivel az ember az, amivel azonosítja magát, ez esetben a bűn, számára nincs más a túlvilágon, mint gyötrelem, ami legfőképp az elviselhetetlen lekiismeretfurdalásból áll. Ez a gyötrelem azért "örökös", mert OTT már nem lehet változtatni semmin, változás, megfordulás csak itt, a Földön lehetséges. A pokolban lévő emberek önerőből nem tudnak semmit tenni gyötrelmes állapotuk ellen, így úgy érzik, úgy élik át azt, mint örököset.
A szent számára azért nincs reinkarnáció, mert ő azon a szinten van, ahol minden és mindenki egy, és nincs más, csak a tiszta Lét és Élet, ami Egy, és ebből a szempontból értelmetlen a reinkarnációról beszélni, mert mint tudjuk, olyan, hogy "inkarnáció", ezen a szinten szintén nem létezik.
Amikor a bűnös ember szenvedései által kiváltja a bűneit, kívülről felemelik (azaz nem önerőből jut ki) arra a tudatszintre, ahol minden és mindenki egy, de ez másképp történik, mint a szentnél, mert amíg az utóbbiban tudatosul ez a szint, addig a bűnös ember nem tud vele azonosulni, így kívülk esik a tudatán. Ezután megint ugyanabban az életben találja magát, amely lehet, hogy más formában történik, de tartalmilag ugyanazokkal a feladatokkal kell megbírkóznia, mint "előző életében". (Azt hogy az örökös gyötrelem is véget ér egyszer, egy keresztény szent szavaival támasztom alá: "A szív egy koporsó, amibe az Úr leereszkedik és megparancsolja a halálnak, hogy engedje el az embert". Természetesen ez a szent nem mondhatta ki egyenesen, hogy véget ér az örökös gyötrelem, mert lehet hogy mégoly erkölcsös, de csak alacsony szintű gondolkozással rendelkező embertársai nem értették volna meg, és esetleg kísértésbe eshettek volna. Igy hát maradt a homályos célzás)
A két szint között vannak átmenetek. Amikor az ember már elég tudatos, akkor halála után nem kell elszenvednie a poklot, hanem a karmikus összetevők leválasztása után (ami
gyötrelmes lehet) egy közbülső szintre kerül, ahol van értelme a reinkarnációról beszélni, mert az a szint nem örökkévaló. Ekkor a tudat egy része átkerül a "következő életbe", azaz itt tényleg van reinkarnáció.
Az ok, amiért Jézus ilyen sarkalatosan fogalmazta meg a túlvilágról szóló tanítását a keleti tanokkal szemben, az, hogy abban az időben a közbülső szintek eltűntek, csak a végletek maradtak. Ez a világ elromlásával magyarázható. A Jézus előtti tradíciók idejében még könnyeb volt az emberek sorsa, nem nehezedett akkora karmikus nyomás az emberiségre. Ezért van meg a keleti tanokban a reinkarnáció.
Remélem, sikerült valamit megmagyaráznom.
Üdv,
Igor
>>Miután tételesen kizártuk és (számunkra legalábbis) bizonyítottuk, hogy a reinkarnáció teóriája nem bizonyítható, sőt, jól cáfolható,<<
Ez így korrekt, tehát SZÁMOTOKRA bebizonyosodott ! Rendben, nincs ellenvetésem. (de mi ez a királyi többes ? :) )
>>továbbá kizártuk, hogy a sokat erőltetett bibliai bizonyítások bizony erőltetettek és fabatkát sem érnek, már nem sok értelme van vitázni. <<
Elfogadom, hogy szintén SZÁMODRA így van.
(mások számára persze korántsem)
Egyébként úgy gondolom, hogy egyáltalán nem szükséges a bibliai bizonyítás (eksősorban a Biblia agyba-főbe cenzúrázása, átköltése miatt). Tehát a Biblia csak azért van említve néha, hogy látható legyen, hogy MÉG A BIBLIÁBAN IS van nyoma, jele (bizonyítéka?) a reinkarnációnak.
>>Egy nem létező, fantázia-termék dolog (reinkarnáció) hogyanjáról, mi meddőnek tartjuk a vitát. <<
Akkor miért kezdtél bele és miért teszik a világon milliók ??? Te is érzed, hogy valami itt sántít nem ?
Ha valaki azt mondja, hogy otthon háromfejű elefántja van, akkor valóban senki sem fog vele vitába szálni, mert tényleg lehetetlen. De ha valami olyat mond, aminek NEM KIZÁRT a lehetősége, akkor vitába szállunk, bizonyítási módokat keresünk. Nemde ?
>>Ugyanez nem mondható el az okkultizmus papjairól és papnőiről, akik az emberek őszinte keresésének és bizony legtöbbször naív butaságának vámszedői. <<
Aszondom, ugyanez igaz a keresztény vallásokra is sajnos. Erről nyugodtan intézhetsz körkérdést, véleménykutatást akár itt a fórumon, akár másutt is.
>>Az ezotéria ma az egyik legjobban jövedelmező és felfutóban lévő üzlet. <<
Mert a kereszténység üzlete már kifulladt, "kifutó modell".
Azonban szerintem ez semmit sem cáfol. Ettől még mindkettő lehet nyugodtan igaz !
>>Maga Isten tette lehetővé ezt a harcot, hogy az emberek szabad akaratukból döntve, választhassanak az Ő útja és az "elterelők" útjai között. Így válik szét önmagától a búza a konkolytól<<
Úgy látom, hogy Eszerint közvetve bár, de Isten személyválogató lenne. Én úgy tudom, hogy a Szeretetben nincs konkoly és búza ! Gondolkodtál már ezen ?
>>Arról nem is beszélve, hogy igazság csak egy van <<
És az ugye nyilván nálad van ...?
>>Mintha tényleg nem is írtunk volna semmit! Ha el sem olvassák és át sem gondolják amiket írunk, akkor ugyan minek írjunk itt<<
Felmerült benned, hogy annak az illetőnek talán tényleg nem jelentettek semmit "érveid" ?
Mert az is lehet ám ...
>>szóval ezeknek üzenem, hogy attól, mert valamit állandóan újra és újra leírnak (figyelmen kívül hagyva a cáfolatokat), még az a valami nem lesz igaz! <<
Oké vettem az üzenetet. Értem, igaz az a része, hogy ha valami szajkózva van attól még nem lesz igaz. És akkor gyorsan visszakézből VISSZA IS KÜLDÖM saját üzeneted ! Olvasd el kérlek és elmélkedj rajta ! Ok ?
(mellesleg számomra értékelhető cáfolat egy sem volt sosem)
>>Sőt, akkor sem lesz valakinek az állítása igaz, ha a másik fél belefárad és (okos enged, szamár szenved alapon<<
A legérdekesebb akkor, ha MINDKÉT RÉSZRŐL UGYANEZT ÉRZIK ! :-D
>>elvetik az értelmet, ott csak káosz van, nihil és öntörvényűség. Ez pedig lehetetlenné teszi a megismerést! <<
A meglévő dolgok megismerését talán. Új dolgokét viszont...
>>Az értelmet elvetőknek valóban nem marad más, mint bambán bámulni maguk elé<<
Az értelmet elvetőknek lehetséges. De hol vannak itt ilyenek ? Mert itt én csak olyanokról tudok, akik BIZONYOS ASPEKTUSBAN elvetik az értelmet. Nem mindegy !
>>és várva várni a "megvilágosodást", a transzcendens érintését, a nirvánát, a halált...stb. <<
Alternatívaként még van az ateizmus: várni a semmit a megszűnést. A dogmatikus kereszténység: hallelujázva várni a sültgalambot.
Kedves Koviati !
A Bibliáról érdekeseket írtál.
Ezt szerintem át kellene vezetni a Bibliai ellentmondásos topicba is. Nem ?
Kiváncsi volnék erről olyanok véleményére is, akik e topicba nemigen néznek be.
Nemrégiben A Biblián keresztül
A legtöbb vitát a Bibliában nem csak az okozza, hogy lehet-e neki, hinni, hanem, hogy miképpen értelmezzük. Tudomásom szerint negyven valahány főbb keresztény felekezeti értelmezése van. Az ember lelke érzi, hogy "van benne valami" de ha nyitott lélekkel elkezdi olvasni, állandóan ellentmondásra talál benne. Hogy lehet, hogy az egyik evangélista, másképp mesél el valamit, mint a másik. Felcserélik az események sorrendjét stb. Amikor először olvastam a Bibliát, nagyon lelkes voltam, jegyzeteltem, visszalapoztam benne. (Minden könyvet kijegyzetelek, összefirkálok ceruzával, hogy hamarabb találjam meg benne amit keresek.) Szóval nyitott szívvel olvastam, mert hinni akartam. Hiszen Isten mondta tollba a négy evangélistának. Hát sikerült (majdnem) elvesztenem az összes hitemet. Ha csak egy evangélium lenne, nem lenne semmi baj, de így, hogy van négy, jól leapasztotta bennem a hitet. Amikor a második evangélium végére értem elszállt, minden lelkesedésem. Ezért azóta úgy gondolom, hogy ez a Bibliát nem Isten írta. Lehet, hogy Isteni sugallatra írták, de hogy nem Ő maga írta az biztos. Az aki egy olyan Földet tud teremteni, és benépesíteni - gondoltam, - aminek minden lénye külön egy csoda, egy egyszerű könyvet nem tud ellentmondás nélkül lediktálni?
Ekkor tanácsért fordultam, különböző felekezetek, bibliamagyarázó könyveihez, de nem lett nagyobb bennem a hit, sem a tudás. Úgy gondoltam, - és ez a nézetem azóta csak erősödött - a Bibliát nem azért írták, hogy azt boncolgatva messzemenő következtetéseket vonjunk le.
Amióta az antropozófiával találkoztam, és álláspontját elolvastam, az megerősítette bennem az előbbi következtetést. Az igazságérzetem is rábólintott. Leírom a lényeget tömören, és alul topic aljára odabiggyesztem a forráskönyvek címét.
A biblia és a régi bölcsek, tanok könyveiben olyan hétköznapi szavak is vannak, amiknek "mélyebb" jelentése is van. Ezeket csak a beavatottak ismerik fel. Sokszor nem is derül ki a szókörnyezetből egy ilyen szó jelentősége.
(Az antropozófia megalapítója Steiner szerint: " Beavatott az aki a szellemi világban saját élményeket tud gyűjteni" És, hogy miért vannak titkosítva? Mivel nagy titkokra utal, a hozzáértők számára:
"Ha ugyanis valakivel olyan tanítást közlünk, amire az nincs előkészítve, karmikusan átvállaljuk az esetleges következmények felelőségét, a nem megfelelő használatáét, amit általa visznek végbe. Nem azért kell titkot őrizni, hogy rejtélyes ábrázatot vághassunk, hanem csakis, hogy ne ártsunk másoknak." )
Mire jó mégis a vallás? Egyfajta szellemi táplálék, amit öntudatlanul is "fölvehet" a lélek. Miközben olvassa, vagy hallja az ember megteszi a hatását a lélekben. Nem kell a titkos jelentését is érteni, elég odafigyelve nyitott lélekkel áhítatosan hallgatni, és elfogadni azt. Azért használt Jézus annyi példabeszédet, mert tudta, hogy az emberi lélek úgy veszi fel legkönnyebben a nagy igazságokat, ha képekben hasonlatokban utal rá.
"A vallások mindig arra valók, hogy mintegy képekben, imaginációkban utaljanak a nagy világtitkokra(1)"
Az olyan jámborok lelkében is megteszi a hatást, mint amilyenek a pásztorok voltak Jézus születésénél.
"A vallások csak a régi világokban tudták jól vezetni az emberiséget a fejlődés útján. A hit és a tekintély eltűnik a fejlődéssel ahogyan növekszik az ember ítélőereje.
- A vallásban a hit és a bizalom volt a közlések elfogadásának alapja. Az új kor embere maga akarja megvizsgálni amit vele közölnek.(2)
Egyébként is: "Magasabb dolgokról nem vitatkozni kell hanem megismerni őket, mivel csak egyetlen igazság van". Minden beavatott számára minden dolognak kettős jelentése van: meglátja a fizikai világban lejátszódó eseményeknek a szellemi világban lejátszódó eseményeknek a szellemi világbeli gyökerét. A fizikai események a szellem eseményeinek mutatói." (3)
Steiner számára Bibliai események leírására a forrást nem a biblia jelentette, hanem az Akasha krónika.
Az én forrásom Steiner, az Ő forrása saját a tapasztalata a szellemi világban. Ő azt állítja, hogy aki a Biblia mélyebb tartalmára kíváncsi, annak előbb látóvá kell lennie. Hogy hová vezet a szavak dialektikus boncolgatása az lemérheti például a Katolikus Egyház működésén.
És most a "virágnyelvről", ez valami olyan mint az egyiptomi hieroglifák. Azoknak három jelentésük volt. Az írástudatlanok számára kép volt, az írástudóknak már szöveg is, a beavatottak számára pedig még több. A Biblia az írástudók számára lelket emelő olvasmány, a beavatottak számára annál több. Néhány példa a titkos jelentésekre, amiket Steiner leírt.
- Amikor Nikodémus éjjel ment Jézushoz, az nem sötétséget jelentett, hanem az éjjel szónak mélyebb jelentése szellemi tapasztalásra utal. Nikodémus beavatott volt, aki szellemi szinten értekezett Jézussal.
- Aztán egy jelenet jelentését alaposabban is kifejtette azt hiszem megéri azt ide egy az egybe begépelem. Van benne pár példa néhány szó szimbólikus jelentésére. János (1.48-52)
" (ez egy nagy mindent átfogó idézőjel akar lenni)
Bemutatják Nathanaelt Krisztusnak, ő később ott van az első tanítványok között. Nincs olyan magasan beavatva, hogy felismerhetné a Krisztust. A Krisztus természetesen az átfogó tudás szelleme, akit egy Nathanael, egy ötödik fokon beavatott, nem ismerhet fel. Krisztus azonban felismeri Nathanaelt. Ez két tényben mutatkozik meg. Hogyan írja le Krisztus őt?
"Ez egy igazi izraelita"
Ahogyan a perzsáknál egy ötödik fokon álló beavatottat "perzsának" hívnak, úgy hívták egy ilyet "izraelitának" az izraelitáknál. Ezért hívja Krisztus a Nathanaelt egy "izraelitának". És azután így szól hozzá:
"Mielőtt Fülöp hívott volna, mivel a füge fa alatt álltál, láttalak!"
Ez ugyanúgy szimbolikus megjelölése, egy beavatottnak, mint Budha ülése a Bodhi-fa alatt. A fügefa az egyiptomi-kaldeus beavatás szimbóluma. Krisztus ezt akarja ezzel mondani neki: Ó, tudom én jól, hogy bizonyos értelemben beavatott vagy és bizonyos dolgok áttekintésére képes vagy, hiszen láttalak.
És most Nathanael ismeri fel őt:
"Nathanael válaszol és szól hozzá: Mester, te Isten Fia vagy és Király Izraelben."
A "Király" szó ebben az összetételben azt jelenti: Te nagyobb vagy nálam, másként nem mondhatnád nekem: "Mivel a fügefa alatt voltál, láttalak." És Krisztus válaszolt rá:
"Hiszel nekem mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, te nagyobbnak látsz majd még ennél."
A "bizony" "bizony" szavakat még majd meg kell beszélnünk. stb stb
" (eddig az idézet, ez a nagy mindent átfogó idézőjel végét akarja lenni)
Vannak utalásai - példaként megemlítve Atma, dharma, manasz stb. - a Buddhista és hindu kijelentések értelmezésére is, és a keresztény kifejezésekkel párhuzamba is állítja, de ezeket nem volt erőm most megkeresni.
Azt is írja, hogy a Biblia fordítása sok helyen rossz, mivel vannak szavak, amiket az ógörögből fordítok annak idején nem helyesen fordítottak, mivel a mondatnak nem volt értelme a hétköznapi értelemben. Aki fordította nem beavatott volt, és ezért azóta a helytelen értelem honosodott meg. Érdemes elolvasni a kíváncsiaknak Steiner János Evangélium című könyvét.
Különösen Scaligero használja sokat ezeket, a szavakat ő az antropozófiával való megismerkedése előtt, már látó volt, de sehol sem találta meg a megfelelő magyarázatokat, a szellemi tapasztalataira. A meditáció technikája magas szinten állt, a SZATORI-t a szamádhit is megtapasztalta. A Zen Buddhizmust érezte a magához legközelebb állónak.
Nem tudom most beszerezhető-e minden könyv.
Cím: Jáspis Kiadó és könyvesbolt
1162 Bp Rákosi út 151-b
tel.: 405-4932
vezető Biczó Giovanni
(1) Rudolf Steiner.: A Földfejlődés Szellemi valós háttere
(2) Rudolf Steiner.: Rózsakeresztes Szellemtudomány
(3) Rudolf Steiner.: A János Evangélium
Amiről Koviati ír, megtalálható egy könyvben: Bistey Zsuzsa: Az adeptus iskolája. Csodálatos könyv, szerettel ajánlom Nektek. Ha üzletben már nem kapható, meg lehet rendelni az Arkánum Szellemi Iskolától (9941 Ispánk, Nyugati szer 4/B. Tel: (94) 428 097
Most látom, hogy nem válaszoltam az első kérdésedre, tehát ellentmondás van a két mondatom között. Valóban utánanéztem Buddha szavainak szó szerinti közlése csak egy mondatra vonatkozott abban a szókörnyezetben, mégpedig arra hívta fel így a figyelmet Steiner amikor Buddha arról beszélt, hogy ő átélte az egész eddigi életeit a megvilágosodása alatt. Én szúrtam el. Azért tartotta, ezt fontosnak mert egyébként általánosságban, a második állítás az igaz, tehát, hogy némelyik szó nem a hétköznapi értelemben szerepel a keleti tanokban, és a Bibliában.
Üdv Duck
Örülök, hogy megtaláltad...szó nincs arról, hogy versenyezni akarnék.......:-)
Ami a Koránt illeti, igen tényleg a leghíresebb szakasz az amire Te gondolsz:-) ( la i laha illa Allah-ez lenne az,bár magyarul nem tudom, hogy hogyan írják át helyesen :-) ?......
off: demitizálásra gondoltam.......mítosz hosszú í, mitikus rövid i:-))))
on: el tudom képzelni a hellenisztikus tanok hatását a keleti tanokra.....de a gnoszticizmusra biztosan hatottak a keleti tanok......de szivesen vennék egy eszmefuttatást Tőled...erről.......köszönöm
Tudtam én, hogy Pajzs nem haggya annyiban a dolgot :-)
Kismértékben(? :-) magamra veszem a birálatodat, ezért hát igérem újraolvasom a régebbi vitákat, és talán sikerül igy utólag jó útra terelned.
Még mindig úgy gondolom, hogy nem tudtam igazán mégértetni azt, hogy mit vélek a "reinkarnáció" lényegéről; az emlitett fejlődéselméleti megközelitéseket pedig már régebben sem fogadtam el, a ködösités kérdésében pedig már régebben is egyetértettünk.
Adept arra buzdított, hogy írjak valamit Sátánról, és az ördögről az antropozófia szemszögéből nézve. Nos ezekkel a nevekkel az antropozófiában nem találkozni. Megtalálható viszont Ariman és Lucifer. Ők ketten a főgonoszak, és rengeteg lény arimáni, vagy luciferi tartozik alájuk. Mefisztofelesz-Arimán az ember étertestében lakik és megtéveszti az embert. Ő a HAZUG. A gondolaton keresztül félrevezeti az embert. Ő az aki azt sugallja az embernek, hogy az anyag, az valami önmagában megálló dolog, nincsen mögötte, szellem. Arimán az aki a maya fátylával takarja el a szellemvilágot, hogy az ember fejlődését megakadályozza. Ő volt az atlantiszi korszak ura, és miatta pusztult el Atlantisz, és került az óceán aljára. A dialektikus gondolat az eszköze, a koncentrált gondolat kívül áll a hatáskörén.
Lucifer a CSÁBÍTÓ. Ő az ember asztráltestében lakik. Ő kísértésbe hozza az embert. Ő az Atlantiszt megelőző lemúriai korszakban hatott nagyon mélyen az emberre.
Módszerük a hátérben maradás, észrevétlenül sugallni az embernek, akarati impulzusokat juttatnak bele, az ember pedig tisztelet a csekély kivételnek végrehajtja őket. "Az emberi akarat ugyanis szabad, csak éppen az ember nem használja, nem tudja mit tegyen vele, ezért kézbe sem vette még mint eszközt. Egyelőre Lucifer és Arimán játéka ma a szabad akarat" írja Steiner. Lucifer hozta meg az ember számra a szabad akaratot, de túl korán kapta meg az ember. A magasabb lények csak később juttatták volna neki amikor már elég erős. Ez volt az a történet az almával és Évával, szimbolikusan persze. Az "alma" és "fa" mindig valami mást jelent a misztikus iratokban mint a hétköznapi életben. Az ember lekerült a Paradicsomból (a szellemi világból) a Földre (még a föld kéregképződése idején) A Paradicsom mélyebb értelme tehát nem helyszínt, hanem állapotot jelöl. Az embernek ekkor még nem volt szilárd teste, és a földön való "meghonosodás" szintén év-tízezredekben mérhető.
Az ember ekkor jóval materiálisabb testet kapott mint azt eredetileg el volt tervezve.
Arimán csak akkor tud hatni, ha Lucifer már utat nyitott neki, az ember asztráltestén át. Lucifer az emberi asztráltesten dolgozik, a hibát ott követi el, hogy nem az Én-en keresztül hat, hanem közvetlenül. (Az Énhez nem fér hozzá, ez csak a magasabb szellemi lények tudják megtenni.) Ez azt eredményezi, hogy az ember nem tudatosan lesz jó, hanem ösztönösen. Az ember egy magasabb rendű automata lesz, ha Luciferék terve sikerül. Az ember nem tudna rosszat tenni, elveszne a választási lehetősége, nem lenne szabad. Azért adta meg Lucifer a szabadságot korábban az embernek, hogy az fejletlen ítélőképessége következtében az Ego-t kialakítva később elcsábítható legyen az ember számára kiszabott úttól, hogy megtéveszthető legyen. Ezt kihasználva később elveszíti a korán megkapott szabadságot. Lucifer jót akar, de rosszul. Lucifer által az ember mélyebben merült a matériába, mint az neki szánták, de ha ebből kiemelkedik, magasabbra jut, mint azt tervezték az Istenek. Ha viszont nem sikerül, akkor mérhetetlenül bölcs lesz, de a fejlődése leáll. Olyan lesz mint Lucifer, akinek a fejlődése szintén leállt.
Azért kellett a "gonosz" a világba, hogy a fény mellett ott legyen az árnyék, a jó mellett, a rossz, és azért van az ember szabad akarata, hogy dönthessen a kettő között. Azért van a "gonosz", mert a szellemvilágban úgy tervezték, hogy legyen egy ellenző, amit megismerve az ember szabad lehet. A szellemvilágban ugyanis csak a szabad akaratú emberiségre vár továbbfejlődési lehetőség.
Ha Lucifer nem hozta volna létre az Ego-t nem tudná manőverezni, az ember, aki azonosítja magát, az EGO-val. (Az Ego antropozófiai értelemben nem az Én - tehát nem az ember 4. teste -, hanem egy gondolatkép arról, milyennek is gondoljuk magunkat, tehát egy gondolat-gyűjtemény) Ehhez az Ego-hoz fér hozzá a "gonosz". Ha az ember az Én-re támaszkodna, felismerhetné magában a luciferi és arimáni lények munkáját, kiűzni ugyanis lehetetlen belőle. Az Én fejlesztéséhez szükségesek a meditációs technikák, de vannak nagyon egyszerű hétköznapi módszerek is. "Amitől Lucifer legjobban irtózik, az az erkölcsiség, és nincsen más hathatós eszköz Arimán ellen, mint a szellemtudománnyal iskolázott ítélőerő, és megkülönböztető képesség." írja Steiner. Mivel Lucifer az asztrálist uralva Arimán az étertestet uralva hamisíthatja meg az ember önmagáról kialakított képét, számára csak egy módja van arra, hogy valóban magát ismerje meg, és ne Ego-t teremtsen. Ez az Én-en keresztül való megismerés. Ez a tapasztalás, amire annyit hivatkozom, ebben a fórumban. Ez az az Én amit a Yógában magasabb Én-nek, neveznek, aminek a megtapasztalása után, nem lehet megtéveszteni a jógit, és lehullik a Maya fátyla, amit Arimán terít a szeme elé. (Arimán nevét a különböző keleti tanokban persze más és más névvel illetik a megfelelőt a jobban hozzáértők biztosan hamarabb megtalálják, mintha Én látnék neki keresgélni) Az Én az amihez egyik "gonosz" sem fér hozzá, és ez az az Én amire egyedül támaszkodhat az ember.
Massimo Scaligero: A Meditáció gyakorlati kézikönyve című könyvben ír a koncentráció "mechanizmusáról" a 35. oldalon
"A tanítvány valójában a "nem érezni"-nek köszönhetően függetlenedik el időszakosan a kollektív lénytől, aki a vért uralja: azaz megállítja az emóciók, a szenvedélyek, a lelkiállapotok inspirátora, a "Lucifer"-lény tevékenységét. De a vérben tevékeny Ellenfél befolyásának akár csak rövid időre történő felfüggesztése is automatikusan izolálja a másik, az idegrendszeren át tevékeny Ellenfelet, függetleníti a lelket az "arimáni" lénytől, aki az idegrendszert manőverezve teljesen az ösztönemberben fejeződik ki. Az idegrendszer ilyen pillanatokban arra korlátozódik, hogy tiszta átvivő, vagy semleges közvetítő legyen ugyanolyan folyamat szerint, mint amellyel az érzékszervekben működik. Az érzékszervek ugyanis objektív közvetítőként működnek, mert belőlük az emotív lény és az ösztöni lény tevékenysége ki van rekesztve: eredetileg az Én építőerői küszöbölték ki. Az érzékek valóban nem csalnak: a gondolat az, amely nem képes az ő vonatkozásukban tudatosan élővé válni úgy mint amikor tartalmukon az idegi elem semleges közvetítésének köszönhetően gyullad fel."
A Lucifer lények átszövik a szeretet is. A Luciferi elemmel áthatott szeretet a belülről kifelé ható betegség, amihez a jó erők, a fájdalom keltésével figyelmeztetnek. Amikor fájdalmat érzünk Lucifer hatására figyelmeztetnek minket. Nem minden fajta betegség jár fájdalommal. Aki Lucifert követve a kényelmes életet válassza az a következő életében beteges lesz.
A forrásirodalom :
Rudolf Steiner: A karma megnyilvánulásai (Jáspis Kiadó és Könyvesbolt)
Valószínűleg beszerezhető az alábbi helyen
1162 Budapest Rákosi út 151/b
405-4932
Úgy döntöttem, hogy a lélek, szellem, éteri és asztrális világokról nem írok. Egyszerűen nincsen értelme begépelni többé kevésbé jól, amikor a fenti címen több könyv is van - ennek utánanéztem - ami teljes és kimerítő magyarázatot ad. Túl nagy téma ez egy topic-ba, de még többe is. Akit valóban érdekel a téma, úgyis utánanéz.
Amit Steiner írt Buddha szó szerinti közléseiről azt szó szerint vettem át tőle, - gyakran van úgy hogy nem teszem ki az idézőjelet hanem valami fontos dologról írok - tehát igaznak tartom. Amit pedig a "felébredett" szóról írtam azt emlékezetből írtam, most visszakerestem a könyvében nem ezt a szót használta, amikor a kérdéses fokozatról ír. Hasonló a szó de nem az, tehát ezt elszúrtam, haladni akartam az írással. Mindez azonban nem sokat jelent, mert egy sorral arrébb feltételesen válaszoltam HoDnak, tehát, hogy ha mindketten - Steiner, és Buddha - ugyanarra a "felébredett" szóra gondoltak, akkor mit jelenthet az a szó. És akkor leírtam mit írt Steiner arról a kifejezésről, amit ő használt.
Itt Én csak kérdeztem Hodtól, - és nem állítottam - mégpedig azt, hogy milyen összeegyeztethetetlent talált abban amit írtam Buddháról. Én úgy gondolom, hogy ez a "felébredett" szó - a saját értelmezésemben - nem ütközik azzal amit írtam.
A régi tibeti és az egyiptomi hindu bölcsek még csak tompa tudattal láthattak be a szellemvilágba. A maya fátyla még előttük volt. A tisztánlátásra a lehetőség Krisztus után jött el, ő hozta el ezt a lehetőséget a halálával. A régi bölcsek valószínűleg - ez most a saját véleményem - valószínűleg el sem tudták képzelni, hogy van/lesz lehetőség valódi tisztánlátásra, ezért írták, hogy a maya fátyla még ott is ott van. A másik ok amit már Scaligeró említ, hogy a régi módszer nem alkalmas valódi tisztánlátásra, éppen a légzéssel való kapcsolata miatt. Az ilyen típusú meditáció éppen olyan jó mint régen, de most messzebbre, lehet jutni a Rózsakeresztes módszerrel. Krisztus volt az a fény aki a halála után "bevilágított a halál birodalmába" ahogy Steiner írta ő általa lehet ma tisztán látni.
Amit a MÁS címszó alatt írsz teljesen igaz. Mivel valóban nincsenek képességeim a bizonytalan logikázást kell használnom. Tudom magamról, hogy tévedhetek. Hiszek is Steinernek, tehát amikor az antropozófiát tartom magam számára követendőnek, a hitemet is követem, nem csak a logikázást, ebben sem vagyok különb másoknál. Azért vonultatom fel itt az antropozófiát, hátha valaki szintén elfogadja a magyarázatait, nem pedig támadásképpen, más tanok ellen. Tehát ismeretterjesztés, alternatíva, nézőpont, stb
Szia Paizs!
>> Miután tételesen kizártuk és (számunkra legalábbis) bizonyítottuk, hogy a reinkarnáció teóriája nem bizonyítható, sőt, jól cáfolható, továbbá kizártuk, hogy a sokat erőltetett bibliai bizonyítások bizony erőltetettek és fabatkát sem érnek, már nem sok értelme van vitázni.<<
Szerinted egy hivo kereszteny mikor hinne el, ha valaki azt mondana, hogy visszaemlekezik az elozo eletere? Mit kell ehhez mondania a reinkarnaltnak? (Erre valaszt kerek, ha lehet)
>> Ha el sem olvassák és át sem gondolják amiket írunk, akkor ugyan minek írjunk itt? <<
Bevallom, en csak az utolso 100 uzenetet olvastam el, de megismetelned a lenyeget az ilyen lusta embereknek, pontokba szedve?
>> A buddhista a nirvánába, a "semmibe", a totális halálba akar eljutni, a keresztény az Életbe, a tökéletes szeretetbe és az örömbe <<
Azert a buddhistakat nem kell igy leszolni. Buddha szerint "a nirvana a legkevesbe semmi"
"" Menyire túlnyúlt ez a téma mindazon, amit az indításkor elképzeltem. Úgy látom, hogy a reinkarnáció tagadói
kihullottak a sorból, vagy belefáradtak, most inkább a hogyanján megy a témázás. További jó szórakozást barátaim! ""
Maradjunk a második verziónál! Belefáradtunk. Tényleg. Miután tételesen kizártuk és (számunkra legalábbis) bizonyítottuk, hogy a reinkarnáció teóriája nem bizonyítható, sőt, jól cáfolható, továbbá kizártuk, hogy a sokat erőltetett bibliai bizonyítások bizony erőltetettek és fabatkát sem érnek, már nem sok értelme van vitázni.
Egy nem létező, fantázia-termék dolog (reinkarnáció) hogyanjáról, mi meddőnek tartjuk a vitát. Kb. annyi értelme lenne, mint ha a Csillagok Háborúja, vagy a Gyűrűk Ura világáról, működéséről vitáznánk. Mindhárom csak emberi fantázia szülemény. A reinkarnációs és egyéb okkult, ezoterikus, gnosztikus, antropozófiás...stb. hitek "főpapjai" (R. Steiner, T. Dethlefsen, Müller Péter, Szepes Mária, Popper Péter...) ugyanolyan "látással" rendelkeznek, mint George Lucas és Tolkien. A lényeges különbség csak az, hogy ez utóbbiak tudják, hogy csak mese az, amit a fantáziájuk eléjük vetített. És nem akarják hitként, vallási-filozófiai tanításként eladni. Ők becsületesek, mert nyíltan bevallják, hogy mítoszteremtésükkel csupán szórakoztatni akarnak és pénzt csinálni maguknak és kiadóiknak. Ugyanez nem mondható el az okkultizmus papjairól és papnőiről, akik az emberek őszinte keresésének és bizony legtöbbször naív butaságának vámszedői. A misztikum és a butaság (vagy kevésbé sértően: információ hiány) együtt, mindig kitűnő üzlet volt és marad. Az ezotéria ma az egyik legjobban jövedelmező és felfutóban lévő üzlet.
Persze külön fejezetet érdemelne annak taglalása, hogy pl. az említett szerzők, mennyire vannak tudatában annak, hogy amit eladnak, az csak sci-fi üzlet, és mennyire meggyőződéses "szent őrültek", akiket nagyobb erők irányítanak? Olyan erők, akiknek érdekük a káoszteremtés, az emberek elbizonytalanítása, elterelése Isten eredeti tanításától. Mint tudjuk óriási szellemi/szellem harc folyik a lelkekért. Minden elbizonytalanított, elvakított, rossz útra terelt ember nyereség a rossz oldalon és veszteség a jóknál. Maga Isten tette lehetővé ezt a harcot, hogy az emberek szabad akaratukból döntve, választhassanak az Ő útja és az "elterelők" útjai között. Így válik szét önmagától a búza a konkolytól. Tehát mondhatjuk azt is, hogy tévtanítókra, tévtanokra márpedig szükség van.
Az már egy más kérdés, hogy kinek van több ideje, kitartása, türelme a másik féllel vitázni. A borsót falra hányni senki sem szereti sokáig! Arról nem is beszélve, hogy igazság csak egy van, tévedés meg rengeteg! Ezért mi mindig csak ismételni tudjuk magunkat, a másik félnek meg kimeríthetetlen a tárháza.
Arról nem is beszélve, hogy miután pl. én abbahagytam az írást itt, és kis idő eltelt, mintha mi sem történt volna, mintha nem is cáfoltunk volna meg sok-sok állítást és mintha nem is tettünk volna fel olyan alapvető kérdéseket, amelyekre bizony nem tudtak a reinkarnáció hívők válaszolni, valakik újra ugyanazokkal a kérdésekkel és állításokkal hozakodtak elő! Mintha tényleg nem is írtunk volna semmit! Ha el sem olvassák és át sem gondolják amiket írunk, akkor ugyan minek írjunk itt?
Akiknek a reinkarnációs teória TETSZIK, és a zsidó-keresztény tanítás meg nem, azok úgysem fogadnak be semmit, ami őket ebből kizökkenthetné!
Azoknak, akik kérdeznek ugyan és vitatkoznak is, de a válaszokat elengedik a fülük mellett és eszük ágában sincs érvre érvvel válaszolni (inkább gyorsan megkérdőjelezik az emberi elme/szellem/gondolkodás létjogosultságát), szóval ezeknek üzenem, hogy attól, mert valamit állandóan újra és újra leírnak (figyelmen kívül hagyva a cáfolatokat), még az a valami nem lesz igaz!
Sőt, akkor sem lesz valakinek az állítása igaz, ha a másik fél belefárad és (okos enged, szamár szenved alapon) felhagy a meddő vitával, mert ez a kiszállás a vitából nem egyenlő azzal, hogy aki tovább bírja az győz is!
A végén, mint értelmes és az értelemben (mint a megismerés eszközében) hívő ember, megjegyezném, hogy ott, ahol elvetik az értelmet, ott csak káosz van, nihil és öntörvényűség. Ez pedig lehetetlenné teszi a megismerést!
Felrémlik nekem egy nagyszerű festmény, amelynek címe és igencsak elgondolkodtató (persze ehhez el kell ismerni az értelem alkalmasságát a probléma vizsgálatához) témája ez:" Ahol alszik az Értelem, előjönnek a szörnyek."
(Big barátunkat idézve: "Kinek füle van, hallja meg!")
Az értelmet elvetőknek valóban nem marad más, mint bambán bámulni maguk elé, figyelni a lélegzésre, mélyen meditálni, vagy relaxálni, megszabadulni a vágyaiktól (ami lehetetlen, hiszen aki meg akar szabadulni a vágyaitól, az arra vágyik, hogy ne legyenek vágyai) és várva várni a "megvilágosodást", a transzcendens érintését, a nirvánát, a halált...stb.
A buddhista a nirvánába, a "semmibe", a totális halálba akar eljutni, a keresztény az Életbe, a tökéletes szeretetbe és az örömbe. Ki mit választ magának.
Elnézést hogy e látszólag másodlagos részletkérdésen lovagolok, de egyre furcsább lesz az ami Buddháról elhangzik; és talán nem lesz haszontalan erre rámutatni a HoD által kifejtett észrevétel figyelembevételével.
"Michael helyére Buddha lép az arkangyalok közé, mivel azok mindig heten kell, hogy legyenek"
Ezt már HoD is idézte. Ez a nirvána "fogalmának" fényében tökéletes félreértésről tanúskodik.
Buddha egyértelműen kifejtette, hogy a nirvána elérése után bármiféle hasonló dolog elképzelhetetlen, a személy az egész univerzum (és abban minden szinten, bármilyen magasan is legyen), mely egész a máya "termtménye", megszűnik realitással bírónak lenni, nemhogy a személy ennek bármiféle karakterizálható lényével azonosnak nevezhető lenne. Sőt, az individuális személyiség intaktságát fundamentálisan elvetette. Vagyis aki "átment" a nirvánán (ami hülye megfogalmazás, hiszen mint "valaki", senki sem jut oda), az többé semmiféle individuális alakban nem lehet jelen a világ valamely szintjén.
Hasonló dolog egyedül a Boddhiszatvákkal kapcsolatban lenne talán elmondható, ami azonban a később elterjedt mahayánában játszik szerepet; természetesen az előbb mondottak miatt ezek sem érték el nirvánát.
"Az egyik BUDDHA. Akinek a közléseit mindig szó szerint kell venni a róla szóló írásokban. Ő nem szimbólumokban beszélt mint a Krisztus"
"Nem tudom Buddha "felébredett" szavát hogyan értelmezed, az meg hogy most én mit találok ki megint nem számít, de azt írta Steiner hogy a Bibliában is és a keleti irodalomban is vannak olyan szavak, amik egy beavatott számára mást jelentenek, mint egy átlagos embernek."
Most akkor melyik az igaz?
"A Tibeti és Egyiptomi halottaskönyvet biztosan olvastad már. Én azt olvasva úgy gondoltam, hogy valakik így látták, és ezért így van leírva. Valaki(k) előtt a szellemivilág így jelent meg. Az egyiptomi halottaskönyv is tele van szimbólumokkal, mélyebb jelentésekkel, amelyeket soha sem szótárazott ki nekünk senki."
Ezzel teljességgel egyetértek. De:
A tibeti hk.-ban ezek az állapotok egyértelműen mint máya teremtményei jelennek meg, illúziók. A lény kötöttségeitől, félelmeitől stb. fűggően lép be ebbe vagy abba az üdvös, vagy nem üdvös állapotba; de még a legfelsőbb állapot is avydjával(nemtudással) bír, vagy annak következménye. (ezt érdemes pl. a Boddhiszatvák nem-átmenésével összevetni...).
Röviden : nem biztos hogy üdvös dolog a végeláthatatlan, szimbólum összefüggésekbe, és az amúgy is egy egyéni látásmódba belebonyolódni. Pontosabban, természetesen a lényeg látására törekedni kell, de mindig észben tartani, hogy ezek is máya teremtményei.
Másrész : stilisztikailag, és a mondanivaló kifejtésében is hatalmas különbségek vannak Buddha tanításai, és pl. a tibeti hk.-között, tehát utóbbi attribútumait nem szerencsés az előbbire alkalmazni.
Más:
"Nem hittem volna, hogy az "Értekezés az élő gondolatról" c. művet olvastad. Az én számomra az bebizonyította, hogy csak tiszta gondolat - és nem a gondolkozás - az, ami alkalmas hiteles információ szerzésre. Ami itt ebben a fórumban történik, az a gondolat dialektikussá való lefokozása. Ez adja a lehetőséget a "gonosznak", hogy szavakon és logikázáson keresztül megtéveszthesse az embert. A magasabb igazságokon a könyv szerint nem rágódni, kell, hanem megismerni őket. Megtapasztalni."
Már bocs, de éppen te írtad volt, hogy közel sem rendelkezel ilyen képességekkel - addig pedig csak ez is egy gondolati fikció; és addig csupán a "dialektikus lefokozottság" és a megtévesztő logikázás marad. Aki meg képes a "látásra", annak teljesen feleslegesek pl. az angyali hierarchia kifejtései. (vagy igaz, vagy nem, nemtudom ellenőrizni).
(Addig is, elküldhetnéd nekem is az említett Scaligero művet - hátha nekem sikerül...:-).
Üdv Duck.
>> de senki sem akar vitatkozni a reinkarnáció létezéséről, azóta mióta először beírtam ide <<
En ugy vettem eszre, hogy a vitanak vege, belattuk, hogy van reinkarnacio :), es most mar modszer kellene ennek ellenorzesere (legalabbis nekem).
Amugy pro hivatkozasok vannak, hogy XY szerint van, aki lato/profeta/guru/akarmi volt, a kontrak szerint pedig a bibliaban meg van irva hogy nincs ilyen/en materialista vagyok.
Nem tudom Buddha "felébredett" szavát hogyan értelmezed, az meg hogy most én mit találok ki megint nem számít, de azt írta Steiner hogy a Bibliában is és a keleti irodalomban is vannak olyan szavak, amik egy beavatott számára mást jelentenek, mint egy átlagos embernek. Egy ilyen értelmezés meg is változtathatja egy mondat értelmét. Érdekelne, hogy Neked mit jelent ez a szó, és milyen összeférhetetlenséget találtál. Egyébként valahol olvastam Steinertől hogy a "felébredés" az egy fokozat, a szellemi úton. Ha ugyanarról a "felébredésről" van szó, akkor az valami olyasmi dolgot jelenthet, mint: rálátni a valóságra, vagy illúzió megtévesztő rabságából (a maya alól) kiszabadultnak lenni.
A megkülönböztetésről csak annyit írnék, hogy az egy képesség, és ha valaki a szellemi világban akar szétnézni szellemi érzékszerveket kell kifejlesztenie. Ami ott található teljesen más lehet, mint amit megszokott, az ember. Az értelmezéshez teljesen félre kell tenni az előítéleteket, tehát a fizikai világban szerzett tapasztalatokat. Valahol azt is olvastam, hogy nem szabad a látható (maya) alapján ítélni, láthatatlan dolgok felől.
Egyébként ezeket a leírásokat ha nem is fogadja el valaki, elég ha nyitva hagyja a lehetőséget, és azt gondolja: hátha így van. Mert végül is Buddha is tett fantasztikumszámba menő dolgokat, nem is szólva a Hinduizmus számtalan meséjéről, történetéről, amikben másról sincsen szó, mint a különféle Istenek csodatetteiről. A Tibeti és Egyiptomi halottaskönyvet biztosan olvastad már. Én azt olvasva úgy gondoltam, hogy valakik így látták, és ezért így van leírva. Valaki(k) előtt a szellemivilág így jelent meg. Az egyiptomi halottaskönyv is tele van szimbólumokkal, mélyebb jelentésekkel, amelyeket soha sem szótárazott ki nekünk senki. Tartok tőle, hogy nem is fog. A beavatottak számára "fügefa alatt ülni" - lásd Buddha, lásd Biblia Nathanael - egészen mást jelent egy beavatott számára mint egy cselekvést. Lehet hogy egyszer majd írok erről, a virágnyelvről valamit.
Ezen az antropozófia topicon gondolkoztam már, lehet hogy majd belevágok. Nem tudom meddig tudom felvállalni, az írogatást, huzamos ideig. Tartok tőle, hogy nem lesz túl nagy tábora, főleg azoknak, akik írni is akarnak. Nekem könnyű mert vakon tudok gépelni, csak a fogalmazással szoktam sok időt tölteni. Talán, ha nem egyedül lennék. Egyébként a tudás mindenkire rátalál, a maga útján a nagy mesterek szerint. Steiner nem biztos hogy jónak tartaná, hogy olyan valaki tolmácsolja az antropozófiát, aki nem lát be a szellemi világba, és csak lexikális ismeretei vannak, minimális gyakorlati tapasztalat mellett. Tudom, hogy egyfolytában OFFTOPIC vagyok, de senki sem akar vitatkozni a reinkarnáció létezéséről, azóta mióta először beírtam ide. Amint valaki ON lesz, én is ON leszek, ezt megígérem.
Nem hittem volna, hogy az "Értekezés az élő gondolatról" c. művet olvastad. Az én számomra az bebizonyította, hogy csak tiszta gondolat - és nem a gondolkozás - az, ami alkalmas hiteles információ szerzésre. Ami itt ebben a fórumban történik, az a gondolat dialektikussá való lefokozása. Ez adja a lehetőséget a "gonosznak", hogy szavakon és logikázáson keresztül megtéveszthesse az embert. A magasabb igazságokon a könyv szerint nem rágódni, kell, hanem megismerni őket. Megtapasztalni.
