Engem és más külföldieket ott (a harkovi előkészítő alatt a koleszban: Ulica Otakara Jarosa) sem zaklattak különösebben, egy-két beszólást és burkolt fenyegetést kivéve, de azt közelről láthattuk, ahogy a sajátjaikat, a szovjet diákokat szó szerint terrorizálták."
A cím stimmel, de a koleszban szovjetekre nem emlékszem. Szemben a bejárattal volt egy lány kolesz, az ablakba gyakran kiültek a csajok tanulni. (Pótvizsgára készültek.)
Mi előbb ki utóbb átjártunk oda. Még éjszakára is...
Hallottam olyan sztorit, ahol éppenséggel a keletnémet diákokat kellett egy koleszban bepiált-bevadult közép-keleti suttyóktól megvédeni. Rájuk támadtak a német diákokra suttyókáim azzal, hogy fasiszták, elkezdődött a harc, erre a sztori szerint (amit az eseményben résztvett oroszoktól hallottam) a fél kolesz összegyűlt, megvédték a németeket és eközben rendesen helybenhagyták némelyik támadót (amelyik nem volt hajlandó leállni). Az egyiknek cirka egytucatszor kellett a fejét a radiátorba verni, míg végre beleegyezett, hogy többet nem bánt külföldi diákot. A dolog tétje ugyanis ez volt. Ezért nem számított, hogy németet vagy más külföldi nációt támadtak meg.
Érdekes a sztoriban, hogy az oroszok is a külföldi diákok mellé álltak, egy-két alakot kivéve.
Nem voltak azok az egykori moszkvai koleszok könnyű pálya.
Az obscsaga egyik kedvence Szasa Prudkov, hatalmas termetu szibirjak volt. Nyugodt termeszetu, baratsagos, segitokesz, ivasban is verhetetlen.
Egyetlen sebezheto pontja volt: az onerzete. Felindult, ha ugy gondolta provokaljak vagy ketelkednek benne.
De ilyen ritkan fordult elo mert a fentebb emlitett tulajdonsagai miatt mindenki kedvelte.
Volt aztan az obscsagaban a sok kulfoldi kozott egy valami Heinz nevu NDK-s ficko, rosszakaratu intrikus, maga a gonsz.
Az otodik ev vegen tortent, amikor a diplomajukat mar sikeresen megvedok napokig a delirium allapotaban lezengtek, hogy a vegzos Heinz vitaba bonyolodott a vegzos Prudkovval.
A tema az volt, vajon kifer-e a haromajtos szekreny a szoba ablakan.
Prudkov nemcsak ugy velte hogy bizony kifer, hanem meg azt is hozzatette, szukseg eseten egymaga kivitelezi az ugyet.
Heinz tamaskodott.
Prudkovnak lett igaza.... Nem mindennapos latvany volt, ahogyan nagy medve minden segitseg nelkul kinavigalta a haromajtos szekrenyt az ablakon.
Mindez egy szep kora nyari ejszakan tortent, ugy ejfeltajban ...
Az ablak az 5. emeleten volt, alatta az udvar aszfaltozva....
A kesobbi nyomozasnal az egymasnak ellentmodo szemtanuk miatt a sztudszovet nem birta eldonteni, hogy a tortentek miatt kit kell megfosztania nehezen megszerzett diplomajatol.
Vegul az esetnel jelen levo magyar tovariscsokat kertek fel a bunteny utolagos pontos rekonstrualasara.
Akaratlanul is kulcshelyzetbe kerultunk, emberek sorsa volt a kezunkben.
Bar pontosan ismertuk a helyzetet, a rekonstrukcio megsem volt konnyu.
Marmint azt nem volt konnyu kidolgoznunk, hogyan lehetett kepes a kozepes termetu Heinz egymaga az ablakhoz vonszolni, es ott magat a szekrenyt emeloszerkezetkent hasznalva azt kibuktatni az ablakon.
De a feladatot azert sikeresen megoldottuk.
Az NDK zemljacsesztvo ezutan szuper sebesseggel es diploma nelkul utalta haza Heinzt.
Kegyetlen dolog volt, viszont kesobb visszagondolva sem lattunk jobb megoldast...
Engem és más külföldieket ott (a harkovi előkészítő alatt a koleszban: Ulica Otakara Jarosa) sem zaklattak különösebben, egy-két beszólást és burkolt fenyegetést kivéve, de azt közelről láthattuk, ahogy a sajátjaikat, a szovjet diákokat szó szerint terrorizálták. Időnként tettlegesen is. Azért, mert megtehették, mert megvédte őket a rendszer, és mert többnyire olyanok jelentkeztek ezekbe a brigádokba, akikben eleve megvolt a hajlam az erőszakoskodásra.
Nem véletlenül használtam a "veszett rendszer" fogalmat arra az egykori brezsnyevi világra. Minden kemény diktatúra kitermeli a maga aljanépségét. Az operotrjád számomra ilyesfajta kategória volt és maradt. Elég jó megfigyelő vagyok. Aligha tévedek ebben a dologban.
Azt elfogadom, hogy egyeteme válogatta milyen volt az operotrjád "kultúra". Biztosan voltak olyan helyek, ahol aktív volt a banda, de inkább segítette a diákot, pl. ha a beépített ember (a portás) keménykedett. Olyan is volt, mint ahová én jártam: se operotrjád, se beépített téglák szemétkedése. Volt pl. egy öreg portásnénink, akiről tudtuk, hogy jelentenie kell, és azt is hogy hová, de soha nem volt vele konfliktusunk, mert határozottan normális volt, jóindulatú, és mi sem szívattuk olyasmivel, amit nehéz lett volna kimagyaráznia a munkaadóinak.
Én is voltam ,,DND" tag:)) Azért volt jó, mert felszámították ,,társadalmi munkának" és ezért nem mentünk a környező kolhozokba ,,urozsájt" szedni. Ráadásul a körzeti meghízottak - mint már írtam - a normálisabb emberek közül voltak. A diszkóban meg amúgy is kötelező volt nekünk rendet tenni, mert a helyi proli gyerekek nem bírták az ,,intelligenciját" (képzőművészeket). Néhány véres összecsapás után rájöttek, hogy egyszerűbb a szomszéd utca/kerület ellen bunyózni, mint ellenünk (a mi kollégiumunkban szinte az összes képzőművész srác vagy élsportoló volt, vagy ex-elit katona, vagy a ,,morehodkából" kicsapott fenegyerek, vagy falusi ökölbunyós:)))
Azért is jó volt, mert heti négy alkalommal ingyen használhattuk (mint ,,DND" tagok) a rendőrség edzőtermét, lőterét és uszodáját (akkor még ilyen idők járták).
Mamzerkodni nem mamzerkodtunk, köcsögök meg nem voltunk (nem volt kivel:))
Alapvetően egy olyan normális helyzet volt, amivel vissza is lehetett élni, ezért természetesen volt olyan is, aki visszaélt, amit volt akinek hagytak, volt akinek nem. Egyébként ebből a szempontból ugyanaz, mint a mostanában divatos Polgárőrség. Nálunk a "k*cs*g" 1979-1985-ig az egymást naponta váltó négy portásunk egyike volt, a DND, meg az OO tagjai arra voltak jók, hogy az ő szemétkedései esetén a következményektől mentesüljön az ember (pl. rajtuk keresztül lehetett visszaszedni az elzabrált dokumentumokat, ha a kollégiumon kívüli vendégeid tovább akartak maradni/bent aludni). schgy
Próbált volna valaki nálunk belső rendet vagy nemiéletet ellenőrizni. Moszkvában köztudott volt, hogy a legvadabb marhák (isznak, nőznek, jól bunyóznak) három helyen voltak: a rendőrségi tisztképzőn, a medikusok és a képzőművészek:)))
Nőztünk mi rendesen... Meg ittunk is... (Soha sem felejtem el, hogyan másztunk a tűzoltó létrán a harmadikról az ötödikre éjszaka a csajokhoz két rekesz sörrel, két 20 literes kanna sörrel és egy rakás konyakos, vodkás, boros és pezsgős üveggel. Mindezt egy szál gatyában, -15-ben:))) A pia a miénk volt, a kajáról a csajok gondoskodtak. Zenéről és program-utáni verekedésről meg a szomszédban lévő diszkó. Istenem, azok az áldott, békés, történelmi pillanatok! A kisplasztikások (szobrászok) tartották az előállítási rekordot. Engem 60 nap alatt 42-szer vittek be a kerületi rendőrszobára (volt olyan nap, hogy háromszor!) Összebarátkoztunk a helyi őrnaggyal. Nem ültünk a majomketrecben, inkább megcsináltuk nekik a plakátokat, faliújságokat, stb. (mindig Moszkva-elsők voltak a prop.anyagok tekintetében:))). Volt, hogy a nagyobb ünnepeken együtt vedeltünk a rendőrökkel (nálunk, a kollégiumban:))) A kommendáns úgy tudta, hogy nekünk, mint az ,,Önkéntes népi druzsina" aktivistáinak előadásokat tartanak:)))
Emlékszem rájuk. Szemét k*cs*g bandák voltak. Annak a hetvenes évekbeli veszett rendszernek a logikus termékei. Némelyik operotrjád tag a bűnöző archetípusa volt.
Speciel a mi egyetemünkön Moszkvában nem terrorizálhatták a kollégiumi népeket, talán mert magas volt a külföldiek aránya és mert high-tech dolgokat (távközlést, űrtávközlést, műsorszórást, számítástechnikát) oktattak elitoktatók, vigyáznia kellett az egyetemnek a hírére, de vidéki egyetemi koleszokból jöttek szépen a hírek az operotrjádos szemétségekről. Én 1969-ben a harkovi előkészítő másfél hónapja alatt tapasztalhattam meg a dolgaikat. Utána csak hírből hallottam ezt azt.
Fiatalként többet elvisel az ember. Azt azonban lehezen hogy a koleszban valami bizottság járta reggelente a szobákat és pontozta a rendet. Nesze neked magánélet. Az ember még egy gyévuskával is oly bonyolultan jöhetett össze. :-))))
Hmmm... valahogy Nagy Feró szájából még az egész hiteles is volt és jót röhögtünk rajta. Teszem hozzá, jóval kultúráltabban adta elő...
A mai srácok poénnak érzik és q*vára nem tudják, mi az egészben a poén, csak az a lényeg, hogy csúnyán beszélnek benne /Sajnos a saját gyerekeimből indultam ki!/
páncélvonat: mindenki mondhat, amit akar, én IMÁDTAM ott lenni . És jól éreztem magam. Mindemellett nagyon jó iskola volt. Ott nyílott rá a csipám nagyon sok olyan dologra, ami a mai napig nem veszítette érvényét. Mondjuk úgy, ott váltam politikailag éretté:-))
