Bevallom, hogy már réges-régóta nem igazán érdekel a 'tömeggel', egyáltalán a 'másokkal' kapcsolatos kritika, vagy mi...
Talán datálható ez Hamvas Világválság címû kis dolgozatának megismeréséhez is, úgy 1980 körül. Röviden: a válság 'vallásos', vagyis csak 'személyesen, egyenként és kivétel nélkül' (Öt géniusz), a metafizikai alapállás tisztázása révén javulhat a helyzet, az egymáshoz való viszonyainkat illetôen is. Alaptétel: 'Senki senki helyett nem tehet egyetlen lényeges mozdulatot sem' (Tôlemtül;-)
Magam vállalta munkámat is eszerint végeztem, egy magyari népfôiskola gyökérmodell kidolgozásával, aholis egy-mást beavatva konzultáltunk... stb. A hálón megtalálható meddig jutottunk;-)
Egyetlen érvényes kérdés van: Ki hol tart, személyesen... Egyetlen érvényes válasz: 'aki nem a megszabaduláson dolgozik az antikrisztust idézi' (szabadon Hamvas nyomán;-)
Már fáradt voltam, mikor a válaszodat megnéztem, és ahogy megláttam a Dawkins nevet, már csak siklott a szemem a sorokon. Mikor erőt vettem magamon, akkor fogtam föl, hogy mizu. Hát igen. Ezeket kellene kiszűrni... Morozovot láttam már a HardTalk-ban, akkor keltette föl az érdeklődésem. Eltekintve ettől a nevetséges baromságtól, a kritikájával tudok azonosulni - mint ahogy azzal is, ahogy Te a lehetőségeket méltatod. Nem hiszem, hogy különösebben eltérnének a nézeteink a témával kapcsolatban.
Sajnos a kommunikáció új technológiai eszközei nagyon ellentmondásos képet mutatnak. Kicsit foglalkoztam a témával - de sikerült megsunnyognom, így csak egy tételsort adó vázlatig és jegyzetekig jutottam, de nem volt számomra egészen haszontalan... [ http://paradoomer.blogspot.com/2010/10/media-es-reklam-nehany.html]
Nem erőltetem a dolgot, mert nem hiszem, hogy lehetséges érdemi együttműködés... (Nem is hittem benne, de így legalább tiszta a lelkiismeretem: a témát bedobtam, mosom kezeimet.)
A blog statisztikájából (annak a keresőszavakra vonatkozó részéből) kiderül, hogy néhány általam digitalizált dokumentum felkeltette egyesek érdeklődését, és témájuk valamiképpen közszájon forog. Nem tudom, hogy ezek a magok hova hullnak, és mit kezdenek velük, de valahova hullnak...
Lehetőséget kaptam, hogy Hamvas Bélától is közöljek részleteket. Én mostanság őt sem olvasom - és mást sem. Nem végzek érdemi szellemi munkát. Ezért ha valami kincsre bukkantok, legalább anyit megtehetnétek, hogy felhívjátok rá a figyelmem, mert az én könyvtáramat már csak a moly rágja és a por lepi... mert úgy tűnik, vannak akik örülnének neki.
"Dawkins óta tudjuk, hogy génjeink melléktermékeiként működünk, gondolataink pedig a mémek túlélőgépezeteként jelennek meg." Hát nem?!?:D
Ennyit az internetet 'leleplezô' cikkecskérôl... Jómagam a mostani helyzetben az egyetlen reményt keltô dolognak tartom a szabad globális kommunikáció lehetôségét, dacára minden sz@rnak, ami a hálóban fennakad-hat... khm.
Ez a mostani emberiség az írott tört-én-elme szerint soha nem volt ennyi romboló csábításnak kitéve, de soha nem volt ennyire nyílt és hozzáférhetô minden ami valóban fontos, a korábban legtitkosabb tanításokat/beavatásokat is beleértve. Lásd pld. a dzogcsent, ami még néhány évtizede is csak egy igen kis kör tudása volt!
Látnivalóan a sötét erôk dominálnak, és alighanem világégés lesz a 'befektetôk és részvényesek' (grrrrr) profitjáért berendezett 'szép új világ' vége, de azé'... hm?!;-)
Amit anyagról, szellemről, lélekről megtudtunk, az írás és egyéb konzerválási trükkök révén adattá merevült.... A kultúra ilyen tagolatlan adatrakás... Előveszed a poharat és iszol evés után. Aztán elmosod és visszarakod a helyére. Lehet nejlonzacskóból is forrásvizet lefetyelni, de akkor még a kutyánk is nagyot nézne.... Szóval a helyére. A helyén.
Gondolható, hogy a tudás mennyisége és minősége egyetlen személy számára nem változik... Sőt, hülyébbek, faagyúbbak vagyunk, mint Kon Fu-ce kortársai... Meg kell állni és visszamenni addig a pontig, ahol még valami az eszünkbe juthatott, de elfelejtkeztünkróla... Régi trükk... :)
Te mit gondolsz? És mit érzel? Nem lenne érdemes megosztani néha egy-egy rövid és megvilágosító erejű fejezetet olyan gondolkodóktól, akiket értékelsz? Nem kellene másokat is segíteni abban, hogy megismerhessenek ilyen-olyan szellemi kincseket - hogy jobban tájékozódhassanak ebben az igen zavarossá vált világban?
„Amióta az élőbeszédet és az eleven szertartás őskorát fölváltotta az írás, az agyagtáblák, a papírusztekercsek és a könyvek, vagyis a rögzített Ige, lépésről lépésre jobban elszakadunk a valóságtól. Az emberi nem spiritualizálásában reménykedünk, ehelyett azonban egyre jobban absztrahálódunk. Igazat mond Hamvas,amikor megállapítja, hogy legnagyobb szellemi mestereink: sem Buddha, sem Kon-fu- cse, sem Szókratész, sem Jézus, sem Mohamed nem írásban tanított.” (I. m.: 114. p.)
Azt hiszem a legkevesebb az, hogy a műveltségtartalmakat elkülönítjük az igazságtartalmaktól. Az elvilágiasodott, "államilag diplomával garantált" és diplomájából (átunatkozott iskolai szemeszterekből) élő értelmiséginek az igazságkereső szenvedélye a nullával egyenlő... Nem csak itt, szerte a világon.... Nyugdíjazsásáig turkál "szecska és arany" között, nem érdeke az egyértelmű szétválasztás....
„Szekularizált értelmiségi elit? Tévedésünk (Németh Lászlóé is) az volt, hogy hittünk a szekularizált értelmiségi elit lehetőségében. Hamvasnak volt igaza: csak brahmin jellegű szellemi elit vezetheti a társadalmat”
(Tornai József: Az emberiség görbe fája. Bp. 2002, Püski K. 150. p.)
Figyelem, hogyan keresed a választ a kérdésre. Én csak anyit tudok, hogy antropológiai tény, hogy közösségben kell gondolkodnunk: mindenkinek azzal kell hozzájárulni ennek életéhez, amivel tud. Ha neked megadatott, hogy jelentékeny műveltségtartalmakkal ismerkedhettél meg, gondolom ezt mint értéket kell szemlélnünk.
Továbbá tisztázni kellene, hogy betűvető írástudókról, vagy hagyományos, (ószövetségi) értelemben vett törvénytudókról van szó... Nem mindegy, Uraim, nem mindegy... :).
Továbbá tisztázni kellene, hogy betűvető írástudókrókról, vagy hagyományos, (ószevétségi) értelemben vett törvénytudókról... Nem mindegy, Uraim, nem mindegy... :).
Face': igazad van. Ennyi. De megkérdezném: csak én vagyok olyan szerencsétlen helyzetben, hogy az ismerőseim kizárólag gyermekded kreténségekkel vannak elfoglalva? Mert ha igen, akkor meg vagyok nyugodva. De ha ez általános jelenség, akkor bajban vagyunk. (?) [De azért bombázom őket - több-kevesebb tapintattal...]
A mi civilizációnk így használja az internetet - Morozov szerint:
És másodszor is igazad van: reménytelen erőlködés az egész. Nem vagyok naiv, ábrándos forradalmár: sem értelem, sem hit, sem remény nem hajt, hanem csupán valamiféle "csakazértis" dolog ez az egész nálam. Nem vagyok képes jó lelkiismerettel leállni, de az önkéntes feladatommal boldogulni sem bírok. Nyomorultul nevetséges vagyok az erőlködéseimmel, de csak azért nem haragszom magamban, mert számomra nyilvánvaló, hogy nem alacsony szándékok vezérelnek, és ebben a reménytelen küzdelemben azért van némi heroizmus...
Valahogy így mûködik a face'. Amikor találunk valami fontosat, jót vagy legalább tréfásat megosztjuk az ismerôsökkel, barátokkal; hm?!
A Schuon idézetgyûjtemény elég figyelemfelkeltô ahhoz, hogy valaki esetleg olvasni kezdje ôt... de a másik 'kívánságlista' bizony elég reménytelennek néz ki. Ne legyen igazam, de egy, úgytûnik elkerülhetetlen 'világégés' túlélôi talán rákényszerülnek komolyabb együttmûködésre egyszer... Hajjj!
