Most, egy csöpp időben,
Olvasom e topikba ki jött be.
Kisvacak kinek régi rímei,
Ráolvasva agyam kedveli:)
És fándájk, a cikiző,
Mi a f@sznak jött ő?
Csak púp itt,
Hmm, eriggy...
ámos és herrcegfi sora,
Olvasom sorról sorra,
Látva, hogy komoly nyelvük,
S pörög kezük,
Örülök, hogy itt vannak velünk:)
...és persze üdv a topik atyjának,
ki teremtője vers-topikja fájának:))))
gondozd, engedj hajtásaidnak,
terebéjesedjen ez a fa,
hogy mindenki láthassa:))
gondolatát bele írhassa,
nyelvét élesítve benne,
ha talál benne kedvet,
s külvilágba nem szervet:)
jöjjön,
szöszöljön,
vagy bőgjön,
de te qszi csak írjad,
ahogy a farkad, Bírjad!:-))))
ne tegyél soha pontot,
pörögjön a topik folyton...
A vágy minden nőben benne van,
Csak nem mindegy, hogy mit kap:DDDDDDD
Ez nem egy ritka fogékonyság,
Férfi kell, nem poénkodás!:DDDDDDD
Ki jól tud bánni a nyelvével,
És féltett ékével:)
S nem a seggén ül a székében,
Férfi egójának fényében:DDDDDDDDDD
Kevés a tapasztalatom és aki honorált:DDDDDD
De mondhatom, ez a madár tette fel a koronát:)
És ebben nincs semmi, csak odafigyelés:DDDDDD
Nem csak duma, meg fényezés:DDDDD
Ha nem jön meg a nőkek a kéje,
Ez csak a férfiak szégyene!:DDDDDD
A mutogatás:DDDDDD meg Ki Ő?
Tudom, csak savanyú a szöllő...:))))
Igazad van! A hűek mintaképe vagyok:))))
És ebben kétséget sem hagyok!:DDD
Valszeg kifogtál egy pornósztárt,
Ki már únta a sok qrvát:DDDDDDDD
Habár azok sem qrvák,
Pedig pénzért teszik a munkát:)))))
De hát fő a változatosság,
Ezt kívánja a férfiasság:))))
Azért ne hidd, hogy kihaló fajta,
Csupán a többi nem úgy falta:((((
Mert művésznek kell lenni akár a versben...
Ja és lehet, hogy eleget volt már seggbe':DDDDD
Szerencsés lány vagy, az egyszer biztos,
Mert kevés az, kit féri lázba tudni hoz!
Sokan kőrdik maguktól, ez olyan érdekes????
Ezért lábat tárni? Hát érdemes???:DDDDD
Inkább a legtöbbnek fáj a feje,
És ezért a férjnek nem elég a neje:DDDDDDDDDDDD
Én is irigye vagyok e madárnak,
Kit most más nők várnak:(
Ritka kihaló fajta:)DDD
Kinek jó a marka,
És a farka:)))DDD
És nyelve ahogy falja!
És megérleli és leszakítja,
És tudja - a piszok - megérdemelten kapja...:DDDDD
Óvni kéne és tenyészteni az ilyen ritkaságot,
Ki megváltaná a női combok közt a világot:) Off:(na milyen vagyok?)
Ő az aki mindig hoz virágot,
És úgy el tud menni, hogy nem hagy szilánkot...
Ideális egy hím:)))
Száján mindig a rím,
Nyelvén a vörös a szín...
Őrületesen feszít:))))
Talán Te is ilyen vagy qszi,
De neked nem tudom mondani, hogy muti:))
Más sem tudja meg soha,
Milyen veled a móka:)
Mert te vagy egy igaz hű,
S távol áll tőled minden bűn:((
Így ne irigyled az igazi predátort:)))
Én sohasem fogom mondani, hogy kár volt!!!!
Egy biztos! hagyott Benned nyomot!:))))
Mert rímeiden cseng belső hangod!
Magja termékeny talajra hullt,
Persze qszi nem békára gondult:DDDDD
Hanem lelkedet is megdörzsölte finoman:))))
Írigykedem a madárra, mit mondjak?????:DDDDDDDDD
Rahmanyinov-prelüd
nem könnyű etüd.
komor, gyászos hangulat,
mit a cisz-moll ad.
itt a hang nem zendül,
csak fojtottan pendül,
majd lázadón felsikolt,
aztán szenvedélyt kiolt,
s elcsitul, mint a holt.
Drága kis qszim mily megértő:)*
Nem hiszem, hogy neked kell Ő:)))
Akkor minek felfedni a valót,
Aki a neten van, tudja ki ez a kalóz:)))
Habzsolnám még, csömör nélkül,
Eddigi szeletei is maradnak emlékül:)
Rágondolva egyre édesebb a torta,
Óóó hogy hív most is ez a móka:)DDDD
és miért?
- mert nem volt még ilyenben részem,
- mert előtte lehullott minden fészem,
- mert elveszni nem hagyott, s fogott kézen:))))
- mert csodás, ha bennem érzem...
- mert minden pillanatban várom újra készen!!!
- mert érzem, Ő nekem újra lészen:)))))
és mert;
Verselni vele is jó,
Melyet élőben is tudó,
Játék a szavakkal és a testtel szinkronban,
Hiányzik a ritmusa, és tovább izzít kínomban...
Brávó Akita! A legjobb versed!:)))
Lelkedet volt kiadni merszed!
Végig élveztem minden sorát,
Hogy ette madár a vacsorát!!!
Látom farkát díszelegni,
Hallom, hogy tud hízelegni.....
Légy büszke rá, hogy ilyenben volt részed,
Hogy szárnyai által lett szíved részeg:))))
Nőttél a szememben egy métert,
Hogy lelkedet nem emészti métely!:DDDD
Elfogyasztottál egy szelet csokit,
Bánod, de tudod, hogy van máshol is:))))))DDDD
Persze nem szép Akitától, hogy nem propagálja,
Hogy a nagy farkú madarat más is kipróbálja:DDDDDDDDDDDD
Madár volt a csalfa,
Bár nem volt tolla, csak FARKA:DDDDDD
S billegette is mint a szarka,
De ragadozó Ő, hmm éles a karma:D
Neve száz van,
És ugyanannyi arca...
Aki tőle nem fél; balga:D
Még is mindenki Őt akarja:(DD
Nincsen tüske bennem,
És hozzá újra volna kedvem:)
hisz;
Szelleme; szárnyakon csapongó
Szemei; villogó nőfaló
Teste; tüzes buffalo
Jelleme; méltán képmutató
Lelke; hmm igazi Hegylakó
Mégis imádni, szeretni való!
Így nem adom Őt ki soha,
Hátha megtisztel engem újra a Koma:)))))))
Ne mánd soha! Ha jó volt akkor,
Mikor rajtad zakatolt, mint traktor:DDDDDDDDDDD
Jobb ha előbb elszáll, s hagyja a fészket,
Mint akkor, mikor tojásra késztet:DDDDDDD
Mert ha a fészek tele van tojva,
Akkor a bánatod el nem lesz fojtva:((((((((((DDDD
Megjöttél? Köszöntlek!
Tengermunka neked.
Ha szívvel csinálod,
az is egy élvezet.
Tudd, hogy a szép napok
mindig messze szállnak,
de velünk maradnak
az emlékből szőtt árnyak.
Ki volt a Te sasod,
a csapongó vadász,
aki megvált tőled,
és eladta magát?
A nyakára hurkot,
szárnyára súlyokat!
Lehúzzuk a placcra,
meglátod, ott marad.:-))
Megjöttem de minek,
Munkatenger:( na kinek?
Szép napok elreppentek, elvitte az olvadó hó,
Egy hete még sütött nap és száguldott alattam a ló...
Madár szárnyam tirgris karommá vált,
Sasom másfelé vadászva tőlem meg vált:(
Nincs kedvem írni sem, minek?
A munkának kelle, és még kinek?
Fűzfa alá heveredtem,
oktatni, se jogom se kedvem.
A levelek mint apró hárfák
a szél moccanását várják,
hogy g-mollban zendüljenek ,
zenében egyesüljenek.
Kívül-belül gonosz vagyok?
Én csak naponta lázadok.
Néha magam se tudom miért,
a mindenért? A semmiért?
Ajánlás:
Herceg! Nem az vagyok kit vársz,
vívni velem nem érdemes.
A gonosz nem egyetlen személy:
tág fogalom, egyetemes.
Miként a jóság, éppen úgy
mindenkiben ott lapul.
A fényt kell megtalálnod ahhoz,
hogy káprázatától megvakulj.
alábukott a nap
és villma ott maradt,
a búcsúzó nap alatt,
ott maradt a házban,
hol üres kávés poharak sorjáznak
és a pulton a ragadt kávézacc.
ott, tehát a kávéházban,
egyedül a csalódásban,
mert hogy qszi, aki nem jeles
és bátorság híján nem érdemes
szembe nézni magával
vagy a csalódásban villmával.
ott a házban, távoli kávés szerájban
villma, a jó kis firma egyre csak mondja:
qszi versei rosszak.
nádpálcaként suhint ez ítélet,
pedig villma téved,
mert ez itt nem költészet,
csak holmi versfaragás,
hol bizony sok a forgács,
vagy csak az van;
met mi fejünkből kipattan,
minden csiszolatlan.
fércmű. semmi egész, csak töredék, rész.
mi verslábat nem mérünk
és tapsokat, se megértést nem kérünk.
de villma ezt nem érti,
mert a tökélyt félti
tőlünk, kiket oktatni próbál,
ám lelkünk másfele kószál,
s így intése hasztalan,
ámbár nem oktalan.
elrontottam-e a strófát
s tisztelek-e bárki prófétát,
ugyan villma, kit érdekel
míg sorsunk minket kegyel,
s ajkunk íly szókat lehel.
Óh, Te villma!
Miattad maradnom érdemes
egy rövid percet.
A sors kegyes?
Vagy ez is valami
látomás, átveréses
lobbanás?
Megszoktam a mérhetetlen
csalódást égben és egekben,
nem fog fájni ha kiderül,
gonosz vagy kívül, és belül.
Bár lennél az, akit várok,
asszonybőrben a gonosz átok.
Ha így lenne, megvívnék veled,
tudva, hogy legyőzőtt leszek.
Vártalak a kávéházban,
sokáig vártalak.
Felkelt a Nap pirosló lázban,
és lebukott, lebukott a Nap.
El nem jöttöddel meg nem aláztál,
csak bizonyitottad: nem vagy jeles,
nincs bátorságod szembenézni
azzal, amivel érdemes.
A verselésben gyenge vagy,
egyébként izzó, jó a lángod,
csak nem veszed észre, hogy
hiányzik, az a többlet
ami anyagot ad a lánghoz.
fándájk nem a sátán,
csak egy kupac szar tán,
minek kénköves bűze van
s félreviszi orrodat.
fándájkra mást hoz a végzet,
pallosod másra élezd.
bízd rám ezt a kis poklot
ez nem okoz nékem gondot.
Kisvacak, mi lehet a gondod,
Nem írod, nem is mondod?
Jó nő vagy, írtad,
Tán valaki nem bírhat?:-((((
Sajna megy az idő én tudom:((((
Alig éri utol a botom:((((
Mire felkapaszkodom egy napra,
Már ébredhetek fel egy újra:(((((
És ez így megy, egyre gyorsabban,
Míg a fedél a fejed felett csattan:DDDDDD
Igazad van! Élni vidáman, s remélni,
Én is így vagyok, nem akarok cserélni:))))
Aki meg idejön verselni, írhat bármit,
Elolvasom, ide teszem a sámlit!:))))
Aki mviszont a másikat szídja,
Annak itala legyen Csülök fingja:DDDDDDDDDDD
fandájk a festő?
ez nem lehet ő!
ecset helyett kezében fándli,
szájában a szó sem akármi,
de ettől kell okádni!
fenyegetsz, barátom?
az ütéseket jól állom
s még meg is hálálom!
Qszi Te Drága Egyetlen,
emlékszel még rám?
Lassan két éve, hihetetlen,
nem írtam itt "verset" ám.
Temérdek a gondom,
Nektek ezt elmondom.
De vidáman élni,
s mindig remélni!
Ez az én jelszavam,
s jól érzem magam.
Ámos ne menj Te sehova,
itt a helyed Drága Koma.
De lásd 20-nál a 10882,
sokkal több, így érthető?
Tiszteld az "öreget",
hisz Ő oly remek.
Régi szabály ezt itt,
s légy barátibb kicsit.
S leszel Te is nagyszerű,
Kihez a szívem majd hű.
S a szó legyen SZABAD!
Jó szó, ízes beszéd?
Néha nem más: negéd.
Csak engedd el Magad...
Csók Mindenkinek
kv.
Qszi Te Drága Egyetlen,
emlékszel még rám?
Lassan két éve, hihetetlen,
nem írtam itt "verset" ám.
Temérdek a gondom,
Nektem ezt elmondom.
De vidáman élni,
s mindig remélni!
Ez az én jelszavam,
s jól érzem magam.
Ámos ne menj Te sehova,
itt a helyed Drága Koma.
De lásd 20-nál a 10882,
sokkal több, így érthető?
Tiszteld az "öreget",
hisz Ő oly remek.
Régi szabály ezt itt,
s légy barátibb kicsit.
S leszel Te is nagyszerű,
Kihez a szívem majd hű.
S a szó legyen SZABAD!
Jó szó, ízes beszéd?
Néha nem más: negéd.
Csak engedd el Magad...
Csók Mindenkinek
kv.
A sátán nyomában járok,
minden gyanús hangra
fölkapom fejem.
Fándájk? Ő lenne ?
Hangjában a virtigli
gonoszt nem lelem.
Ahogy a jelzőket
kiokádja!Ügyetlen
piszkos szarkeverés.
A sátán síma szájú,
körmönfont és ravasz,
nem mérhetem hozzá,
ez kevés, kevés.
Titkon szemezgetek veled,
ki soha nem voltál más
mint egy trágár, hazudós, ragyás
senkiházi törpeféreg, ki még
tartja magát mint fán a kéreg,
egészen addig,
amíg az ultraelkényeztetett ötéves pöcsfej
heccből el nem vágja egy nyisszantással a torkát.
Akkor védjen meg téged az óvszer
bazeg!
