Az nem megy, hogy úgy módosítgatsz, ahogy az adott helyzet kívánja.
Nem volt semmiféle módosítás, ugyanezt írtam egy fél évvel ezelőtt is. Olvass vissza.
Ha meg mozog a talajhoz képest, akkor az MM ad pozitív eredményt.
Már ezt is leírtam, hogy a forgásból származó sebesség kb. 100-ad része annak, amit a Föld haladási sebessége.
Ráadásul aZ MM kísérletben a sebesség négyzetével nő a kimutatatndó hatás. Vagyis a 100-ad akkora sebességhez 10000-szer nagyobb érzékenységű műszer kellene.
A milliomod részét is simán kimérjük annak, amire akkor képesek voltak.
Ezt csak meghasaltad, ugye?
Ez a két kísérlet együtt kizárja a közeghez képest állandó sebességű, newtoni szabályok szerint mozgó fény lehetőségét.
Valamikor valóban ezt hitték. De nem így van.
A két kísérlet együtt szépen megmutatja, hogy a fényközeg együtt halad a Földdel, de nem forog együtt vele.
Tudom, hogy te nem így tanultad. De a kísérletek ezt támasztják alá.
(Erre már többen rájöttünk, nem én vagyok az egyedüli, és nem is most találtam ki.)
Ha az álló közegben forog az optikai giroszkóp (a Földel együtt), akkor nem 0-t kell mutatnia.
Az elején ebben állapodtunk meg:
"A közeg a Föld felszínén nem mozog a talajhoz képest."
Az nem megy, hogy úgy módosítgatsz, ahogy az adott helyzet kívánja.
Ha meg mozog a talajhoz képest, akkor az MM ad pozitív eredményt. Ez a két szerkezet nagyon hasonló érzékenységű, és nem ott tartunk, mint 100 éve. A milliomod részét is simán kimérjük annak, amire akkor képesek voltak.
Ez a két kísérlet együtt kizárja a közeghez képest állandó sebességű, newtoni szabályok szerint mozgó fény lehetőségét.
Jön az optikai giroszkóp. Ebben az óramutató járásával megegyező, és ellentétes irányban is megy körbe fény. Na most, ha a közeg áll (és ezt mondtad, ott van a játékszabályok között), értelemszerűen mindkét irányban ugyanakkora a futási idő. Vagyis az optikai giroszkópnak 0-t kellene mutatnia a Földön. De nem azt mutatja. Hanem azt, hogy forog.
Az optikai giroszkópok mérik a Föld fordulatszámát. Hogy lehet ezt nem érteni?
A kezdeti feltételek szerint (álló fényt továbbító közeg) nullát kellene mutatniuk, de nem nullát mutatnak.
Még mindig nem értem, hogy hol látod a hibát.
Ha az álló közegben forog az optikai giroszkóp (a Földel együtt), akkor nem 0-t kell mutatnia.
Honnan vetted, hogy 0-t kellene mutatni?
A Föld a Nap körüli keringésekor magával viszi a fényközeget, de nem forgatja magával. (Ahogyan a mágnes sem forgatja magával a mágneses mezőt a H.K. kísérletben)
Ezekből szerintem két eredmény már a levegőben lógott:
- a specrel alapjait kísérletekben teljesen belőtték, lehet hogy nem egyszerre, de Loretz után, Occam borotvájával, apránként is összerakják 10 éven belül
- a fotoelektromos effektust, mivel rohamosan fejlődött a vákuumtechnika és az elektronika, szintén majdnem biztosan észreveszik, persze könnyen lehet, hogy nem érti aki meglátja, de ha utánamérnek, összerakják biztosan
Kell egy különleges érzék, intuíció ahhoz, hogy a valóság jelenségeit hogyan lehetne korábban nem próbált módon összekötni matematikai konstrukciókkal. A matematikusok nem ilyesmin gondolkodnak, a fizikusok igen.
Azt persze nehéz lenne megmondani, hogy nagyon okos emberek mire vitték volna, ha más pályára lépnek. Úgy gondolom, a szerencse is játszik némi szerepet. Mihez nyúl, mivel próbálkozik. Einsteinnek többször is sikerült jól választani (specrel, altrel, foton energia), végül pedig kikapott egy reménytelent (egyesített elmélet). Azt gondolom, hogy ez a különleges érzék (többször is beletrafált) is egyfajta adottság.
Aki a matematika bizonyos ágaihoz elég jól ért, annak az elméleti fizika sem lehet nagy probléma, hiszen az nagyrészt matematika, nem gyakorlati fizika. Csakhogy két példát említsek: Minkowski, Grossmann, és Hilbert. Ha ők fizikán gondolkodtak volna a matematikai tevékenységük helyett (és nem is úgy értem, hogy együtt), akkor Einstein labdába se rúghatott volna a gravitáció modern elméletének megszületésében. Riemann életideje és energiája a nehézkes körülmények miatt sajnos csak a szükséges geometria matematikai kifejlesztésére volt elég, de ez nagy teljesítmény volt, ha ezt is hozzávesszük a gravitáció modern elméletének megszületéséhez.
Ha már felhoztad, egyszer vedd a fáradságot, hogy végiggondolod.
Tehát a játékszabály: newtoni mechanika, a fény egy közeghez képest állandó sebességgel halad.
A közeg a Föld felszínén nem mozog a talajhoz képest.
Rendben van ez így?
Fenti szabályok szerint az MM kísérlet negatív eredményt ad, hiszen álló közegben minden irányban ugyanaz a sebesség, akármerre fordítod, nem változik semmi.
Eddig tehát nincs baj.
Oké, tehát megegyezhetünk abban, hogy az MM kísérlet esetében a Földdel együtthaladó fényközeg helyes magyarázatot ad a kísérlet negatív eredményére.
Jön az optikai giroszkóp. Ebben az óramutató járásával megegyező, és ellentétes irányban is megy körbe fény.
Nem értem hogy jön ide a giroszkóp, de ha Sagnac forgólapra szerelt tükrös kísérletére gondolsz akkor értem.
Na most, ha a közeg áll (és ezt mondtad, ott van a játékszabályok között), értelemszerűen mindkét irányban ugyanakkora a futási idő.
Így van, amíg a körlap (amelyen a tükrök vannak) nem forog, addig mindkét irányban ugyanakkora a futási idő. A futási idők különbsége nulla. Ha azonban a körlapot a tülrökkel megforgatod, ahogyan Sagnac tette, akkor az álló közegben már forognak fognak a tükrök, és így az egyik irányban a tükrök elébefutnak a fénysugárnak, a másik irányban pedig elfutnak a fénysugár elől. Ezért különbség lesz a két irányban körbefutó fénysugár futási idejében. A kísérlet éppen ezt a különbséget mutatta ki. Tehát az álló fényközegben forgó tükrökkel sincs semmi baj.
Vagyis az optikai giroszkópnak 0-t kellene mutatnia a Földön. De nem azt mutatja. Hanem azt, hogy forog.
Sokféleképpen bizonyítja. Pl. úgy, hogy a bolygók látszó mozgásában további perturbációkat okozna. Pl. úgy, hogy az univerzumot (galaxiseloszlás, háttérsugárzás) nem izotrópnak észlelnénk.
"Tett már valaki kijelentést arra, hogy úgy összességében a matematikai ismereteink hányad része alkalmazott az elméleti fizikában? ... Szerintem mondjuk néhány százaléka csak."
A középiskolai matek 100 %-osan szerepet kap a fizikában. Ettől még lehet igazad, de bajban lennék, ha olyan matematikai ágat kéne mondanom, melyet eddig nem használt a fizika (ha máshol nem, hát egy modell algoritmusában). Kérlek, említs egy ilyet (bármilyen kicsit), utánanézek, csakugyan nincs-e fizikus publikáció róla. Persze a legújabb matematikai eredmények még bizonyára nem leltek alkalmazást máshol.
Na igen, de szerintem a fizikához nem kell az összes matematika.
Ez nem érv arra, hogy a matematika nehezebb lenne. A matematikusnak meg egy csomó dolgot nem kell tudnia, amit egy fizikusnak igen. Mindkét tudományban rendkívüli szellemi kihívások vannak, ennyi.
Na igen, de szerintem a fizikához nem kell az összes matematika.
Tett már valaki kijelentést arra, hogy úgy összességében a matematikai ismereteink hányad része alkalmazott az elméleti fizikában? Persze ki lehet találni olyan feladatokat, amiknek megoldási menete lefedi együtt az összes matematikai tudásunkat, de ha nem bonyolítjuk feleslegesen a dolgokat, csak egy elégséges szintig, akkor vajon kb. hányad része elegendő? Ez valamennyire szubjektív megítélés, tudom, de azért mondható erre valami jó közelítés. Nem egyszerű, de talán mégis.
2002-ben a BMW teszt vezetője mellett ültem Németországban, és hirtelen az autópálya mellett jelezte a rendszer a pozíciónkat, a navigáció pedig bemondta h letértünk az útvonalról, elhagytuk az úthálózatot.
Azóta persze a processzorok gyorsabbak lettek, az algoritmusok fejlődtek.
A legelső marok készülékem például bekapcsolás után addig nem szinkronizálta az órát, amíg 4 műholdat nem talált. Pedig a hozzávetőlegesen az időt már egy holdról is lehetne tudni, és feltételezve a legutolsó pozíciómat nem kellene az összes műholdat keresni. Azt mondjuk nem tudom, hogy miért csak 12 műholdat képes egyszerre figyelni.
Nem hiszem, hogy nehezebb lenne. Egy matematikai fizikához közelebb álló (erős) kollegám szerint a fizikusok sokkal okosabb emberek, mint a matematikusok. Ez is szélsőséges vélemény. Azt hiszem, a fizikában lényegeset alkotni ugyanolyan nehéz, mint a matematikában. A kihívások persze nagyon eltérőek.
