Érdekelnének ezeknek a hangoknak a dolgaik. Például honnét lehet tudni, hogy adott esetben egy betűről van szó, vagy csak véletlen összekerülésről? Ez fontos például az elválasztásnál is. Mert ha egy betű, akkor nem választjuk szét. De ha csak összekerültek, akkor igen.
Régen nem volt a magyar ábécében dz és dzs betű, ezért aztán mindig két, egymás mellé került mássalhangzónak tekintették őket, és persze ennek megfelelően kellett a szavakat szótagolni, elválasztani: bod-za, ma-ha-rad-zsa (ma: bo-dza, ma-ha-ra-dzsa).
Ha szóösszetételről van szó, akkor egyértelmű. Engem inkább az érdekel, hogy amikor nem összetett szóról van szó, akkor minden esetben egy betű ez a kettő? És ha nevekről van szó, akkor még a szó etimológiája sem feltétlenül segít, hiszen azok mind egyedi karaktersorozatok. Péld: Dzsudzsák (Balázs, focista), Bundzsák Dezső (edző), satb.
Szerintem ugyanúgy tudható, mint a többi ilyen betűről. Segítene megérteni szerintem ha tudnál hozni példát néhány olyan szóösszetételre, ahol dz és dzs keletkezik.
Például a "nyílászáró" szavunknál teljesen világos, hogy az "SZ"-nek látszó karaktersorozat két külön betű. Ékes példa volt erre a páCSó, amit konzekvensen csé-vel olvastam, és nem értettem. Mire apám felvilágosított, hogy pác-só.
Ezeknél a szavaknál sokat segít, ha kimondjuk őket. Akkor rögtön kiderül, hogy "sz" betűről, vagy "s" és "z" betűkről van szó. De mihez kezdjek a "dz", "dzs" betűkkel? Nincs különbség, akármelyik szót mondom.
Honnét lehet tudni? Egyáltalán, van értelme ezeket külön betűnek tekinteni, ha semmi különbség nincs a kiejtésben?