vajon egy kis okkeres -barnás, a halkan susogó folyók felett ívelő hidakon az idő és a nők tűnékenységén elmélkedő emlékezés belefér -e a témába, nem vág -e túlságosan Macondo lélegző, szuszogó karneváljába?
Az ajtós nekem is nagyon tetszett, igen, ez jó lenne szerintem is összegzésnek! (Akárcsak a fásláb:) ) Nem tudom merjek-e még tippelni, valószínűleg már csak rontanám a statisztikám.
Igen és igen. Eltalálta mindkettőt. Az ajtós szerintem a legjobb mindközül, pontosan olyan, mint öreg José Arcadio álmában, ahogy haladt egyre beljebb a szobákban, és egyszer eltévedt kifelé, ez szerintem a könyv összegzésének is jó, és a színek is olyanok, mint Macondóban, az öreg házban, és a köd, ami kavarog bent, az elmúlt idő. Az idős nő a házzal is benne van a hétben, szerintem ez is lehetne jellemző, lehetne Mondjuk Ursula, vagy az idős Amaranta.
Ez nagyon tetszik, gondolkodtam is rajta, hogy beleveszem, de aztán kihagytam, mert egyszer már beszéltem róla mással. Talán majd írnék hozzá, egyszer, ha sikerül.
Sajnos ez sem az. Majd ha megmutatom, talán látjátok, hogy mit láttam én jellemzőbbnek. Nekem az általam választottak közül egy-kettő teljesen odaillőnek tűnik, amiről azt gondoltam, hogy virít, és mindenkinek rögtön eszébe jut. De lehet, hogy tévedtem én is.
És erről eszembe jutott az egyik informatikus barátom, aki azt mesélte, hogy nemrég volt a cégükben egy úgynevezett empátia teszt, ami úgy nézett ki, hogy összegyűlt a teljes programozórészleg egy nagy teremben, és azt kellett megpróbálniuk a saját tesztlapjukon eltalálni, hogy a felsorolt kérdésekre mi lesz a csoportban leggyakrabban előforduló válasz.
Volt ilyen kérdésük: Mi jut arról eszedbe, hogy munkaeszköz? Volt, aki azt írta, hogy lapát.
Szerintem a magányos fa jó lenne címlapra, de én valami tisztább körvonalú képet választanék. Ez sincs a hét között. Érdekes, azt hittem túl könnyű lesz kitalálni, hogy én mit választanék.
A kép szép, és érdekes. Én megvenném vele talán, vagy vennék ilyen borítójú és címkombinációjú könyvet, mert olyan romantikus benyomást kelt, de utólag talán csodálkoznék, hogy miért pont ez a nő. Ha eszembe jutna ilyesmi egyáltalán. Általában ha elkezdem olvasni, már nem nagyon szokott érdekelni a könyv borítója.
Én már megvettem a könyvet, úgyhogy nem tudok úgy gondolni rá, mintha el kellene döntenem, hogy megvegyem-e. A kiadók szempontjából nyilván az eladható könyv létrehozása a lényeg, amibe beletartozik a borító is. Nekem most az volt a lényeg, hogy találok-e olyan képet, ami felidézi bennem a könyvet, a történetét, vagy az érzést, amit keltett, miközben olvastam. Ez a kép nekem nem kelti fel egyiket sem, bár talán egy kicsit mégis, Fernandát és az ő képzelt doktorait. De ez túl kevés részlet.
Mielőtt másba kezdenék, még maradnék egy kicsit a 100ÉM vonalon, ha megengeditek. Mivel már megtaláltuk a megvalósult könyvborítók jelentős részét, most az jutott eszembe, hogy keresnék olyan képet, ami lehetne a Száz év magány borítója. Találtam hét ilyet, arra volnék kíváncsi, hogy megtaláljátok-e, mire gondoltam. Persze előfordulhat, hogy ez nem érdekel senkit, vagy nincs is, aki olvassa a felhívást, akkor legfeljebb szomorú leszek.
Könnyítésként annyit, hogy mindegyik a Fotózz Digtális illusztráció kategóriájú képei között található, és kb. mostantól októberig bezárólag.
Mostmár ez is a gyűjtemény része, és találtam még horvát borítót is (Sto godina samoce), és már azt is tudom, hogy perzsául: Sad sal tanhai -nak; vietnámiul pedig: Tram Nam Co Don -nak mondják. (ehhez van már képem is, http://www.vinabook.com/product/product_detail.php?product_id=11508 de ez túl kicsi, még keresgélek)
