A Családfakutatás topikon és másutt felmerült, hogy mit takarhatnak a (halotti) anyakönyvek olyan haláloki meghatárotásai mint 'ínláz', 'eskór', 'Szent Antal tüze' stb. Ezt a topikot azért nyitom, hogy itt gyűjtsük össze közös erővel, később felhasználható referenciaként is a "megoldásokat".
1855 éppen a második nagy magyarországi kolerajárvány utófázisa, így itt a cholera mai orvosi értelemben értelmezhető. Vö. http://hu.wikipedia.org/wiki/Kolera#T.C3.B6rt.C3.A9nelmi_szerepe. Ha a phthisis itt tényleg tuberkulózist (tbc-t) jelöl, akkor az maximum csak annyiban járulthatott hozzá a halálhoz, hogy legyengítette a szervezetet, és az ezért nem tudott a kolerafertőzés szövődményei ellen védekezni. Az elsődleges halálok a kolera volt, amely gyors lefolyású. A tüdőtbc-ve lakár évekig el lehet élni, amíg el nem jut a beteg a végső stádiumba, amely legtöbbször erős belső vérzés (vérhényással) jár.
Igazán nem semmi amit írsz. Újfent köszönöm a részletes magyarázatot.
Akkor tehát ha valaki 1855-ben "Cholera" miatt meghal, akkor valószínűleg sűrű hányás miatt bekövetkezett folyadékvesztés miatt hal meg? Hogyan lehetett így megbetegedni akkor, járvány során? Mert pl. a 'phtysis' néven emlegetett kór miatt oly tág időintervallumban hunytak el, hogy nem merném járványnak nevezni, inkább népbetegségnek. Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem értek a betegségekhez. De továbbra is köszönöm a felokosító írásaidat!
A görög cholera szó tövében az gör. kholé ’epe’ szó rejlik, és az ókorban a betegségen kívül ’émelygés’-t is jelentett. Vagyis ez eredetileg olyan kórkép, amely intenzív hányással jár (amikor már csak epét ürítünk). A betegségek általában együtt érintik a gyomor-bél traktust, így az intenzív hányással intenzív hasmenés is együtt jár általában. A cholera, mint kórkép e kettő együttesét jelenti, a halál a következményes kiszáradás.
Az ilyen megnevezéseket csak a modern orvostudomány használja adott betegség elnevezésére. Korábban, a laikusok és a korai orvostudomány számára ez csak tüneteket jelölt: így ilyen értelemben kell ezeket vennünk. Nem szabad a mai tudományos értelemre leszűkíteni, mert akkor a kontextusból ragadjuk ki.
A „phthisis et cholera” így annyit tesz, hogy sorvadt, azaz súlyosan lefogyott, valamint erős hasmenése és hányása volt. Lehet (de csak lehet), hogy tuberkulózisa volt és emellé kolerát kapott.
A kelevény, furunkulus, kelés gennyes gyulladás, amely kisebb-nagyobb daganat formájában jelentkezik. Jellemzően megérik, és utána kifakad. Ha a testüregbe nyílva fakad ki, akkor okozhat szepszist (vérmérgezést), de talán gyakoribb, hogy szisztémás (tehát az egész szervezetet érintő) Staphylococcus stb. fertőzés kísérője, és az illető inkább a szisztémás fertőzésbe hal bele, a külvilág pedig a felszíni keléseket látja.
A phthisis mellé még „járna” egy jelző, amely megadja, hogy a sorvadás specifikumát: e nélkül nehéz bármit is mondani, mert a sorvadás az egyik legáltalánosabb kórkép. Ha a forrás nem határozta meg pontosabban, csak egy általános tüneti leírást adott, akkor már nemigen lehet precízen megállapítani a mögöttes betegséget.
Mindenesetre a fogalmi meghatározás, amelyet az Új orvosi szótár alapján idéztem, utal a háttérben álló gümőkórra, mint a leggyakoribb okra. A gümőkór, mint akiralk említette, a tuberkulózis (tbc) neve. Ennek leggyakoribb formája, az összes eset 3/4-e, a tüdőgümőkór (tüdő-tbc), avagy phthisis pulmonaris, így a jelzőtlen phthisis-t talán vélelmezhetjük ennek. De van más szervet érintő tbc is, pl. csont-tbc, vese-tbc stb.
A tbc-baktérium ellen a szervezet védekezik, és ez a gyulladásos folyamat hozz létre a gümőket (avagy latinul tuberculumokat, ennek a tuberkulózis név), amelyekbe a szervezet „bezárná” a kórokozót. A gümők közepén a sejtek elhalnak. A gyulladásos reakció során tehát működő tüdő-, csont- stb. szövet „szétesik”, és helyébe nem működő, illetve elhalt szövegrészek kerülnek. Erre utalt a definíció, amit adtam.
Ez persze külsőleg nem látszik (ill. csak a ritkább, külvilággal érintkező szerveket érintő változatok esetén látszik). Ami kívülről észlelhető, az a magyar sorvadás, görög phthisis szavakkal a laikus számára is magyarázó erejű látvány: étvágytalanság, fogyás, sápadtság és gyakori fáradtság.
Ha csak így le van írva, hogy valakit elvitt a sorvadás, a phthisis, a marasmus stb., akkor az pusztán annyit jelent, hogy az illető addig fogyott, amíg bele nem halt.
A frászkarikát sem épp a legártalmatlanabb betegségnél használták. És használata sem volt szép. Dehát, az idő mindent megszépít (és szavak jelentésének feledésbe merülése mindent ártatlanít).
Azért a régi emberekben is volt rendesen gonoszság. Elég brutális átkaik voltak. A menj a francba szólásnál a franc szó franciakórt/szifiliszt jelent ami szintén elég fájdalmas és undorító betegség volt régen.
sucensio pulmonum: én ezt „succensio pulmonum”-nak olvasnám: de erre a szókapcsolatra nem találtam előfordulást. A lat. succensio két szó az egyben 1. ’fel-, meggyújtás’, 2. ’neheztelés, harag’. A spontanea succensio kifejezés ’spontán (ön)gyulladás’ jelentésű. Ugyanakkor az első jelentésében rokonértelmű szó az inflammatio, amelyet a mai orvosi nyelv ’gyulladás’ értelemben használ.
A fentiek alapján két dologra lehet gondolni: (a) [lázas] tüdőgyulladás; (b) forró gázok belélegzése folytán a tüdő megégése.
enteridis: Két eset lehetséges: (a) elírás a latin enteritis ’bélhurut, a béltraktust érintő gyulladás’ helyett. Vagy (b) haplológia [azaz, egyszerejtés, egyszerírás] a latin enteritidis helyett: ez az enteritis birtokos esete. Az utóbbi esetben hiányzik előle (mellőle) egy másik szó.
febris taphosa: Ez így passz. Ha viszont e helyett „febris typhosa” lehet olvasni, akkor az értelme: ’tífuszos láz’, a mai szóhasználattal ’hastífusz’, régente hagymáz. Minden tífusz lázzal jár, a ’tífuszos láz’ kifejezést az indokolja, hogy nem jár kiütéssel (mint a valódi tífusz), csak lázzal.
gangrana = üszkösödés: Itt elírás van, helyesen „gangraena”. Ez helyi szövetelhalást jelent, amely ha látható helyet érint, élettelen, fekete elváltozásként jelenik meg. Elégséges összefoglalót találhatni a magyar Wikipedián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Üszkösödés, ha átkapcsolsz az angol változatra, akkor kép is lesz.
febris nervosa = idegláz: Vö. „ínláz” a 0. hozzászólásban. Vagyis mindenféle zavart tudattal, tudati beszűküléssel, eszméletvesztéssel járó lázas állapot: igen sokszor a (has)tífuszt szinonimája (mivel maga a görög eredetű tífusz név is eredetileg csak a „ködös” tudatállapotot jelölt)..
Én több betegséget szeretnék kérdezni. Mi lehet a sucensio pulmonum, az enteridis, marasmus, febris taphosa ? Az is érdekelne milyen betegség lehetett pontosan a gangrana = üszkösödés és a febris nervosa = idegláz. Előre is köszönöm a választ.
Köszönöm. Ezek szerint a nehézség epilepszia lehetett, mert a nyavalya(törés) és a nehézkór is epilepsziát jelent. A guta viszont agyvérzés. Hát akkor, 2:1 az epilepszia mellett.
Csak tippelek, nem e az elgyengülés, mint például az influenzánál, lázas betegségeknél, mikor az ember kezét lábát nem bírja emelni "mintha ólomból lennének".