Az mindig nagy élmény , amikor egy "újonc" először lát valamit. Velencében minden különleges, gyereknek duplán az. Mi most 10 percig bámultuk a kukás hajót. Ilyet itthon nem látunk.
Sosem fogom elfelejteni az első találkozást. Majdnem 40 éve. Rögtön egyetem után én szerveztem az olaszországi utazásokat a legnagyobb magyar utazási irodánál. Sosem voltam Olaszországban, olasz tudásom 2 év gimnázium ( nagyrészt elfelejtve
Off
Életem első munkanapján mai árakon kb 50 millió ft veszteséget okoztam a cégnek. Mentségemre szolgáljon, hogy egyetlen főnök sem nézte át, hogy én mit csináltam. Pedig volt néhány főnököm. 8 hónap múlva derült ki, nekem annyit mondtak, hogy ejnye, a főnökeimnek annyit sem
On 2 hónap muka után a főnökasszonnyal elutaztam Jesosloba, valami gond volt az ottani partnercéggel. Ez akkor nagy dolog volt. Vonattal mentünk, helyi iroda embere Mestreben a vasútállomáson várt minket. Valami félreértés volt és mi bementünk Velencébe a Santa Luciara, ahol persze nem várt minket senki. A főnököm elment telefont keresni, ami akkor nem volt egyszerű, még ott sem. Én pedig álltam a Canale Grande partján és akkor fogtam fel igazán, hogy itt tényleg víz van utca helyett. Persze tudtam, a szüleim is voltak Velencében, de valahogy csak akkor hittem el.
Én 21 évvel ezelőtt szerettem bele Velencébe. Mondjuk ezt a "mélységét" nem hiszem, hogy valaha is tudni fogom. De mindig visszahúzza a szívem. Azóta már voltunk néhányszor. Inkább azon izgulok, hogy az a 12 éves tini, akinek meg akarjuk mutatni Velencét, szintén beleszeressen :-)
Eredetileg úgy gondoltam, hogy mi még maradunk 2 éjszakára Velencében, onnan kirándulunk Padovaba és Vicenzaba és csak az utolsó éjszakára megyünk át Trevisoba. De kettőnknek húzós lett volna a 4 fős apartman, a szállodai szobák pedig gyémánt áron voltak, az oda-vissza közlekedés is időigényes. Szóval maradt a Padova- Vicenza- Treviso útvonal 1-1 éjszakára.
Padovaba regionale vonat megy, nagyon gyakran, 4,60€. Vigyázni kell, mert van néhány Frecce vonat, amely ugyanannyi idő alatt teszi meg az utat, viszont háromszoros az ára. Minden vonatjegyet automatán vettünk, van olyan automata, amelyik csak kártyát fogad el, van amelyik készpénzt is. A regionale jegyek csak a jegyen szereplő napra érvényesek , kezelni kell őket, a kezelés után 4 óráig érvényesek. Háromszor ültünk vonatok, egyszer sem láttam kalauzt.
A dolog azért nem ennyire szép, az olaszok azért olaszok. A Velence-Padova szakaszon 27 perc volt a vonatunk menetideje. A menetrend szerint, erre 16 perc késést tettek rá. Időarányosan ez még a MÁV-nak is ritkán jön össze. Mestren álltunk sokáig , bemondták, hogy valamilyen rendőri intézkedés miatt állunk. A helyieket egyáltalán nem zavarta a késés.
( Az olasz topicok törzsgárdája tudja, hogy én idegenvezető vagyok. A gyakorlati dolgokra jár az agyam. Bejárat, belépőjegy, fotózás, lift, mozgólépcső, evés-ivás, mosdó stb)
A Rialto piacon reggel 9 előtt a halárusok már kipakoltak, a többiek még akkor pakoltak ki. Aznapra két fontos program maradt a san Rocco és a Frari. Odáig elsétáltunk, jó üzletek, benéztünk két pékségbe is, csak jót ettünk. Útba esett a a San Silvestro templom, ahol még sosem jártam. Balra egy Tintoretto kép, Krisztus megkeresztelés. Átmentünk a Campo San Polon, ahol több szép palota is van, elmentünk a Goldoni Múzeum mellett. Kb egy órányi kényelmes séta vilt.
Azért a Scuola di San Roccoban kezdtünk, mert ott van mosdó a Frariban pedig nincs. Mosdó jobbra hátul a shop előtt. Jegy 10€. 6 év óta nem emelkedett. Sokadszorra is nagy élmény volt. A melletet levő San Rocco templom csak most lett fizetős, 2€.
Egészen közel van a San Pantaleon templom, az óriási vászondarabokra festett és összerakott m4nnyezeti képpel. Kivilágítás jobbra, 50 cent.
Végül a Frari, amely most került ki a Choruss passból. 3€. A bejárattól balra eső rész fel van állványozva, Canova sírja nem kátható. És sajnos éppen restaurálják Tiziano képét, a Mária mennybevitelét főoltáron. Helyén a kép eredeti méretének megfelelő fényképmásolat van. Nagyon jó minőségű fénykép. Sosem tudom eldönteni, hogy melyik templom tetszik jobban, a Frari vagy a Zanipolo. Talán ha a Tiziano kép a helyén van, akkor a Frari.
E béd után sajnos már indultunk az állomás felé. Én még sosem mentem a Fraritól az állomásig. Ez egy nagyon rövid szakasz, kényelmes sétával 15 perc, útközben nincs semmi különösebb látnivaló. Fél 3-3 körül nagyon sok volt erre a diák, gondolom a környékről , mentek a vonathoz vagy a buszhoz.
Az álomáson a Trevisoba induló útitársak felvették a csomagot , fél 4 után már a buszállomáson voltunk. Akkor indult a busz Marco Polora, a busztársaság leányzója mondta, hogy a trevisoi busz majd a 2-es állomásról indul. Megjött a busz, leszálltak az érkezők, a sofőr is leszállt, becsukta buszt, távozott és csak 5 perccel indulás előtt jött vissza. Akkor már elég hosszú sor állt. Nem tudom, hogy mindenki felfért-e a buszra. A retúr jegyet kezelni kell! A kis gurulós bőröndöt be kell tenni alulra. Szerintem érdemes kicsit korábban kimenni. Egy óra alatt értek ki.
A Zanipolo után a Sta Maria Formosa következett. A tér nagyon szép, barátságos. A templom benne van a Chorus programban, jegy 3€. Két homlokzata is van, szép a harangtorony. De én úgy emlékeztem, hogy a belseje érdekesebb. Nem csúnya, csak unalmas. Van egy Vivarini triptichon. Továbbsétáltunk a San Zaccariáig, ennek nagyon szép a homlokzata, bent pedig egy szép Bellini oltár található.
Eddig az egész nap kerültük a tömeget, de amikor közeledtünk a Szt Márk térhez, már újra sokan voltak. A Sóhajok hídját eddig mindig a part felől láttam, most hátulról, a mögötte levő hídról is.
A Szt Márkról a Rialtóig nem a leggyorsabb úton mentünk, mert az egyik útitárs a Fenice színház vízi bejáratát akarta látni, a másik pedig azt a házat, amelyiket Marco Polo szülőhelyének tartanak. A Szt Márk térhez közel szinte kizárólag a mindenhol megtalálható luxus boltok és tömeg volt, kicsit távolodva már kellemesebb volt. Barátságosabb terek, néhány szép épület. Kicsit hamarabb akartuk hazaérni, mert még csomagolni kellett.
Direkt úgy terveztük, hogy még az utolsó reggel használni tudjuk a vaporetto bérletet. Az útitársak a du 4 órás busszal mentek a trevisoi reptérre, mi pedig tovább Padovába. Letettük a csomagot a vasútállomás csomagmegőrzőjében. Jobbra hátul. Nem szekrényes, hanem személyzet van. 9/11 óta az olasz vasútállomásokon nincs szekrényes csomagmegőrző. Balra kell leadni, jobbra lehet visszakapni. Az első 5 óra 6€, utána minden megkezdett óra 1€. A csomagmegőrző mellett van a mosdó. A 72 órás jegyünk még arra is jó volt, hogy elmenjünk a Rialtoig. Reggel fél 9 körül még az 1-es vaporetton sem volt tömeg. Viszont aznap reggel nagyon sűrű volt a köd.
A temetőszigetről visszafelé minden hajó kiköt a Fondamenta Nuvan, utána az egyik balra fordul az Ospedale felé, ami a Zanipolohoz van közel, a másik jobbra fordul az Orto nevű megállóhoz, ami a Sta Madonna dell'Ortohoz van közel. Mi az utóbbi felé mentünk. Ez egy hosszú gyaloglós nap volt. 10.30 körül szálltunk le a vaporettoról és 17 óra körül szálltunk fel a Rialtonál. Végig gyalogoltunk, csak néhány percre ültünk le a templomokban.
A Madonna dell'Ortot eredtileg még az érkezési nap délután akartuk megnézni egy sétával összekötve a Canareggion. De az eső és a szél miatt csak ezen a napon került rá sor. A templom nincs benne a Chorus programban, régebben benne volt. 3€. Tintoretto számos műve van itt, továbbá a sírja is.
Utána sétáltunk a tovább a Canareggion, ez egy nagyon kellemes környék. Nem rohantunk. Útba esett egy kisebb piac is A Gesuati az egyik kedvenc templomom, belépő 1€. A zöld-fehér borítás stukkó és márványpor keveréke, a szószék függönye és a főoltár csavart oszlopai persze 100% márvány. A bal első kápolnában Tiziano egyik híres festménye ( a sok közül), Szt. Lőrinc mártíriuma.
A Sta Maria dei Miracoli a Chorus programba tartozik, külön jegye 3€. Nem vettünk Chorus jegyet, nem érte volna meg. Azt hiszem ez kötelező program, gyönyörű.
Végül kiértünk a Zanipolohoz. Aznap már gyönyörű idő volt, a téren a teraszos kávézók,éttermek tele voltak. Belépő 3,50€. Nekem nagy kedvencem a Zanipolo. Több, mint egy órát voltunk bent, 2után jöttünk ki. Akkor sütött legjobban a nap a Zanipolora is aés a Scuola di San Marco homlokzatára is. Mindenképpen érdemes elmenni kívülről a szentélyhez, nagyon szép.
Az utolsó teljes napunkon a temetőszigeten kezdtünk. Ott még én sem voltam. Az egyik útitárs kifejezetten akarta, mert ott játszódik az Oxfordi gyilkosságok utolsó része, Morsenak valami boldogtalan szerelmi ügye van. Én ritkán nézek Oxfordit, mert Morsenak mindenben csak boldogtalan ügye van.
A Fondamenta Nuovaról indul a Muranoba menő hajó, az áll meg a temetőszigeten. Néhány perc. A hajóállomásnál van ingyenes mosdó.
Először bementünk a templomba, ami a kerengőn keresztül közelíthető meg. 1€. Megszólított a pap, aki megörült, hogy beszélek olaszul. Kinyitotta nekünk a reneszánsz oldalkápolnát, kinyitotta a nagy kaput és megmutatta, hogy ott a kövezet nagyon rossz állapotban van. Veszélyes, ezért lehet csak a kerengőn keresztül bemenni. A só okozza a károsodást.
Azt olvastam, hogy csak 10 évre lehet koporsósan temetkezni, utána vagy el kell hamvasztani a halottat vagy át kell vinni máshova. Ezért a temetőben hosszú urnafala vannak főleg. Eléggé falanszter. Vannak olyan urnasírok is amelyek, olyanok mint egy normál síremlék, csak kisebbek. Külön katonai sírok,külön a papoknak, külön az apácáknak. Egy részen pedig csak gyermeksírok vannak. A temető egyik sarkában evangélikus temető van. Mint Rómában az Akatolikus temető. Ezek régi síremlékek, többnyire még a 19. század végérő, törött sírkövekkel, dülöngélő keresztekkel és angol és német feliratokkal. Velencében elhunyt angolok és németek sírjai. Minden síremléken van fotó, mindegyiken. De a 80 évesen elhunyt emberek sírjain is max 50 éves korukban készült képek.
Ott voltunk egy órát, nem bantuk, meg hogy kimentünk.
Én nem szeretem a túl magas kilátópontokat, ahonnan csak a tetők látszanak. A San Giorgio pont a határeset. Nekem a szuper kilátópont a Piazzale Michelangelo és a Gellérthegy. Nem szeretem azokat a kilátópontokat sem, ahonnan az egész csak egy nagy massza, mint a Gianicolo vagy a Hármashatárhegy.
A Correr Múzeum hátoldalán kimenve a szemben lévő falon van egy emléktábla. Winkler Lajosnak szentelték, aki az 1848/49-es forradalomban harcolt a velenceiek oldalán az osztrákok ellen.
Utána átmentünk a San Giorgio Maggiore szigetre. Én próbálom megkedvelni Palladiot, de nem megy. Nemrég az Urániában láttam a Művészetek templomai sorozatban a róla szóló filmet. Megértem a szerepét az építészet fejlődésében, de nekem sterilek az épületei. A művészetek iránt nem különösebben érdeklődő útitársunk azt mondta, hogy "mentes". Persze végignéztük a templomot, a két Tintoretto kép persze fantasztikus, a faragott kórusszékek szintén. Balra hátul van a lift, ami felvisz a harangtoronyba. 8€. Húzósnak találtuk, nem mentünk fel. A templom előtti térről is nagyon jól lehet látni a Piazzettat , a Dózse Palota homlokzatát. Szerencsére jött egy olyan hajó, ami az állomásra ment , és útközben nagyon kevés helyen állt meg.
12 után mentünk be a bazilikába, akkor ki volt világítva. Bent nem voltak sokan, csak a pénztár fogja meg a sort. A többség szokás szerint 10-15 perc alatt végigsétált. Mi alaposan megnéztük. Aranyoltár 5€. Visszanéztem a0 2016-os képeket. Akkor az oldalhajókat jobban meg lehetett nézni, most nagyobb rész van elkerítve. Néhány mozaikot akkor meg tudtam nézni közelről, most sajnos már nem.
Amikor felmentünk a karzatra pont 13 óra lett és lekapcsolták a kivilágítást. A teraszon, a lovak másolatánál mindkét irányban végig lehet menni, ott már nem zavar az állványzat. A múzeum közepén mosdó és italautomata.
Szendvicsebéd után átmentünk a Correr múzeumba. A Dózse Palotában két külön jegyet adnak, de teljesen egyformák, az előttünk levőket nem engedték be, mert összekeverték a két jegyet és véletlenül a Correr jegyét dobták ki és nem a Dózse Palotáét. Újra meg kellett volna venniük a 25€-ós kombi jegyet, de inkább kihagyták a Corrert. Nem vesztettek sokat.
Szerintem nem csak az árukapcsolás nem korrekt, hanem az sem, hogy a Corrert 3 külön múzeumnak nevezik. Intézményileg lehet, hogy az, de egy bejárat van, egy jegyellenőrzés. Most ráadásul a legszebb rész, a könyvtár zárva volt, mert már a következő kiállításra készültek.
A régészeti gyűjteménynek csak néhány darabja volt kiállítva, mert a nagy része most a Grimani Palotában látható. Az volt az eredeti helyszín, a Grimani család ajándékozta városnak. Egyébként sem hasonlítható a Vatikán vagy a Capitoliumi Múzeum anyagához. A Correrben látogathatók a Napoleon számára készült termek, a Sissi számára készült termek, Canova szobrai ( főleg gipszből) a jó közepes képtár az emeleten. Az ideiglenes kiállításuk pedig az Köztársaság utolsó katonai sikerét mutatja be, 1685-ben visszafoglalták a törököktőla Peloponnészoszi félszigetet. Csak a győzelemről volt szó, arról már nem, hogyan vesztették el 30 év múlva. Egy jó óra alatt végignéztük.
Az udvaron semmi sincs felállványozva. A férfi mosdó az udvaron a földszinten, a női az emeleten.
A San Marco előtt valamilyen munkálatok zajlanak. A teljes főhomlokzat hosszában és részben mindkét oldal homlokzat előtt fel van túrva, el van kerítve, részben letakarva. A kapukat nem lehet megnézni rendesen. A fökapu középen nem csak fel van állványozva, hanem le is van takarva. A templom homlokzatáról nem lehet jó képet készíteni. Esetleg csak a tér túlsó részéről, ahonnan nem látszik, hogy olyan nagy darabon van letakarva, mint amilyenen valójában. A templom fizetős, 3€. Ezért nagyon lassan haladt a sor, amikor beálltunk, akkor majdnem a két oszlopnál volt a vége. 45 percet álltunk sorba.
Hátizsákos trükk. Azt hiszem ennek vége. Még a pénztár előtt ki van téve egy fadodoz, ami belefér az bemehet, ami nem fér bele, azt le kell adni. A hátizsákot is és az egyéb táskát is. A csomagmegőrző a bal oldali /északi homlokzatnál. Szekrényes és csak kártyával működik. Árat nem tudok, mi aznap direkt csak kis táskát vittünk.
Bejárat a jobbról 2. kapunál. Ennél a pénztárnál csak a templom 3 €-ós jegyét kell fizetni. A múzeum, Pala d'Oro, kincstár jegyét ott .
Az előcsarnok mozaikjainak jobb oldali felét a bejáratkor lehet megnézni, a bal oldali felét a kijáratkor. Nincs átjáró. Nekem a Teremtés kupolája és Noé története a kedvenc mozaikjaim.
Mivel előző nap nem tudtunk bemenni a Dózse Palotába, másnap nyitáskor ott akartunk kezdeni. A mi vaporetto megállónktól, a Ponte di Tre Architól indult az 5.1-es kis vaporetto,amely nem csak az állomásig ment, hanem a Piazzale Roma érintésével a Giudecca csatornán át egyenesen a SanMarco Zaccariáig. Láttuk a kikötőt, a konténereket, a darukat, és egy Balaton nevű kishajót is. Ez nem a"szép" Velence, de most már ez is Velence. A hajó egyszer megállt a Giudeccán, egyszer a Zatteren és pontosan 40 perc alatt ért a San Marcora.
A Dózse Palota Sóhajok hídjára néző sarka fel van állványozva. Nem nagy szakaszon. Bejárat a csatornára/tengerre néző szakaszon. Három sor van. A fal mellett állnak azok, akiknek nincs foglalásuk, a mellette levőben azok, akiknek van.Nekünk nem volt. Szélen pedig a csoportok.
8.40-kor álltunk be a sorba. Ki is van írva, de akkor már személyzet is irányított. 9-kor nyitottak. Először mentek a csoportok, majd a foglalással rendelkezők, végül a foglalás nélküliek. Innen négyesével engedtek be, előttünk 8 fő volt a sorban, mi pontosan 9.15-kor mentünk be. Pedig akkor már a mi sorunk is befordult a sarkon.Azt hiszem, hogy érdemes foglalni.
Először volt a szeku, ahol elvették a kisollómat. Azt a kisollómat, amivel legalább 200 alkalommal mentem át itt-ott szekun, nemcsak reptereken, de pl parlamentekben, városházákban, a német Legfelsőbb Bíróság épületében is. Soha sehol nem volt gond. A kijáratnál kellett visszakérnem, úgy volt becsomagolva, mint a koronaékszerek.
A belépőjegy még mindig kombóban a Correr múzeummal, amit én még mindig ronda árukapcsolásnak tartok. De monopolhelyzetben vannak. 25€. A dózse magánlakosztályában van egy ideiglenes kiállítás, Nascite e Rinascite. További 12€. Egyedül lettem volna, akkor bemegyek. De a többiek nem olyan megszállottak mint én, nem akartam felesleges költséget okozni nekik. Biztos jó, mert a többi múzeumban több helyen is ki volt írva, hogy egyes tárgyak éppen ott vannak kiállítva. Viszont így nem láttuk a magán lakosztályokat.
Annyira kellemetlen volt az élmény az 1-es vaporettoval a Recconico és a Rialto között, hogy felfedeztük a 2-es járatot. Ez gyorsjárat, a San Marco és a Stazione között aCcanale Granden megy, ellenirányban viszont Giudeccan. A Canale Granden csak a San Zaccaria, a Rialto és Stazione állomásokon áll meg. Ez sem üres de lényegesen kevesebben vannak rajta, mint az 1-esen. És persze sokkal gyorsabb.
A vasútállomáson vasárnap este fél 7- 7 körül eszméletlen sokan voltak. Van egy GROM fagyizó.
A "mi csatornánkon" a Rio di Canareggion járnak a 4.1,4.2, 5.1 és 5.2 hajók. Ezek sokkal kisebb hajók, mint az 1-es és a 2-es. És gyorsabbak is. A Ponte di Tre Archi a 3. megálló volt az állomástól az 5.2-vel, onnan pedig 3 perc alatt hazasétáltunk. MIndhárom este ezt a megoldást választottuk
13 óra körül jöttünk ki az Accademiáról. Rengetegen voltak fenn a hídon és a híd mindkét oldalán is. Elsétáltunk a Ca Rezzonicohoz, alig lehetett elférni az utcákon.
A Rezzonico előtt van egy vaporetto megálló, oldalbejárat szemből nézve balról. Földszinten mosdó, szekrényes csomagmegőrző, pénztár. Belép 10€. A harmadik emeleti so so képtár zárva van. A látogatható rész olyan szép, mint mindig.Fotózni lehet, 6 éve még nem lehetett.
4-kor jöttünk ki, fél 6-ra volt foglalásunk a Fondago dei Tedeschi teraszára, gondoltuk, hogy rengeteg időnk van. De egyrészt nagyon sokat kellett várni a vaporettora másrészt csak a harmadik hajóra engedtek felszállni. Pedig nagyon kevesen álltak előttünk, de csak annyi utast engednek felszállni, ahány leszállt.
Nem gondoltam, hogy lehet még nagyobb tömeg, mint a Riva dei Schiavonin vagy az Accademiánál. A Rialtonál még többen voltak.
A Fondago dei Tedeschi teraszáról Manipura írt először. Eredetileg a német kereskedők központja, majd hosszú évtizedekig itt volt főposta. Régebbi útikönyvek, térképek még mindig főpostának jelzik. Most luxus áruház. Bejárat oldalról , a híd felőli oldalról. A legfelső emeletre/ a teraszra lift is megy és mozgólépcső is. Fent van mosdó, szerintem sokan mennek fel csak a mosdó miatt. Biztos, hogy ennek az áruház nem örül, de valószínűleg még nem találták meg az ellenőrzés módját.
A teraszra foglalni kell, akinek nincs foglalása, az nem mehet ki és udvariasan de határozottan elküldik. Akinek nem a legközelebbi időpontra szól a foglalása, azt hátraküldik. Jött 3 leányzó, aki elkésett és még az előző időpontra szólt a foglalásuk, kiengedték őket, de mondták nekik, hogy 5 perc múlva lejár az idejük.
Kint a teraszon minden oldalon van tábla, az onnan látható épületek körvonalaival és nevével. Jól lehet látni a Canale Grandet mindkét irányban, a Zanipolot , a temetőszigetet. A 15 perc tulajdonképpen elég. Perse annak nem, aki 80 szelfit akar csinálni.
Utána kiscit megnéztük az áruházat, főleg a földszintet. Itt vannak a luxus élelmiszerek, édességek, lekvárok díszcsomagolásban. Nem sok vevőt láttunk.
A terasz ingyenes. De szerintem nagyon hamar fizetős lesz. Már a földszinten a mozgólépcsőnél ki volt írva, hogy aznapra már nincs üres hely.
Azt írta a San Marco honlapja, hogy vasárnap a templom csak 2 óra után látogatható, de a múzeumba már 10 órától fel lehet menni. Azt gondoltam, hogy ez szuper, fel lehet menni a karzatra és onnan nézni a nagymise alatt kivilágított bazilikát. De voltak kétségeim, hogy virágvasárnap ez nem így lesz. A honlap nem írt semmit erről. A virágvasárnapról írt, azt, hogy 9-kor indul a menet a Sta Maria Formosatól és 10-re érnek a San Marcohoz. Mi kb 9.40-re voltunk a téren, akkor már már vonult be a tömeg. A múzeumhoz viszont nem lehetett felmenni. Azt mondta az őr, hogy átlagos vasárnapokon lehet, de sem virágvasárnap sem húsvét vasárnap nem. Szóval nekünk nem jött össze, de másnak még összejöhet.
Újra kellett tervezni a napot. A Dózse Palotánál eszméletlen hosszú sor állt. Így elmentünk az Accademiahoz. A vaporetton még elviselhető volt a tömeg. Accademia 12€. 2016-ban 15€ volt. Az már előfordult, hogy egy fizetős múzeum ingyenes lett, de arra nem emlékszem, hogy bárhol csökkent volna a belépőjegy ára. Földszinten jobbra hátul a szekrényes csomagmegőrző, balra hátul a mosdó. Az sem változott 2016-hoz képest, hogy még mindig nincs kész a felújítás. Néhány terem zárva van, ki is írták, hogy bocsánat. De így is rengeteg gyönyörű és fontos mű látható. A legfontosabbak mindenképpen. Korábban a Dózse Palotában volt kiállítva 4 Bosch kép, ezek most is a Palota tulajdonában vannak, de az Accademia kiállításán láthatók. Kivéve az egyik, amelyik most pont itt van a Szépművészetiben. A Szépművészeti viszont cserében kölcsönadta nekik a Giorgione képét, az Ifjú Képmását. Fotózni vaku nélkül lehet.
Az Accademia előtt a híd lábánál van egy nyilvános WC.
A szállástól egy percre van a tenger, ahonnan jó időben gyönyörűen látszanak a Dolomitok havas csúcsai. Ott a parton van egy benzinkút. A hajóknak is kell az üzemanyag.
A Ponte di tre Archi vaporetto állomástól a takarítónő 3 perc alatt elvezetett a lakáshoz, mindent megmutatott, kifizettük a soggiornot. Amikor elment, már fekete volt az ég és 10 perc múlva már ömlött az eső és orkánszerű jeges szél fújt. Egyértelmű volt, hogy aznap mi csak a szupermarketig tudunk elmenni, máshova nem. Amikor kicsit csökkent az eső, akkor indultunk. Az esernyőket ki sem lehetett nyitni a szél miatt. A CONAD szupermarket 7-8 perc séta volt, de ázva- fázva sokkal többnek tűnt. Ez egy nagy bolt, minden nap, még vasárnap is este 9-ig nyitva. Az előző lakó hagyott sót,nescafet, mi a következő lakóknak cukrot, kávét, teát. A választék nagyon jó és a CONAD saját márkás termékei is tökéletesek ( sonka, csoki stb). Maximálisan elégedettek voltunk a szállással.
Így persze a tényleges program csak másnap, vasárnap reggel kezdődött. nem akartunk túl korán indulni, mert még szerdán reggel is használni akartuk a 72 órás vaporetto bérletet. A szálláshoz a legközelebbi Canale Grande vaporetto állomás a San Marcuola. Kb 35-40 perces séta, a ghetto főtere érdekes volt, a többi nem annyira. Utána sosem választottuk ezt a megoldást. Viszont a vaporetton akkor még kevesen voltak, le tudtunk ülni a hátsó nyitott részen, ahol 6 ülés van. Ráadásul ragyogó idő volt, mondtam a többieknek, hogyha akarnak, akkor most fotózzanak, mert később lehet köd/ tömeg /akármi.
Mi egy héttel korábban voltunk, virágvasárnap. A Riva degli Schiavonin hihetetlen volt a tömeg. Szinte lehetetlen volt átmenni azon a hídon, ahonnan a Sóhajok hídját fotózzák.
HOgyan fogják ellenőrizni? Gondolom, hogy az nem fizet, aki bent Velencében száll meg, a szállodától lesz igazolása a soggiornoról. A csoportok már évek óta fizetnek szinte minden olasz városban, a városszéli buszparkolóban. A vasút állomáson, a buszállomáson a Piazzale Roman és a San Marco Zaccaria vaporetto állomáson,( ahova pl Punta Sabbioniról jönnek a hajók) ellenőrök állnak majd sűrű sorokban?
Vagy már úgy adják el a Velencébe szóló busz, vonat és hajójegyet, hogy hozzáadják a belépési díjat. Akkor viszont az adminisztráció és utalgatás elviszi a pénzt. Kíváncsi vagyok, hogyan fog működni a rendszer.
Idén nyáron próba jelleggel bevezetik a foglalásos rendszert azoknak, akik Velencébe szeretnének látogatni. A tervek szerint nyártól 2022 végéig ingyenes de kötelezö lesz a fogalás/elözetes bejelentkezés. 2023-tól indul a fizetös rendszer. Most Húsvétkor robanásszerü turistaáradat volt megint (110 ezer ember Húsvét vasárnapján), ez volt az utolsó lökés a döntéshez, ami évek óta húzódik.
A Trevisoi reptér kicsi. Rögtön a bejárat előtt állnak a buszok. 3 féle busz van, a Treviso vasútállomásra menő ( a 6-os), a Velencébe menő és esetleg a Padovába menő. De az ritkábban jár. Ott állnak a sofőrök és a busztársaság emberei. Bármelyiknek azt mondod, hogy "Venezia" és rámutat a megfelelő buszra. Mi nem foglaltunk, de a késés miatt nem is nézték senkinek. Nem lett tele a busz. A nagyobb csomagot be kell tenni alulra, azt is ami a repülőre felvihető nagyobbik a csomag.
Az viszont tényleg kérdés, hogy mi van, ha többen akarnak felszállni, mint ahány hely van. Mi ketten még tovább maradtunk, de 2 útitárs Velencéből jött haza, ők onnan mentek vissza a busszal a reptérre. Állt a sor a 2-es indulási helyen a Piazzale Roman, sofőr becsukta a buszt és elment, 5 perccel az indulás előtt jött vissza. Akkor jött egy leányzó a busztársaságtól, megkérdezte a sofőrt, hogy hány hely van a buszban, majd elkezdte megszámolni a várakozókat. A mi útitársaink az elsők között voltak, nem figyeltem, hogy mindenki felfér-e.
