Épp ma olvastam a FLIGHT egyik régi számát, azt, amelyikben hírt ad Farkas Berci űrrepüléséről. Természetesen Bertalan Farkash szerepel a címben és a szövegben egyaránt. Nyilván az eredeti TASzSz jelentést vették át. Mivel az oroszban az idegen neveket fonetikusan írják – hogyan is írhatnák máshogy? –, akár az orosz, akár a brit fordító számára előre "be volt drótozva" a hiba. Az lett volna a csoda, ha nem hibázzák el.
A magyar hírközlő szervek sokszor nyugati forrásból veszik át a híreket, és gyakran előfordul, hogy angolszász kiejtéssel ejtik a szláv és egyéb neveket is. Innen van az általam már emlegetett Tudzsman, Kozirev és a többiek. Még megérjük, hogy nálunk is Kruscsevet mondanak majd.
Jandó Jenőnek meg azt kívánom, hogy minél többször ejtsék a nevét dzsino dzsandónak, ha már rendesen nem tudják mondani. Remélem, senki nem érti félre.
Egy kaliforniai radioallomas (klasszikus zenere szakosodott) tajekozatlan bemondoja Jando Jeno (ill. Jeno Jando) nevet dzsino dzsando-nak ejtette.
Ezt a sajat fulemmel hallottam, tobbszor is, evekkel ezelott.
Nem valamifele elszigetelt jelensegrol van szo. Idegen nyelvekben jaratlan, magukat muveltnek tarto amerikaiak gyakorta megsaccoljak vajon ezt vagy azt a nevet hogy kell ejteni (termeszetesen az angol nyelv kiejtesi szabalyainak megfeleloen). Ebbol a magabiztos tudatlansagbol masfele viragok is nyilnak. A Peugeot nevu automarkat gyakorta hallom amint "puzso"-nak ejtik. A nagy amerikai tevetarsasagok riporterei kovetkezetesen Miloszevics-et mondtak, stb.
A magyar radio bemondoi idonkent ugyan hibaznak de a nevek es idegen szavak kiejteset illetoen lenyegesen jobban tajekozottak mint amerikai kollegaik.
Nem kellám idegen név vagy szó, el lehet azt szúrni, ha teljesen magyar is! Meghívót hozott a postás (nem esküvőre szólt). Viszonylag kulturált, de van egy halmozottan hátrányos helyzetű mondata:
Házaspárainknak dupla ajándék a helyszínen: EGY MODERN ÉBRESZTŐÓRA és EGY250 GR-OS VÁKUMOS ... KÁVÉ.
Különben meg a gramm jele g, a vákuumot meg nem két u-val írják?
Hát én eddig "cázár"-ként emlegettem, mint a buszvezetők, abból a megfontolásból, hogy amit két ékezetes á betűvel írunk, azt ejthetjük a régies magyar nevek hagyományainak megfelelően. Persze lehet ch-t cs-nek ejteni, de (Kovách), de konkrétan ennél a névnél nem tudom. Ezért kérdem.
Hehe, erről jut eszembe, annó volt egy főcím az újságban valami orosz katonáról ígyen:
Eladta Kalasnyikovát Ebben a formában ez azt jelenti, hogy Kalasnyikov et. lányát/feleségét bocsátotta áruba. Persze nem erről volt szó, hanem hogy eladta Kalasnyikov márkájú lőfegyverét, magyarul:
Eladta Kalasnyikovját Szóval magyaraul se könnyű... Bár egy újságírónak illene.
Egyébként is azt tapasztalom, hogy a birtokosból a j (már ahol kéne is, mert van, ahol nem kell) kezd kiveszni, de ez egy másik topic témája.
Az ezzel a gáz, hogy ez a hang a szerb (meg néha horvát) nevek végén se cs, se ty, hanem valahol a kettő között, leginkább egy sejpítős cs. Ezt egy bennszülöttől, első kézből tudom (vagy ő vert át, de alig hiszem, nem olyan).
És a derék Tudjman elnök, akit a "művelt" újságírók tudzsmannak ejtenek? És Kozirjevből hogyan lett kozirev? Ceausescu nevét is (bocs, az ékezeteket nem tudom kitenni) csaucseszkunak mondja, aki még mondja causeszku helyett.
Szomorú, hogy éppen a szomszédos népek nyelvéről, neveiről tudjuk a legkevesebbet.
Odaát, a fordítós témánál épp most zsörtölődik deus barátunk, hogy miért ejtünk piköpöt, dzsömpert, dömpert, kecsöpöt.
Miért csodálkoztok komplikáltabb nevek hallatán, amikor még az összmédia 95 százéléka sem képes helyesen kiejteni, de még leírni sem némely prominens nevét következetesen, mint pl. MILOSEVITY esetében, akit évek óta helytelenül MILOSEVICS formában jegyeznek és mondanak ! Ez éppen úgy hat, mintha a Sztevánovity Zorán, vagy a Vujity Tvrtko neve végén lévő, a magyar nyelv számára nem idegen TY betű helyett CS ejtődne.
Egy elkezdte hibásan, a többi fedig szolgai hűséggel követi !
Na most addig, amíg az autóról van szó, írása Mitsubishi (ugyanis így van "törzskönyvezve"), ejtése kb. micubisi.
De már a szófejtésnél bizony ejtése is, írása is micu és bisi, ugyanis a nem latin írású nyelvek szavait fonetikus átírással vesszük át, és nem az angol helyesírás szerint.
Tehát ha azt a – tudottan téves – munkahipotézist vesszük fel, hogy midnen japán márkanév a cégalapító személy nevéből származik, akkor:
a Yamaha zongorát Jamaha bácsi építi,
a Matsushita tévéket Macusita bácsi hangolja,
a Kawasaki motort Kavaszaki bácsi csinálja,
a Mitsubishit (nem) Micubisi bácsi (néni?) készíti,
a Toyota kocsikat Tojota bácsi gyártja,
a Hondának meg mázlija van.
Apró eltérések vannak az átalad lertakhoz képest:
Cuellar - kvejjár helyett kejjár (vagy kejár), az u csak a c keményítése miatt van ott, amúgy néma. Különben szejár lenne, mive a ce nem ke, hanem sze a spanyolban.
A Barichello valóban olasz erededetű, de portugál nemzetiségű, ezért így ejti a nevét (saját maga meg már csak tudja, hogy hogy szereti).
micubisi az igazi de nem az angol miatt, hanem mert a fránya japánok így mondják a számot ebben az esetben (három db)
mitsu bishi=három gyémánt, tehát ez a három piros gebasz a kocsi elején
azaz nem a san (három) használatos ez esetben, hanem a sokféle különböző un. számolószónak az egyik típusa, tehát ez a gyémánt esetében úgy néz ki, hogy a tsu végződés kerül magához a számhoz, ami aztán rendhagyókén mitsu-vá alakul sőt tul kép két c-vel ejtendő....
Ez egy nagyon jó topik, bár talán inkább a Magyarulezbe kéne tenni. Igaz, akkor sokkal kevesebben olvasnák.
Én egyrészt azon gondolkoztam el, hogy miért ne ejthetnénk az Ájbíemet Íbéemnek, a Májkroszoftot, Mikroszoftnak, ha egyszer magyarul akarjuk mondani. Én pl. így ejtem. Persze nem könnyű, mert sok helyen marha hülyén hangzik, ld. Úkettő és Office esete.
A másik dolog: a tulajdonnevek, nevezetesen a személynevek: ha a külföldiek mind megfordítják a névsorrendet és István Kovácsot meg Rita Kőbánt mondanak, akkor mi miért nem magyarítjuk az ő nevüket? Mondjuk azt, hogy Clinton Bill, meg Gorbacsov Mihail, nem?
A Verne Gyulához egy megjegyzés végül: Ez a múlt század nagy divatja volt, hogy minden külföldi nevét megpróbálták magyarra fordítani. Így született a May Károly, a Freud Zsigmond, meg a Verne Gyula is. Ez a hagyomány élt tovább, és sokszor az emberek tényleg nem tudták, hogy az illető nem magyar.
A hírekben a mexikói földrengés Oaxaca tartományban.
Tegnap egy kereskedelmi rádió bemondónője vagy ötször egymás után "oakszaca"-t mond. Ma reggel egy másikon már "oahaka" a kiejtés. Hurrá! Holnapra talán már helyesen fogják mondani ("vahaka").
Ne kekeckeggyé' :)))
Term. sose ejtettük Májkl-nek a Verne Gyulát, csak arra a -szerintem erősen vitatható- szokásra céloztam, hogy sok nyelvben "szeretik" lefordítani a neveket.
Barrichello:
Olasz név, ha a végét brazilosan ejtik is, ezért "k" van benne.
Ellenpélda Botticelli, "cs"-vel, a festő.
De: De Cuellar ejtsd "kvejjár", spanyol.
"ce" spanyolul "ke", olaszul "cse" ,
"che" ((pl.Guevara))spanyolul "cse", olaszul "ke" = mi, ami.
Hábéóval stb egyetértek.
neptantzosch neptantzoschovitsch netantzoschow
Úgy tudom a spanyolok nem csinálnak ekkora heccet az idegen szavakból ők úgy ejtik, ahogy olvassák: údosz=U2.
Ha én itthon azt mondanám, hogy az úkettő...
Nekem amúgy tetszik a szisztéma, el kezdtem használni, és a környezetem kezdi megszokni!
"Jogunk van az idegen szavakat úgy ejteni, ahogy nekünk tetszik!"
Szőr Cigeretta Csörcsill még a szivarját is eldobta volna, ha most olvassa a Törzsasztalt. Nekem meg jogom van az idegen neveket úgy írni, ahogy nekem tetszik, nem?
Őexcellenciája úgy is fogalmazhatott volna, hogy mindig az erősebb kutya... génjei reprodukálódnak. A miniszterelnök úr nem csak mások szóejtésének kisajátítását vélte elfogadhatónak, de mások földjének, ásványkincsének stb. tetszés szerinti felhasználását is elfogadhatónak tartotta. Mindaddig, amíg ő volt a kedvezményezett fél. Azt nem szívesen látta volna, ha London utcáin gótikus betűsre cserélik az utcanévtáblákat.
Tovább mennék A nagy előd szavai nyomán: Jogunk van a saját szavainkat úgy ejteni, ahogy nekünk tetszik. Hallgatózz csak, a fényes jövő már a jelenbe fordul: - Namivammá, bazmeg? Mennyémá, bazmeg!