Lányok! (Asszonyok!)
Jön a nyár, egyre több fog látszani a legszebbik testrészetekből. Ti pl. melyiket szeretitek jobban a strandon, a toplesst vagy a bikinit? Én az előbbit preferálom, de a bikini is nagyon csábitó lehet (nem beszélve esetleg annak praktikus voltáról). Van elég kinálat belőle, vagy azt is varratni kell? Tragédia, hogy a hülye divattervezők csak az elöl deszka, hátul léc nőkre gondolnak. Nekem pl. kifejezetten visszataszitóak a mostani modellek, semmi nőies nics bennük. :-(
Tegnap direkt figyeltem hazafele setalva. Csak arra koncentraltam, vajon mennyiben befolyasol engem egy no megiteleseben a melle. Rajottem, hogy nagyon. Azok a lanyok, akik laposak, kismelluek, legfeljebb aranyosak, kedvesek tudnak lenni a szememben, de kislanyok maradnak. Nem tudok rajuk nokent tekinteni, mert ok "csak lanyok", a ferfi nem mozdul meg bennem, akarmennyire is helyes.
Ugyanakkor egy szep, nagykeblu not igazi nonek tekintek, es maskepp nezek ra.
Szamomra, es amig vilag a vilag, a mellek lesznek a legfontosabb noiesseg szimbolumok. Persze a fenek, hosszu labak, csipo, hosszu haj - ezek is fontosak, de ha valami alapjan besorolok, azok a mellek. Semmi mas nem tud annyi noiesseget hordozni magaban es ez jol van igy. Nalam a masodik helyen a hosszu haj van, ha ez a ketto stimmel, mar odavagyok :-)
(ahogy visszafele is igaz ez, vannak fiuk, akik orokre kisfiusak maradnak es nem ferfiasak)
Kicsit uncsi lesz, hogy itt mindenki szabódik a teltkeblei miatt… volt momentán nem is oly’rég, egy huszonötéves fehérnéphez szerencsém, akinek körzővel rajzolt jócskán XXL keblei ugyancsak magára vonták kitüntető figyelmem. Teszemhozzá, fel sem tűnt volna, hacsak egy szabadnapján a csiniruha nemcsak sejtetni engedi, nagyobbak azok, mint azt addig látni véltem.
Nomármost,
emilváltásba keveredtünk persze, (hogy-hogynem) kérettem is magam rendesen (értsd: „…nem fexem le egy lánnyal, csak azért, mert lefekhetek…”) meg ilyenek, amikor félve valotta meg, hogy első, szomorú szexuális élményei közé tartozik, amikor az aktuális embere elképedve mondta:
„- ÚrIsten, hogy ezek mekkorák!” – mindezt olyan felvezetéssel, hogy szinte megsajnáltam hősnőnket az első pillanatban.
(mindeközben epekedve vártam, hogy hasonlóan táthassam el a számat ;)
Namind1,
aztán mégis odáig fajult a dolog, hogy hagytam magam és megkaphatta a testem,
és persze szép lassacskán kiderült/bevallotta, nemhogy szégyelli, hanem halálos pontossággal van tisztában, milyen IstenKirály fegyvere van ezáltal az arzenáljában.
Mert miután volt benne annyi tapintat, hogy kirúgta saját magát(azért persze visszakönyörögte magát még 1x–2x)… azóta csak a lélegzetelállító penge top, jóhogy melltartó nélkül, ha az irodájánál kell kopogtatnom…
Igy van, én is csak tisztes távolból teszem az ilyesmit. Szivesen nézném a topiclakókét is, tisztes távolból, persze :-)))))))
Az viszont igaz, ha a nő teste (elsősorban a melle!) nem fog meg, nehezen megy a kapcsolatteremtés, bármilyenek is a belső értékei. Ennek ellenére mégsem volt szerencsém ilyen adottságú nővel közelebbi kapcsolatban kerülni :-((( Mit meg nem adnék pedig érte.
én értem Redsnake.
teljesen jogos, hogy szeretsz beszélgetni.viszont akkor a beszélgetőpartner is kiállít magáról egyfajta bizonyítványt, ha annyira sem vesz emberszámba, hogy legalább a homlok-orr-szemek háromszügbe nézzen, miközben veled társalog.
Azt hiszem, ugyanúgy vagyok ezzel, mint a legtöbb nő. Hangsúlyozom: nem az összes, csak a nagyobb hányad.
Akinek kicsi a melle, az nagyobbat szeretne, akinek nagy, az pedig formásabbat-kisebbet.
De azért nincs itt semmi gond, Uraim, csak egy kérdésre megkaptátok az én válaszomat is.
Próbálom bóknak felfogni a nézést, rendben. Viszont szeretek beszélgetni is. És elég kínos (nekem!!!), ha a beszélgetőpartneremet nem az érdekfeszítő téma foglalja le.
Na mind1. Nem magyarázom jobban, talán nem is lehet. :))
Kedves RedSnake!
Sokat gondolkodtam azon, amit irtál, de nekem is nehéz volt átérezni a dolgot. Sajnos rajtam semmi olyan sincs, amit szivesen megnéznek a nők, ezért, hogy az zavarna-e, ilyen tapasztalatom nincsen :-( Valószinüleg azért büszke lennék rá, elvégre a testem is én vagyok.
ezt saját példámból is tudom, és nem hősködésnek vagy nagyképűségnek szánom, de röviden elmondanám, férfi szemszögből "hasonló" hogy történt meg velem.
4 évvel ezelőtt egy kis csontváz voltam. a kutya sem volt rám kiváncsi. aztán elkezdtem edzőterembe járni, és meg is lett az eredménye. fokozatosan fejlődtem, nagyobb lettem. ez felkeltette a lányok érdeklődését is, persze.
mindig is szerettem volna, ha észrevennének.
aztán viszont az idő múlásával viszont már mást nem is néztek, csak hogy hú, meg minden. igen ám, de én azt szerettem volna ha nemcsak a testem látványa, hanem az eszem-szívem is érdekelné őket.
szóval Redsnake, teljesen igazat adok neked is, és jogosan várod el, hogy ne csak és egyből a melleidet nézzék, foglalkozzanak vele, de az emberek már csak ilyenek, és kevés képes csak arra, hogy egy bizonyos ponton (melleid nézegetése) túljusson.
remélem érthetően fogalmaztam, ha mégsem, dobjatok még kérdéseket.
Most, hogy olvasom a topicot, eszembe jut, hogy néha bizony én is "odanézek", ha egy D-E kosaras növel beszélgetek, pedig én is nönemü vagyok. Nyilván kevésbé gyakran, és másféle gondolatokkal, mint egy férfi, de néha egyszerüen muszáj ránézni, mert ha valami nagy, (és esetleg szép),akkor az feltünö is, és emiatt akaratlanul is magára vonzza a tekintetet. Tehát legyetek megértöbbek :-)
teljesen odavagyok a nagy mellekért, de ezt már mondtam. én személy szerint ha az utcán megyek, és meglátok egy nagy(obb) mellű nőt, egyből melegem lesz, jól megnézem magamnak. ha éppen szembejön, akkor tisztes távolságból jó sokat megpróbálok megnézni a melleiből, de ha már közelebb ér, akkor leveszem a melleiről a szemeimet, akármennyire is kívánom nézni őket. Pontosan azért, mert tudom, mennyire zavaró lehet neki, ha a melleit bámulják. Ilyenkor már közelebbről az egész lényét jobban meg tudom vizslatni, és ezekután végül is magamban összegezve a dolgot vagy sóhajtok, és álmodozom egy sort és továbbmegyek, vagy nem sóhajtozok, és úgy megyek tovább. :))
Megértem és elfogadom, hogy ilyen vagy. Sőt, eddig is tudtam, hogy a nők általában ilyenek. Nem is baj, hogy ilyenek, hamar meg lehet ezt tanulni és alkalmazkodni is lehet hozzá. Csak sosem értettem, miért. Azt hiszem, férfiként ezt én nem tudom átérezni. Volt már olyan nő, akit csak és kizárólag a testem, vagy akár annak egy részlete érdekelte belőlem. Nem haragudtam meg rá, nem éreztem bántónak, semmi ilyesmi. Örültem annak, hogy legalább valamim tetszik neki.
Írtad még, hogy szereted, ha az egyéniségedet veszik észre először, de ki nem szereti ezt. Azt hiszem, ki kell, hogy ábrándítsalak. Először mindenki a külsődet veszi észre. Az látszik ugyanis. És sok esetben annak köszönheted csak, hogy észreveszik az egyéniségedet IS, hogy előtte a testedet már észrevették, és a többit is megismerésre érdemesnek tartották. Lehet azon vitatkozni, hogy ez szép és jó dolog-e, de hogy így van, az tuti. Egyébként engem nem nagyon érdekel az sem, hogy mit vesznek rajtam először észre. Úgysem a sorrend a fontos, és végeredményben minden számít. Nincs kivétel.
Mindegy, értelek. Nem baj az, ha nem vagyunk egyformák. Sok sikeres szembenézést kívnok neked.
:-)
Nyomkereső
P.S.: Egy szál szőr sincsen a mellkasomon... Ez, ha jól értem, nálad gáz... :-D
Nyomkereső,
próbálok mindenre válaszolni, megpróbálom pontosan leírni, hátha sikerül, jó?
a., nem büszke vagyok. Sajnos. Ahhoz nem túl szépek, hogy büszke lehessen rá az ember, de mivel ezzel élek már jó ideje, ezért megtanultam együtt élni: elfogadni, amim van.
b., jó példája annak, hogy hogyan lehet egy majdnem-túlzásból fegyvert kovácsolni. :))
Legalább alkalmanként :))
Az, hogy kirakatba tenném, nem jellemző rám: többször próbálom elrejteni, leplezni, mint kipakolni. És annak dacára, hogy az öltözékem is azt súgja: "ne a gönc alá nézz, hanem a szemébe", mégis történik olyan, hogy nem RÁM figyelnek, az emberre, hanem a melleimre.
Hogy is mondjam úgy, hogy érthető legyen.
Szóval, ha mondjuk Neked szép mellszőrzeted van, ami ha kell, ha nem, kikandikál az ingedből, és úgy általában el is vagy vele, nem zavar, megszoktad, mondd, Téged nem zavarna, ha a Veled beszélgető állandóan a kilógó szőrszálakkal szemezne? Benned nem forogna a kisördög, hogy az ingedet széttépd a melleden, és beleordítsd az illető képébe: "NA MI VAN? ERRE VOLTÁL ENNYIRE KÍVÁNCSI? HÁT AKKOR NÉZD MEG JÓ ALAPOSAN! ... aztán beszélgessünk már végre úgy, hogy rám is figyelsz."
Egyébként valóban jobban szeretem, ha az egyéniségemet veszik észre először. Ki nem?
És az utolsó megjegyzésedre: nem akarok hatni senkire kizárólag csak a testemmel/testrészemmel. Ha nem vagyok büszke rá, akkor ez, gondolom, nyilvánvaló. Ha hatni akarok, akkor az egész önmagammal szeretnék hatást elérni.
Várjál csak, még gondolkodtam.
Elég hülyén venné ki magát, ha csak a melleimmel akarnék hódítani. Megutálnám magamat és a meghódítottat is, miután semmi más nem érdekelné bennem - nem? Te nem így vagy vele?
Szvsz mindenki azt szeretné, ha magáért szeretnék, fogadnák el, mind lelki-, mind élettársként, barátként, sőt, megkockáztatom: szeretőnek sem jó valaki a puszta testéért, kell oda jócskán a belsőből is.
PS. Mondtam, nem szokásom haragudni, sértődni, etc... . Ha nem sértegetsz, nincs miért haragudnom, sem Rád, sem másra. Kérdezz nyugodtan, ha valóban érdekel a válaszom.
Üdv
ne haragudj az akadékoskodásért, de feltennék még egy kérdést.
Értem, hogy bosszant, ha a melleidet nézi valaki hosszú ideig vagy gyakorta odapillantva. És értem azt is, hogy azért élsz ezzel a fegyverrel, amit nem szégyellsz. És értem azt is, hogy a melleidre büszke vagy azért (nyilván jogosan).
Amire a kérdést keresem, az a következő: mondd, meg tudnád indokolni, hogy MIÉRT zavar, ha a melleidet nézik, amikor
a., büszke vagy rájuk
b., alkalomadtán fegyverként használod őket
Szerintem ez sem nem logikus sem nem etikus magatartás. Olyan vagy ezáltal, mint a légypapír. Valamit kiteszel a kirakatba (mert büszke vagy rá, meg fegyver). Aztán, miután hat arra, akire hatnia kell, megbünteted érte azt, akire hatni akartál. Pontosabban csak azt a hatást fogadod el, ha valaki mondjuk egyszer érintőleg megnézi és utána az egyéniségedre figyel.
De MIÉRT?
Miért tartod társalgásra érdemtelennek azt a pasit, akire hatottál azzal, amivel akartál és amire büszke vagy?
Nem kötekedni akarok, tényleg érdekel erre a kérdésre a válasz.
Azért vannak fokozatok.
Más az, aki folyamatosan a mellem bámulja és a "szegény, igyekszik a szemembe nézni de nem sikerül neki", az előbbi kifejezetten bosszant és utálom (és én szoktam élni a "jól-kihúzom-magam-gebedj-meg-mert-itt-hagylak" fordulattal :-)), az utóbbi viszont legyezgeti a hiúságom, bár azért akárhogyis mindig fura érzés...
Igen, én is éltem már vele. Miért ne?
Másnak más mutogatnivalója van. Nekem ez. Hát akkor?
Pl., amikor egy úr képtelen a szemembe nézve beszélgetni velem, és állandóan lekalandozik a tekintete a melleimre, akkor általában pipa leszek, és "nesze neked" alapon jól kihúzom magam, ;)) Mély lélegzetet veszek, és azt mondom: "majd legközelebb folytatjuk", és angolosan távozom.
Tudom, eléggé gonosz dolog, de ha feldühítenek, ez van.
Hát, igen, tud segiteni az ugymenetben, bevallom:)))
Vagyis, az ember lanya igyekszik szem elott tartatni az erossegeit:)))
Mondjuk mely kivagasu es tapados polok favorizalasaval rasegitve a dologra:)
Es miota egy masik topicbol ertesultem rola, hogy a keresztben (ertsd: mellyek kozepette:)) atvetett taska nem csak praktikus viselet, de meltato pillantasok katalizatora is lehet...azota.....:)))))))
Az utóirat elég beszédes volt :-))
Nem mondok végleg nemet, de még sokáig ez tűnik igaznak. Ti. folyamatosan változom, és ki tudja, meddig tart még nálam ez a "nem találkozom" időszak, ez most ugyanis az a real verziómat is jellemzi :-))
... és nem hiszek a kíváncsiság öregítő hatásában. Akkor az öcsémet nem a bátyámnak néznék, hanem a fiamnak :-))
