ÁLMODJ MÉGSzép vasárnap reggelt, KedvesemNe kérdezd, arcodat mióta lesem Csak kelj úgy, mint egy nyíló rózsaszálA boldogság röppenve Édes, feléd száll Hunyd le még álomtól ragyogó szemeidHajnaltól vigyázom szerelemes álmaidEmlékezz Édesem, arra mit álmodtálMegsúgjam? nevem emlegetve vágytál Karjaiddal átfontad vágyón az éjszakátMézes csókjaid hintetted felém órákon átKezeddel szorosan fogtad, simogató kezemS lopva ezt a gyönyört, mit álmodtál velem Másik kezemet is simogatva Te rád teszemÍgértem Neked, míg alszol én el nem veszemS most, hogy elengedett az álomország magátólItt fekszem melletted testemmel remegő vágytól Ne kérdezd, milyen az idő odakinn, mert jegesItt köréd fonva oly meleg van, odakinn szelesPaplan alól szemléld Kedves e vasárnapi világot Mert én úgyis ezen boldogságtól mindjárt kiáltokS akkor szavaim hívó hangjára oly édes az átok Odakinn a felhők szertefutva már a Napot látodCsak Neked ragyog, s melegít egyetlen sugarávalAludj vissza még Édes, majd terelem szép szóval Megkérem, ragyogja be arcodnak mindkét oldalátS hagyja itt nekem, ennek a mesés álomnak fonalátÉn majd újraszövöm minden reggel csakis ÉrtedAmíg engeded, hogy reggeli szépségeddel Keljek Most megcsókolom még selymesen puha arcodatS ahogy látom, máris folytatod mézédes álmodat!
Ha szeretlek, akkor hazugság, Amit igaznak hittem én. Hazugság a sírás, a bánat S az összetörtnek hitt remény. Hazugság akkor minden, minden, Egy átálmodott kárhozat, Amely még szebbé fogja tenni Az eljövendő álmokat.
Ha szeretlek, akkor vergődve A halált nem hívom soha, Eltűröm még a szenvedést is, Nem lesz az élet Golgotha. Mikor álmomból fölébredtem, A percet meg nem átkozom - A lelkedhez kapcsolom lelkem S mint régen, ismét álmodom.
Ha szeretlek... Ne adja Isten, Hogy hazug legyen ez a hit!... De mért?... Legyen hitvány hazugság, Elég, hogy engem boldogít. Ha úgy érzem, hogy most szeretlek, Haljak meg most, ez üdv alatt, - Többet ér egy hosszu életnél Egy álmot nyujtó pillanat!...
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni, s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról, hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, - mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.
De nap kacsintgat át fodrán a lombnak, vad darazsak dudolnak körül haraggal. És a lomb makkal felel és feleselget, hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.
Fanni fölébred és álmos szeme kék, keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal békít a lombbal, végigsimít a számon s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső, mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.
elindul egy vékonyka sírás befelé csörgedezik egy virágcsokor imbolyog a kézben egy fehér porcelán szárny remeg az agyvelőbe hasít hallok szárnycsattogást szárnysuhogást hogy ne feledjem hogy soha el ne feledjem a forró suttogást a nyílvessző-ívelést százszor megtörténve is az egyszervoltat hogy minden éjjel ízlelhessem tőled elszakítva is a páros játék bódulatát a földrengés kegyelmét az édes halál közelségét a bőröd selymét és nyirkát az öled bársonyát a mézet a keserű bürköt a vért mert nem volt elég csontjaim parázslanak csontjaim sajogva sóvárogva emlékeznek az esetlen mozdulatokra a vonzódásra a riadalomra lassú kortyokban nyelném újra és újra drága lényed mámorító közelséged soha meg nem unnám veled a létezés szégyenét elviselni megtanulnám de fogytán már időnk otthonunk és vesztőhelyünk ez a sivár kietlen terep ne sírj te gyönyörűséges ne fordítsd el a fejed öleljük inkább át egymást vacogva hideglelősen ameddig csak lehet
magamra húzlak
annyira édes
egész sötét lett
érzem illatod
összegyűrsz megint
megér szenvedni
fülembe súgod
bőrömre írod
egész bíbor lett
kertek ágyása
rádfonom indám
tűzem fellobban
számon a szavak
bőrödre csókkal
írom azokat
egész felfordult
testek vihara
tengeri orkánnak
szirtjei állnak
habbal öleli
forrón simítja
pusztúlni semmi
együtt zuhannak
egész kisimult
tükrödbe nézek
magadat látom
megcserélt lelkem
benned létezem
élek tevelem
csendes hajnalon
meggyújtod a lángot
hajnali szellő elfújta
egykor
igen a parázs megmaradt, nem éget
a kazánnak ez a természete
a parázsból lángot hevít
füstje jelzi, hogy itt laknak
szívek háza
béke szigete, mezői
csendes kaptár, sok sok mézzel
nem is tudom mikor nézted
talán a tavasz újra
rákezdi
Sziasztok! Íme egy zsengém, remélem tetszeni fog nektek. Én azt vallom, ha az ember szerelmes verset ír, az legyen az optimista. Én mindig az vagyok, és bevallom, akinek írtam, máig hű társam, immáron 9 éve. Remélem, hogy ez még sokáig így marad.
Mi a szerelem?
Ha nagy beteg vagy, meggyógyítalak,
Ha szomorú vagy, felvidítalak,
Ha éhes vagy, enni adok neked,
Ha nagyon félsz, fogom a két kezed.
Ha egyedül vagy, repülök hozzád,
Ha kétség gyötör, vigyázok terád,
Ha magányos vagy, hű társad leszek,
Ha álmod elszállt, álmodom neked.
Ha megkívánsz, testem-lelkem adom,
Ha hozzám bújsz, minden vágyad hagyom,
Ha fázol, szívem majd felmelegít,
Ha álmod elszállt, dalom elszenderít.
Ha félsz, testemmel védelmezlek,
Ha gyenge vagy, én erős leszek,
Ha nevetsz, én veled nevetek,
Ha sírsz, minden bút elkergetek.
Ha átölelsz, érzem minden sikerül,
Ha fogod kezem, az ég is kiderül,
Ha kitárod karod, hozzád simulok,
Ha kitárod szíved, már nem izgulok.
Ha hiszel bennem, én is hinni fogok,
Ha bízol bennem, én is bízni fogok,
Ha útnak indulsz, én is veled megyek,
Ha szeretni fogsz, én is boldog leszek.
Egy nyári éjjelen jött a végzetem, te voltál ki meghódított éreztem. Arcod ragyogása s szíved tündöklése, mosolyod tengere,bársonyos bőröd érzése. Lassan szívem hozzád simult, és lelkünk egymás mellett kifinomult. Emléxem féltél, de már tudod nincs miért, SZERETLEK Örökkön örökké!!
Késő van, érzem lelkem elhalványul, fájdalmas emlék a múltból elvonul. Jön egy új érzés, mely felettébb kellemes, szívem lelkem újból szerelmes. Te vagy kinek mindezt köszönhetem, Szíved lágyan szeretgetem.
itt vagyok,várlak, feledni akarom a rossz éjszakámat veled álmodtam az éjjel, szemeid nem a gyönyöröket, hanem fájdalmat meséltek, nem értelek el,hogy kezemmel kisimítsam homlokodból a fájdalmat,ölelj át kérlek,feledni akarom a rossz éjszakámat
mindent akarok tudni milyen titkok utaznak végtelen robogással megállítanám kitérőn állnék füstös peronon tapadok karcos ablakon lássalak, egy pillanat egy képnyi szünetre nem szállnék ott le hiszen csak egy arc egy remény, vonás markomban izzon kő akkor sem engedném ha sistergve átégetné legyen ez a titok ára
Ezek sajátok sajnos nem túl profik de hát nem lehet minden az de igyekeztem!:-D
Sosem hittem,hogy ilyen lehet, Zokszó nélkül van ki szeret. Eltévedtem néha hosszú útamon, Remélem ez lesz a jutalom. Egyetlen szó van mit mondhatok, Téged szeretlek de nagyon! Lehet hogy ez álom és nem a valóság, Elhiszem mert nagyon vágyom rá. Két sziv mely együtt dobog,
Nélküleg csak fél vagyok. Olvad a hó és olvad a jég, Énbennem a szerelem tűze ég! Mit jelentesz nekem elmondhatim Imádlak és Szeretlek nagyon!!
Életem egén a boldogság fénye ragyog,
Örülök neki ha veled vagyok.
Te vagy számomra az útat mútató ösvény,
Nem érdekel engem semmiféle törvény!
Boldogságot hozol és a szívemet viszed,
Több vagy számomra mint Te azt hiszed.
Te vagy a fény,Te vagy az élet,
Nélküled még az élettöl is félek!
A boldogság néha lassan őlö méreg,
De amit töled kaphatok attól sohasem félek!
Cimük az még nincs!Az elsőnek van egy érdekessége olvassátok össze a kezdőbetüket!:-D
Te vagy ki szívemet megdobogtatja kedvesem Érted a világ végére is elmennék egyetlenem Gondolkodás nélkül ölnék érted szerelmem Elhagyni sose foglak, ezt megígérhetem De ha te elhagysz én meghalok nélküled.Végre úgy érzem megtaláltam kire régóta vártam Ábrándoztam rólad, de csak mostanáig virágszálam Remélem te vagy az akire régóta vártam Látni akarlak minden nap, hogy babusgassalak Ajkad édes ízét érezzem minden pillanatban Kezed fogjam és mondjam szeretlek rózsaszálam.
ezt ma reggel írta nekem az az ember,aki a legfontosabb számomra.SZERETLEK!
akárhol,bármikor a válladon szeretnék szuszogni hetilap helyett napilapod lenni legalább néha,de tudod,olyan,amivel ablakot lehet pucolni,összehajtogatva vele legyet elkergetni, napilap, jó nagy, amivel betakarózhatsz,ha fázol, legyezheted magad,ha meleged van,ráülhetsz egy padon
több,mint két órára ölelni,nevetni akárhol,bármikor veled összegabalyodni beszélni,hallgatni életről vallani lenni,illatod érezni a virtualitásból kilépni
