Honnan szeded azt a sok zagyva szöveget, amit nekem tulajdonítasz? Válaszoltál egy hozzászólásomra, amiben semmi a világon nem volt, ami akár csak hasonlítana arra, amiket leírtál.
TEODOR animációját ajánlottam figyelmedbe(25384). Azon két fényjel van, ami minden értelmes szempontból egyenértékű. De ha mindkettőhöz a saját szabályaid szerint "abszolut álló" rendszert rögzítesz, a két "abszolut álló" rendszer mozogni fog egymáshoz képest...
Az volt a kérdésem, hogy
a, ez így jó, a Gézoo féle abszolut alló rendszerek mozoghatnak
ok thx igy a linkről már beugrott miért is ismerősebb a neve pint annakidején ~06.08.11 már ajánlta ezen kiadványt csak más szerkesztésben s átfutottam de inkább csak a rejtettparaméteres rész szemszögéből
ahogy néztem annó te is bele beleszóltál a témába ... sajnálom hogy annó nem követted pintel való érvelés sorozatunkat a rejtettparaméter figyelembevehetősége a részecskepolarizáción alapuló mérés során .... e szemszögből tárgyaltuk a dunakisérlet elfogadhatóságának érveit/ellenérveit a kvantumösszefonódásra ill. a távolhatás kisérleti igazolásaként való (esetleges) elfogadhatóságát (én áment mondtam a dologra ...)....
Van a szoba fala azon egy furat a szemközti falon szintén egy , azonos magasságban a padlóval tehát az a foton amelyik áthalad a szobán annak nyomvonala párhuzamos a padlóval .
Ha tudunk csinálni olyan szűrőt ami csak a falra merőleges fotonokat engedi be a szobába rögtön megtudjuk mérni minden forráshoz képest a szoba sebességét .
A szemközti falon mérhető eltérés következtében .Ha a fotonok mé is kilépnek a másik falonlévő furaton akkor is csak azt tudjuk hogy legalább 2 kordináta tengelyen azonos a kétrendszer mozgása .
Gezoo már megint nem figyeltél a szobában a padlóval párhuzamosra be állitott lézer sugárral szöget zár be a külső forrásból származó foton ebből a szoba sebessége kiszámitható a külső forráshoz képest de a külső forrás is jön valahonnan halad valahova x sebességgel .
Szóval a külső foton és a belső foton szögeltéréséből ki számolod a sebességedet a forráshoz képest , addig változtatod a szoba sebességét megfelelő irányba amég a két nyomvonal párhuzamos nem lessz igy a távoli forráshoz képest megálltál, tovább változtatva a sebességedet addig a pontig amég az először mért szög- eltérés tükörképét nem kapod .
A 180. oldaltól "A laboratóriumi jegyzőkönyv argumentum" c. részben található meg a kétréses kísérlet is. Ezt is arra vezeti vissza, hogy amikor mérünk, akkor mindig más halmazból merítünk, nem ugyanabból a halmazból. Amikor viszont statisztikailag kiértékeljük az eredményt, úgy gondoljuk, hogy ugyanabból a halmazból merítettünk.
Ez is figyelemre méltó indoklás.
Én úgy látom, hogy minden elvi próbálkozásunk a "minden-mindennel összefügg" elve felé mutat. Legalább is nem cáfolja ezt.
Nos, a lyukas szoba azt mutatja, hogy a foton nem hordozza a forrása rendszerének adatait..
Vagyis ha a szobából olyan irányba indítunk egy foton, hogy az a külső rendszerben, az onnan indítottal állandó távolságon és párhuzamosan haladjon (ábra alsó része)
akkor ezen fotonpár a szoba rendszerében is állandó távolságon és párhuzamosan fog haladni.. (ábra felső része)
Ebből az következik, hogy a foton nem hordozza a forrás rendszerének jellemzőit.
Ennek bizonyítására a lyukas szobát, mint az ilyen fotonok kiválasztóját használhattuk, a két gömbszerű forrással.
A szobából kilépő fényt a külső szemlélő az alsó ábra szerint látja, a szoba
padlójára szögben, a szobai megfigyelő a felső ábra szerint ugyanazt párhuzamosnak a szoba padlójával..
Innen már csak azt kellene megoldani, hogy az ilyen fotont felhasználjuk
a fény aberrációval az abszolút sebességünk mérésére..
Ehhez az abszolút tengelyén szoba mozgására merőlegesen haladó fotonokra van szükség.
Ilyenek az ábra felső részén láthatók.. Igen ám, de a szobára merőlegesen kalibrált lézerből az alsó ábra szerinti fotonok lépnek ki..
Akkor milyen forrás kell a szobába??
Egyszerű! Olyat amelyben a fotonok haladási tengelyének irányát nem deformálja a sebesség..
Így a középső ábra felső részén látható aberráció abbol következik, hogy
amíg a fotonok elérik a jobboldali falat, ezen idő alatt a szoba felfelé elmozdult
Gezoo tételezzük fel vissza térve a szoba rendszerébe, nagyontávoli fényforrásból származó foton a szobán belül x szöget zár be a belső forrásból származóval .
Ha addig változtatod a szoba mozgását amég ennek a szögnek a tükörképét kapod
akkor is az eltérülési szögből csak a távoli forráshoz képest tudsz sebességget számolni.
A fi szög segítségével átkonvertálható a mozgás specrelből álló referenciarendszerbe. Nem szabad megfeledkezni az időről, mert ez sin(fi) szerint konvertálódik át. Ha ezt megtesszük, teljes az analógia a specrel és a Lorentz-elv között.
Tudod ezzel a "fényforráshoz képest" mozgással csak az a bibi, hogy ha mi a földünkkel n irányban 29 km/s-el haladunk akkor hiába egyszerre nézünk olyan csillagokat, amiknek a sebessége l, egy másik m, egy sokadik z irányba 600 km/s-el
halad, akkor sem össze - vissza, ki-ki amerre mozog,
hanem mind együtt a mi 29/300 (v/c) arányunknak megfelelően fog eltérültnek látszani..
Pedig a becsatolt idézetedből a ki-ki arra-amerre következne, ha valóban a forrás sebességéhez képesti sebesség lenne a mérvadó..
és nem a megfigyelt, Lorentz által abszolút sebességként meghatározott
saját sebesség..
No persze minden relatív, és igazából a sebesség változásunkhoz tartozó eltérülés
megváltozás értéke lenne a helyes megfeleltetés a távoli csillagok esetén, de csak szerintem.
értem .. valóban így más a mondanivalója/lényege .....
E. Szabó -t csak "hallomásból" ismerem ..... a munkáit nem .....
más ...
nekem nem "tetszenek" azon elméleti modellek pl. a kétréses interferenciakísérlet kapcsán a sokvilágértelemezés mivel ezek igen erősen magukba hordozzák a bizonythatóságának "nehézségeit" .. nyilván ettől még "egyenértékű" jopár modellel DE végső (ha lesz ilyen) értelmezés szempontjábol nem lehet mindegyik érvényes ....
Az aberráció jelenségét J. Bradley fedezte fel 1728-ban. Az aberráció akkor lép fel, ha a megfigyelő mozog a fényforráshoz képest. A bal oldali ábrán egy távcsövet láthatunk, mely a haladási iránynak megfelelően mozog. A sárga téglalap a távcső egy kezdeti időpontnak megfelelő helyzetét jelenti. Ekkor éri el a C csillagről származó fotonok valamelyike a távcső bemeneti nyílását. Azon idő alatt, míg a foton a távcső tubusának hosszát befutja, a távcső a Föld mozgásának következtében elmozdul, ezt az ábrán a zöld téglalap jelenti. Látható, hogy a csillag képe nem a távcső K optikai középpontjába képeződik le, hanem attól eltolódik. Ahhoz, hogy a C csillag képe a K pontban jelenjen meg, a távcsövet a jobb oldali ábrának megfelelően meg kell dönteni. A foton útját jelentő (piros) egyenes a haladási iránnyal ψ, a megdöntött távcső tengelye pedig ψ' nagyságú szöget zár be. A távcső megdöntésének következtében a C csillagot a C' helyen látjuk. Az aberráció szöge a megdöntés mértékével egyenlő:
A csillagászati aberráció jelensége. Ha a távcsövet közvetlenül a csillag irányába állítjuk, akkor a csillag nem az optikai középpontba képeződik le (bal oldali ábra). A jobb oldali ábrán látható, hogy ha a távcsövet az aberráció szögével kissé előredöntjük, akkor a csillag képe már a távcső optikai középpontjába kerül.
Az aberráció szögének meghatározása.
Az aberráció szöge a megfigyelő haladási sebességének, illetve a távcső megdöntési mértékének ismeretében kiszámolható. Jelölje a távcső tubusának hosszát l, a tubushossz befutásához szükséges időt τ, végül a megfigyelő sebessége legyen v. A τ időtartam alatt a távcső vτ, míg a foton cτ utat fut be (c a fény terjedési sebessége). Míg a P pontban elhelyezkedő megfigyelő Q pontba jut (PQ = vτ), a foton befutja a cτ távolságot. A csillag látszó iránya PC', valódi iránya pedig QC. Az ábrán felrajzolt háromszögre most már alkalmazható a szinusz-tétel:
sin β / sin ψ' = PQ / QS = (vτ) / (cτ) = v / c.
Az aberráció szöge kicsi, tehát alkalmazható a sin β = β közelítés. Az aberráció szögére kapjuk, hogy:
β = (v / c) sin ψ'.
Az aberráció szögét ívmásodpercben mérjük. Ekkor
β = 0",688 v sin ψ'.
Egy égitest aberrációs elmozdulása az alábbi három ok együttes hatására történik:
A Naprendszer elmozdul a többi csillaghoz képest, ez az évszázados aberráció. Mivel ez a sebesség közel állandó, az évszázados aberráció kimutatása a megfigyelésekből nem lehetséges.
A Föld Nap körüli keringése okozza az évi aberrációt. Ennek kimutatása viszonylag könnyű, ugyanis a Föld mozgása félévenként ellentétes irányú. Az éves aberráció következtében a csillagok az éggömbön egy kis ellipszist írnak le a valódi helyük körül. Ez az ellipszis kör, ha a csillag az ekliptika pólusaiban helyezkedik el, illetve kis szakasszá laposodik, ha a csillag az ekliptika síkjában található. Az aberráció szögére felírt formula segítségével a Föld Nap körüli keringésének sebessége meghatározható.
A Föld tengelykörüli forgása okozza a napi aberrációt. Ez az égitestek éggömbön elfoglalt helyzetét csak igen kismértékben változtatja meg, így 0,"5-nél kisebb pontosságú mérések esetén a napi aberráció elhanyagolható.
Az éves aberráció megváltoztatja az égitestek egyenlítői koordinátáit, így a pontos mérések esetében ezeket korrigálni kell.
Aberráció
csillagászati (lat.), az álló csillagoknak a földmozgás miatt létrejövő látszólagos helyváltozása. A Földnek pályasebessége a Nap körül (29,60 km) ugyanis a fény terjedési sebességéhez képest (közel 300000 km) nem végtelen kicsiny; ha tehát a mellékelt ábrán a távcső S csillagra van beállítva, akkor nyugvó Föld mellett m-ben fekvő képét várhatjuk. Ha ellenben addig, mig a fénysugár a távcsőben az om utat teszi, a távcsö a földdel együtt mm' hosszusággal tovább mozog, akkor a csillagot a két elmozdulás eredőjében, tehát m'o irányában S'-ben fogjuk keresni. Az mom' = SOS' szög az A.-szöglete, mely könnyen megállapítható. mm' ugyanis a Föld, mo a fény sebességével arányos és ezért tang A. = Földnek Nap körüli sebessége, osztva a fényterjedés sebességével.
E. Szabó arról írt, hogy mindig más halmazból merítünk, mi csak azt hisszük, hogy ismerjük a teljes halmazt. Azonban lehet hogy nem így van, és a halmazok összege nem az a teljes halmaz, amit mi hiszünk. Erre ráhuzzuk a sztochasztikus kiértékelést, aminek alapfeltétele, hogy a részhalmazok összege a teljes halmaz legyen. Ha így van, akkor nem csoda, hogy felborulni látjuk a kauzalitást.
"amit E. Szabó ír: nem biztos, hogy ismerjük a teljes halmazt. Ha a részhalmazból merítünk, de azt teljes halmaznak tekintjük, akkor ne csodálkozzunk, hogy nem találjuk meg az ok-okozati összefüggéseket"
ez már előtte is felmerült modellként .....
pl a tehetetlenségi erő kapcsán .... mármint pl lehet ha 2 szer ekkora tömegű lenne maga a világegyetem akkor 2 szer ekkora lenne a ......
de ez csak elmélet
de nyilván maga az alapgondolat megközelítési módszere nagyonis jogos hogy esetleg a részhalmazok "elszigetelése" révén jutunk távolabb a valós fizikai jellemzők leírhatóságától ....
Ez amiről beszélsz nem fény elhajlás , az eltérések a megfigyelő mozgásából adódnak , amiről irsz ott a látószög és az észlelési irány változik a megfigyelő mozgásából fakadóan.
"Inkább azt mondom én is, hogy nem tudunk valamit. Hogy mit nem tudunk? Hát erre vannak már elképzeléseink, ezekben állást foglalni nem tudok, legfeljebb szimpatikus valamelyik."
"köszönöm" !
ezt hangoztatom én is csak mikor itt konkretizáltam az ésszerű állásfoglalás nehézségeit s csak a számomra szimpatikusabbat említettem akkor mormota nekemesett ...:)
Ha távoli, külső forrásból, a mozgásra merőlegesen oldalról érkező foton, nem (Mmormota féle) a fényóra elvnek megfelelően előre, hanem a v sebsségünk és
a fénysebesség hányadosának megfelelően hátrafelé hajlik el..
Ez az elhajlás félévente a csillagok helyzetének virtuális előre-hátra,
ill. az elöttünk-mögüttünk lévő csillagoknál széthúzódás-összehúzódását
okozza..
A csillagok háborújában és más csillagközi repülések imitálásánál, de a windows
csillagos képernyővédőjénél is ebből a hatásból kiindulva képezték a látványt..
Ebből az következik, hogy a foton nem hordozza a forrás rendszerének jellemzőit.
Ilyenek az ábra felső részén láthatók.. Igen ám, de a szobára merőlegesen kalibrált lézerből az alsó ábra szerinti fotonok lépnek ki..
Egyszerű! Olyat amelyben a fotonok haladási tengelyének irányát nem deformálja a sebesség..
