Szerintem cipőboltban keress :)) Érdemes minél előbb beszerezni, ezekből általában méretenként, modellenként 1-1 párat szereznek be a boltok, az átlagméretekben pedig hamar elfogynak.
Hát vannak ilyen vélemények. Kb. 1 éve voltunk egy barátnőm esküvőjén (nászmise, lagzi), éjféltájt felállt egy addigra jócskán elázott nagybácsi (a menyasszonyé), és elkezdett beszélni: először kifejtette, hogy a pár kötelessége minél több magyar gyermeket szülni erre a földre, és ez az asszony első kötelessége, aztán valami furcsa asszociációval áttért arra, hogy a jó K anyját a kormánynak... Csak ültünk és néma borzadállyal néztük... De amikor megemlítettem a mellettem ülő csajnak, hogy na látja, (többek közt) ezért nem szeretnék lagzit, nem értette, mi bajom. Szerinte szép beszéd volt... ;-/
Tavalyelőtt voltunk egy esküvőn, ott a plébi arról mesélt, hogy milyen elképesztő a technika fejlődése, mert ugye a digitális fényképezőgépek és a satöbbi.... Há majdnem leesett az állunk. :-)
Nálunk - ha az ég és a polgármesteri hivatal is úgy akarja - egy jazz-zongorista barátunk fog élőben játszani a hivatal kirendelt zongoráján, de hogy mit, azt még nem tudjuk... (Valószínűleg jazzt :-) A templomban Bach lesz, zongora-cselló felállásban, ha a plébi nem kap szívrohamot a gondolattól, hogy elektromos zongorát és erősítőt viszünk a templomba...
kötőjeles lettem. nagyanyám vissza is kérdezett a telefonban, hitetlenkedve, hogy "nem ...né?" eltartott pár percig, míg sikerült elmagyaráznom neki, de azt hiszem, sikerült.
Felkeltünk, összevakartuk magunkat (jó fél órát tökörésztem a fürdőszobában, kilibbentem, persze még papucsban, de úgy egyébként menetkészen, sminkben-fukszban, hogy tadaaam, mire ember: papucsban jössz?), még jó, hogy egy esküvő minimum két emberes dolog, mert a tiptopcipőt nem bírtam becsatolni a hasamtól, de az emberem megmentett. Tanú 1, tanú 2, önkormányzat, folyosó, jó korán ott voltunk, lévén nem tudtuk, milyen lesz a forgalom, szanaszét röhögtük magunkat, aztán jött egy felszalagozott néni, hogy mi várunk a fél 12-es esküvőre? Egyeztettünk, aztán egy idő után szólt, hogy akkor kövessük. bevonultunk az irodába, akvi néni megkérte a vőlegény tanúját, hogy csukja be az ajtót, amit ő meg is tett, majd megállt az ajtó előtt terpeszben, és megkérdezte, hogy "és melyiket ne engedjem ki?" Enyém tanú elfoglalta a fotós helyét, és bőszen kattingatott. Néni elmondta, amit akart, ember az elején nagyon vigyorgott, úgyhogy nem is néztem rá, mert akkor menthetetlenül elröhögjük az egészet, felálltunk, egybehangzóan nyilatkoztunk, aláírtunk (nem rontottam el, hehe), néni nagyon rendesen-kedvesen megvárta, míg enyémtanú átadta a gépet embernek, aki így lefotózhatta őt is írás közben, mire mindenki aláírt, már szépen körbetáncoltuk az apró helyiséget. Aztán átolvastuk az akvi kivonatot (ember vállat vonva közölte, hogy neki jó lesz), kivonultunk, folyosón gyűrű, meg hitvesi csók, aztán elhagytuk az ominózus épületet. A sarkon befordulva ember egyből talált egy 1 Ft-ost, úgyhogy megvolt az első közös szerzemény is :) aztán fogtuk a tanúkat, és elmentünk a Marcelloba ebédezni egyet. Finom volt, jó volt, tanúkat visszaszállítottuk, ahová kérték, mi meg elmentünk haza. Fogadtuk a telefonos gratulációkat.
Aztán ma megérkeztünk anyuékhoz haza, és ezt kaptuk tőle (ő csinálmányozta nekünk :) és nagyon finom) (bocs a minőségért, de csak teló volt nálunk, a fényképezőt nem hoztuk)
szóval nagyjából ennyi volt, asszem, nekünk ez így abszolút tökéletes egy esküvő volt, ilyet egy szervezőiroda sem tudott volna csinálni. Ja, galambok sajna nem voltak az önkormányzat előtt, de azért túléltük valahogy :)
