No igen, de kinek mi a rohanás? :) Nekem például a tavalyi évem leglassabbjai között voltak a kéktúrán legyalogolt kilométerek, tehát egyáltalán nem éreztem rohanásnak...
Persze az útvonalat le lehet futni, de akkor soha nem tudja meg az ember, hogy ki hajlandó odamenni a kocsmában levő telefonhoz, ha Rambó anyja van vonalban :)
Hamarosan lesz majd pár poszt, ahol érdekes kérdéseket vetek fel a kéktúráról - pl. mennyire összeegyeztethető bármiféle teljesítményközpontú felfogással, meg hasonlók. Olyan dolgokat fogok kicsit jobban kifejteni, amik fölmerültek több fórumon is ezzel az egész projekttel kapcsolatban. (Többnyire kritikákról van itt szó.)
Szívesen látok mindenkit az érdeklődésetekre számot tartó bejegyzések komment szekciójában is, kifejezetten örülök, ha kifejtitek a véleményeteket a témában. És nem kell velem egyet érteni, sőt! :)
Én is nagyon örülök, hogy a túra jól sikerült és főképp, hogy ennyien eljöttek.
Bár privát okokból nem tudtam a társasággal tartani, nagyon örültem, hogy a végére összeállt a kép.
Külön köszönöm, hogy résztvettetek azon álmom megvalósításában, hogy elejétől a végéig végigjárjam a Ménesvölgyet úgy, hogy közben a szlovák határra is kitekintsek. Nagy hálám a csapatnak, hogy a határig is eljöttetek.
Bár a kilátás nem az volt, mint amire ott számítottam, de talán az az élmény, hogy teljesen szabadon járhatunk a határsávon, átugorhatunk a másik ország területére úgy, mintha csak kiballagnánk az erdőből a mezőre elég élmény lehetett, különösen a magam és a felettem járó generációnak, akik még megértük, hogy a határon való átkelés, a határsáv megközelítése 20 éve még komoly túra volt, hagy ne mondjam hogy tor-túra. Valami változott és ez most kivételesen jól.
Adalék a túrához:
Az út szélén talált csontmaradványok a területen található FARKAS család őzvacsorája után maradtak. Az ANP területén bizony bizony vannak farkasok!
Remélem, hogy a résztvevőknek tetszett a táj, a vidék és fogtok még ellátogatni ide.
Remélem ezt már csak azért is, mert számos olyan látnivaló van itt a környéken, amit vétek lenne nem megnézni, akár túramozgalom keretében végigjárva a Gótikus utat, ami BAZ megyéből halad át a szlovákiai Rimaszombat járásba és azon településeket foglalja magába, ahol gótikus műemlékek találhatók.
Aki ide ellátogat, az a barlangokon kívül alkalmasint ruccanjon át a szlovák oldalra és nézze meg Kassát, Krasznahorkát, Rozsnyót, vagy ha itthon marad, másszon fel a Tornanádaskai kastély mögötti meredélyre és nézzen át túloldalra.
Szóval gyertek vissza, amikor kedvetek tartja és vigyétek jó hírét ennek a környéknek.
Jó kis topiktúra kerekedett, éljen Looksharp, aki jó messziről utazott ide ezért!
Hazafelé tudtam meg, hogy szakállas Feri túratársunk volt a Filmben a mérőkereket toló fiatalember. Mondjuk jobb is, hogy nem tudtam, mert különben nem mertem volna hozzá szólni se! :)
Azt hiszem, a szombati napról csak felsőfokban lehet beszélni: A társaság, az idő, a táj és nem utolsó sorban a vacsora, a hölgyek csodát tettek! Még egyszer köszönöm!
Valamelyik GPS betyár, ha volna olyan kedves adhatna pár adatot a túrával kapcsolatban, ugyanis a mi GPS-ünk nem volt a helyzet magaslatán. Elsősorban két adatra lennék kíváncsi: megtett távolság(arról az útvonalról, ami érintette Derenket) és az ehhez tartozó szintemelkedés.
2011. január 22. Jósvafő – Szögliget (korábbi OKT nyomvonal)
A csapat gondolom, nagyjából csak most indult a második napi túrára, de mivel én még tegnap hazajöttem, úgy gondoltam, megírom az első napi túrabeszámolót, amit a többiek még kiegészíthetnek, ha akarják.
Szóval pénteken már a nagy hátizsákommal mentem munkába, aztán miután leléptem onnan, rövid bevásárlást követően találkoztam Remélemilyennicknincs-csel, aki levitt kocsival Jósvafőre. Nyolc felé érkeztünk meg, előttünk nem sokkal ért oda a csapat zöme, akik már elfoglalták a szállást. Alig pakoltam le, már el is készült a vacsora (hurka, sült kolbász, csirke sütve, krumplival) és rövid úton el is pusztítottuk, Lükepékék ebének csak a csontok maradtak! :-)
Vacsi után nem sokat maradtunk fenn, tizenegy után már el is vackolódtunk, hogy aztán szombat reggel fél hat felé kezdjen el ébredezni a csapat. Reggel hét után pár perccel vágtunk neki az útnak, miután hiába vártuk Visztulát és jzp2107-et, de sajnos nem jöttek! :-(
Elég csípős volt a reggel, nem mértem hőfokot, de miután a lehelletem ráfagyott a bajszomra, konstatáltam, hogy mínusz hét foknál biztos hidegebb lehet, mert ez a jelenség csak ilyen hőmérsékleteknél szokott fellépni. Nem is fényképeztem a túra első fél órájában, mert nem akartam elővenni a mellső lábaimat a jó meleg kesztyűimből!
Jósvafőt észak felé hagytuk el, végigmentünk a Tohonya-patak kis szurdokán, és elértük a mezőket. Itt tért el utunktól a kék sáv jelzés jelenlegi útvonala, meredeken kikapaszkodva jobb felé a völgyből. Mi folytattuk az utunkat a völgy rétjén, aztán egy villanypásztor drótját kiakasztva beléptünk a fokozottan védett területre. Szép és kellemes séta kezdődött a Lófej-völgyben, valamivel több, mint egy órai menettel értük el a Lófej-forrást. Itt tartottuk az első pihenőnket.
A forrás után meredeken kikapaszkodtunk a völgyből, itt sok helyen ösvény hiányában a kék jelzésekre voltunk utalva, sokszor fától fáig haladva követtük azokat! Egyébként az egész útra jellemző volt a jó jelzettség, ugyanis kitűnően látható volt a fákon a háromféle jelzés: a szürkével lefestett, de a festékréteg alatt még látható kék, a le nem festett kopott fajta, és a főképp a sziklákra festett, jellemzően teljesen újnak tűnő jelzések!
Néha meredekké váló kaptatón értünk fel a fennsíkra, egy dzsindzsás szakaszon átvágva (itt a csapat egyemberként kereste a jelzéseket) végre földutat értünk. Egy második pihenő után ereszkedtünk le a dombokról a Ménes-völgy mezejére. Elég jól álltunk idővel, még alig múlt tíz óra, így a csapat egy kitérő mellett döntött: meglátogattuk Mogyorós-kút forrását is! Itt aztán adta magát, hogy menjünk el a már szinte csak köpésnyire lévő magyar-szlovák határra! Felkaptattunk hát a határnyiladékig, néhányan emlékképeket csináltak a határköveknél. Itt értük el GPS-em szerint utunk legmagasabb pontját is 557 m magasan.
Másik úton haladva visszaereszkedtünk a Mogyorós-kúthoz, aztán nekiindultunk a Ménes-völgynek! A rétek után egy darabig a Ménes-patak jobb oldalán haladtunk a keréknyomokon, de aztán visszatértünk a baloldalon futó földútra. Fél tizenkettőkor megálltunk ebédelni egy útszéli farakásnál, aztán már kényelmes sétával értük el a monoton lejtő utunkon a Patkós-völgyben a Szelcepuszta felől érkező kék és piros sáv jelzéseket.
Újra rátértünk hát a kéktúra jelenlegi útvonalára, de aztán ott, ahol a kék jelzés kikapaszkodik a Ménes-völgyből, a társaság két részre vált: a nagyobbik csapat a kék jelzésen folytatva az útját elment még Derenkre, néhányan rövidítettünk és a völgyben maradva ott folytattuk az utunkat. Rövid séta után értük el a tavat a Hideg-kút mellett, itt megálltunk néhány percre geoládázni és pihenni.
Továbbindulva nemsokára feltűnt előttünk a Szád-vár a meredek hegytetőn, aztán elhaladtunk a csendes Szalamandra-ház mellett is. Innen már gyorsan elértük Szögligetet, egy kicsit nézelődtünk a faluban, aztán beültünk a helyi kocsmahivatalba, hogy megvárjuk a negyven perc múlva induló buszt. Nagyjából húsz perccel utánunk érkeztek meg a többiek, aztán már közösen mentünk vissza a buszfordulóhoz.
Négy óra körül érkeztünk meg Jósvafőre, itt még volt tíz percem, hogy elérjem a Budapestre visszainduló távolsági járatot. Így aztán gyorsan elbúcsúztam a többiektől és a szálláson hagyott motyóm felkapva (sietségemet tekintetbe véve még elsőbbséget is kaptam a WC-n! :-D) röptében elcsíptem a buszt! Négy óra alatt értem fel vele a Stadionokhoz, ami nem is rossz eredmény azt figyelembe véve, hogy egészen Bátonyterenyéig mellékutakon haladtunk több tucatnyi kis falut érintve, valamint Ózdon és a 21-esen egy pihenőnél is álltunk vagy kétszer tíz percet!
Ennyi volt tehát a topiktúra első napja, ahol 15 fő (és egy kutya) alkotta a csapatot!
A kiírásában benne van a szervező (Vasas SC, dr. Fabók Julianna) elérhetősége (email és telefon is), kérdezd meg tőle. Ha jól tudom új mozgalom, másoknak se lehet túl sok információjuk róla.
Nem hallott-e valaki a "További templomromok Magyarországon" túramozgalomról. Engem a benne 'részt vevő' 41 templomrom listája érdekelne. A neten nem találtam róla semmi használhatót, csak a kiírás szövegét lista nélkül...
Számomra nagyon szimpatikus ez a marketing, hiszen mind Ti, mind a kéktúrázók jól járnak ezzel az üzlettel.
A pecsét ügyében én is azt javasolnám, hogy egyeztess Pálmai úrral (könnyen el tudom képzelni, hogy kaptok egy hivatalos kéktúrás bélyegzőt), de talán még jobb, ha szerintem is az a jobb, ha saját igazoló bélyegzőt csináltatsz. A kéktúrát járók között számos elvetemült pecsét-mániákus akad, akik élnek-halnak a különleges lenyomatokért. (Több helyütt van ilyen egyedi pecsét, akár a "hivatalos" mellett). Ezzel együtt a faluban kihelyezett bélyegzőt is meghagynám, jó az, ha akkor is lehet pecsételni, ha a kocsma zárva van.
Én is erre a módszerre esküszöm, bár hozzá kell tennem, ez önmagában nem ér semmit, csak akkor lesz hatásos, ha az ember leöblíti sörrel és/vagy unimukkal. :-)
A jósvafői ellátástól én sem voltam elájulva finoman szólva, a falu közepi étterem egyike volt a legrosszabbaknak a kéktúra során.Igazi menza-fíling.
Szögligeten viszont 3 éve még volt egy büfé, ahol hotdogot-hambit-kolbászt-stb. lehetett kapni, igen korrekt árakon. Azt nem tudom, ilyenkor működik-e, de túrát befejezni mindenképpen ideális hely.
Jósvafői bolt délután 4kor bezár. Erre semmiféleképpen nem építenék, mert tudtommal hétvégén nincs nyitva.
AZONBAN!
Ahogy beérkeztek Miskolcra, célszerű nem a körgyűrűn felzúzni a putnoki útra, hanem ha átvágtok a városon - ami nem probléma, mert nyílegyenesen kell csak menni a többsávos úton, szóval ha jöttök végig a városon, akkor pont a határ előtt balra van egy órjás Tesco. Meg Metro, de az asszem a jobboldalt, úgyhogy én inkább ott vásárolnék a helyetekben.
Miskolcról kiérve én a sajószentéperi-szendrő-Jósvafő útvonalat ajánlom, mert szép nagyon. Bár akkor már setét lesz... na mindegy, eldöntitek! ;-)
Másrészt a faluban hírhedten minden drágább, úgyhogy az ottaniak is Miskolcra járnak vásárolni.
Hát igen, nagyon be vagyok sózva, a hátimotyó nekem a csomagtartómban figyel. :)))
Remélem túlélem a mai napot...
Vazz asszem én leszek a dioxin botrány egyetlen magyarországi áldozata! Francos cégvezetés! :(((
Halvány fogalmam sincs, mivel ezzel nem volt problémánk. :-) De úgy gondolom, ha az MTSZ nem túl szőrösszívű a befejezéssel, akkor miért lenne az a kezdéssel!! Azt meg végképp nem gondolnám, hogy Bozó Bandi bá' ott benn a központban minden egyes pecsételési dátumot összevetne a kölök születési dátumával!
Remélemilyennicknincs!
Be vagy már sózva, mi? Én meg már a nagy hátimotyómmal jöttem a robotba szokás szerint tömegközlekedve, meg is bámulták a kollegák, hogy ide van támasztva a botokkal együtt az asztalom mellé! Akkor négykor a megbeszélt helyen várok a stoppra! :-D
Azt tudom -tőled- hogy a befejezéssel az mgtsz nem szőrösszívű, nem pont a gyerek 14. szülinapjáig kell befejezni hanem annak az évnek a végéig amikor betölti.
A kezdéssel mi a helyzet? Az is annak az évnek az első napjától indul amikor betölti a hatot, vagy ott meg kell várni hogy betöltse?
Láb hosszú távra... nekem a lúdtalpbetét segített!
Nem nevetni, most halálosan komolyan mondom!
Bár egészséges a lábam, tehát se haránt se boka süllyedésem nincs, mégis akkortól kezdve tudtam igazán jókat sétálni, mikor a bakkancsomba a gyógytalpbetétgyártó ismerősöm csinált betétet.
Isteni volt! Nagyon tudom ajánlani! A bakkancsom 40es volt, nekem 39es a lábam és mégis tudott olyan betétet gyártani, ami a lábméretemnek felelt meg, ugyanakkor kitöltötte az egész cipőt. Nagyon jól tartott, kényelmesen végigfeküdt rajta a lábam, úgyhogy szerintem idén is az új túracipőmbe is fogok csináltatni betétet a sanusmed-el.
Még a hólyagosodás is megszűnt és nem izzadt a lábam! (ööö és azonkívül jó lett a szájszagom, a ph értékem, karcsúbb a termetem és mindenki velem akart randizni !)
Apropó:
Iskolában.
Tanítónéni megkérdi a gyerekeket:
Na ki miért szereti a SZANDIT?
Én azért szeretem a Szandit, mert olyan szépen énekel - mondja Pirike
Én azért szeretem a Szandit, mert olyan szépen táncol - mondja Ferike
Én azért szeretem a Szandit, mert nyáron nem izzad bele a lábam! mondja Pistike.
Zamangi - ugye olcsó lesz mindig nálad a kóla és a csoki? Esetleg egy jó hús vagy bableves? ;-)
Egyébként ezt nevezem igazi virtusnak! Amikor valaki meglátja az üzleti lehetőséget! Gratula!
A pecsétedre én valami vicces stilizált korcsma képét tetetném a nevetekkel és akkor kedvenc pecsét is lehet a túrázóknak, ami kurriózum és érdemes begyűjteni, mintha simán csak a nevetek lenne rajta. Sztem mindannyian egyetértünk, hogy az olyan csemegék, mint a gánti őzikés pecsét vagy a bélapátfalvi templomos már a képével is megörvendeztet, nemcsak a megszerzésével és az ilyennek híre megy és más is meg akarja majd szerezni, nemcsak a kéktúrás.
Nem tudom Ti hogy vagytok vele, nekem nagyon tetszenek az ilyen jellegzetes dolgok, mint pl a pecsétőrző krokodil vagy ami volt régen, de sajnos már eltűnt a sárga maci!
Már csak néhány óra és start a hegyekbe! Istenem, de várom már!
Kéktúra bélyegző kihelyezéssel, módosítással kapcsolatban illetékes (a Magyar Természetbarát Szövetségnél): Pálmai Vencel palmai.vencel@termeszetbarat.hu
(a mérőkerékkel)
A Lófej-völgyben
Kopott jelzés a patakparton
Pihenő a Lófej-forrásnál
Meredek kapastkodó a Lófej-völgy oldalában
Végre elértük a fennsíkot!
Egy újabb pihenő
A határnyiladékban
A Ménes-völgy földútján
Előttünk a Szád-vár