Érdekes módon egyetlen vadat sem láttunk. Lehet, hogy mind visszamenekült a vízbe előlünk :-). Tulajdonképpen itt csak viszonylag rövid rész a kifejezetten gemenci (Keselyűs és Bárányfok között), ott is legalább a háromnegyedét a Sió-töltésen vagy a síneken gyalogoltuk végig. Onnan meg Szekszárdig végig töltés illetve földút a szántón át. Lett volna még hely a vadaknak elszaladni száraz helyre is, nem hinném, hogy komolyabban beavatkoztunk az ökológiai folyamatokba. Amúgy már gyorsan apadt, a síneken jól látszottak az elöntés nyomai. Itt pl. visszafordultunk és kimentünk a Sió-töltésre:
azt mondták a híradóban, hogy ilyenkor célszerű elkerülni Gemencet hogy a halálravált állatok nehogy megijedve a turistától visszameneküljenek a vízzel borított részre
nemtom mennyire igaz, mennyire túlzás, ezt mondták az tuti :-)
Mi vasárnap Gemencen nyomtunk egy rövidebb, kb. 18 km-es távot Keselyűstől Gemencig.
A másik gemenci szakaszról gondoltuk, hogy ilyenkor nem járható, de itt is akadtak ilyen szakaszok Keselyűs és Bárányfok között. Nyáron még csak-csak bevállalja ezeket az ember, de most azért elég hideg volt. Ismég egy szakasz, amit nem sikerült ortodox módon végigjárni, igaz, még így is többet mentünk, mint az autópálya megépülte előtt. Az újonnan - elég jól - jelzett szakasz 2-3 kilométerrel hosszabb, mint a régebbi.
Fogadjátok őszinte irigységemet a túrát illetőleg!:-))
Nekem a Börzsönyi Kék egy kis szakasza jutott,Drégelyvárral ezen a hétvégén,nagyon jól jelzett utak,szép fából faragott táblák Pénzásástól Drégelyvárig,majd le az erdészeti útig a piroson,ahol várt a család.
Még szerencse, hogy mindenki megöregszik egyszer, és ugye OKT-t nem csak egyszer szabad teljesíteni :)
Ha belegondolok, most tervezgetünk olyan DDK-napokat, hogy 10-15km-eket osztunk be.. Pár(=sok) évvel ezelőtt meg muszáj volt néhány 35 km-es szakaszt lenyomni egyben, mert úgy értünk rá/volt célszerű stb.. :)
"Sztem az OKT-ban épp az a jó, hogy azontúl, hogy minden pecsétet meg kell szerezni és mondjuk ezt úgy illik megtenni, hogy az ember a két lábán megy pecsételőhelyről pecsételőhelyre az ösvényen, más kitétel nincs."
Ezzel nagyon egyet értek.
"Maximum lemarad sok mindenről, amiről a lassabban, fontolva haladók nem."
Ezt viszont annyival kiegészíteném, hogy sokszor az erőltetett menet olyan nézőpontot nyit meg, amit pedig egy sétálós-kellemes tempós kirándulás alatt nem lehet átélni. Persze félreértés ne essék, ezt a formáját is szeretem a természetjárásnak, de úgy érzem, hogy sokszor attól lesz igazán intenzív az élmény, hogy egy kicsit (vagy akár nagyon) szenvedni kell a továbbhaladásért.
Mint ahogy nem lehet úgy élni, hogy egyszerre minden emberi nézőpontot, hangulatot, hozzáállást átéljünk, azt hiszem, hogy az erdőt sem lehet úgy járni, hogy mindent befogadjunk. Bárhogy is indulunk neki az útnak, a konkrét adottságok (időjárás, terep, erőnlét, tervek, hozzáállás) meghatározóan befolyásolják azt, amit észlelünk és ilyen módon magunkkal viszünk emlékként.
Úgy gondolom, hogy minden egyes út mindenki számára más. A különböző felfogásoknak, túrafilozófiáknak megvannak a maguk előnyei és hátrányai is egymással szemben. Akárhogy mész, lemaradsz sok más dologról, amit máshogy láttál, átéltél volna. De éppen ezért lesz a te sajátod az, ami neked jutott az utad során.
"Ha valami más, mint az, amit Te értéknek tartasz, az valaki másnak még érték lehet...."
Sztem az OKT-ban épp az a jó, hogy azontúl, hogy minden pecsétet meg kell szerezni és mondjuk ezt úgy illik megtenni, hogy az ember a két lábán megy pecsételőhelyről pecsételőhelyre az ösvényen, más kitétel nincs.
Ha Martye 60km órára gyorsulva zúdul le a hegyeken és csinálja meg egy hónap alatt az egészet, akkor jó neki!
Nekem is jó, mert én csak 3km per órával megyek, de legalább pihenek, nézelődök, kikapcsolok.
Mindenki más céllal kezd neki az OKT-nek. Így virágzik minden virág.
Nem mondom, hogy nem áll hozzám közelebb az, amikor valaki alaposan végigjárja, megnéz mindent az útvonalán szemben azzal, hogy valaki huss átsuhan a tájon, de ha neki úgy jó?
Maximum lemarad sok mindenről, amiről a lassabban, fontolva haladók nem.
A fontolva haladók meg mondjuk arról maradnak le, amiről Martye nem. Pl egy korábbi vonat vissza Pestre.. ;-)
No igen, de kinek mi a rohanás? :) Nekem például a tavalyi évem leglassabbjai között voltak a kéktúrán legyalogolt kilométerek, tehát egyáltalán nem éreztem rohanásnak...
Persze az útvonalat le lehet futni, de akkor soha nem tudja meg az ember, hogy ki hajlandó odamenni a kocsmában levő telefonhoz, ha Rambó anyja van vonalban :)
Hamarosan lesz majd pár poszt, ahol érdekes kérdéseket vetek fel a kéktúráról - pl. mennyire összeegyeztethető bármiféle teljesítményközpontú felfogással, meg hasonlók. Olyan dolgokat fogok kicsit jobban kifejteni, amik fölmerültek több fórumon is ezzel az egész projekttel kapcsolatban. (Többnyire kritikákról van itt szó.)
Szívesen látok mindenkit az érdeklődésetekre számot tartó bejegyzések komment szekciójában is, kifejezetten örülök, ha kifejtitek a véleményeteket a témában. És nem kell velem egyet érteni, sőt! :)
Én is nagyon örülök, hogy a túra jól sikerült és főképp, hogy ennyien eljöttek.
Bár privát okokból nem tudtam a társasággal tartani, nagyon örültem, hogy a végére összeállt a kép.
Külön köszönöm, hogy résztvettetek azon álmom megvalósításában, hogy elejétől a végéig végigjárjam a Ménesvölgyet úgy, hogy közben a szlovák határra is kitekintsek. Nagy hálám a csapatnak, hogy a határig is eljöttetek.
Bár a kilátás nem az volt, mint amire ott számítottam, de talán az az élmény, hogy teljesen szabadon járhatunk a határsávon, átugorhatunk a másik ország területére úgy, mintha csak kiballagnánk az erdőből a mezőre elég élmény lehetett, különösen a magam és a felettem járó generációnak, akik még megértük, hogy a határon való átkelés, a határsáv megközelítése 20 éve még komoly túra volt, hagy ne mondjam hogy tor-túra. Valami változott és ez most kivételesen jól.
Adalék a túrához:
Az út szélén talált csontmaradványok a területen található FARKAS család őzvacsorája után maradtak. Az ANP területén bizony bizony vannak farkasok!
Remélem, hogy a résztvevőknek tetszett a táj, a vidék és fogtok még ellátogatni ide.
Remélem ezt már csak azért is, mert számos olyan látnivaló van itt a környéken, amit vétek lenne nem megnézni, akár túramozgalom keretében végigjárva a Gótikus utat, ami BAZ megyéből halad át a szlovákiai Rimaszombat járásba és azon településeket foglalja magába, ahol gótikus műemlékek találhatók.
Aki ide ellátogat, az a barlangokon kívül alkalmasint ruccanjon át a szlovák oldalra és nézze meg Kassát, Krasznahorkát, Rozsnyót, vagy ha itthon marad, másszon fel a Tornanádaskai kastély mögötti meredélyre és nézzen át túloldalra.
Szóval gyertek vissza, amikor kedvetek tartja és vigyétek jó hírét ennek a környéknek.
Jó kis topiktúra kerekedett, éljen Looksharp, aki jó messziről utazott ide ezért!
Hazafelé tudtam meg, hogy szakállas Feri túratársunk volt a Filmben a mérőkereket toló fiatalember. Mondjuk jobb is, hogy nem tudtam, mert különben nem mertem volna hozzá szólni se! :)
Azt hiszem, a szombati napról csak felsőfokban lehet beszélni: A társaság, az idő, a táj és nem utolsó sorban a vacsora, a hölgyek csodát tettek! Még egyszer köszönöm!
Valamelyik GPS betyár, ha volna olyan kedves adhatna pár adatot a túrával kapcsolatban, ugyanis a mi GPS-ünk nem volt a helyzet magaslatán. Elsősorban két adatra lennék kíváncsi: megtett távolság(arról az útvonalról, ami érintette Derenket) és az ehhez tartozó szintemelkedés.
2011. január 22. Jósvafő – Szögliget (korábbi OKT nyomvonal)
A csapat gondolom, nagyjából csak most indult a második napi túrára, de mivel én még tegnap hazajöttem, úgy gondoltam, megírom az első napi túrabeszámolót, amit a többiek még kiegészíthetnek, ha akarják.
Szóval pénteken már a nagy hátizsákommal mentem munkába, aztán miután leléptem onnan, rövid bevásárlást követően találkoztam Remélemilyennicknincs-csel, aki levitt kocsival Jósvafőre. Nyolc felé érkeztünk meg, előttünk nem sokkal ért oda a csapat zöme, akik már elfoglalták a szállást. Alig pakoltam le, már el is készült a vacsora (hurka, sült kolbász, csirke sütve, krumplival) és rövid úton el is pusztítottuk, Lükepékék ebének csak a csontok maradtak! :-)
Vacsi után nem sokat maradtunk fenn, tizenegy után már el is vackolódtunk, hogy aztán szombat reggel fél hat felé kezdjen el ébredezni a csapat. Reggel hét után pár perccel vágtunk neki az útnak, miután hiába vártuk Visztulát és jzp2107-et, de sajnos nem jöttek! :-(
Elég csípős volt a reggel, nem mértem hőfokot, de miután a lehelletem ráfagyott a bajszomra, konstatáltam, hogy mínusz hét foknál biztos hidegebb lehet, mert ez a jelenség csak ilyen hőmérsékleteknél szokott fellépni. Nem is fényképeztem a túra első fél órájában, mert nem akartam elővenni a mellső lábaimat a jó meleg kesztyűimből!
Jósvafőt észak felé hagytuk el, végigmentünk a Tohonya-patak kis szurdokán, és elértük a mezőket. Itt tért el utunktól a kék sáv jelzés jelenlegi útvonala, meredeken kikapaszkodva jobb felé a völgyből. Mi folytattuk az utunkat a völgy rétjén, aztán egy villanypásztor drótját kiakasztva beléptünk a fokozottan védett területre. Szép és kellemes séta kezdődött a Lófej-völgyben, valamivel több, mint egy órai menettel értük el a Lófej-forrást. Itt tartottuk az első pihenőnket.
A forrás után meredeken kikapaszkodtunk a völgyből, itt sok helyen ösvény hiányában a kék jelzésekre voltunk utalva, sokszor fától fáig haladva követtük azokat! Egyébként az egész útra jellemző volt a jó jelzettség, ugyanis kitűnően látható volt a fákon a háromféle jelzés: a szürkével lefestett, de a festékréteg alatt még látható kék, a le nem festett kopott fajta, és a főképp a sziklákra festett, jellemzően teljesen újnak tűnő jelzések!
Néha meredekké váló kaptatón értünk fel a fennsíkra, egy dzsindzsás szakaszon átvágva (itt a csapat egyemberként kereste a jelzéseket) végre földutat értünk. Egy második pihenő után ereszkedtünk le a dombokról a Ménes-völgy mezejére. Elég jól álltunk idővel, még alig múlt tíz óra, így a csapat egy kitérő mellett döntött: meglátogattuk Mogyorós-kút forrását is! Itt aztán adta magát, hogy menjünk el a már szinte csak köpésnyire lévő magyar-szlovák határra! Felkaptattunk hát a határnyiladékig, néhányan emlékképeket csináltak a határköveknél. Itt értük el GPS-em szerint utunk legmagasabb pontját is 557 m magasan.
Másik úton haladva visszaereszkedtünk a Mogyorós-kúthoz, aztán nekiindultunk a Ménes-völgynek! A rétek után egy darabig a Ménes-patak jobb oldalán haladtunk a keréknyomokon, de aztán visszatértünk a baloldalon futó földútra. Fél tizenkettőkor megálltunk ebédelni egy útszéli farakásnál, aztán már kényelmes sétával értük el a monoton lejtő utunkon a Patkós-völgyben a Szelcepuszta felől érkező kék és piros sáv jelzéseket.
Újra rátértünk hát a kéktúra jelenlegi útvonalára, de aztán ott, ahol a kék jelzés kikapaszkodik a Ménes-völgyből, a társaság két részre vált: a nagyobbik csapat a kék jelzésen folytatva az útját elment még Derenkre, néhányan rövidítettünk és a völgyben maradva ott folytattuk az utunkat. Rövid séta után értük el a tavat a Hideg-kút mellett, itt megálltunk néhány percre geoládázni és pihenni.
Továbbindulva nemsokára feltűnt előttünk a Szád-vár a meredek hegytetőn, aztán elhaladtunk a csendes Szalamandra-ház mellett is. Innen már gyorsan elértük Szögligetet, egy kicsit nézelődtünk a faluban, aztán beültünk a helyi kocsmahivatalba, hogy megvárjuk a negyven perc múlva induló buszt. Nagyjából húsz perccel utánunk érkeztek meg a többiek, aztán már közösen mentünk vissza a buszfordulóhoz.
Négy óra körül érkeztünk meg Jósvafőre, itt még volt tíz percem, hogy elérjem a Budapestre visszainduló távolsági járatot. Így aztán gyorsan elbúcsúztam a többiektől és a szálláson hagyott motyóm felkapva (sietségemet tekintetbe véve még elsőbbséget is kaptam a WC-n! :-D) röptében elcsíptem a buszt! Négy óra alatt értem fel vele a Stadionokhoz, ami nem is rossz eredmény azt figyelembe véve, hogy egészen Bátonyterenyéig mellékutakon haladtunk több tucatnyi kis falut érintve, valamint Ózdon és a 21-esen egy pihenőnél is álltunk vagy kétszer tíz percet!
Ennyi volt tehát a topiktúra első napja, ahol 15 fő (és egy kutya) alkotta a csapatot!
A kiírásában benne van a szervező (Vasas SC, dr. Fabók Julianna) elérhetősége (email és telefon is), kérdezd meg tőle. Ha jól tudom új mozgalom, másoknak se lehet túl sok információjuk róla.
(a mérőkerékkel)
A Lófej-völgyben
Kopott jelzés a patakparton
Pihenő a Lófej-forrásnál
Meredek kapastkodó a Lófej-völgy oldalában
Végre elértük a fennsíkot!
Egy újabb pihenő
A határnyiladékban
A Ménes-völgy földútján
Előttünk a Szád-vár