Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
És arról tudsz, hogy Dél-Itáliából Mátyás király Magyar Balázs vezette felmentő serege űzte ki a törököket? Mi lett volna, hogy alakul a történelem, ha nem segít?
Volt hát, csak még nem itt hanem délebbre. Az anjuknak lehetett volna felismerni a török militalizmust, de a helyett, hogy összefogtak volna a balánnal még hittéritő hadjáratokkal is cseszegették az ottani keresztényeket.
- a 2. VH-t is elvesztettük és milyen rossz volt a Horthy-rendszer;
- a szomszédaink szövetségeseink;
- Trianon és Párizs már milyen régen volt;
- mit kezdenénk a sok nem-magyarral;
- nem az egyszerű embertől vették el a területeket, hanem a nagybirtokosoktól, így az egyszerű embert ez nem érint, éljen bárhol is a Kárpát-medencében.
Egy szánalmas ország szánalmas polgárainak szánalmas kifogásai, mellyel önmaga jövőjét dönti romba.
Zsigmondnak és persze Magyarországnak az volt a szerencséje, hogy a törököknek keletről hatalmas ellensége jelent meg, akiktől a törökök döntő vereséget szenvedtek el (Timur Lenk, ankarai csata, 1402).
Nem rabolt le senki semmit; akkor is az országot építették. És igenis jobban fejlődhetett, több gazdasági-geopolitikai-demográfiai képességei lettek volna hazánknak, ha marad legalább a 172000 km2-es országterület.
Nemcsak a "Fortélyos félelem igazgat" c. könyvből kéne tájékozódni, és főleg nem a magunk ellenségeinek lenni a revízióellenességgel.
"Ausztria, Szlovákia, Románia, Szlovénia ugyan annak az EU-nak a tagjai. Szövetségesek."
Szövetségesek, de nem barátok. És ez is az ő bűnük, mert ők törekednek az elrabolt területeink magyartalanítására, ők hazudják el a történelmet, ők ellenségesek velünk szemben (lásd: Románia a Tiszáig tart Basescu szerint).
Amúgy meg egy nagyobb területű Magyarország miért lenne akadálya az EU-nak és más szövetségnek?
Mi a különbség Magyarország és a Magyar Királyság között?
Akkor volt igazán erős és magyar ez az ország, mikor a törökdúlás előtt európai tényező volt. És lehetett volna nagyobb is, ha sikerül Mátyás király honmentő-törökellenes terve és Német-római császár lehet. De Európa már akkor is ott tett keresztbe nekünk, ahol tudott.
a fejlődés és megerősödés útjára léphetett az ország
De nem lépett - helyette a pusztulásba egy, a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó, a valós erőviszonyokat, a helyzet felfejlődését felismerni képtelen "elit" szűklátókörű, önző, cinikus, bugris, eszeveszett politikája miatt...
Persze, az "ezeréves úri nemzeti-keresztény" kurzus kiváltságosainak: nagyobb területetet tudtak lerabolni, több ember fölött dölyfösködni, munkást kizsákmányolni, zsellért kizsigerelni, parasztot nyomorgatni...
XIV. Lajos ugyanakkor óvatosan fogadta e kéréseket, válaszai meglehetősen hűvösek voltak. A segítséget azonban, amennyiben érdekeit szolgálta, nem tagadta meg. Már 1702-ben küldött némi pénzt a Lengyelországba menekült Rákóczi és Bercsényi személyes kiadásaira, a kísérőlevélben azonban ekkor is tartózkodóan nyilatkozott: „Szerencsétlenségüknek nem voltam okozója, még csak tudomásom sem volt szándékukról, ennek ellenére nem akarom magukra hagyni őket.” A mozgalom kirobbanása után azonban rendes havi támogatást juttatott a felkelőknek, aminek összegét – a sikerek láttán – megemelte. (Ennek nagysága 1703 novemberétől 1705 májusáig havi 10 ezer tallér, attól fogva havi 16 ezer tallér volt. 1708-tól ugyan a segély akadozni kezdett, de teljesen soha nem szűnt meg. Folytatásának a Rákóczinak a száműzetésben juttatott kegydíjat tekinthetjük.) A fejedelem szárnyaló politikai tervezeteit ugyanakkor a francia udvarban továbbra sem méltányolták. (XIV. Lajos mentségére talán annyit, hogy des Alleurs követ későbbi jelentései szerint Rákóczi nem mindig a franciák szándékai szerint használta fel a kapott pénzeket. Udvarában túl nagy volt a pompa. Ugyanaz az igyekezet, amivel ország-világ előtt bizonyítani akarta fejedelmi méltóságát, fényűző kiadásokba verte.)
Vissza is áll az de ahogyan sokan elképzelik hanem úgy ahogyan volt. Az nem Magyarország volt hanem a Magyar Királyság, azok az elcsatolt részek mindég is nagy önállóságot élveztek, így most lényegében kevesebbet.
De jobb lett. A felszabadított magyaroknak is, meg az ország lehetőségei is megnőttek.
Persze a gazdagság és jólét nem egyik napról a másikra lett volna akkor sem, de legalább a fejlődés és megerősödés útjára léphetett az ország, amit a háború és az 1947-es második Trianon újra megtört.
Ugyan ne add már a hülyét: a Rákóczi-szabadságharcot a franciák segíthették volna meg, az 1848-ast meg úgy általában a szabadságszerető nyugati országok. De legalább a ruszkik ne avatkoztak volna közbe.
