A legenda szerint száműzték az istenek keletre és fehér bőre volt, ezért amikor megjelentek a fehér spanyolok keletről azt hitték az aztékok, hogy ő tért vissza.
Az azték tollaskígyó isten, Quetzalcóatl. Ő a tudás istene. A természet erejét szimbolizálta. Amikor felemelkedik a földről a farka vizet ér, vihart hoz, mielőtt esni kezd. Ő teremtette az embereket. A Kelet égtáj ura.
Ő adta az embereknek a tudományokat, az erkölcsöt és a törvényeket, a mezőgazdaságot és az írást is ő adta.
A görögöknél a gyógyulás jelképe is volt a kígyó. Aszklépiosz volt a gyógyítás istene. A botján egy kígyó tekergett.
A kígyó képes levedleni a bőrét, ezért a megújulás, az újjászületés és a termékenység jelképe.
A görög mitológia szerint amikor Kheirón, a kentaur tanította Aszklépioszt, az magyarázat közben felemelt egy botot, amire kígyó volt tekeredve, innen a szimbólum eredete.
A kígyó elég eltérő szerepet tölt be egyes népek vallásában.
A zsidóknál az első emberpár megkísértője, a gonoszság, álnokság, bűn, a csábítás, a megtévesztés jelképe.
A legtöbb ember számára visszataszító és veszélyes élőlények.
Sokszor kincsek, az élet forrása és szent helyek őrzője. Az aranygyapjú fáját is egy kígyó őrizte a görögöknél. A görögökre még visszatérek.
A hindu és buddhista vallásban a kígyó kozmikus energiát hordoz. A kínai vallásban a kígyó és a sárkány alakja egybeolvad. Egy pozitív alak, ami esőt hoz.
Az azték esőisten is egy kígyó, erre is visszatérek még.
A fehér ló története is keleti eredetű. Ott elterjedt hit, hogy egy országból, településről, házból kihordott föld, tárgy azt a ellenséges erő hatalmába juttatja. Már Hérodotosz is írt erről a jogszokásról a perzsákkal kapcsolatban és később több arab szerző.
A Turul valamilyen ragadozó madár volt, sas vagy sólyom. Két középkori szerzőnél szerepel, Kézai szerint ez volt a magyarok hadi jelképe. Amonymusnál Álmos születése előtt egy sólyom jelent meg anyja Emese álmában, aki teherbe ejtette őt.
A ragadozó madarak megjelenése sámánisztikus eredetű, a táltos ilyen alakban repül különböző világok közt. Egy ázsiai sámánisztikus történetben az első sámánasszony egy sastól szülte meg az első sámánférfit, ez hasonlóságot mutat Emese álmával. A millennium idején sok turulszobrot állítottak, a leghíresebb Tatabányán van.
Kund fia Kusid átadta őt, Árpád ménesének leggyönyörűbb példányát, és cserébe egy kulacs vizet kért a Dunából, egy marék földet és egy kis füvet a mezőkről.
„Banerium quoque regis Ethelae, quod proprio scuto gestare consueverat, similitudinem avis habebat, quae hungarice turul dicitur, in capite cum corona."
Nincs benne a Bibliában, vsz hogy eredetileg fügefa lehetett, a füge a nemi élet jelképe volt az ókorban, tehát a nemi élet lehetett a bűn :) Egy francia kolostor szerint viszont gombát ettek :)
na meg arra is utal a női kigyó hogy az se nem kigyó, se nem nő, hanem egy szimbolum, ahol mindennek meg van a maga jelentése. Például a kigyó a kisértésé.
Az alma a megszerezhető tudásé, az érdekes lenne tudni honnan ered ez az értelmezés és hogy ez magában az Ószövetségben van benn, vagy ha nem akkor ezt ki értelmezte igy először?
Az égig érő fa egy sámánisztikus magyar vallási elképzelés. A sámán az avatása során megjárja a szintjeit. Az ágai közt van a Nap és a Hold. Az urali, altaji, szibériai népek közt van hasonló elképzelés. A skandinávoknál is van egy világfa, az Yggdrasil.
A fa gyökere az alvilágban van, a törzse a mi világunk, a koronája pedig az égi szféra. Az ágain ragadozó madarak ülnek, ezek az emberek lelkei lehetnek.
Itt a klasszikus történet, végülis a bukott angyalt, a Sátánt is felfoghatjuk egyfajta legendás lénynek, habár inkább vallási jellegű, aki kígyó alakjában vitte a bűnbe az embert.
ez is legendás lény, a növény is felfogható lénynek, élőlénynek és az égigérő fa nemcsak a mesében fordul elő, hanem számos nép mitologiájában is, egyes hajfonatkorongok szerint akár a Honfoglaló csoportéban is. Majd mutatok képet.
