A következő szöveget azért írom be, mert ez a dal egy az egyben arról szól, hogyan hagyott el a barátnőm az alatt a három hónap alatt, amíg Amerikában voltam.
Ajánlom tehát a szöveget esem@ludens.elte.hu -nak, hétköznapi nevén: Nórinak.
"Jó éjszakát"
Most értem meg, hogy elmentél
Nem illett hozzád az a hideg tél
Az a december, az a sok ünnep
A rengeteg hóember eltüntet
Most értem meg, hogy elhagytál
Nem illett hozzád az a szürke nyár
Az a zöld tavasz, az a sárga ősz
A rengeteg atlétatrikós csősz
Jó éjszakát, jó reggelt
Ez az éjszaka gyorsan eltelt
Veled maradnék, de jobb, ha mész
Most értem meg, hogy elmentél
Nagyobb vagy most már a felhőknél
Vagy mint a Hold, vagy mint a Föld
Miattad sárgul a sok örökzöld
Most értem meg, amit megértek
Hogy nincs már értelme az egésznek
Meguntál, elmentél
Nélküled ősz után jön a tél
De a vihar hirtelen
Átgázolt mindenen
Ó, milyen kár
Szállnia kellene már
Sebesült madárként száll a lelkem
föl az égbe, messze a testemtől,
Utat hozzád nem találok
de érzem valahol itt lehetsz.
Repülnék hozzád, kicsi kis párom,
hogy eggyütt legyünk, szerelmem.
Fáj a lelkem, szomorkodik magában
s bár a szívemben még él a láng,
Ha nincs ki táplálja a tüzet
elvész és elenyész a vágy.
Adj jelet, hogy merre menjek
lent a pokol vár,
fent a menny?
Tévejgés az egész létem
keresem az igazit,
mond meg kérlek ha szavam hallod,
s ha csak gyötör egy kín.
Nekem elmondhatod ami a szíved nyomja,
velem megoszthatod a nagy titkokat.
Ott vagyok, ha vágyad ébred,
s veled leszek ha hívogatsz.
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem : szívembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek !
A minap a kezembe akadt a Terror News(ez egy lemezujság volt ha valaki nem ismerné) pár régebbi száma és úgy gondoltam, hogy az ott talált "amatőr" versekből beírok ide párat, hátha ez is tetszik valakinek.
Előre is elnézést kérek azoktól, akiknek a versét önkényesen ide beirogatom, de úgy gondolom, hogy érdemesek arra, hogy minél többen megismerjék őket. Ha a Terror News-ban le lehetett közölni őket akkor talán itt is.
"Bolondos lélek
Egy bolondos lélek
kinek mindig hiányzol
ki mindig rádgondol
legyél te bárhol.
Egy bolondos lélek ki
mindennap rád vár
ki tudja minden lépted
hol és merre jártál
Ő szeret téged, ha bolondos is
rád vár heteket még hónapokat is
ha nem jössz akkor is rád vár
bár reménytelen de a
bolond lelke csak rád vár
Egy bolondos lélek
kinek mindig minden számit
egy mosoly egy kedves szó vagy,
mondhatsz neki bármit
egy bolondos lélek ki
megtanult nyerni
egy nyiltszivű ember
ki nem fél a holnapba nézni.
BALLADA A SENKI FIÁRÓL
/François Villon - Faludy György/
Mint nagy kalap, borult reám a kék ég,
és hű barátom egy akadt: a köd.
Rakott tálak között kivert az éhség,
s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
s szájam széléig áradt már a sár,
utam mellett a rózsák elpusztultak
s lehelletemtől megfakult a nyár,
csodálom szinte már a napvilágot,
hogy néha még rongyos vállamra süt,
én, ki megjártam mind a hat világot,
megáldva és leköpve mindenütt.
Fagyos mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben nevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s mindent megöltem, amit szeretek.
Fehér derével lángveres hajamra
s halántékomra már az ősz feküdt,
s így megyek, fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.
A győztes ég fektette rám a sátrát,
a harmattól kék lett a homlokom
s így kergettem a Istent, aki hátrált,
s a jövendőt, amely az otthonom.
A hegytetőkön órákig pihentem,
s megbámultam az izzadt kőtörőt,
de a dómok mellett fütyülve mentem,
s kinevettem a cifra püspököt:
s ezért csak csók és korbács hullott árva
testemre, mely oly egyformán feküdt
csipkés párnák között és utcasárban,
megáldva és leköpve mindenütt.
S bár nincs hazám, borom, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, François Villon, fekve,
megáldva és leköpve mindenütt.
(egy kis saját anyag... ha nem tetszik, bocsássatok meg)
TESZT
Játsszunk olyat mondjuk
- valld be neked is érdekes -
hogy mától a hétfő reggel elmarad
egy vonal az élet - és a táv
mivé torzítja önmagát; torzuljunk vele
ha jól esik csak a fele, a játéknak vége
NYERTÜNK - villogó felirat
ha nem, az élet játék marad.
ÚJRA CSEND
utánad kéne mennem mélabú
hisz elvittél néhány miértet
nem csak a megbeszéltet
az eső persze esik
nyúlós feltámadás ez
kiürült szemeknek
ez a nyár végre ugrik
át egy régi tavaszon
a felhőkkel felszakadozik
valami ázott háló
a mégis-barátság mítosza
lassan cellulózba mászol
szobám megtelik újra
kísérteteimmel
le fog esni a falról
ha kiszárad ez a lap
A HÓ TÉTELE
a hó egyre csak esik
és van itt valami beleérzés
talán egy kósza mosoly
bújkál ma is az égen
kis fehér pettyek a sötétszürkén
igen, barátom, rád is esik
és én sem vagyok már kivétel
bennem is csak barnul az étel
gyere,
csússzunk el együtt a latyakban
vagy hajnalban a jégen
és építsünk hóembert egymás helyett
hogy ne kelljen... hogy ne égjen...
mert minden új nap egy visszatérés
mert ott a hajnal az éjben
A NAGY VÁLASZ
Ha éveken
(netán egy életen)
keresztül
egy döglött macskát
űzöl a sötétben,
mely válladon
miként egy kereszt ül
és tőle nyelved
földig ér,
észre kell venned:
bár nem vagy kis állat,
a macska legyőzött.
Mi mind átéljük
a nagy hibákat.
"...
Megszületnek és elpusztulnak.
Az élet felé megy tiz közül három,
a halál felé megy tiz közül három,
és meghal tettei miatt
megint tiz közül három.
Miért?!
Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon.
Aki úrrá lesz az élet-vágyon,
orrszarvútól, tigristöl nem fél,
sem harcban fegyveres katonától.
Az orrszarvú nem döfi belé szarvát,
a tigris nem vágja belé karmát,
nem sebzi meg a katona kardja.
Miért?!
Mert a halálnak nincs rajta hatalma.
Egy tehen szerelmes lett a szep bikaba,
minden bikak legvadabbikaba.
Vonzalmat megirta egy marhalevelben
nagyjabol ekkeppen:
-Hatalmas BArom!
Bocsassa meg, hogy par sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsult On,
megis tollat ragadott csulkom,
hogy amit a marhanyelv elbogni restell,
igy adjam tudtara, Mester!
On, ismerven jol a tehensziv rejtelmet,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermek.
Amig szorgalmasan duzzasztom togyemet,
gondolatom egyre On korul o"gyeleg.
Muu! Minden bikak kozt legelokelo"bb!
Mido"n meglattam a legelo" elo"tt,
elpirultam, elsapadtam,
va'gy reszketett felsalamban,
s ugy ereztem, kej oson
keresztul a rostelyoson.
Muu,hogy forrt a ver szivemben,
hogy todult a belszinembe!
Az a perc, mit On velem tolthet maholnap,
megrazza majd egesz porkoltnekvalomat.
Am mig Onrol abrandozom kerodzve,
vad feltes ol a szivemig ferko"zve,
es atjarja O' mind a kin
velocsontom, mocsingjaim.
Mar banom e meresz vagyat,
hisz ON buszke tenyeszallat,
csupa go"g,
mely utan az egesz tehencsorda bo"g.
De ne feljen Bikasagod!!!
Ha nem szeret, felreallok.
Nem fog latni levert busnak,
mert beallok leveshusnak.
Am, ha megis kegyes szivvel veszi e levelet
es megszanja az Onert e'go" tehenet,
Valaszoljon hamar ra'ja,
Udvozli Ont a marhaja.
I'm a level. Rairva a kelte.
Az uton a posta elo"tt le is pecsetelve.
De a postaskisasszony nem vette fel ...
irta: Romhanyi Jozsef
Na kerem szepen a komoly versikek mellett amik nagyon tetszettek itt van ez.
VIGYAZAT! OFFTOPIC:
eletemben nem ereztem meg ennyire magamat tehennek :)
mindjárt kettő is de cím nélkül, ha vki tud nekik jó címet, akár meg is írhatja
köszi
no 1:
Menekülő semmivé foszló emberi hangok
apró, vörösen izzó homokká olvadnak szét
és Te nem érted hová lehettem.
Elindulsz, mint a csillagász
megkeresni a tiszta égbolton
azt az egyetlen csillagot,
amelyen azt hiszed, hogy ott vagyok...
no 2:
A döbbent némaság halvány fénye,
agyam átkapcsol vésztartalékra.
Mint az utolsó hajnali lámpák,
nem látszik, hogy világítok.
Csak amíg a golyó talál
csak addig hallottam a hangot,
amely arcomról a mosolyt letépte.
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz mátka volt,
vállán veréb ült, néha tíz.
Alant suhant, rohant a víz,
mint egy bolondos, bő regény,
hűtlen, makrancos vőlegény.
A felhő könnyű, ritka volt,
s az ég sötétkék tintafolt,
és csók a szél, mely átoson
a füstbe süppedt városon.
És akkor lopva jöttem én
a nyári lanka szőnyegén -
de sarkantyúm volt, rézveret,
az pengett s minden észrevett.
Egyszerre metsző lett a szél,
mint a süvöltő, fent acél,
az ég szuroksötétre vált,
a fűz letört, a víz megállt...
Adjon az Isten szerencsét,
szerelmet, forró kemencét,
üres vékámba gabonát,
árva kezembe parolát,
lámpámba lángot, ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ ő küldjön,
hogy hitem széjjel ne düljön,
adjon az Isten fényeket,
temetők helyett életet -
nekem a kérés nagy szégyen,
adjon úgyis, ha nem kérem.
/Nagy László/
I tried to find Him on the Christian cross, but He was not there; I went to the Temple of Hindus and to the old pagodas, but I could not find a trace of Him anywhere.
I searched on the mountains and in the valleys but neither in the heights nor in the depths was I able to find Him. I went to the Caaba in Mecca, but He was not there either.
I questioned the scholars and philosophers but He was beyond their understanding.
I then looked into my heart and it was there where He dwelled that I saw Him; He was nowhere alse to be found.
Ha én kapu volnék,
mindíg nyitva állnék,
akárhonnan jönne,
bárkit beengednék.
Nem kérdezném tőle,
hát téged ki küldött?
Akkor lennék boldog,
ha mindenki eljött.
