Mivel ezen a hétvégén nem állt módunkban túrázni,így az emlékeinkből élünk!:-) Ezeket a képeket még meg szeretném osztani Veletek.(Rám jellemzően...:-) ) Az első kép fiam művészi(nek szánt) fotója a regéci várról,a többi az OKT helyi táblái.
Annyit még tanácsként,hogy jobb ha inkább betelefonálsz pár nap múlva,hogy mehetsz-e érte.Én februárban a gyerekekét vittem be a gyerek szakasz és gyerek kéktúrás jelvények miatt,azt mondták kb két hét,több mindentől függ.Két hét múlva már betelefonáltam,és mondták,persze mehetek a füzetekért és a jelvényekért.Otthon a dátumozásból láttam hogy a bevitel után 3 nappal már készen voltak az elbírálással. Egy ismerősöm szintén ugyanígy járt,érdemes érdeklődni. Józan paraszti ésszel egyébként én is úgy vélem hogy akár megvárható is lenne,mint pl Szegeden a "Dorog-Nógrád",vagy Egerben a "Bükk-Mátra útjain "jelvény esetén,de úgy tudom hogy az elbírálással egy személy(B.Bandi bácsi)foglalkozik,és ő nincs mindig bent.
Köszi a válaszokat! No, ha azt mondják, hogy nem hagyják el, akkor bízom benne, hogy tényleg így is van...
A másik kérdés, mennyi egy ilyen füzetellenőrzésnek az átfutási ideje? (Józan paraszti észel, a kompetens személynek kb. 10 percnyi idejére saccolnám, de gondolom nem ez a helyzet... :) )
13:12 A Monostori-ér keresztezésénél csak térdig érő vízben tudunk keresztülvergődni a dzsindzsán.
Ha van egy kis turistautak.hu-s ismerettséged, akkor méterre meg lehet nézni a helyszínt :) <a href="http://www.turistautak.hu/tracks.php?id=1984" target="_blank">http://www.turistautak.hu/tracks.php?id=1984</a>
A múlt héten a Cserehetáti szakasszal együtt befejeztem az OKT-t. Másnap leadtam a füzetet a MTSZ-nél. Azt monták, hogy majd elbírálják és visszaszólnak telefonon. - Meddig tart egy ilyen procedura? - Gyűlölöm a mobilt, lehetőleg be sem kapcsolom, különösen erdőben, túrán. Zömében nem is elérhető. Bár magadtam nekik mail címet is, de jó lenne tudni, hogy meddig kell bekapcsolva tartani miattuk azt a rohadt telefont. - Az normális az MTSZ-nél, hogy úgy veszik át a füzetemet, hogy még egy papírfecnit sem adnak róla? Aztán, ha elszórják valahova, mossák kezeiket?
Én is eléggé meglepődtem, mikor megtudtam, hogy meddig kimegy a városi busz. A buszforduló egyébként bőven Bánk után van, már a semmi közepén. Csak én utaztam odáig, és felszálló sem volt. Viszont a P+ éppen onnan kezdődik, biztos nem véletlenül.
"A hátralévő 34 km egy nagyon hangulatos szakasz lesz, ezen volt anno rosszul jelzett rész, széldöntötte erdőrész, kutyás helyek"
Ja, én is épp ezektől tartok. És mintha Oláh Tamás egyszer rakott volna fel képeket, mikor térdig vízben gázolva követik a jelzést, pontosan nem tudom, melyik szakasz volt, de ott valahol.
Meg nem szeretek rohanni, inkább megpihengetek falvakban, de ezen a szakaszon erre nem lesz lehetőség. Fogalmazhatnék úgy is, hogy nem esik kocsma erre a szakaszra, ami baj. Persze fel lehet tankolni előtte, de az nem ugyanaz. :-)
Álmosdi emlékműnél (a körforgalomnál) Te találtál megyei kódot?
Úgy néz ki, hogy a jövő szombati kerékpártúrát el kell napoljuk, de még nem biztos. Majd hívlak.
Eredetileg a Ludas csárdánál akartam beszállni, de arrafelé igen ritkán van távolsági busz, Bánk buszfordulóig közlekedik viszont félóránként a vasútállomástól helyi busz is. Tegnap forgalmival ingyér’ lehetett vonaton utazni, és mivel a HC kártyára lehet ingyen debreceni napijegyet váltani, így igen gazdaságosra sikerült az eljutás. Bár a hajnali 3 órás indulásra azért nem volt eccerű rászánni magam.
A buszfordulótól a P+ jelzés 600 méter után a Kék jelzésnél végződik. Innen a K és P jó darabon együtt megy, jól is jelzett, csak akkor hozott zavarba, mikor néhány helyen csak a P volt a fákra festve. 1 óra alatt a Kati-hídhoz értem, további 10 perces séta a forgalmas aszfalton a Vekeri-tó, ahol a büfé melletti horgászboltban van az AK bélyegző.
Visszasétáltam a Kati-hídhoz majd a csatornával párhuzamos „úton” ( valójában gazban) sikerült térdig vizesnek és pókhálósnek lenni. A következő horgásztótól viszont már széles földúton lehetett menni Bánkig, csak a hatalmas pocsolyákat kellett gyakran kerülgetni. Sok eső esett errefelé a napokban!
Bánkon idő hiányában nem mentem el az Erdőspusztai bemutatóházhoz, ezt majd családdal tervezem valamikor (sok gyerekeknek való programot lehet találni errefelé, a Zsuzsivasúttól a kalandparkig). A postán kaptam pecsétet, igaz, alig olvasható, pedig a hölgy kétszer is próbálkozott. Így bűnhődik, aki lusta elmenni az MTSZ bélyegzőig.
Halápig elvben egyértelmű az út, de tényleg csak elvben. A Panoráma úttal párhuzamosan futó rész gyakorlatilag járhatatlan, annyira benőtte a gaz, a műútra viszont ki lehet menni. A Fancsika II. tározónál benéztem egy jelet, nem balról kerültem a tavat, hanem jobbról. Ez már súlyosabb hiba. Pedig ha belenéztem volna ott és akkor a füzetbe… Aztán sikerült újra megtalálni a Kéket, amin Halápig már nem is tudtam eltévedni, illetve… Haláp előtt a térkép szerint megint egy rövig szakaszon az úttal párhuzamosan kell menni, de ez is teljesen be volt nőve. Szép dolog, hogy minél több helyen vigyük le a Kéket az aszfaltról, de ha nincs még ösvény sem, nem kellene erőltetni.
Halápon a kocsma régóta nem üzemel, MTSZ-es cetlik vannak igazolásnak, szerencsére volt még belőlük. Kb. 5 percet kellett várnom a Bagamér-álmosdi buszra.
AK: Álmosd – Létavértes: kb. 13 km
Az első álmosdi megállónál szálltam le fél órával később, és balra fordulva a Bocskai utcán már rá is tértem ismét a Kékre. Volt még időm megnézni a Kölcsey emlékházat, érdemes is, errefelé azért elég ritkán jut el az emberfia. No meg ott leledzik a hivatalos AK bélyegző is. Gyors sör a közeli Oázis presszóban (barátságos pincérlány), majd talpalás az aszfalton az álmosdi csata emlékműve és a sajátos körforgalom felé. Nem számítottam túlságosan ingergazdag környezetre a Létavértesig tartó szakaszon, így nem is csalódtam. A határátkelőtől Létavértes széléig kerékpárút vezet. Elgondolkodtam, ennek itt mi értelme is van. A faluban (pardon, város) már nincs kerékpárút, pedig ott tényleg kellene.
Sikerült megtalálnom Létavértesen az ’autóbusz-várótermet’ szerencsére ez is közvetlenül a Kék mellett van, és a közeli könyvtárban bélyegzést is sikerült szereznem. A buszra sem kellett sokat várni, meg a vonatra sem, így már fél kilencre sikerült is visszaérnem Pestre.
Kimaradt egyelőre a Bánk-buszforduló és Álmosd közötti kb. 34 km-es szakasz, de ezt egyben kellene lenyomni, mivel csak jelentős plusz-kilométerekkel lehet megszakítani. Azért volt ez a tegnapi furcsa szakaszolás. A kimaradt szakasszal még meg fogok szenvedni, de ez már a jövő zenéje.
Ranger - Texas Ranger más szóval határvidéki lovasrendőr, aki cowboy ruhában járta a a vidéket, főképp illegális bevándorlók és bűnözők felkutatásával, letartóztatásával foglalkozott-zik.
Annyiból van közös vonás, hogy a fatolvaj is bűnöző. Meg az is, hogy az USA nemzeti parkjaiban is rangereknek hívják az őrszolgálatot.
Nem újkeletű történet ez korántsem. Az ANP-ben már most van ún erdőőr. Az már más kérdés, hogy ketten vannak az egész ANP-re Aggtelektől Tornanádaskáig és elég karcsún vannak ellátva felszereléssel és lehetőséggel. Elvileg ők is a falopás, a károkozás lefülelésére vannak felvéve, valójában gondolhatjátok ez mennyire működik.
ANP amúgy az odalátogatók számára kínál is Follow the Ranger programot, ami inkább erdőjárás, semmint bűnüldözés.
Amúgy meg ami a természetvédelmet és a nemzeti parkok sorsát illeti - hosszabb időt töltöttem a fenti területen és nap mint nap azt láttam, hogy a védett fennsíkon például egymást érik a terepjárók, a teherautók. Lent a faluban öregek beszélték, hogy az ő idejükben, amikor még nem volt lezárva a terület, mindenki a fennsíkra járatta a marhákat legeltetni, a patakokat tisztították, mert az volt az ivóvíz, a vadonélő állatokat békénhagyták. És minden rendben volt, mert a természet befogadta a tehéntrágyát és a patakok tiszták voltak és sólyom, sas fészkek voltak számos helyen.
Aztán jött a parkosítás és az egyszerű embert kitiltották az állataival. A park területére csak engedéllyel lehet belépni, amit szemmel láthatóan csak dzsippel illik megtenni. Nincs már marhalepény, van olajfolt. Nincs ki tisztítaná a patakot, hát ne is igyon belőle senki.
És a mindent megismerni akaró tudós ember halálba szekálta a fészkelő ragadozó madarakat a kiváncsiskodásával, hogy végén otthagyták a fészkeiket és már mutatóba is alig van belőlük.
Mesélte nekem mindezt egy régi öreg Jósvafő falujában. Hát érdemes elgondolkodni rajta...
Régóta terveztük már ezt a túrát,eredetileg a Regéc-Encs szakasszal együtt,de sajnos az őszi szünetig nincs már hosszú hétvége,ezért két odautazással kell teljesítenünk ezt a két zempléni szakaszt,utólag azt mondom,jobb is így,mert legközelebb teljes családdal jövünk Regécre,és a lányok is megnézhetik ezt a falut és Boldogkő várát is. Pénteken 3 és fél óra autózás után (313km volt) értünk Regécre,szállásunkat gyorsan megleltük,már vártak a háziak,akik mintha nem is először találkoztunk volna úgy fogadtak,rögtön el is vitték a fiam számítógépet tuningolni,honnan tudták hogy ért hozzá,máig nem tudom!:-O:-) Másnap reggel hűvös,felhős,időben vágtunk neki a szakasznak,ideális túraidő volt,csak azért szurkoltunk hogy ne is essen,de szerencsére éppen ellenkezőleg,elkezdett derülni az ég.Hörpölin szintmetszetéből tudtam hogy az eleje a neheze,4km emelkedő,fel a 700m-es szintig,majd onnan már inkább szintezés,és lejtmenet jön.Gyönyörű erdőben,a Puskás-patak medre mentén szép sziklák (Kemence-kő) közt haladva értük el a gerincet,majd egy fél óra múlva a gerincúton a Pengő-kő érdekes szikláit,itt pihentünk meg először.Sár csak itt-ott volt,főleg köves,sziklás talajon haladtunk,szinte az egész túra során.A Pengő-kőtől a Nyírjesi erdészházig szép,szinte magashegységi erdők vettek körül,bükkösök,fenyvesek,majd a nyírjesi nyírfák.Háromszor is láttunk őzeket,egyszer alig pár méterre előttünk nagy dobogással ugrottak át az úton,teljesen váratlanul,kissé be is rezeltünk ekkor.Amúgy meg egész túránkat végigkísérte a szarvasok bőgése,mit mondjak,érdekes volt. Nyírjestől Eszkála erdészházig szép,enyhén ereszkedő utunk volt,errefelé már kisütött néha a nap is,kellemes sétaútnak bizonyult ez a rész,fenyvesek,páfrányok is szegélyezték a jól járható erdészeti utat. Eszkála után tovább ereszkedtünk 'Hotyka felé,majd jött a feketeleves:az utolsó 3-4km felvonultatott mindent ami addig elkerült minket,és rossz:eleredt az eső (hogy honnan hirtelen?),tragikusan rossz,bokáig cuppogós,sáros földút,amely szintén erdészeti út volt,csak eldózerolták,és így nem fedte sem növény,se semmi,csak a bokáig érő sár volt.(itt eszembe jutott a ttúra topik múltkori témája,a turisták által okozott taposáskár...taposáskár,muhaha,akkor ez itt mi??) De azért csak leértünk Makkoshotykára,majd betértünk a már igen nagy vigalmi faktorral üzemelő kocsmába,ahol egyből fölkérték táncolni a fiam,ennek nem örült annyira a gyerek,így a bélyegzés után az italainkat már kint ittuk meg,közben jókat röhögtünk a törzsközönség produkcióin.(jóó ez a ritmus mondd utánnnaaaaamm,nem akarom mégis jár a lááááábaaaamm:-DD),erre ropták,nagyjából ebben a szellemben is,asztaltól asztalig,és még csak fél öt volt!:-)) Visszautunk ezúttal is eléggé alkalmira sikerült,úgy volt hogy értünk jönnek a háziak,de nem indult a Transporter,nem gagyiztak,este én segítettem beindítani nekik.Busz még 1.5 óra múlva,és az is csak Sárospatakig,hogy onnan hogyan tovább,nem is sejtettük,így leintettem egy opeles srácot,hogy vigyen már be 'Patakig minket,adok egy rugót,aszongya ezerkettő?:-O Na gondoltam,nem szívbajos,de csak annyit mondtam,ha visszavisz Regécre,akkor adok többet is,ebbe szerencsére belement,bár megkérdezte hogy akkor az meg hol van?A srác helyi volt,de nemcsak ő,hanem még másik két emberke sem tudta merre van Regéc.:-)) Tankoltunk neki (porzott a tank),majd mutattam az utat,így szépen hazaértünk fél óra alatt,kifizettük amit kért,majd elköszöntünk.Jó arc volt,végül jól elbeszélgettünk,és végre Regécet is megismerhette.:-) Este házipályesz,házibor,X-faktor,majd csicsisbaba.Másnap reggel megnéztük még az egyébként zárva lévő templomot belülről is (mise volt),majd 9-kor irány haza,fél egyre itthon is voltunk Kecskeméten. Nagyon szép túra volt,olyan igazi kéktúrás,megszerettem a Zemplént is nagyon!:-)
Szép gondolat,bemásolom,legalább néhol nem ellenség a Szlovák és a Magyar.: Ez az Ónod-Kassa közötti nemzetközi kerékpáros túramozgalom II.Rákóczi Ferenc életének,és az általa vezetett 1703-1711-es szabadságharc küzdelmeinek állít emléket.Ugyanakkor kifejezi az egységesülő Európában a Magyar és a Szlovák nép kapcsolatai a turizmus fejlesztése,és a turisták közötti együttműködés új lehetőségeit is. Az Európát átszelő "Euro Velo" nemzetközi kerékpáros útvonalhoz való kapcsolódás közvetlen kerékpáros összeköttetést teremt régióink és kontinensünk országai között. A program 2006-ban indult a B.A.Z. megyei Természetjáró Szövetség és a Kassai Turista Klub közös kezdeményezésére,a Kárpátok Alapítvány anyagi támogatásával.
Ehhez annyit fűznék hozzá,hogy személyes véleményem szerint II.Rákóczi Ferenc a magyar történelem egyik legjelentősebb,ha nem A legjelentősebb alakja,aki az akkor nem szinte már nem is létező magyar népből újra nemzetet kovácsolt a Rákóczi-szabadságharc során.Kedvenc történelmi személyem.Középsulis töri versenyt is nyertem személyének behatóbb tanulmányozásával.:-)
Egyáltalán nem,sőt köszi az infót,tehát fogdosnunk szabad,csak enni nem,ezt azért jó tudni,mert eddig még az érintésétől is féltünk.Ezek szerint azt szabad.
Még véletlenül sem ugyanaz, bár rokon faj :) Gyakran összekeverik a kettőt, valószínűleg a gyerekkortól megismert piros-pöttyös "mesegomba" emlékek miatt :))
Egy tévhitet szeretnék eloszlatni: attól, hogy megfogjátok, semmi bajotok nem lesz, minden mérgezéshez "mennyiséget" kell elfogyasztani.
A képeden levő légyölő galóca muszkarin tartalmú, gyomortüneteket, hallucinációt okoz, a gyilkos galóca súlyos esetben halált is. A gyilkos galóca kalapja halvány sárgás-olívzöld, lemezei minden állapotban fehérek, egy kép róla a Budai-hegységből:
Kár hogy a kisbetűs rész nem olvasható...:-(