Naggyon jók, ha muszáj választani, akkor a 3., és mmacs. (A szerzőket most csak 92%-os biztonsággal tudom. Mivel sanyaaa stílusát még nem ismerem annyira, ezért csak 5 mű szerzőjében vagyok biztos.)
A küldők névsorban: Bátky Dr, maplesyrup, medvemacs, Midaga Ritten, radai rosseb, sanyaaa. A dizájnt Midaga ötlete alapján alakítottuk. Ha valakit érdekel, a szavazatok után beírom az igazit is. A jobbnál jobb, agyamentnél agyamentebb és viccesebbnél viccesebb megoldások pedig a következők. Ímé:
Pimpollo és Ticotaco – [agr, fűszernövények] Nemesített fűszernövények, Dél-Szecsuán északi részéből (vitatott terület, sokan Közép-Szecsuánnak tartják). A pimpollo kis virágos növény, aminek íze a citromba mártott fémkarikáéhoz hasonlít. Hosszúkás szárán nyolc levél található meg, virágja olajzöld színű. A ticotaco ezzel szemben rövidszárú, csak négy levele van és a virágja sem olajzöld, hanem monitorbarna. Íze is eltérő közeli rokonától, mivel leginkább eperdzsembe mártott fémkarikára emlékeztet.
Felhasználási javaslat:
A finoman, gyökerestől kitépett pimpollót először 32 celsius fokra hevült betonon tapossuk rostosra, majd hagyjuk száradni. 2-3 óra után ellenőrizzük, hogy kiszáradt-e. Ha igen, akkor 82 és fél fokos szögben egy előre kiélezett ütvefúróval lazítsuk fel. Miután kész a massza, lágyan daráljuk össze, miközben óvatosan kidobáljuk a betondarabkákat belőle.
A ticotaco fűszerré alakításának módja a következő: szedjük le a ticotacót, majd tegyük a zsákunkba. Sétáljunk haza vidáman. Otthon vetkőzzünk le, majd mossuk meg a kezünk és az arcunk. Takarítsuk ki a lakást, és hívjunk meg vendégeket. Miután a vendégek jóllaktak az előre megrendelt pizzával, küldjük haza őket. Ekkora a ticotaco már nagyon magányos lesz a zsákunkban, és mivel hallotta a mi vidám ricsajozásunkat, valószínűleg elsárgult. Ekkor lehet megkezdeni a fagyasztását. Egy edénybe tegyünk 10,423876 liter vizet (pontosan, különben olyan íze marad a ticotaconak, mint a málnába mártott fémkarika, de mi nem ezt szeretnénk, hanem eperdzsembe mártott fémkarikát). Dobáljuk bele a ticotacót, majd hirtelen mozdulattal – kb. 16 m/s sebességgel – tépjük fel a hűtőajtót. A fagyasztóba tegyük bele az edényt, és hagyjuk fagyni. Ha megfagyott, már kész is van.
Ízlés szerint vághatunk szeleteket az így elkészített ticotacoból, amit meghinthetünk pimpollóval. Kitűnő csemege vadas, vagy tökfőzelék mellé.
Pimpollo és Ticotaco – (eredeti nevükön Lorenzo Giovannini és Alberto Catta) Az 1800-as évek közepén Dalmáciában működő Fekete Gyopár nevű rabló- és kalózbanda két vezetője. Tevékenységük Fiumétől egészen Raguzáig terjedt. Kezdetben a tengerpartot övező hegyekben rejtőzködtek, és a hegyi utakon közlekedő postakocsikat fosztogatták, majd Antekirtta szigetét használva bázisul kis, levantei bárkáikkal Fiumébe és Zárába igyekvő kereskedelmi hajókon ütöttek rajta. A nép körében igazi hősnek számítottak, számos dalmát legenda él ma is Pimpollo és Ticotaco tetteiről. A magyar szabadságharc idején a Fekete Gyopár számos magyar tiszt, köztük Sándor gróf szökésében segédkezett. Később Garibaldi oldalán harcoltak Marsalánál, ám a győzelem után Pimpollót es Ticotacót letartóztatták, és fosztogatásért halálra itélték őket. Kegyelmi kérvényüket II. Viktor Emánuel elutasította, így 1862-ben Nápolyban kivégezték őket.
Pimpollo és Ticotaco – (?1500 - ?1542) firenzei ikerpár, nevük freskóik révén vált ismertté. "Csendélet ölebbel és parajfőzelékkel" című alkotásuk (1502. körül, 520*449 cm, Uffizi képtár mögött srégan balra a 2. utca) kifejezőereje azóta is élénk vita tárgyát képezi. [A vita hevére jellemző, hogy Steckx van Boeven, a flamand származású cipőfűzőkirály nemrégiben egy árverésen kerek 1$-t ajánlott érte]. Felcseperedvén az ifjak a portréfestészettel is próbálkoztak, kevesebb sikerrel, így visszatértek a nagy falfelületekhez. Utoljára Kínából érkezett róluk híradás.
Pimpollo és Ticotaco – Ikervárosok, Észak-Szicília gyöngyszemei. Itt rendezik meg minden év márciusában a 'Mangi piccolo candela'-t, a nevezetes tavaszköszöntő fesztivált, melyről Hemingway 'Fehér nájlon térdzoknik Pimpollóban' címmel írt világhírű regényt. A háromnapos ünnepségsorozat a pénteki böjttel kezdődik, ami alatt tilos faggyúmécsest és kredencet enni. Napnyugtára kiürül a város, mindenki csendes elmélkedéssel készül a másnapra. Szombat hajnalban Ticotaco főterén gyülekeznek a körmenet résztvevői, hogy a háromszáz éves hagyománynak megfelelően egy gyanútlanul álldogáló idős, gyengénlátó nagyanyó szemét bekössék, körbevezessék a városon, majd a Pimpollo Alsó határában lévő kukoricás közepén lábujjhegyen elosonjanak mellőle. A néphit szerint ennek szimbólikus jelentősége van. A menet Pimpollóba visszaérvén dévaj mulatozásba fog, és ünnepélyesen engedélyezik a faggyúmécses evést, de a kredenc még mindig tabu. A feszültség fokozódik, mindenki a vasárnapi főeseményre készül, mely Pimpolló zegzugos utcáin zajlik majd le. A város közepén egy palánkokkal elkerített területen háromszázöt naposcsibét zsúfolnak össze, amelyek majd fél órát töltenek étlen-szomjan, a hajnali nap izzásától perzselve. A naposcsibék amúgy is köztudottan kényesek az úri divatra, de ebben a felfokozott idegállapotban elképzelhető mit éreznek a palánk egyik falának megnyitásakor eléjük táruló kép megpillantásakor: Pimpollo és Ticotaco hadrafogható korú fiai fehér nylonzokniban és makkos cipőben várakoznak a környező utcákon. A felbőszült szárnyasok szemére vörös köd ereszkedik, és egymást taposva özönlenek ki a szűk sikátorokba, torokszakadtukból pittyogva üldözőbe veszik az őket hergelő tömeget, eltiporva bárkit akit utolérnek. Hihetetlen, de a fenevadak dühöngésének az évszázadok során csak egyetlen egy áldozata volt, többnyire inkább csak zúzodások és kisebb törések fordulnak elő. A csibefuttatás a város szélén található arénában ér véget, ahol azok, akik végig bírták az üldözést, egy szerdai újság felcsavart keresztrejtvény-mellékletével taglózzák le az addigra kimerült állatokat. Az emígyen leölt jószágokat ledarálják, almaszószba keverik, és tortillatésztába töltik, amiből bárki szabadon vehet. Az ünnepségsorozat zárásaként megígérik a fáradtan, szakadtan visszaérkező, méltatlankodó nagyanyónak, hogy többet nem csinálnak ilyet. Ha nem érkezik meg addigra, akkor nem ígérik meg neki.
Pimpollo és Ticotaco – Piemonte-i (Olaszo.) népi játék (pimpollo i ticotaco), néprajzkutatók a francia pétanque-tól származtatják. Lényege, hogy egy félig megkopasztott csirkével mentolos golyókat kell koccantani egymás szájába. A játék közben használatos szavak: "Pim... Pollo!" ütéskor (vö. "Gnáá... Nyühá!" - Anna Kurnyikova) ill. "Tico" találatkor, "Taco" elhibázott, vagy más szempontból érvénytelen ütésnél. A játék elnevezésére eddig nincs elmélet. Brigitte Bardot tiltakozására ("Barbár játék! ÁÁÁhhh!!" – 1962) a játék megszűnt és átadta helyét a világszerte ismert bajor trukkenpfummnak.
Pimpollo és Ticotaco – 19. században élt Kváziföldi utazók, felfedezők. Ticotaco nevéhez fűződik az addig ismeretlen közép-kelet-európai Charpath-medanszé feltérképezése, geográfiai, zoológiai és botanikai leírása. Ez volt leghíresebbé vált útja, amikor hosszú évekre (1827-32) eltűnt a zordon Charpatoc rengetegeiben. A Kváziföldi Nationalo Quazi Geografico című folyóirat, az olvasóközönség nyomására, mentő expedíciót szervezett Pimpollo vezetésével. Pimpollo, mielőtt újságírásba kezdett, maga is utazó volt. (A régi szép időket örökbecsű munkájában Naagy utazááás.. címmel örökítette meg.) Pimpollo 1832 április 7-én, hosszas kutatás után lelt rá Ticotaco táborára. A találkozás pillanatát eleveníti fel P. Howard egyik remekművében:
„Amint Pimpollo megpillantotta Ticotaco-t, így szólt: «Ha nem csalódom, ön Mr. Ticotaco!» Esetemben Gustav Bahrt kell mondani. Én majd kezet nyújtok, és ezt felelem: «Yes...» Mire ön elismétli Pimpollo forró szavait: «Hálát adok Istennek, hogy önnel találkozhattam...»
– Nagyon szép lesz – sóhajtotta Mr. Theo. – Majd kell valaki, aki súgja.
– Megéri a fáradságot! A bennszülöttek rivalgása, kísérőinek sorfala között a hajóra megyünk, és maga vissza fogja vinni feleségéhez a teljesen elvadult felfedezőt.” Később mindketten megfogadták, hogy többé nem teszik lábukat erre a vad, és kegyetlen földre.
