Ha már így elmerültem a kajovák művészetében, azt hiszem, meg kell említenem a huszadik században "Kiowa Five" néven közismertté vált festőket:
James Auchiah (1906-1974)
Spencer Asah (1905 vagy 1910- 1954)
Jack Hokeah (1902-1969)
Stephen Mopope (1898-1974)
Monroe Tsatoke (1904-1937)
A csapatba még Lois Bougetah Smokey (1907-1981) is beletartozott, igazából hat név kapcsolódik az "ötökhöz".
A harmincas évektől kezdve az amerikai őslakos festészet nemzetközileg is elfogadottá vált, mint képzőművészet. A festők eladásra kezdtek készíteni munkákat, ötvözve a tradicionális és modern technikákat. Képeiken általában táncaikat és szertartásaikat mutatták be, illetve történelmi múltjukat.
Mopope: Indian Couple Near Painted Tipi
A kortárs indián festészet fejlődése során kiemelkedő szerepet játszottak a kiowa festők, akik a korai "oklahomai iskolát" képviselték. Közülük a leghíresebbeket "Kiowa Five" néven említi a művészettörténet. Ők mind a University of Oklahoma diákjai voltak az 1920-as évek második felében.
Mopope: Peyote Healing Ceremony
Tanáruk, Oscar B. Jacobson hathatósan menedzselte a tanítványait nemzetközi kiállítások szervezésén keresztül, valamint számozott példányszámú album kiadásával. De az ő sikerük számos más jelentős indián festő számára kikövezte az utat.
Mopope: Indian Beating Drum in Front of Fire; Bird Flying Overhead
A legtöbb fennmaradó anyag Acee Blue Eagle kollekciójából származik, aki egy pawnee/creek tanár, televíziós személyiség, művész és gyűjtő volt. 1959-ben bekövetkező halála előtt gyűjteményét a Smithsonian Intézetnek adományozta. A gyűjtemény képei nagyrészt a 30-50-es években készültek, és az őslakos törzsek széles körét bemutatja. A kiowa anyag különösen erős ebben a gyűjteményben.
Mopope: Medicine Man
Ez a kép is a kedvenceim közül való, és jó példája annak, hogy ez az iskola a felsorolt művészeken kívül más tehetségekkel is büszkélkedhet.
White Buffalo: Legend of Love
Igyekeztem olyan képeket tenni ide, amik a belinkelt lapon nem láthatók, és ezért van, hogy egy kivételével Mopope festményeket választottam. A többiektől való kedvenceim mind megtekinthetők a linkelt lapon. De ha már így alakult, pár szót megérdemelne külön is.
Stephen Mopope (Qued Koi) a kiowa rezervátumon nőtt fel. Már kicsi korában ügyesen és szívesen rajzolgatott a homokba, így a rokonai érdemesnek látták megtanítani őt a tradicionális kajova festésre, cserzett bőrre. Gyermekkori oktatása teljesen tradicionálisnak tekinthető. Nem csak festő, hanem táncos is volt.
1) A kajova nyelv az ún. Tanoan nyelvekkel rokon, amelyeket egyes új-mexikói pueblók népei beszélnek?
2) A kajovák legősibb ismert szállásterülete a Missouri folyó felső folyásánál, a Sziklás-hegységben terült el, több ezer km-re az új-mexikói pueblóktól?
3) A kajovák 1650 körül hagyták el a Missori felső folyásának vidékét és délebbre, a Yellowstone folyó déli mellékfolyói (Bighorn, Powder, Tongue stb.) mellé költöztek?
Ezeket a képeket Paul C. Calcaterra készítette a NMAI gyűjteményéről, kajova táskák. (Ezt az elsőt kivéve, mert ez komancs) Szerintem gyönyörűek, meg kell mutatnom.
Így igaz: 1873-ban a Northern Pacific építése elakadt. 1880-ban kezdték újra és végül 1883-ban nyitották meg a teljes szakaszt.
"Mivel 1872-73-ban Sitting Bull-ék folyamatosan nyugtalanították a vasútépítőket - noha igazán lassítani az építkezést nem sikerült -, azt hitték, hogy ők riasztották el a vasútépítőket."
1873-ban a hadvezetés egy kb. 1.300 fős expedíciós hadtestet vezényelt a Yellowstone-völgybe, hogy megvédje a nyomvonal-kitűzőket és a terepmunkásokat.
A parancsnok David S. Stanley tábornok volt, a helyettese G. Custer.
Ennek az expedíciónak is volt két kisebb összecsapása a lakotákkal, de komolyabb harcokra ekkor még nem került sor.
Nem,de asszem a legtöbb természeti nép így tett volna. A Sánta Őz már olyan kor sámánja, ahol kezdett visszatérni az eredeti indián gondolat a világra, szerinte egy Chips nevű lakota sámán volt az, aki nélkül nem maradt volna fenn a törzs hitéből semmi. De ez a Chips aztán jócskán megsokszorozta az követői számát. A legnagyobb sziú szentembernek az öreg Chipset tartotta, aki a legsötétebb időkben is képes volt a sziú vallást megőrizni.A család Fékeveszett Ló rokonsága volt. Az öreg Chips ereje az unokájára, Godfreyra szállt, akinek szertartásain ennek a nagy harcosnak az ereje is néha jelen volt...
Mire a szegény kölyök "droghoz nyúlt", már az egyik legerősebb banda főnöke volt, mivel kellőképp elszánt volt és felverekedte magát. De abban egyetértünk, hogy a hatalomhoz való ragaszkodása az újbóli kiszolgáltatottság elkerülése miatt nagyon fontos lehetett neki.
"logikus, hogy nem tartanak egy ingyenélőt tovább, mint amennyire fontos. Etesse ezentúl aki akarja."
Amúgy a vasútépítés 1873-ban elakadt a nagy gazdasági válság miatt.
Mivel 1872-73-ban Sitting Bull-ék folyamatosan nyugtalanították a vasútépítőket - noha igazán lassítani az építkezést nem sikerült -, azt hitték, hogy ők riasztották el a vasútépítőket. Ha jól tudom, az 1880.as években folytatták csak a Northern Pacific vágányainak lerakását.
Dehogynem,tök logikus, hogy nem tartanak egy ingyenélőt tovább, mint amennyire fontos. Etesse ezentúl aki akarja. Nem volt az a törzsi világ a Máltai Szeretetszolgálat, nem is csoda, ha szegény félvér kölyök droghoz nyúlt, csak vegye már észre valaki, hogy ő is tud valamit. A pejot amúgy régi varázsszer, jóval délebbi eredtű, maga a pejotkaktusz nem is él meg Texastól északabbra, oda úgy kell elvinni. A sámán nem ló, nem lehet tenyészteni. Ezt a tudást nem lehet örökölni,meg kell dolgozni érte, böjtölni, azon lenni, hogy az ember megkapja az álmot. Ahogy a régi próféták a pusztában. Ha minden tanulás, próba után sem sikerül, a becsületes ember bevallja, aki meg másokat próbál becsapni, mintha mégiscsak lenne benne valami, ami pedig nincsen, önmagát csapja be végül.
Nem heccelte fel, gyerek volt még. Félvér fiú, egy rabnő fia. És meghalt az apja, aki addig megvédte a hagyományoktól, mivel szerette a feleségét.
Ha valamiért azt gondolod, hogy a komancs társadalom minden társadalmak legjobbika volt, ahol szívtelen bánásmód elő nem fordulhatott senkivel, még az idegenekkel sem, akkor igyekezz ne tudni róla semmit, mert még véletlenül árnyalni kellene az elképzeléseidet. Az fájdalmas dolog szokott lenni.
Valamivel felheccelhette a komancsokat, ha kitiltották maguk közül. Nem lehett ok nélküli a dolog. Lehet, hogy ők sem akartak kaktusz-látomást? Tegnap este a Dunán adták a Derszu Uzalát,ez az usszuri vidéki gold vadász jobban hasonlított egy néhai indián vadászra, mint akár a kínai, akár az orosz hódítókra.
A lakota spiritualitás és az (egyébként szintén ősi) mexikói eredetű peyote-kultusz konfliktusa is egy érdekes kérdés, és Sánta Őz véleménye abban a kérdésben nyilván mértékadó és szimpatikus. Amit mond, tiszta sor.
De engem éppen a peyotisták érdekelnek, éppen azért, ami botrányos, hamis, téves, bűnös, megvetendő és mindenkinek elfogadhatatlan a hitükben. De számukra éppen olyan sokat jelent, mint Sánta Őznek a saját hagyománya. És Quanah Parker érdekel, aki félvér, anyagias "drogdíler" volt, hatalomvágyó és kevély, okosan sakkozó mégis mindent elveszítő, öregségére megkeseredő és "kővé meredő" árvagyerek, aki mindent rosszul csinált, és Sánta Őz bölcsessége előtt meg nem állhat.
Kívánnám, hogy legyen övé a kegyelem, amiben reménykedett, amikor gyilkosságait az általa bármilyen módon megértett Teremtő kezébe téve megbocsátott fehér "családjának", akik elvették tőle az egyetlen lényt, aki tiszta szívből szerette úgy ahogy volt, félvéren is: az anyját. És megbocsátott a komancsoknak, akik apja halála után kiközösítették, mint a fehér nő fattyát, megkönyörült ellenségein, az apacsokon, rábeszélve törzsét, hogy fogadják be őket a saját területükre. Jövő-menő látomásai mellett talán küzdött is néha egy keveset, én el tudom képzelni.
Hogy elvtelen szinkretista lelkületemhez méltóan zárjam le a témát :) van egy szép zsidó ima. "Legyen lelke bekötve az élők kötelékébe!"
Az ún. Northern Pacific Railroad vonalának építése 1870-ben kezdődött meg.
Az eredeti nyomvonal-tervek szerint a Missouritólészakra építették volna olyan területen, ami a lakoták és a csejennek számára érdektelen volt.
Később azonban valami okból módosítottak a terveken és a vonalat a Yellowstone déli partján vezették volna, a "szerződésen kívüliek" utolsó szabad vadászmezőin.
Nem csoda, hogy Ülő Bikáék nem nagyon rajongtak az ötletért.
A Northern Pacific földmérői és nyomvonal-kitűzői 1871-ben jelentek meg először a Yellowstone völgyében, de a hunkpapaák elűzték őket.
Mulatságosnak mondható esetek is előfordultak:
a Northern Pacific társaság frissen bevándorolt svéd és norvég munkásokat szerződtetett, hogy Észak-Dakota kopár síkságain át előkészítsék a vasút nyomvonalát.
Itt egy lakota harci csoport megtámadta őket és nyílzáport zúdított rájuk.
Bár senkinek nem esett komolyabb bajba, a felháborodott skandinávok lélekszakadva rohnatak vissza Bismarckba, a Northern Pacific főhadiszállására és elpanaszolták a vasút vezetőinek, hogy ők "vasutat építeni jöttek és nem az indiánok ellen harcolni".
Egyébként az Union Pacific vasút vonala volt az első, amelyik behatolt az ellenséges lakota, csejenn és arapahó indiánok vadászterületére.
Ez a vonal 1866. nyarán érte el Nebraska hullámzó bölénylegelőit, 1867-1868-ban pedig már a Sziklás-hegységen vezették keresztül.
A másik nagy nyugati vasútvonal, a Kansas Pacific vonala 1867. nyarán érte el a csejennek és arapahók kansasi vadászmezőit. 1870-ben fejezték be az építését, nyugati végállomása a Colorado Territórium fővárosa, Denver lett.
A harmadik nagy nyugati vasutat, az Atchison, Topeka and Santa Fé vonalat a Kansas Pacifictől délre építették. Ezt a vonalat 1872-1873-ban vezették keresztül Kansas síkságain, amikorra a déli csejenneket és arapahókat lényegében már legyőzték és a mai Oklahomába telepítették.
Erre is fele Sánta Őz, a lakota: "Így hát nem lehetek egyszerre júwipi, igaz lakota sámán meg pejotélvező is. Nem mintha a pejot kábítószer volna-pusztán egy növény, a természet része. Hanem ma már az a véleményem, úgy érzem, hogy a látomásnak belőlem magamból kell ébrednie, nekem magamnak kell érte megküzdenem-az ősi, keserves erőfeszítéssel. Nem bízom az olyan látomásokban, amelyek csak úgy jönnek-elég hozzájuk lenyelni valamit. A valódi belső látás, a sorsdöntő révület nem származhat ilyesmiből."
Először is szeretném elmondani, hogy amit most írok, nem provokációnak szánom senki irányába. Ez a téma számomra sem tartozik a könnyű témák közé, a "keresztény pejotizmus" olyan skandallum, ami mindkét "oldalnak" - az ősi vallások rajongóinak és a keresztényeknek egyaránt - csípi a szemét. Megpróbáltam nyitott szívvel fordulni Quanah Parker és követői felé, és úgy érzem, hogy a magam számára legalábbis választ kaptam néhány kérdésre.
QP maga "adott választ" arra, igaz lehet-e az, amit a leszármazottai gondolnak, hogy édesanyja személyén keresztül már gyerekkorában tudomást szerzett Jézusról, akinek az alakja homályosan ugyan, de gondolati világának részévé vált. Akinek nem ismert az ő története, annak elmondom, hogy QP egy komancs főnök és egy kislánykorában elrabolt fehér asszony elsőszülött fia volt, aki édesanyját úgy veszítette el, hogy a Texas Rangers "kiszabadították", a Parkerek pedig haláláig szobafogságban tartották, mert a teljesen komancs identitással rendelkező asszony minden erejével vissza akart szökni a családjához. A képen nem egy madonnát látunk, hanem egy festményt, ami Cynthia Ann Parkerről és kislányáról készült egy fénykép alapján. Ez az önmeghatározó beállítás olyan üzenet, ami egybecseng az utódok állításával. Quanah haláláig nem tudta feldolgozni ezt a veszteséget, és igaznak gondolom azt a megközelítést, amit az ő életművének megértéséhez ebben látja a kulcsot. (Talán egy évvel ezelőtt be is linkeltem itt a listán egy ezzel kapcsolatos hosszabb írást.)
QP árvaságra jutása után komoly küzdelmek árán jutott el odáig, hogy az egyik leghirhedtebb komancs csoport, a kvahadi komancsok főnökeként vált ismertté. 1875-ben végül saját belátása alapján rezervátumba vonult, üzletemberként, politikusként és vallásalapítóként meglehetősen sajátos figurájává vált az amerikai történelemnek.
Zavarbaejtő vallásának az alapja egy látomás, amit a hagyomány szerint akkor kapott, amikor súlyos sebesülését egy ute orvosságos ember peyote kaktusszal gyógyította. Látomásában Jézust vélte látni, aki bűnei megbánására és a peyote vallás terjesztésére szólította fel.
Olyan állítás ez, ami keresztények számára finoman szólva nehezen kezelhető, mert egyértelműen a sámánizmus és a kereszténység szinkretizmusáról van szó. Őszinte és lelkes hívekről olvastam, akik hittek abban, hogy Jézussal beszélgetnek a peyote-transzban, s hitükért üldözést és börtönt is vállaltak, és felháborodott misszionáriusokról olvastam, akik döbbenten nézték, amint a peyote levével történnek keresztelők és kenyér helyett kaktusz az Úrvacsora. Néhány tanulmányt elolvastam a drogok és a vallási élmények összefüggéseiről, és a legjobban alátámasztott véleménynek azt láttam, hogy a vallásos lelki élmény erejét fokozzák ezek a szerek, tartalmukat azonban a hívők saját elképzelései határozzák meg. Ezen a ponton nem jutottam tovább, jobbnak láttam a saját vallásomra támaszkodni, ami óvott attól, hogy ezen az ingoványos területen túlságosan okos akarjak lenni. De le sem tudtam söpörni a kérdéseimet.
Néhány napja L. Koopman Taking the Jesus Road c. könyvében olvastam egy jelenetet. (Azért is merem ide feltenni, mert amit ez a könyv Naiche személyéről ír, azt a másik oldalról H. Stockel történész is megerősíti, bár nem szívesen :). Vagyis a szerző eddig megbízhatónak bizonyult.) Elisabeth Page feljegyzéseire hivatkozva hozza az alábbi történetet a 165. oldalon:
Periconic és Nahwats (a református hitre tért komancsok két legfontosabb képviselője) felkeresték QP-t. Hosszú beszélgetés után megkérdezték, hajlandó-e velük járni a "Jesus Road"-on. Quanah lassan és angolul válaszolt:
"Azt kérdezitek tőlem, mit gondolok az útról. Ez egy jó út. A gyerekek számára ez egy jó út, de számomra - elkéstetek. Miért nem jöttetek hamarabb? Túl elfoglaltak voltatok ahhoz, hogy eljöjjetek?... Amíg vártatok, sokan meghaltak közülünk, a maradékunk pedig kővé dermedt."
Nagyon szomorú vallomás ez.
Talán csak annyit tennék hozzá, hogy valamiképp a szaván lett fogva, mert White Parker nevű fia később metodista prédikátorként tevékenykedett a népe közt. A pejotizmussal szemben.
Tennyson Eckiwaudah: Night of a Spiritual Vision (1964)
Ja, csak a lényeget hagytam ki: a pawnee-k valamennyien kincstári lőfegyverekkel rendelkeztek, tehát a nagyobb tűzerő győzedelemeskedett az ütközetben. :-)
Valóban volt ilyen, de amit én olvastam, abból az derült ki, hogy az összetűzés messze nem volt olyan véres, mint amilyennek Berger ábrázolta.
A cheyennek visszatértek a helyszínre 10 nappal a rajtaütés után, de jobbára csak íjjal-nyíllal felfegyverkezve és a pawnee-k, létszámhátrányuk ellenére megfutamították őket (15 cheyenne harcos halt meg). A cheyennek elmenekültek, de a táborukat nem érte támadás, mert azt felszedték, mire az üldözők odaértek.
Viszont Turkey Leg unokaöccse és a felesége fogságba esett és a főnök a szabadságukért cserébe megígérte, hogy átkel a Platte északi partjára és nem háborgatja többé a vasutat.
Nekem úgy rémlik, hogy két-három héttel a Plum Creek-i vonatsiklatás után egy lovassági különítmény és a pauni zászlóalj rátalált az akciót elkövető csejennek falujára (vagy egy másik csejenn falura) és el is pusztította is.
Ezt az akciót tartalmazza Thomas Berger: Kis Nagy Ember c. regénye is: a főhős Jack Crabb (Kis Nagy Ember) ekkor szembesül először a préri-indiánokat üldöző amerikai hadsereg kíméletlen brutalitásával.
Még egyet szeretnék megmutatni, ez a 045012, ugyanabból a sorozatból. Itt a közeli képen jobban látszik a gyöngyfűzés technikája. 
Ez ugyanannak a másik oldala. 
Ezt meg csak úgy találtam, 3 éves kiowa harcos 1892-ből. :)
Ha már így elmerültem a kajovák művészetében, azt hiszem, meg kell említenem a huszadik században "Kiowa Five" néven közismertté vált festőket: 
A harmincas évektől kezdve az amerikai őslakos festészet nemzetközileg is elfogadottá vált, mint képzőművészet. A festők eladásra kezdtek készíteni munkákat, ötvözve a tradicionális és modern technikákat. Képeiken általában táncaikat és szertartásaikat mutatták be, illetve történelmi múltjukat. 
A kortárs indián festészet fejlődése során kiemelkedő szerepet játszottak a kiowa festők, akik a korai "oklahomai iskolát" képviselték. Közülük a leghíresebbeket "Kiowa Five" néven említi a művészettörténet. Ők mind a University of Oklahoma diákjai voltak az 1920-as évek második felében. 
Tanáruk, Oscar B. Jacobson hathatósan menedzselte a tanítványait nemzetközi kiállítások szervezésén keresztül, valamint számozott példányszámú album kiadásával. De az ő sikerük számos más jelentős indián festő számára kikövezte az utat. 
A legtöbb fennmaradó anyag Acee Blue Eagle kollekciójából származik, aki egy pawnee/creek tanár, televíziós személyiség, művész és gyűjtő volt. 1959-ben bekövetkező halála előtt gyűjteményét a Smithsonian Intézetnek adományozta. A gyűjtemény képei nagyrészt a 30-50-es években készültek, és az őslakos törzsek széles körét bemutatja. A kiowa anyag különösen erős ebben a gyűjteményben. 
Ez a kép is a kedvenceim közül való, és jó példája annak, hogy ez az iskola a felsorolt művészeken kívül más tehetségekkel is büszkélkedhet. 
Igyekeztem olyan képeket tenni ide, amik a belinkelt lapon nem láthatók, és ezért van, hogy egy kivételével Mopope festményeket választottam. A többiektől való kedvenceim mind megtekinthetők a linkelt lapon. De ha már így alakult, pár szót megérdemelne külön is. 
Hát ezek lennének azok. Paul C. Calcaterra, NAIM kollekció ez is. 
022136 
024428
021963
hiányzik a szám (nálam)
103003 (játék)
227716
021137
Szia Galgadio!
Ezeket a képeket Paul C. Calcaterra készítette a NMAI gyűjteményéről, kajova táskák. (Ezt az elsőt kivéve, mert ez komancs) Szerintem gyönyörűek, meg kell mutatnom.
Cat. Number 024378
a hátulja
024431
205851
042456
022466
Először is szeretném elmondani, hogy amit most írok, nem provokációnak szánom senki irányába. Ez a téma számomra sem tartozik a könnyű témák közé, a "keresztény pejotizmus" olyan skandallum, ami mindkét "oldalnak" - az ősi vallások rajongóinak és a keresztényeknek egyaránt - csípi a szemét. Megpróbáltam nyitott szívvel fordulni Quanah Parker és követői felé, és úgy érzem, hogy a magam számára legalábbis választ kaptam néhány kérdésre.
QP maga "adott választ" arra, igaz lehet-e az, amit a leszármazottai gondolnak, hogy édesanyja személyén keresztül már gyerekkorában tudomást szerzett Jézusról, akinek az alakja homályosan ugyan, de gondolati világának részévé vált. Akinek nem ismert az ő története, annak elmondom, hogy QP egy komancs főnök és egy kislánykorában elrabolt fehér asszony elsőszülött fia volt, aki édesanyját úgy veszítette el, hogy a Texas Rangers "kiszabadították", a Parkerek pedig haláláig szobafogságban tartották, mert a teljesen komancs identitással rendelkező asszony minden erejével vissza akart szökni a családjához. A képen nem egy madonnát látunk, hanem egy festményt, ami Cynthia Ann Parkerről és kislányáról készült egy fénykép alapján. Ez az önmeghatározó beállítás olyan üzenet, ami egybecseng az utódok állításával. Quanah haláláig nem tudta feldolgozni ezt a veszteséget, és igaznak gondolom azt a megközelítést, amit az ő életművének megértéséhez ebben látja a kulcsot. (Talán egy évvel ezelőtt be is linkeltem itt a listán egy ezzel kapcsolatos hosszabb írást.)
Zavarbaejtő vallásának az alapja egy látomás, amit a hagyomány szerint akkor kapott, amikor súlyos sebesülését egy ute orvosságos ember peyote kaktusszal gyógyította. Látomásában Jézust vélte látni, aki bűnei megbánására és a peyote vallás terjesztésére szólította fel. 
Néhány napja L. Koopman Taking the Jesus Road c. könyvében olvastam egy jelenetet. (Azért is merem ide feltenni, mert amit ez a könyv Naiche személyéről ír, azt a másik oldalról H. Stockel történész is megerősíti, bár nem szívesen :). Vagyis a szerző eddig megbízhatónak bizonyult.) Elisabeth Page feljegyzéseire hivatkozva hozza az alábbi történetet a 165. oldalon: 
Tennyson Eckiwaudah: Night of a Spiritual Vision (1964)
Rance Hood: Morning Peyote (1969)