Mező Ferenc, Kun László, Keresztényi József, Kutassi László, Rejtő László, Füzesy Zoltán és társaik nyomdokain, magyar és nemzetközi vonalon, a kezdetektől a legutóbbi évtizedekig
Igen, az egy nagyon jó húzás volt, hogy Mészöly lemondása után az asszisztensét, Mezey Gyurit nevezték ki szövetségi kapitánynak.
Mezey úgy ismerte a Mészöly-gárdát, mint a tenyerét, az erősségeit és a gyengéit is.
Egyébként főleg a gyengéit, mert a gárda az elfogadható '82-es VB-szereplés után a '84-es EB selejtezőin már eléggé lejtmenetben volt. Meg hát elég sokan ki is öregedtek a '82-es gárdából, Martos, Bálint, Müller, Fazekas, Tóth Jóska már mind a múlté volt, meg néhány kisebb kaliberű figura is.
Nem csoda, hogy Mezey a fél gárdát lecserélte, legalábbis teljesen más volt nála a csapat gerince, mint Mészöly Kálminál.
Nem volt az lagymatag játék, hanem a világ legjobb csapata ellen ennyire futotta, az egyetlen hiba, amit Mészöly elkövetett, hogy Maradonát követő emberfogással próbálta kivenni, ami utólag tudjuk a világ legjobb védőinek se sikerült, nem, hogy szegény Sallainak, aki "csak" Európa átlag volt. S ne feledjük, akkor még nem is az isteni Diego volt a főnök, hanem Mario Kempes, aztán volt még Ardiles, Passarella, Valdano, csupa világsztár, nálunk pedig ezt a kategóriát "csak" súrolták alulról Nyilasiék.
Gyermeteg hibák, lagymatag játék magyar részről. Maradonának már akkor félelmetes híre volt, s ezt többek közt a második góljával igazolta is. De Pölöskei gólja volt a legszebb.
A 82-es magyar válogatottra áttérve meg érdemes azt megfontolni, amit Kiss Laci nyilatkozott egyszer egy beszélgetős műsorban, hogy ő úgy érzi, hogy az argentínok elleni felkészülés lett elszúrva, mert hogy eleve túl nagy alázattal mentek föl a VB-címvédő ellen a pályára és hogy Mészöly is egy túl defenzív felfogású csapatot küldött a pályára a védekező középpályás Sallaival és Rab Tibivel megerősítve.
Lehet, hogy tényleg jobb lett volna egy nyíltsisakos focit felvállalni a gaucsók ellen, lehet, hogy összejött volna egy iksz vagy akár egy gőzelem is, mert játéktudásban nagyon jó volt a csapat, persze az is benne van a pakliban, hogy nyíltabb játék esetén egy még nagyobb zakóba futottunk volna bele.
Mindenestre az is biztos, ha az argentínok ellen szerzünk egy pontot, akkor a belgák elleni 1:1-gyel is simán továbbmentünk volna a csoportból a belgák mögött 4 ponttal csoportmásodikként, a címvédő argentínok meg 3 ponttal a világ szégyenére kiestek volna.
Mondjuk az is igaz, ha csoportmásodikként megyünk tovább, akkor a középdöntőben a "halálcsoportba" kerültünk volna Brazília és Olaszország mellé...
Igen, az biztos, hogy Sócrates dokiék játszották messze a legszebb futballt '82-ben, de mégsem tudtak a végén eredményesnek lenni - bár az első 4 mérkőzésükön taroltak - és a legjobb 4-be kerülni.
Ennek is megvannak a maga szakmai okai, sokszor és sokat elemzgettük ezt már itt a topikon, a lényeg, hogyha Telé Santana az olaszok elleni meccsen nem erőlteti a támadó focit és X-nél beállnak bekkelni, akkor 2:2-vel ők mentek volna tovább jobb gólkülönbséggel.
Csak hát attól a gárdától a bekkelgetés gondolata is teljesen idegen volt. :-)
Tichy pl. a Negyedszázad piros-fehérben c. életrajzi könyvében (nem ő írta, csak az adatokat szolgáltatta hozzá) azt állítja magáról, hogy 1966-ban még kiváló formában volt és simán befért volna az angliai VB-meccsek bármelyikén a kezdőbe...
Hát jó, ennek az igazságtartalmát nem tudjuk megállapítani, de az biztos, hogy rengeteg tehetséges futballistán volt abban az időben.
Egyébiránt azt mondom, hogy az Aranycsapat emléke nem kicsit elhomályosítja ennek a gernerációnak az eredményeit, épp ezért ez az 1962 - 1964 - 1966-os gárda megérdemelne jóval nagyobb publicitást is a magyar focitörténelem legszebb oldalain.:-)
Messze nem a tényleges erősorrend érvényesült. Az aranyat vitán felül Sócratesék érdemelték volna, erre két ellenszenves, eléggé antifocit játszó társaság jutott a döntőbe.
66-ban a portugálok ellen Szentmihályi állítólag azért volt olyan indiszponált, mert edzésen vagy bemelegítés közben ütközött Rákosi Gyulával. Azon a meccsen gólokkal voltunk jobbak a portugáloknál, ezt mégsem szokták annyira kiemelni, mert ha az a balszerencsés vereség nincs, aligha szívják fel magukat Farkasék a brazil meccsre. Tichy konfliktusát meg korábbra datálják Barótival, kimaradásának oka inkább maga Farkas Jani volt. És akkor még a legnagyobb ászról, Varga Zoltánról nem is beszéltünk.
Annak a 82-es gárdának minimum a középdöntő 12-es mezőnyében lett volna a helye.
Akkor a sajátos lebonyolítási rend alapján a 24-es mezőnyből 12 csapat jutott tovább a középdöntőbe, ahol 4 db. 3-as csoportban folytatódtak a küzdelmek.
Nos, fogalmazzunk finoman úgy, hogy a sorsdöntő magyar - belga csoportmérkőzésen a pálya egy kicsit lejtett a belgáknak, no meg a szerencsével is hadilábon álltunk.
Annak a jellemzően Mészáros - Martos, Bálint, Garaba, Tóth József - Müller, Nyilasi, Sallai, Csapó (Csongrádi) - Fazekas, Törőcsik vagy Kiss László felállásban játszó csapatnak ott lett volna a helye a világ 12 legjobb válogatottja között.
Az 1960-as évek "ezüstgenerációja" sokkal nagyobb benyomást tett rám, mint ez a 72-es gárda, még úgy is, hogy csak rossz minőségű, fekete-fehér híradófelvételeken, gólösszefoglalókon láttam őket futballozni:
1962: VB 5. helyezés
1964: EB bronzérem
1966: VB 6. helyezés
Az elért helyezések magukért beszélnek.
Talán az egyik legjobb felállás ez volt:
Grosics - Mátrai, Mészöly, Sárosi - Sipos, Solymosi - Sándor, Rákosi (vagy Göröcs), Albert, Tichy, Fenyvesi.
Persze Grosics a 62-es Vb után visszavonult, utána már nem volt hasonlóan nagy formátumú kapusunk.
Szentmihályi Antal, Ilku Pista és Gelei József jött utána.
Az 1966-os VB-re Baróti mester már elkezdett fiatalítani, Tichy már kimaradt, de olyan tehetségek kerültek be a csapatba, mint Bene Ferenc, Farkas János, Káposzta Benő stb.
Persze voltak tehetséges tartalékaink is, magyarán szólva elég "hosszú" volt a kispad, ha valaki lesérült vagy formán kívül volt.
Lehetne itt hosszan sorolni a neveket.
Totális élmény lett volna ezeket az 1962-1966 közötti válogatott meccseket élőben vagy a mai kor technikai színvonalának megfelelő színes digitális mozgóképeken nézni...
