Szerintem azzal van megverve, hogy éppen az inspirálja (a másokkal való együttműködés, a mások munkájának továbbcsiszolgatása, tökéletesítése), amihez nem fűlik a foga (másokat pátyolgatni, mások művészi szeszélyeit elviselni). Talán, hogy a Recoil projekttel kipróbálta ennek a kollaborációnak a kötetlenebb, több szabadságot meghagyó formáját, rájött, hogy még ez sem elég kötetlen neki...
Nem mondtam, hogy így van, csak hogy szerintem lehet ez is. Alan gondolatait nem ismerem.
De hogy mivel foglalkozik, amikor korábban zenét csinált, azt jó lenne tudni. A legjobb opció még az, ha ugyanazzal, csak mások bevonása nélkül, titokban, a fióknak alkot.
Nem hinném, ennél ő sokkal realistább. Nem olyan idealista, mint Martin. Pont ez a gond, hogy a DM-ben nem maradt tiszta fej, csak merengő, vágyódó bohémek.
Mick és Freddie könnyűzenében próbálta ki magát szólistaként, a Recoil pedig egy igencsak rétegnek minősülő zene, nem összehasonlíthatók. Kb. mint a Scorn-os tag a Napalm Deathből. :)
Miért gondolta, hogy ha pl. Jagger szólóeredményei nyomába nem értek a Rolling Stones eredményeinek, vagy ha Mercury szólóeredményei nyomába nem értek a Queen eredményeinek, akkor az ő zenei és nem énekesi munkássága lenyomja a DM eredményeit, főleg egy rétegstílusban?
Elmegy a DM a SOFAD után pihenni, visszatér egy majdnem listavezető BOAG / ING kislemezpárossal, meg egy listavezető Ultra albummal, plusz még Alan elött kijön a Home, majd ezekre ráküldi Alan a Driftinget. Maaaargit? Nooooormális?
Szerintem a DM iránti óriási érdeklődés megélése után elvette a kedvét az egésztől, hogy hiába feccölt a Recoilba is ugyanannyi energiát, csekély volt a megtérülés. Csak azt nem tudom elképzelni, vajon mivel foglalkozik most a szabadidejében.
Kevésbé ismert, kevésbé tehetős, kevésbé tehetséges, kevesebb lehetőséggel rendelkező előadók képesek alkotni, akár csak hobbiból, vagy igen szerény jövedelemért, ő pedig, akinek van neve, múltja, tehetsége, lehetősége, rajongói bázisa, lemezkiadó haverja, nem képes még arra sem, hogy ráfingjon a mikrofonra a stúdióban.
Ott van pl. a Camouflage, elég régóta csak másodállásban nyomják a zenekari dolgokat, de legalább alkotnak valamit, meg is turnéztatják a produktumot.
Túlhevült, elromlott a tragikus iróniát detektáló műszer, amikor Dave arról beszél, hogy eszükbe se jutott emberi dobost felvenni, illetve Martin arról, hogy milyen unalmas a gitárhangzás... :)
This Roland JP-8 is a keyboard originally owned by DM & Alan Wilder then given away many years ago. By complete chance having been sold on in 2014, it has become available again. We can 100% confirm that it is the very same keyboard that was used both live and in the studio with Depeche Mode between 1982-1984. Not only does it hold a unique history but these particular keyboards are now very scarce and highly sought after. This iconic synth has been fully restored under care of "Synthdoctor" Andy Jury and is in complete working condition.
Please note that this item is not being sold by Alan but has, nevertheless, been endorsed with his Letter of Authentication.
Say Alan: “This is indeed the very same JP-8 that I used for a number of years with Depeche Mode - its serial number, history and even the markings can be verified and I believe it still actually contains some the original sounds which I best demonstrated in the 'Synths Revolution' YouTube clip below.”
The JP-8 will ideally end up in the hands of a true DM collector and will no doubt prove a valuable investment for the lucky recipient.
Of course, if synths are not actually your thing, you could always bid on LOT 48 in order to dress up in George Michael's policeman costume from the video to 'Outside’!
