Ilyet csodát a nagymamám tudott. Sajnos, nem tanultam meg tőle, az én dolgom az volt, hogy a rétesabrosz végét tartsam, mert nagyobbra nyújtotta a rétest, mint a nagy ebédlőasztal. És azt szokta mondani, hogy a réteskészítéshez meleg és nyugalom kell. (-:)
Az, hogy amikor a pihentetett tésztát a csajok a kézfejjel lengetik hívogatják maguk felé, miközben az asztal körül masíroznak, Alulról fölfelé emelgetik a nyújtandó tésztát, körbe köebe
Na ebben az a trükk, hogy nem lehet siettetni, mert akkor kilukad. Ha nincs elég meleg, akkor nem nyúlik
A bégén a vastag szegélyt leszakítják és újra gyúrva megint kinyújtják.
Na akkor meghintik folyós zsírral betöltik és az abrosszal összetekerik. Így látható a tepsziben
Szigorúan zsírral kenik e tetejét és attól lészen barna amikor megsül a kellő mértékben
Minden sülemény szép színt kap, ha tejföllel kened meg a tetejét. Anyósomtól tanultam, és azóta sose pazarolok ilyen célra felvert tojást - rétesekre, pitékre, pogácsákra, még beiglire is jó. Az ördög se vesződik azzal, hogy márványos legyen, úgyis felszelve kerül az asztalra, és felfalják azonmód. Nálunk csak azt nézik, hogy elég menet legyen benne. (-:)
Sajnos ez a süti aljas magyar dolog, mert nem robotgép élő anyag, de németeknél is ismerik, ha valaki megtanulja, csukott szemmel csinálja mérleg nélkül
Kérdezz, legfeljebb az ügyeletes kötözködőknek hullik a haja, menjenek a fenébe
