Keresés

Köröskörül vastőrökül
voltak a rozsdás, éles, durva
csillagok a lelkembe szúrva,
s mint önvérébe a vad terül,
reszkettem az éjben kinyúlva.

(J.A.)

Tavasz - ősz

még rövidebb az este
              még hosszabb az este
még teljesebb a nap
              még üresebb a nap
még frissebb a reggel
              még fáradtabb a reggel
még melegebb a hajnal
              még hidegebb a hajnal
még könnyebb a léptem
              még nehezebb a léptem
még jobb a kedvem
              még rosszabb a kedvem
még több ha kérem
              még kevesebb ha kérem
még kevesebb a könnyem
              még több a könnyem
még hangosabb a zene
              még halkabb a zene
még gyorsabb üteme
              még lassabb üteme
még közelebb vagyok
              még messzebb vagyok
még nagyobb vagyok
              még kisebb vagyok
még színesebb az utca
              még szürkébb az utca
még vidámabbak a fák
              még szomorúbbak a fák
minden olyan boldog
              minden olyan kurta
minden olyan más
              minden olyan más

/Vincze Zita/

Míg élek fogom a kezed,
Míg élek vigyázom a szemed
Míg élek csókolom a szádat,
Míg élek vigyázom a házad.

Míg élek szóljunk egymáshoz,
Míg élek ne menjünk máshoz,
Míg élek ne felejts engemet
Míg élek ápold a lelkemet

Míg élek ez mind Neked szól
Míg élek ez így van jól,
Míg élek várlak két karomba
Hogy egyszer megölelj.

(Az ember néha képpé válik)

... lehúnyom szememet
mint kinek
a világgal semmi dolga
festek
írok
filmet vetítek
belülről a szemhéjamra

Az ember néha képpé válik.
Néha kirajzolódnak előtte
életek.
Köztük a magáé.
S képpé állnak össze előtte
a viszonylatok,
események,
dolgok.
Máskor képtelenségek
rajzolják át képességeit.

Az ember néha képpé válik:
s szorongatják a keretek.
Az ember néha képpé válik.
Mert ami fontos,
de nem tudja megnevezni,
azt az ember sokszor
képbe menti.
Képekbe,
miknek léte egy pillanat:
az ember a levegőbe húz vonalat
és színeket lát
és bólogat:
és képpé áll
és foszlik a pillanat
és tűnik
és gyűlik
valahol: tudat alatt.

Az ember néha képpé válik.
Egy freskóvá,
mely penésszel mállik
és nem láthatók már
se hősök,
se szentek,
csak sebek nyoma
és keresztek.

Az ember néha képpé válik.
Nem menekülhet:
róla még
minden kiderülhet.
Nem tehet mást,
csak függ ott egyre
akkor is, hogyha
nincs hozzá kedve
valaki
idegen
életét keretezve.

Az ember néha képpé válik.
Nem rajzol újra
és nem fest át.
Csak
képbe
menti önmagát.
Az ember néha képpé válik.
Vonalból, foltból, színből
rejteket készít magának.
Már nem ábrázol,
már nem áltat.
Már semmi más
csak önmaga képe.
Felfüggesztve
a magány keretébe.

Az ember néha képpé válik.
Hátha így rátalálhat
a másik,
aki tudja,
hogyan kell őt nézni,
ki látni tud
és nem beszélni,
akinek tekintete varázsol,
aki kiszabadítja
a képből
azt
kit ábrázol.

Az ember néha képpé válik...
... vagy várja csak,
hogy egyszer majd
azzá válik,
hogy történik valami végre
vele:
egy képbe emeli
valaki
megváltó
keze...

/Kunt Ernő/

Egy kedvenc:

Kiss Dénes: Ki őrzi meg

Ki őrzi meg majd legtovább
gyermekkorából az eget
s hogy mindig mindig béke lett
Barangolva mezőkön át
bokrok nyújtottak kezet
ki-ki játékban megtalálta
a maga szelíd madarát

Ki őrzi meg majd legtovább
a füvek s a fák jelbeszédét
Ki lesz ki arcán muzsikát hordoz,
mint lombjuk közt a fák
Ki lesz akiben béke lesz
ha a lélek fényességét
roppant sötét öleli át

Ez tetszik. Bár nem erre írtam, de szerintem ideillik ez a két kis egyszerű négysoros.

Várj, pillanat!
Tartsd fogva rabodat,
Őrizd erős zár alatt,
Mert csak így lehet szabad.

...

Csönd hangja szól,
Madár se dalol,
Csak az idő zakatol
a szívemben valahol.

Csillagidőben
porszempillanat
fénymutatóval
roppant óralap

Mintha nem élnék
heverek hanyatt
Szivemben hajnal /zooey
agyam alkonyat

Kivételesen írtam egy kevéssé "hülyevers"-et,
most ez a kedvencem:

A MULANDÓSÁG DIADALA

A Csoda mind véget ér:
A Süllyesztő végtelen!
Az Idő még enni kér,
S éhezni képtelen.

A Nagy Zabálás során
Csak morzsák maradnak,
Ezeknek nyomán
A Menetek haladnak.

Az Öröm itt relativ,
Mint talmi kis talált lánc,
A Filmünkről negativ:
Szürke kis haláltánc.

EGY BOLDOGGÁ AVATOTT KÖLTŐ SORAIT OLVASVA

Mindaz, mit a Felix ír,
Bús lelkemnek elixír!

Az, amelyben azt írja, hogy:
Szeptemberi áhitat,
Az eső tökig átitat.....??:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Na, kedves Csülök,
te se leszel már hülyébb!!
Először is elolvani = elolvasni,
másodszor is összekeverted a "Szeptemberi áhitat"-ot a "Hajnali részegség"-gel.
Azért olvassátok el!

Egyik kedvencem Kosztolányi "Szeptemberi áhitat" című verse.
Nem akarom ide másolni, mert picit hosszabb, mint amit illik beírni, de érdemes elolvani.

Az ablakon de sokszor kinézek!
Kár, hogy ők semmit sem éreznek!:((((
Semmit, az jó lábú, az a szőke....
Oh mennyire vágyom a jó nőkre:DDDDDDD

ez lehet hogy nem lesz pontos teljesen
József Attila: Judit

Fosztja az ősz a fákat, hűvösödik már,
be kell gyújtani.
Lecipeled a kályhát, egyedül hozod,
mint a hajdani

hidegek idejében, még mikor, kedves,
nem öleltelek,
mikor nem civakodtam s nem éreztem, hogy
nem vagyok veled.

Némábba hosszabb éjjel, nagyobb a világ
s félelmetesebb.
Ha varrsz, se varrhatod meg közös takarónk,
ha már szétesett.

Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.
Merengsz még? Aludj:
Egyedül alszom én is. Huzodzkodj össze
s rám ne haragudj!

Még egyebként rengeteg van, de hát úgyse lehet mindent beirni.

Gesztenyeméz

zölden zsúrnak a gesztenyék
ikrásodás a május
ikrásodik a veszteség
de ne félj bárhová juss
megvagy már mint a lomb az ég
sormintája a bôrön
vedlik az árnyék semmiség
ne félj elrendezôdöl
zölden zsúrnak a gesztenyék
ne kérdezd hogy mivégre
lemertük habját és tejét
tehát jó vég a vége
s ne sajnálj semmit kedvesem
mi műméz volt ma mézmű

Parti Nagy Lajos

UGY TUDLAK TEGED

Nem rejtozhetsz el mar elolem,
nem menekulhetsz; fogva tartalak.
Rab vagy. S megalvadt banatomban
mar csak rabsagod vigasztalhat.

S hogy még gonosznak sem kell lennem,
ha futni vagysz, én futni hagylak.
S milyen konnyu szivvel! hisz tudom mar
emlékeimtol visszakaplak.

Egy mozdulat, egy szo tekintet...
bennem, korottem rezgo részek.
De ha ugy akarom, beloluk
folépithetem az egészet.

Téged. S koréd a szobat, hazat,
az utcat is a béna fakkal.
S a napszakot... Igy kaplak vissza
tested koré varazsolt tajjal.

Mit rejtenél el mar elolem.
Megtanulta szemem az ivet,
amit karod hasit a légben,
ha magadrahuzod az inget.

S a gurulo vizgyongyok utjat
a két mell kozt, a test arkaban,
amikor nyujtozkodva lassan,
felulsz furdés utan, a kadban.

Kifosztottalak, lasd be végre,
elloptam ime mindn titkod.
Tudom félo, lagy harapasod
s borod alatt az eret, izmot.

S mikor szeretsz: leheletednek
gozét. Siro, kis lihegésed.
Megtanultalak én orokre,
nem rolad tudok mar, de téged.

En teged tudlak és ugy tudlak,
mint az isten, ki megteremtett.
Rezgésbol, arnybol és szinekbol
ujbol és ujbol megteremtlek.

Zelk Zoltan

Szeme ragyog, mint ket Csillag
Mi felfenylik, s el nem illan,
Mosolya lagy, nyari szello,
Husito, lagyan erinto,
Hangja edes, finom virag,
Mi illataval magahozrant.
Megis megbantom Ot neha,
S szivem ettol bena, s nema,
Mert nem akarom bantani,
Neki semmivel artani,
Fajdalmanak minden cseppje,
Szivem kinja mindorokre.
Remelek en bocsanatot,
Ujra ram ragyogo napot,
Hogy mosolyat megpillantsam,
Es fulebe sugalhassam:
Erted elek Egyetlenem,
En Draga Egy SZERELMESEM!

"Úgy ragyogjon fel
Benned a gondolat
Hogy mindenre egyedül vagy
Mert belőled elfogytam én
És már nem vigyázol rám
Jéghideg éjszakán
De a hatalmamban vagy

Velem változol, Engem átkozol, Hozzám távozol a testedből
Engem átkozz el, ha neked megfelel, Megfosztod magadat mindentől..."

Dalszöveg: Ákos

Bella István: Maradj velem

Dobol az eső Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni ruhád

Mellém is fekhetsz Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap

És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajaddal betakarsz

Már nem is kéne mondani
csak hallani csak hallani
Dobol az eső Hogy dobog
Benned zuhog Bennem zuhog

qszi
Van nekem egy Gerberám,
Gyönyörű nő! az ám!
Láttam őt már fotón,
Egy egész csomón!
Kék, mint a tiszta ég
Fehér bőrén csak ajka ég,
Mint tűzpiros rózsa!
Nemsokára emilke hozza........

Toth Arpad
ESTI SUGÁRKOSZOU


Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek --
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

1923

Karinthi Frigyes

A halottas kocsi
................
Egy fekete kocsi ment a Köruton,
Május volt, mert az minden évben van,
A fák tehát lomboztak és rügyeztek
És drága nők csacsogtak boldogan
Nyitott kocsik kacéran ringatóztak
Ki a ligetbe, merre lát a szem,
Csak a fekete kocsi ment közöttük
Becsukva, szépen engedelmesen.
A kocsiban, hol kellemes homály volt,
Feküdt három fehér ur meztelen,
A hangulat kissé fagyos közöttük,
A modoruk se könnyed, fesztelen,
A lábukra egy cédulát kötöttek,
A cédulán rendőri látlelet,
Friss jégből van a derékalj mögöttük
Jégből a paplan a fejük felett.
És szólt az egyik mozdulatlan arccal,
Mig fején a jég halkan szörcsögött:
Önt ugyebár Mohácsnál dobta partra?
És szólt a másik: mint egy hörcsögöt,
És szólt az egyik: ön soká feküdt lenn,
És szólt a másik: négy napot bizony,
Én Óbudánál ugrottam be, és ön?
És szólt a másik: én a Lánchidon.
És szólt az egyik: az öné milyen volt?
És szólt a másik: barna és molett,
És szólt az egyik: az enyém is éppen
És szólt a másik: hát az meglehet.
És szólt az egyik: mondja, hogy nevezték?
És szólt a másik: Ringaráz Kata,
És szólt az egyik: hát ez óriási!
Hisz akkor ön a Csempe Pál tata.
Én azt hittem, önt szerette mégis
Azért ugrottam, mint egy kerge kos,
És szólt a másik: hát nem önt szerette?
Hisz én ön miatt voltam bánatos,
És szólt az egyik: hát nem önt szerette?
És szólt a másik: ó hát volt remény?
És szólt az egyik: hát kié lett akkor?
És megszólalt a harmadik: enyém.

Beröpül az ég a házba

Beröpül az ég a házba,
tele lesz a szoba éggel,
tele lesz a téli ember
keskeny szíve szélességgel.

Először csak ködkámzsában
jön a tavasz leskelődve,
aztán ez a kámzsa széthull:
csupa virág lesz belőle.

/Devecseri Gábor/

Dsida Jenő: A tó tavaszi éneke

De jó is volt míg jég födött,
csend jég alatt és jég fölött
Nagy hallgatás volt mindenütt,
ma minden kis nesz szíven üt.

Hó, s jég takarta volt a part
és engem is nagy jég takart
Vastag páncélos szürke jég
közömbös mint a téli ég.

Nem bántott semmi bántalom
nem ártott semmi ártalom
A szél a jégen elszaladt
nem borzolt fel a jég alatt.

A kő a jégen fenn akadt
nem ütött meg a jég alatt
Áldott kit íly nagy csend födött
csend jég alatt és jég fölött

Elment a jég, jaj mindenütt
s ma minden kis zaj szíven üt
Vagyok mezítlen kék elem
és testem lekem védtelen.

Belém tekint a cipruság
borzol a szél, szomorúság
A nap is bennem sistereg
kővel dobál a kisgyerek.

Ma minden bennem él, mulat
a pillanat, a hangulat
S akár hiszik vagy nem hiszik
minden madár belém iszik.

Fáj az eső, a szép idő
a surranó szitakötő
Minden zavar és fölkavar
és minden csupa zűrzavar.

A csillagoktól csillogok
vagy elbújtak a csillagok
Egyszerre fáj, már este tájt
minden mi sok-sok este fájt.

Ó emberek nem alhatok
fájdalmam a fájdalmatok
Itt tükrözi keresztetek
és borzadok, és reszketek.

Ne állj zokova síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaly,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen köröző madár szavában, de én
vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva síromnál;
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
/Ismeretlen/

Csak egy részlet az Apokrif-ből:

"Csak most az egyszer szólhatnék Véled,
kit úgy szerettem.
Év az évre, de nem lankadtam mondani,
mit kisgyerek sír deszkarésbe
a már-már elfuló reményt,
hogy megjövök és megtalállak.
Torkomban lüktet közeled,
riadt vagyok, mint egy vadállat."

SZÁRADOK, TÖRŐDÖM

Száradok, törődöm,
korán elöregszem.
A sivatag földön
álmatlanul fekszem.

Éltető, friss nedvek
nagy eres husomba
nem öntenek kedvet
s epedek busongva.

Szemem is öregbül,
árnyékolja árok.
Könnyes bölcseség ül
rajta mint a hályog.

Gyors emlékpojácák
forgatnak meg ébren
s alva ujra játsszák,
mily bolondul éltem.

Jót, forrót ölelni
velem már nehéz lesz.
Az én rózsám kórót
szorit a szivéhez.

J.A.

Csak egy részlet J. A.-tól:

"Magadban döntöd el.
Én fájlalom, hogy nem felelhetek,
ha kérded él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek
s én is véle."

Offtopic on: Lehet, hogy a sorok nem teljesen igy vannak. off.

... Az izmom erős, a tüdőmbe
zúgva zihálom a friss levegőt. Fiatal vagyok, ifju
lábam nyilsebes, ifju szivemben az üstökösök vad
ujjongása nyilallik, az édes öröm lihegése.
Senki sem oly fiatal ma, bolond és isteni, mint én.
Senki sem oly fiatal s olyan ostoba, mint te, kutyuskám.
Szép dolog átszökkenni az életen, átkarikázni,
átviharozni az ifju mezőkön, az ösztönök útján,
így szabadon, felelőtlenül. Itt van az árok, előre,
mélybe le, dombon fel s ujujuj, fel a hegyre, a hegyre
s túl a hegyen gyémántporral teleszórt levegőben
rajta, gyerünk, alakunk megnőtt a sötét horizonton,
fénylik az arcunk, szép kutya-homlokodat ragyogó láng
íveli körbe, zuhogva sugárzik a mennyei kékfény,
felkacagó fuvolák, mély kürtök, aranyhegedük víg
hangjai mellett porzunk át a mezőn, a vakító
angyali őrség kettős sorfala közt, csak előre...
szállva, repesve, kifúlva, kigyúlva rohanni előre,
mígnem a Márvány-Trónus elé dobbanva jelentjük:
- "Ifjan tértünk színed elé, örök isteni Felség.
Átnyargaltuk az életet. És megfogtuk a macskát!"


Dsida Jenô KÓBORLÓ DÉLUTÁN KEDVES KUTYÁMMAL, (reszlet)

Kedvenc költőim már idéztettek, így csak néhány kis apróság.

Dsida Jenő: Sírfelirat

Megtettem mindent, amit megtehettem
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását
felejtsd el arcom romló földi mását.

Pink Floyd: Goodbye cruel world

Goodbye cruel world
I'm leaving you today
Goodbye
Goodbye
Goodbye
Goodbye all you people
There's nothing you can say
To make me change
my mind
Goodbye

Bocs, most jövök rá, hogy ezek nem is olyan kedvesek talán (csak nekem fontosak)viszont nagyon szomorúak, úgyhogy valami vidámabbat:

most
bár nem szól
örökre
olykor
jobb mint soha

(R.D.Laing)

nő Szeretsz?
férfi Igen szeretlek
nő Mindennél jobban?
férfi Igen mindennél jobban
nő Az egész világnál?
férfi Igen az egész világnál
nő Szeretsz?
férfi Igen szeretlek
nő Szeretsz itt lenni velem?
férfi Igen szeretek itt lenni veled
nő Szeretsz rám nézni?
férfi Igen szeretek rád nézni
nő Butának tartasz?
férfi Nem, nem tartlak butának
nő Vonzónak tartasz?
férfi Igen vonzónak tartalak
nő Untatlak?
férfi Nem nem untatsz
nő Szereted a szemöldökömet?
férfi Igen szeretem a szemöldöködet
nő Nagyon?
férfi Nagyon
nő A kettő közül mégis melyiket jobban?
férfi Ha az egyiket mondom a másik féltékeny lesz
nő Azért csak mondd
férfi Egyik gyönyörűbb mint a másik
nő Tényleg így gondolod?
férfi Tényleg így
nő És a szemhéjam tetszik?
férfi Igen-igen tetszik
nő Ez minden?
férfi A szemhéjad gyönyörű
nő Szereted az illatomat?
férfi Igen szeretem az illatodat
nő Szereted a parfümöm illatát?
férfi Igen szeretem a parfümöd illatát
nő Gondolod jó ízlésem van?
férfi Gondolom jó ízlésed van
nő Gondolod tehetséges vagyok?
férfi Gondolom tehetséges vagy
nő Nem gondolod hogy lusta vagyok?
férfi Nem gondolom hogy lusta vagy
nő Szeretsz hozzám érni?
férfi Igen szeretek hozzád érni
nő Szórakoztatónak tartasz?
férfi A szó legjobb értelmében
nő Szoktál nevetni rajtam?
férfi Nem nem szoktam nevetni rajtad
nő Tényleg szeretsz?
férfi Tényleg szeretlek
nő Mondd "szeretlek"
férfi Szeretlek
nő Akarsz megölelni?
férfi Akarlak megölelni és simogatni
és felöklelni és adni-kapni
nő És minden rendben?
férfi Minden rendben
nő Meg tudsz esküdni rá hogy sose hagysz el?
férfi Megesküszöm rá hogy sose hagylak el
két kezem a szívemre és így haljak meg
ha hazudnék
nő Tényleg szeretsz?