A Sánta Őz változata ez. "Nyolcvan évvel ezelőtt egy pajút szentember által került délről hozzánk a szellemtáncosok vallása. Önkívületbe táncolták magukat, s így megláthatták halott rokonaikat. A szellemtáncosokat Wounden Knee-nél lemészárolták, és álmukat puskagolyók tépték szét. Vagy 21 éves lehettem, amikor valakitől ezt hallottam:van egy új, hatalmas erejű szertartás. Teljesen kiforgat magadból, megláthatod Istent. Azok az emberek, akik az új szertartást hozták, szintén nem a mi törzsünkből valók voltak. Az egyik arapahó indián volt, a másikat feketelábúak törzsének tagját, Lone Bearnek, magányos Medvének hívták." És ez volt a pejotkaktusz szertartás...
Valahogy mégiscsak Wowoka nevéhez kötik a pejotkaktusz élvezet elterjedését a különböző törzsekben. Talán jól titkolták a fehér főnökük előtt a dolgaikat azok az őslakók abban az időben.
"Alapos nyomozás után megállapítottam, hogy Jack Wilson nem használ peyote-ot vagy mescalt, sem mást nem biztat erre. Nagyon mérsékelt a viselkedésében. Folyamatosan tanácsolja az indiánoknak, hogy tartsák távol magukat a drogok használatától. "
Omer C. Stewart: The History of Peyotism of Nevada
Namost ha a 2 dolog, a kaktuszevéses látomáskeresés és a szellemtánc összekapcsolódott, mint a különböző törzsek új hitének kifejeződése, akkor mi a gond?
Wovoka-Jack Wilson Nyugat-Nevadában élt, paiute származású volt és a Ghost Dance mozgalom alapját szolgáltatta látomásával, aminek semmi köze nem volt a pejotizmushoz, a paiute vallás elemeit ötvözte kifejezetten keresztény elemekkel. Az extázist öt napon át tartó tánc biztosította. Eddig kerültem ezt a témát, mert nem óhajtottam több vihart kavarni a lakoták háza táján, de mint krízisvallás, erősen érintette Sitting Bullt és Crazy Horse-ot is, bár nem teljesen az eredeti formájában. Már most mondom, hogy Sánta Őzzel nem fogok vitatkozni ezen, ha másképp tudja.
A pejotizmushoz három meghatározóan fontos név köthető. Quanah Parker már túl van tárgyalva (ő határozottan elutasította a szellemtáncot), a másikuk a caddo indián John Wilson, (Big Moon), a harmadik az antropológus Mooney. John Wilson mindkét mozgalomban részt vett, ő egy fontos kapcsolódási pont.
A két mozgalom aztán még sok ponton kapcsolódott egymáshoz, időnként keveredett, végső soron a pejotizmus vette igénybe a szellemtánc-mozgalom során kiépülő csatornákat, és túl is élte.
Ha már így elmerültem a kajovák művészetében, azt hiszem, meg kell említenem a huszadik században "Kiowa Five" néven közismertté vált festőket:
James Auchiah (1906-1974)
Spencer Asah (1905 vagy 1910- 1954)
Jack Hokeah (1902-1969)
Stephen Mopope (1898-1974)
Monroe Tsatoke (1904-1937)
A csapatba még Lois Bougetah Smokey (1907-1981) is beletartozott, igazából hat név kapcsolódik az "ötökhöz".
A harmincas évektől kezdve az amerikai őslakos festészet nemzetközileg is elfogadottá vált, mint képzőművészet. A festők eladásra kezdtek készíteni munkákat, ötvözve a tradicionális és modern technikákat. Képeiken általában táncaikat és szertartásaikat mutatták be, illetve történelmi múltjukat.
Mopope: Indian Couple Near Painted Tipi
A kortárs indián festészet fejlődése során kiemelkedő szerepet játszottak a kiowa festők, akik a korai "oklahomai iskolát" képviselték. Közülük a leghíresebbeket "Kiowa Five" néven említi a művészettörténet. Ők mind a University of Oklahoma diákjai voltak az 1920-as évek második felében.
Mopope: Peyote Healing Ceremony
Tanáruk, Oscar B. Jacobson hathatósan menedzselte a tanítványait nemzetközi kiállítások szervezésén keresztül, valamint számozott példányszámú album kiadásával. De az ő sikerük számos más jelentős indián festő számára kikövezte az utat.
Mopope: Indian Beating Drum in Front of Fire; Bird Flying Overhead
A legtöbb fennmaradó anyag Acee Blue Eagle kollekciójából származik, aki egy pawnee/creek tanár, televíziós személyiség, művész és gyűjtő volt. 1959-ben bekövetkező halála előtt gyűjteményét a Smithsonian Intézetnek adományozta. A gyűjtemény képei nagyrészt a 30-50-es években készültek, és az őslakos törzsek széles körét bemutatja. A kiowa anyag különösen erős ebben a gyűjteményben.
Mopope: Medicine Man
Ez a kép is a kedvenceim közül való, és jó példája annak, hogy ez az iskola a felsorolt művészeken kívül más tehetségekkel is büszkélkedhet.
White Buffalo: Legend of Love
Igyekeztem olyan képeket tenni ide, amik a belinkelt lapon nem láthatók, és ezért van, hogy egy kivételével Mopope festményeket választottam. A többiektől való kedvenceim mind megtekinthetők a linkelt lapon. De ha már így alakult, pár szót megérdemelne külön is.
Stephen Mopope (Qued Koi) a kiowa rezervátumon nőtt fel. Már kicsi korában ügyesen és szívesen rajzolgatott a homokba, így a rokonai érdemesnek látták megtanítani őt a tradicionális kajova festésre, cserzett bőrre. Gyermekkori oktatása teljesen tradicionálisnak tekinthető. Nem csak festő, hanem táncos is volt.
1) A kajova nyelv az ún. Tanoan nyelvekkel rokon, amelyeket egyes új-mexikói pueblók népei beszélnek?
2) A kajovák legősibb ismert szállásterülete a Missouri folyó felső folyásánál, a Sziklás-hegységben terült el, több ezer km-re az új-mexikói pueblóktól?
3) A kajovák 1650 körül hagyták el a Missori felső folyásának vidékét és délebbre, a Yellowstone folyó déli mellékfolyói (Bighorn, Powder, Tongue stb.) mellé költöztek?
Ezeket a képeket Paul C. Calcaterra készítette a NMAI gyűjteményéről, kajova táskák. (Ezt az elsőt kivéve, mert ez komancs) Szerintem gyönyörűek, meg kell mutatnom.
Így igaz: 1873-ban a Northern Pacific építése elakadt. 1880-ban kezdték újra és végül 1883-ban nyitották meg a teljes szakaszt.
"Mivel 1872-73-ban Sitting Bull-ék folyamatosan nyugtalanították a vasútépítőket - noha igazán lassítani az építkezést nem sikerült -, azt hitték, hogy ők riasztották el a vasútépítőket."
1873-ban a hadvezetés egy kb. 1.300 fős expedíciós hadtestet vezényelt a Yellowstone-völgybe, hogy megvédje a nyomvonal-kitűzőket és a terepmunkásokat.
A parancsnok David S. Stanley tábornok volt, a helyettese G. Custer.
Ennek az expedíciónak is volt két kisebb összecsapása a lakotákkal, de komolyabb harcokra ekkor még nem került sor.
Nem,de asszem a legtöbb természeti nép így tett volna. A Sánta Őz már olyan kor sámánja, ahol kezdett visszatérni az eredeti indián gondolat a világra, szerinte egy Chips nevű lakota sámán volt az, aki nélkül nem maradt volna fenn a törzs hitéből semmi. De ez a Chips aztán jócskán megsokszorozta az követői számát. A legnagyobb sziú szentembernek az öreg Chipset tartotta, aki a legsötétebb időkben is képes volt a sziú vallást megőrizni.A család Fékeveszett Ló rokonsága volt. Az öreg Chips ereje az unokájára, Godfreyra szállt, akinek szertartásain ennek a nagy harcosnak az ereje is néha jelen volt...
Mire a szegény kölyök "droghoz nyúlt", már az egyik legerősebb banda főnöke volt, mivel kellőképp elszánt volt és felverekedte magát. De abban egyetértünk, hogy a hatalomhoz való ragaszkodása az újbóli kiszolgáltatottság elkerülése miatt nagyon fontos lehetett neki.
"logikus, hogy nem tartanak egy ingyenélőt tovább, mint amennyire fontos. Etesse ezentúl aki akarja."
Amúgy a vasútépítés 1873-ban elakadt a nagy gazdasági válság miatt.
Mivel 1872-73-ban Sitting Bull-ék folyamatosan nyugtalanították a vasútépítőket - noha igazán lassítani az építkezést nem sikerült -, azt hitték, hogy ők riasztották el a vasútépítőket. Ha jól tudom, az 1880.as években folytatták csak a Northern Pacific vágányainak lerakását.
Dehogynem,tök logikus, hogy nem tartanak egy ingyenélőt tovább, mint amennyire fontos. Etesse ezentúl aki akarja. Nem volt az a törzsi világ a Máltai Szeretetszolgálat, nem is csoda, ha szegény félvér kölyök droghoz nyúlt, csak vegye már észre valaki, hogy ő is tud valamit. A pejot amúgy régi varázsszer, jóval délebbi eredtű, maga a pejotkaktusz nem is él meg Texastól északabbra, oda úgy kell elvinni. A sámán nem ló, nem lehet tenyészteni. Ezt a tudást nem lehet örökölni,meg kell dolgozni érte, böjtölni, azon lenni, hogy az ember megkapja az álmot. Ahogy a régi próféták a pusztában. Ha minden tanulás, próba után sem sikerül, a becsületes ember bevallja, aki meg másokat próbál becsapni, mintha mégiscsak lenne benne valami, ami pedig nincsen, önmagát csapja be végül.
Nem heccelte fel, gyerek volt még. Félvér fiú, egy rabnő fia. És meghalt az apja, aki addig megvédte a hagyományoktól, mivel szerette a feleségét.
Ha valamiért azt gondolod, hogy a komancs társadalom minden társadalmak legjobbika volt, ahol szívtelen bánásmód elő nem fordulhatott senkivel, még az idegenekkel sem, akkor igyekezz ne tudni róla semmit, mert még véletlenül árnyalni kellene az elképzeléseidet. Az fájdalmas dolog szokott lenni.
Valamivel felheccelhette a komancsokat, ha kitiltották maguk közül. Nem lehett ok nélküli a dolog. Lehet, hogy ők sem akartak kaktusz-látomást? Tegnap este a Dunán adták a Derszu Uzalát,ez az usszuri vidéki gold vadász jobban hasonlított egy néhai indián vadászra, mint akár a kínai, akár az orosz hódítókra.
A lakota spiritualitás és az (egyébként szintén ősi) mexikói eredetű peyote-kultusz konfliktusa is egy érdekes kérdés, és Sánta Őz véleménye abban a kérdésben nyilván mértékadó és szimpatikus. Amit mond, tiszta sor.
De engem éppen a peyotisták érdekelnek, éppen azért, ami botrányos, hamis, téves, bűnös, megvetendő és mindenkinek elfogadhatatlan a hitükben. De számukra éppen olyan sokat jelent, mint Sánta Őznek a saját hagyománya. És Quanah Parker érdekel, aki félvér, anyagias "drogdíler" volt, hatalomvágyó és kevély, okosan sakkozó mégis mindent elveszítő, öregségére megkeseredő és "kővé meredő" árvagyerek, aki mindent rosszul csinált, és Sánta Őz bölcsessége előtt meg nem állhat.
Kívánnám, hogy legyen övé a kegyelem, amiben reménykedett, amikor gyilkosságait az általa bármilyen módon megértett Teremtő kezébe téve megbocsátott fehér "családjának", akik elvették tőle az egyetlen lényt, aki tiszta szívből szerette úgy ahogy volt, félvéren is: az anyját. És megbocsátott a komancsoknak, akik apja halála után kiközösítették, mint a fehér nő fattyát, megkönyörült ellenségein, az apacsokon, rábeszélve törzsét, hogy fogadják be őket a saját területükre. Jövő-menő látomásai mellett talán küzdött is néha egy keveset, én el tudom képzelni.
Hogy elvtelen szinkretista lelkületemhez méltóan zárjam le a témát :) van egy szép zsidó ima. "Legyen lelke bekötve az élők kötelékébe!"
Az ún. Northern Pacific Railroad vonalának építése 1870-ben kezdődött meg.
Az eredeti nyomvonal-tervek szerint a Missouritólészakra építették volna olyan területen, ami a lakoták és a csejennek számára érdektelen volt.
Később azonban valami okból módosítottak a terveken és a vonalat a Yellowstone déli partján vezették volna, a "szerződésen kívüliek" utolsó szabad vadászmezőin.
Nem csoda, hogy Ülő Bikáék nem nagyon rajongtak az ötletért.
A Northern Pacific földmérői és nyomvonal-kitűzői 1871-ben jelentek meg először a Yellowstone völgyében, de a hunkpapaák elűzték őket.
Mulatságosnak mondható esetek is előfordultak:
a Northern Pacific társaság frissen bevándorolt svéd és norvég munkásokat szerződtetett, hogy Észak-Dakota kopár síkságain át előkészítsék a vasút nyomvonalát.
Itt egy lakota harci csoport megtámadta őket és nyílzáport zúdított rájuk.
Bár senkinek nem esett komolyabb bajba, a felháborodott skandinávok lélekszakadva rohnatak vissza Bismarckba, a Northern Pacific főhadiszállására és elpanaszolták a vasút vezetőinek, hogy ők "vasutat építeni jöttek és nem az indiánok ellen harcolni".
Még egyet szeretnék megmutatni, ez a 045012, ugyanabból a sorozatból. Itt a közeli képen jobban látszik a gyöngyfűzés technikája. 
Ez ugyanannak a másik oldala. 
Ezt meg csak úgy találtam, 3 éves kiowa harcos 1892-ből. :)
Ha már így elmerültem a kajovák művészetében, azt hiszem, meg kell említenem a huszadik században "Kiowa Five" néven közismertté vált festőket: 
A harmincas évektől kezdve az amerikai őslakos festészet nemzetközileg is elfogadottá vált, mint képzőművészet. A festők eladásra kezdtek készíteni munkákat, ötvözve a tradicionális és modern technikákat. Képeiken általában táncaikat és szertartásaikat mutatták be, illetve történelmi múltjukat. 
A kortárs indián festészet fejlődése során kiemelkedő szerepet játszottak a kiowa festők, akik a korai "oklahomai iskolát" képviselték. Közülük a leghíresebbeket "Kiowa Five" néven említi a művészettörténet. Ők mind a University of Oklahoma diákjai voltak az 1920-as évek második felében. 
Tanáruk, Oscar B. Jacobson hathatósan menedzselte a tanítványait nemzetközi kiállítások szervezésén keresztül, valamint számozott példányszámú album kiadásával. De az ő sikerük számos más jelentős indián festő számára kikövezte az utat. 
A legtöbb fennmaradó anyag Acee Blue Eagle kollekciójából származik, aki egy pawnee/creek tanár, televíziós személyiség, művész és gyűjtő volt. 1959-ben bekövetkező halála előtt gyűjteményét a Smithsonian Intézetnek adományozta. A gyűjtemény képei nagyrészt a 30-50-es években készültek, és az őslakos törzsek széles körét bemutatja. A kiowa anyag különösen erős ebben a gyűjteményben. 
Ez a kép is a kedvenceim közül való, és jó példája annak, hogy ez az iskola a felsorolt művészeken kívül más tehetségekkel is büszkélkedhet. 
Igyekeztem olyan képeket tenni ide, amik a belinkelt lapon nem láthatók, és ezért van, hogy egy kivételével Mopope festményeket választottam. A többiektől való kedvenceim mind megtekinthetők a linkelt lapon. De ha már így alakult, pár szót megérdemelne külön is. 
Hát ezek lennének azok. Paul C. Calcaterra, NAIM kollekció ez is. 
022136 
024428
021963
hiányzik a szám (nálam)
103003 (játék)
227716
021137
Szia Galgadio!
Ezeket a képeket Paul C. Calcaterra készítette a NMAI gyűjteményéről, kajova táskák. (Ezt az elsőt kivéve, mert ez komancs) Szerintem gyönyörűek, meg kell mutatnom.
Cat. Number 024378
a hátulja
024431
205851
042456
022466