Ez a topik kiemelt figyelmet kap a moderatúra részéről.
Az alapelvek egyszerűek:
- Érvelj, vitatkozz, beszélgess. Ne személyeskedj és ne dehumanizálj.
- A politikus is ember. Az olvtársad is. És te is az vagy.
- Ne írj le olyat, amit visítva jelentenél, ha az ellenoldal írná. Negatív véleményt is meg lehet fogalmazni mocskolódás és személyeskedés nélkül.
- Ha csak balhézni, provokálni vagy gyűlölködni tudsz, mehetsz más fórumra.
- Amíg ki vagy tiltva, ne gyere vissza folytatni másik nicken sem. Nem éri meg.
- Olvass törlési értesítőket, és szívleld meg az ott leírtakat.
- A törlést fogadd el, ne jogászkodj és ne próbálgasd a határokat.
"2.) A roma gyerekek: magától értetődő, hogy igen heterogén társaságról van szó, vannak könnyen re-integrálhatóak, szellemileg/mentálisan lemaradottak ÉS/VAGY antiszociális, potenciálisan vagy ténylegesen is igen agresszív, VESZÉLYESNEK minősíthető fiatalok. "
Na kepzeld el ezeket a fiatalokat , amint berakjak oket a sok kis Jozsika meg Zsuzsika koze.
KIn segitettek ezzel?
Senkin , viszont Jozsikanak meg Zsuzsikanak is -akiknek esetleg szinten van nemi problemajuk , de legalabb nem veszelyesek- felere/harmadara csokkentettek a nyugodt es eredmenyes tanulashoz valo jogat.
Figyi , en is szeretnem a gyerekeimet meregdraga iskolakba jaratni , ahol kulfoldre viszik oket tanulmanyi kirandulasra , meg sajat uszodajuk van es 8 gyerek jut egy tanarra , de nincs ra penzem.
Igy aztan a lehetosegeken belul maradunk , es ott teljesitenek.
Egyik iskolaban sem-amit belinkeltel- nem volt szo rola , hogy a gyermekeket megakadalyoztak a tanulasban, de az a nehany fo aki mar ott is veszelyes volt a tarsaira , el birod kepzelni mit fog csinalni az idegen kornyezetben (frusztralt , ideges lesz , a tanulni vagyok aztan tenyleg akadalyozva lesznek!)
Az ilyen helyeken kellene az ombucmanonak meg a cigany ertelmisegnek fellepni , es az iskolakat tisztessegesen mukodtetni.
Valószínűleg ez alsó tagozaton igaz. A felső tagozaton viszont sem felszerelés, sem labor, sem megfelelő szaktanárok - ez a jellemző állapot a falusi kisiskolákba.
Biztos út a továbbtanulás ellehetetlenüléséhez. Én egy erős, jól felszerelt, centralizáltabb iskolahálózat és iskolabuszrendszer híve lennék.
En tanitottam jopar evet negyes osszevonasban(1-4)-ig , es allitom hogy a gyerekek nem voltak lemaradva az anyaiskolaiaktol.Igaz , rengeteg munkamba kerult , meg irasvetitom es egyeb masinaim sem voltak , de meg mindig azt mondom , jobb volt , mint a kicsiket buszoztatni es benyomatni egy nagy iskolaba.
Tanulságos volt egyébként egy ezzel kapcsolatos rádióriport is. Rasszizmust ordítottak, merthogy a pmester már nem akarja fenntartani az iskolát. Mivel nincs meg az előírt osztálylétszám egyik osztályban sem.
Érdekes.... Ahol ez fehér embereket érint, ott azonnal megkapják a kioktatást, hogy nem lehet minden tanyán iskola, körzetesítenek. És különben is fogják be a p...jukat. Ha meg cigányok az érintettek, akkor masszív rasszizmus.
Ha jol emlekszem , Szegeden is volt egyhasonlo , majdnem teljesen cigany iskolat szuntettek meg , es szortak szet a gyerekeket mas iskolakba-de a szulok nem nagyon tiltakoztak, ugy latszik rajottek hogy egymastol nincs mit lopniuk.
Tényleg, az miért nincs leírva hogy miért szűnt meg az iskola? Tök furcsa nem? Ahogy a cigányok magukra maradnak, ott megszűnik minden, mert képtelenek egyedül bármiféle építő tevékenységet végezni, csak a rombolás és élősködés. Ezért nincs is saját országuk..
Sokan örülnek ennek a hírnek, gondolom a magyar gyerekek alig várták hogy néhány cigány osztálytársat kapjanak, meg a sőfőrök is akik naponta fognak egy rakat cigányt szállítani buszon, élmény lesz.
Nyírmihálydi - Vizsgálatot indított a kisebbségi ombudsman, hogy a nyírmihálydi önkormányzat valóban visszatartja-e a segélyek folyósítását azok számára, aki semmilyen WC-vel sem rendelkeznek.
"A polgármester felajánlotta Kállai Ernő számára, hogy az ő és a helyi képviselők saját költségén, akár egy hónapig is vendégül látják a faluban. Éljen ott és szerezzen saját, közvetlen tapasztalatokat a kialakult helyzetről - mondta Nyisztor Ferenc."
annyit tennék hozzá, hogy a "hhh"-t (eleinte még csak "hh") a létező szocializmusnak köszönhetjük.
nem lehetett szegénység-témában kutatni, hiszen olyan akkoriban olyan nálunk nem volt (bezzeg a szemétimipirilista, aljaskapitalista stb. nyugaton más se volt).
de hogy valahogyan mégis lehessen felméregetni, szociográfiákat írogatni, meg ilyesmi, a találékony (és élénk képzelőerővel megálodott :-) szociológusok kitaláták ezt a "hhh"-t az indexen lévő "szegénység" szó helyett.
hanem a liberális jogvédők akkora faszok, mint ide Lacháza... még járványveszély alkalmából is diszkriminácijót süvőttenek...
Te olyan vagy, mint a Pelikán elvtárs: ideológiailag nem elég képzett. Ha a hőn szorgalmazott lakóhelyi deszegregáció már megvalósult volna, akkor nem egy gócpontja lenne a járványnak, hanem sok. A fehérek is tömegesen betegednének meg, és egy teljes falu fertőzése esetén már semmi értelme nem lenne a segélymegvonásnak.
Vagyis a deszegregáció ugyan tömeges fertőzést eredményezhet, viszont semmi sem sarkallná törvénysértésre a polgármestert. A jogállamba vetett hitet és a toleranciát erősítené a toleránsok konfliktuskezelő technikája. Hisz mi az a pár beteg, májkárosodást szenvedett gyerek az antirasszista jövő viziójához képest? Csekély áldozat a tolerancia oltárán. A hülyének is megéri, na ugye!
Közhely már régóta, hogy a tömeges lecsúszásnak, elszegényedésnek az eleve legalul lévők, a legiskolázatlanabb rétegek voltak/vannak az elsődleges kárvallottjai, vesztesei.
Voltak, akik a „halmozottan hátrányos helyzet” (hhh) kifejezést a szegénység létét tagadni, de legalább elfedni igyekezvén, az ördögtől valónak tartották ezt a szót, a hhh-t még tolerálták – pedig nagyon is használható jelentése van.
Az úgynevezett többségi társadalom (is) természetesen heterogén, heterogénebb, mint a legalul lévők, és „saját szegényeivel” való szolidaritásnak is csak igen kevéssé (hm, enyhén szólva) mutatják jeleit. Intoleranciájuk azonban egyszerűen más jellegű, más minőségű a romákkal szemben - hiszen ők („azok”) nem csupán a gazdag - középszinten lévő – lecsúszó, de még több-kevesebb esélyt maguknak remélő, kapaszkodni igyekvők – és a lecsúszottak hierarchiájának a tagjai, hanem tömegükben alákerültek ennek a mégoly keserves hierarchiából, nagyon sokan KIKERÜLTEK A TÁRSADALOMBÓL.
A halmozottan hátrányos helyzet azzal is jár, hogy a többségi társadalom javarésze (nagyjából háromnegyedük) olyan specifikus előítélettel „rendelkezik” a cigánysággal szemben, ami teljesen más jellegű, mint amilyet a „saját” elesettjei iránt érez, képvisel, hiszen azok az emberek „pusztán” személyükben kerülnek az előítéletesség karanténjába, ahonnan – leginkább elvileg csupán, tegyük hozzá – kikerülhetnek, ha körülményeik valamilyen szerencsés véletlen folytán megváltozik. Akit viszont csoportja, etnikai hovatartozása, bőrszíne predesztinál hátrányos megítélésére, nos az ő esetében a gettó szó pontosabb (ráadásul szociológiailag alátámasztható), mint a karantén.
Az előítélet – természeténél fogva – többfokozatú jelenség. Az „enyhe”, leginkább sztereotip módon szajkózott, az egyén érintkezéseit, megnyilvánulásait alig vagy kevéssé meghatározó szinttől a másik csoport tagjainak fizikai megsemmisítését kívánó attitűdig terjed a skála. A mai magyar társadalom háromnegyed részének romaellenessége – noha koránt sem homogén – nagyjából a kettő végpont közé helyezhető el. Ennek egyik legmarkánsabb megnyilvánulása a szegregáció, amelynek talán legszembetűnőbb megnyilvánulása a lakóhelyi és az iskolai elkülönítés, ami pedig nemegyszer és nem kis mértékben hatalmi-igazgatási térben (is) jelenik meg, nem „csak” az előítéletes emberek vágyképeként. Mindenesetre régóta egyértelmű, hogy ez a két forma szorosan összefüggő, egymást kölcsönösen feltételező jelenség, illetve folyamat, így, noha alapfeltevés, hogy a roma fiatalok felzárkóztatása biztosítja talán egyedüliként, de mindenesetre elsősorban a lehetőséget az előítéletek falának bontogatására, természetesen nem lehet (mert nem érdemes, hiszen terméketlenné válhat) a roma gyerekekre, fiatalokra szűkíteni.
Az előítéletes gondolkodás egyik közismert sajátossága, hogy homogénként tételezi „a” „másik” csoportot, és annak tagjait egyenként, az így kialakított sztereotípiák alapján ítéli meg (el). Természetes, hogy egy-egy, akár kisebb közösség is heterogén, még ha az is ismert, hogy a csoporthoz tartozás előhív hasonló értékekhez, életviteli szokásokhoz való igazodást, ám ez a maga meglehetős teljességében csak a társadalmi kiscsoportoknál figyelhető meg. Ugyanakkor elfogadható – empirikus – tétel, hogy sok helyütt alaposan megnehezíti a gyerekek helyzetét, beilleszkedési lehetőségeit az eltérő közeg, kulturális és szokásminták, amelyek eltérnek a többségi társadalom mintáitól, s amelyekre ab ovo oktatási rendszerünk épül. Egyfelől „adott” tehát a többségi normáktól sok szempontból eltérően szocializált, eleve sok hátránnyal induló, szegény sorsú, iskolázatlan családból induló gyerek, másfelől egy olyan szervezeti rendszer, amely erre a „másságra” máig sincs felkészítve, s amelyet eleve nem kis mértékben átleng az előítéletesség szelleme, amire – mi tagadás – sokszor „ráerősít” az eleve és egyre inkább frusztrált gyerekek egy részének kisebb-nagyobb mértékű agressziója. Gondoljunk bele, a szegénységből érkezés és a cigány mivoltnak negatív fogadtatása együttesen mennyire nem a galamblelkűség és a folytonos fogcsikorgatva tanulás felé mozdítja ezeket a gyerekeket! A negatív folyamatok szinte szükségképpen erősítik egymást, előzmények és következmények ördögi spirálban csavarodnak össze. Ez pedig – ha nem teljes egészében – oka és következménye is a szegregációnak.
Teljesen logikus, hogy a szükséges, fontos, értelmes KÖZÖS szocializációnak mennyire hasznos terepe lehet(ne) az óvoda – mármint ideális esetben. Hasznosságát leginkább a szocializáció felől érdemes és szokták főleg megközelíteni. Nem a saját kútfőnkből merítve, nagyjából a következő fontos elemek sorolhatóak fel: a hátrányos helyzetű kis romák számára kiváló szocializációs térnek bizonyulhat az új közeg, ahol olyan új technikákat, együttélési módokat, a „többségi társadalom” olyan szabályait sajátíthatja el, amelyek ebben az életkorban különösen jól rögzülhetnek – és mindez a „többségi” gyerekek számára is fontos tanulási folyamat, tehát a lurkók szinte észrevétlenül ismerik meg, „tanulják meg” nem csupán a másság létét, de konkrétan, személyesen az egymáséit is, kölcsönösen közelebb kerülhetve egymáshoz. Ezek az így kialakult tulajdonságok (attitűdök, értékek) a későbbiekben makrotársadalmi szinten is éreztethetik pozitív hatásukat.
Összefoglalóan meg lehet állapítani, hogy olyan gyerekekről van szó, akiknek túlnyomó része szegénységből, a többségi társadalométól eltérő szociokulturális közegből érkezik egy őt, körülményeit nem ismerő, másságát idegenkedve szemlélő, fogadó, számára nagyrészt vagy esetleg teljesen ismeretlen másik közegbe, miközben többnyire nyelvi – megértési – érintkezési - kommunikációs csapda is várja.
Ám az előítéletek nem fognak spontán megszűnni és szétfoszlani. Bizalmat kell szerezni a tanároktól és a szülői közösségektől ahhoz, hogy eredményeket lehessen elérni. Sajnos, azt tudomásul kell vennünk, hogy a bizalomért a roma szülőknek is tenni kell(ene), hogy bebizonyítsák -komolyak a beilleszkedési szándékaik. Ám mivel a roma szülők többsége nem látja (láthatja) át, ezt helyettük nekünk kell ezen a téren előre lépni. Ebben a tekintetben felelősség hárul a roma kisebbségi önkormányzatokra is, ám eddig nem igen láttunk a részükről ez irányban érdemi lépéseket.
