A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Nem aláz meg a tisztességes válasz, a sértő szövegek pedig a nyilatkozót jellemzik nem engem.
Azért egy 0,8 milliárd éves - valószínűleg kisméretű - világból hogyan jöhet 13 milliárd fényévnyi hosszú úton át egy látvány.
Minden létezett az első pillanattól? és nem tűnt el a kép az első néhány milliárd évben, átfutván a még csekélyebb átmérővel bíró világon? az a látvány aminek most kellene megérkeznie, valami görbe mentén kőrözött, hogy a nagy bumm elmélet igaz legyen?
Kezdjetek a saját fejetekkel is gondolkodni! mielőtt becsméreltek egy kérdésen töprengő embert.
Ha nem töltötted fel előtte ISMERETEKKEL, akkor lehet te a legzseniálisabb elméje a korunknak, amit ki-gondolkodsz, az mind hibás lesz.
Azaz ha nem értetted volna: a gondolkodás édeskeveset ér, ha nem tanultad meg a dolgokat.
"Vagy, ha már úgyis itt vagy a tényleges kérdésre adjál választ 13 milliárd éve úton lévő fény hogyan érkezhetett egy 13 milliárd éve még nem is létező fényforrásból?"
Mivel láthatólag az az én keresztem, hogy minduntalan számodra ismeretlen "új dolgokat" kell veled közölnöm a kozmológia tárgyában, ezért most elárulom: a legősibb fény, amit észlelhetünk, az ősrobbanás primordiális plazmájának a hősugárzása.
Ez az ősrobbanást követően 300000 évvel csatolódott le az anyagról, és azóta az átlátszóvá vált univerzumban halad minden irányban, kitöltve a teret. Ezt nevezzük háttérsugárzásnak. A legrégebbi fény tehát 13,7997 milliárd éves, és azok a háttérsugárzás fotonok, amik éppen most érkeznek be hozzánk (vagy a WMAP vagy Planck műholdakba) azok egy pár fényéves vastagságú gömbhéjből származnak, egy felületet alkotnak, ami mögé már nem láthatunk, mert akkoriban még átlátszatlan plazma volt az univerzum.
A háttérsugárzás gömbje "előtt" hozzánk közelebb található az összes látható galaxis. Tényleg van egy "Sötét korszak" a háttérsugárzás lecsatolódása és az első csillagok kigyulladása között, de ez körülbelül csak 400 millió évig tartott, azaz 13,4 milliárd éves objektumok már láthatóak.
Mondatról mondatra ásod magad mind mélyebbre. Igazán nem értem, mi alapján remélsz valami értékelhető újdonságot találni ezen a területen, ahol láthatóan ennyire kevés az ismereted, és a megértésre való képességed. Biztos neked is van szakmád, amiben megbízható a tudásod, és szert tettél a kollégáid megbecsülésére is. Kár ezzel aláznod magad.
"Szóval fénye már volt, de még nem létezett. Ezt azért inkább valami ezoterikával foglalkozó fórumon kellene elsütni, mert itt ugye megeshet, hogy kiröhögnek."
Nem érted az ellentmondást, számomra azért nem érdekes mert én nem hiszem el a bumm elméletet.
Én nevetségesnek tartom az állítást, hogy 13 milliárd éve jön ide agy fény a bummos elmélet 0,8 milliárd éves világából!
Bocsánat ezt a beírásodat még nem olvastam, nem voltam idehaza.
A problémám az, hogy 13 milliárd fényévnyi útról hozzánk 13 milliárd év alatt érkezett meg a fény. 13 milliárd éve az a fényforrás - szerintem - még nem is létezhetett, hiszen csak 0,8 milliárd éves a nagy BUMM világa.
Nem irreális egy ilyen tény elfogadása? mármint, hogy a látható világunk minden objektuma létezett az első pillanattól?
Persze számomra nem lényeges a születési idő, mert ami most látszik a horizonton az a fény hosszú utazási ideje miatt - a bumm elmélet okán - nem is létezhetett még akkoriban, amikor felénk elindult a fénye.
Szóval fénye már volt, de még nem létezett. Ezt azért inkább valami ezoterikával foglalkozó fórumon kellene elsütni, mert itt ugye megeshet, hogy kiröhögnek.
Nem neked válaszoltam, de köszönöm az érdeklődésedet, javaslom ne dühöngjél, teljesen felesleges. Én saját agyammal gondolkodom, lehet ez túl egyszerű neked. Javaslom akkor bogarászd a túlkomplikált kreációkat, ha az kellemesebb időtöltést jelent neked.
Vagy, ha már úgyis itt vagy a tényleges kérdésre adjál választ 13 milliárd éve úton lévő fény hogyan érkezhetett egy 13 milliárd éve még nem is létező fényforrásból?
Most milyen távolra látunk? Én még 13,8 milliárd fényévnyi látótávolságról tudtam. Most 13,8 milliárd évesnek tekintik a nagy BUMM-os okosok a világ életkorát?
Persze számomra nem lényeges a születési idő, mert ami most látszik a horizonton az a fény hosszú utazási ideje miatt - a bumm elmélet okán - nem is létezhetett még akkoriban, amikor felénk elindult a fénye.
"néhány a ma még magyarázatra szoruló titokkal fűszerezve, pl a színképvonalak (ha jól emlékszem) balra tolódása a nagyon távoli fényforrásokból ide érkező fény észlelésekor."
Ez nem "magyarázatra szoruló titok", hanem az általános relativitáselméleten alapuló táguló univerzum-modellből egyenesen következik. Az, hogy neked fingod sincs a mai tudásunk szerinti legpontosabb gravitációelméletről, és annak alkalmazásairól, az csak a te tájékozottságodat minősíti.
"Meggyőződésem az, hogy a horizontunkat a világűrben meglévő anyag ritkasága, illetőleg annak sűrűsége szabja meg. Egy bizonyos távolságon túlról már legfeljebb infravörös sugárzást enged át az űrben eloszló anyag, azon túl pedig ez a függöny már lezárja a távolabbi világot előlünk."
A teljes jelenlegi fizikai tudásunknak ellentmondó alaptalan bullshit.
Bár erre már korábban is számos alkalommal felhívtuk a figyelmedet: ha nem érted se a doppler-effektus fizikáját, se az elektromágneses sugárzás és az anyag kölcsönhatásának a fizikáját, akkor ne nagyon agyaljál a dolgon, mert csak ilyen alaptalan bullshit lesz belőle.
Az meg külön szép, hogy írod: te még 15 milliárd éves univerzum-korról tudsz. Ember! Aki követi a kozmológiát, az tud arról, hogy például a Planck misszó 2015-ben adta ki a legutolsó kutatási összefoglalóját! Akit érdekel a kozmológia az ezeket az anyagokat áttanulmányozta. De nem. Téged csak a fizikatudás nélkül kiagyalt sületlenségeid érdekelnek, a valós kutatási eredményekről hallomásod sincsen. Ezért röhejes, amit itt művelsz ostobán.
"No de meddig lehetett ellátni 13 milliárd évvel ezelőtt? Egymilliárd fényévig sem."
Itt a bizonyíték a hipotézisemre!
13 milliárd éve nem volt még készen a most látható fényforrás, hiszen a BUMM csak 0,8 milliárd éve kezdődött, akkor most miről vitatkozunk?
Persze, most jönnek majd a görbülő tér, meg a "relatív idő"?...kreációi, de ha kitekintünk a világmindenség bármely irányába csak az anyagi világ egyszerű színfalait látjuk, néhány a ma még magyarázatra szoruló titokkal fűszerezve, pl a színképvonalak (ha jól emlékszem) balra tolódása a nagyon távoli fényforrásokból ide érkező fény észlelésekor.
Meggyőződésem az, hogy a horizontunkat a világűrben meglévő anyag ritkasága, illetőleg annak sűrűsége szabja meg. Egy bizonyos távolságon túlról már legfeljebb infravörös sugárzást enged át az űrben eloszló anyag, azon túl pedig ez a függöny már lezárja a távolabbi világot előlünk.
Eddig úgy tudtam, hogy a világkeletkezést kb. 15 milliárd évvel ezelőtti időre becsülik.
Most tőled azt olvasom, hogy 13,8 milliárd éve megy a nagy-tágulás?
Én úgy gondoltam, hogy ha 15 milliárd éve indult a buli bumm, akkor a 13,8 milliárd fényévnyire lévő látvány még nem is létezhetett, tehát a hipotézisem igazolódott!
Ha most még néhány téves információt kapsz, akkor újabb hipotéziseid lesznek? :o))
Mert jelenleg a 13,6 ÷ 13,8 milliárd év az általánosan elfogadott érték, de ez esetleg még módosulhat.
Eddig úgy tudtam, hogy a világkeletkezést kb. 15 milliárd évvel ezelőtti időre becsülik.
Most tőled azt olvasom, hogy 13,8 milliárd éve megy a nagy-tágulás?
Én úgy gondoltam, hogy ha 15 milliárd éve indult a buli bumm, akkor a 13,8 milliárd fényévnyire lévő látvány még nem is létezhetett, tehát a hipotézisem igazolódott! 15-13,8= 1,2 ennyi idős a támadott elmélet szerinti világ a mostani horizontunkról érkezett látvány keletkezésének időpontjában!
A látókörünk méretét a világűrben eloszló anyag sűrűsége, illetőleg ritkasága szabja meg, a további észlelhető infravörös sugárzást pedig a "ködön áttörő" távolabbi objektumok fénye szolgáltatja, de már csak infravörös tartományban észlelhetően. A még messzebb lévőkből pedig már az infravörös sugárzás sem képes áthatolni a világűrben lévő nagyon ritka, de a roppant távolságok miatt azért mégiscsak függönyt alkotó anyagon.
Az hogy mi még akkor sehol sem voltunk mellékes kérdés.
(A Bólyayféle geometriából az agyagi világra átfabrikált elmélethalmazok nem befolyásolhatják a konkrét valóságot - szerintem. Az ezzel kapcsolatos felfogásomat nézzétek el nekem, ugyanis meggyőződésem szerint a színkép vonal elmozdulásnak lehet más magyarázata, mint a távoli objektumok nagy sebességű tovasuhanása.)
Száguldó rúd kontrahált hosszának mérése Einstein javaslata szerinti standard szinkronizáción alapuló mérési metódussal is történhet. E metódus a fényterjedés sebességének abszolút volta kimutatására is alkalmas.
Ha valaki azt vallja, hogy a rúdhossz valami látszólagos izé, akkor következetességből illene azt is vallani, c ugyancsak valami látszólagos izé.
Ezzel kirántaná a szőnyeget a relativitáselmélet alól, hiszen az elmélet c értékének komolyan vételére alapul.
Ha pedig a specrel tételei valamiféle csupán látszólagos jelenségeket prognosztizálnak, akkor
az áltrelre, és a nagyrészt rá épülő kozmológiára is rásüthető, hogy látszólagos jelenségekkel
Meg kell nézi, hogy a saját rendszerében (vesszőtlen) és egy leíró rendszerben (vesszős), mit jelent az anyagi pontnak a sebessége és a gyorsulása.
Az igazság az, hogy négyestérről van szó, 1+1-ben a dolgok egyszerübbek, de félrerthetők- innen ez a vita.
Nagybetű a vektor.
Per definició:
A négyessebességet: R négyes helyvektor első deriváltja a sajátidő szerint:
U=dR/dτ, a koordinátái uμ=dxμ/dτ.
A négyesgyorsulás: R négyes helyvektor második deriváltja a sajátidő szerint:
A=dR2/dτ2, a koordinátái aμ=d2xμ/dτ2
Tudjuk, hogy dτ2=dt2-[dr]2 Lorentz invariáns, azaz bármelyik :t: rendszeridejű IR nézve a saját rendszerben (pillanatnyi) mért sajátidő invarináns.
Innen dτ2/dt2=1- [dr]2/dt2=1-v2= 1/γ2 és dt/dτ=γ (gamma) , ahol V=dR/dt a klasszikus hármassebesség, aminek a hossza v=dx1/dt vagy v=dx/dt , ha 1+1-be lépünk át.
Ha a megfigyelő a pilanatnyi IR ül, akkor uo=1, mivelhogy ebben a rendszerben a v=0 -->γ=1, vagy másképp írva uμ= (1,0).
Most vegyük a négyesgyorsulást.
aμ = d2xμ/dτ2
ao=duo/dτ2= (dt/dt) * dy/dτ = dt/dτ *dy/dt= y *dy/dt - az időszerű komponens,
ai=dui/dτ= (dt/dt) *d(yv)/dτ = y *d(yv)/dt= y *(vdy/dt+ya)- a térszerű komponens, ahol v= dx /dt és a=d2x/dt2 , hármas sebesség és gyorsulás hossza, ha 1+1-be lépünk át.
akkor
aμ=y (dy/dt, v*dy/dt+ya)
ha v=0 ---> γ=1, az aμ=(0,a).
A pillanatnyi IR-ben úgy hiszem, hogy a UA=0, azaz a négyes sebesség és a négyes gyorsulás vektorok merőlegesek.
Hiszen UA= UoAo - U1A1= 1*0- 0*a2=0
Egy :v: pillanatnyi sebességgel mozgó :a: állandó gyorsulással haladó anyagi pont esetében
Én itt a Galilei relativitási elvre utaltam, mert kitadimanta két mondatából:
"A fény sebessége nem relatív, hanem abszolút sebesség, így minden más, ennél kisebb sebesség is lehet abszolút"
"A gyorsulással elért sebesség már nem lehet viszonylagos, mert a gyorsulás nem egy másik vonatkozási rendszerhez képest történik. (A szimmetria itt már nem érvényes. Miért?)"
én úgy értettem, hogy neki már ezzel is gondja van.
Nem hinném, hogy ő a hármasgyorsulás Minkowski téridőbeli
a'=a(1-V2/c2)3/2/(1-vV/c2)3
transzformálódására gondolt volna.
(ahol v a tömegpont, V pedig a K' inerciarendszer K-beli sebessége.)
Mert a mondatait ezzel a feltételezéssel se tudom értelmezni.
Akkor megvan a gond: mást értettünk gyorsulás alatt; én azt, amit te sajátgyorsulásnak nevezel. Ezért célszerű azt, amit te simán gyorsulásnak hívsz hármasgyorsulásnak hívni a félreértések elkerülése végett.
A vizsgált objektum sajátgyorsulása állandó. Az inerciarendszer, amiből leírjuk a fénysebességgel összemérhető sebességűnek találja a vizsgált objektumot. Ha ebből írom le a gyorsulását akkor az kisebb mint a saját gyorsulása. Ha nem így lenne, akkor elegendően hosszú ideig gyorsítva átléphetné a fénysebességet az adott inerciarendszerhez képest, amiről jelenleg úgy tudjuk, hogy nem lehetséges.
