Ám a kérdés: amiért hatékonyan működik, érvényes ez a közmegszokás (Idő), attól lehet-e mondani azt, hogy hatékony, hasznos, és biztos nem von hályogot a szemünkre?
Voltaképpen (tulajdonképpen, azt hiszem, őszintén szólva etc., etc.) egyetértek veled.
Az idő konvencionális, szubjektív, tételezett dimenzió, értelmezési mező, metafora-rendszer és kulturális inercia.
De ettől meg nem tettünk semmi érdemlegest a probléma gyökerének kiásásához, hogy tudniillik valójában mi, illetve minek a megértését vagy elviselését teszi könnyebbé, miáltal mindent annyira bonyolulttá és elviselhetetlenné képes tenni. Egyszersmind, hö.
Bizonyos kihívásokra adott újabb kihívások szokványrendszerekre vetített válasza.
Közmegszokászokkal megszorzott megszokások konvencionális egyenlege két rövid párhuzamos vonal után.
Az idő talán olyan, mint a tükör (és a baszás konvencionális következménye): megkétszerezi (szaporítja) a dolgokat. Az idő parázna, kihívás, de nem létező dolog, mert csak folytonos lehetőség. Ám a beteljesülés: utólagos, érzékelt, forradalmi, szomorú, kauzalitás.
És a szürke reggelek, ojh, a tésztaképű reggelek.
Ps.: Van némi kompromisszumkészség bennem felülvizsgálni felülírt vélekedésemet. Ám csak logikus érvelésre vagyok kapható.
Előbb-utóbb visszacsatolódnak a visszacsatolódni valók. Minden érdem megillett minket, mindenért megkapjuk a magunkét, lehet, azonnal, lehet csak nagyon későn, amikor már fikarcnyi esélyünk sem marad arra, hogy bánkódjunk azért, mert minden, minden annyira elkésett.
És akkor van a csusszanás, halántékodon kidagad egy ér, kezed elfárad, rángás fut végig alkarodon, és indokolatlanul nem használsz határozott névelőket, és, és akkor...
Nem baj ha nem látom,
majd távolabb tolom
vagy a falra szegzem
és úgy kigondolom
Ím itt lebeg a cél!
Amin lebeg, acél!
A formája tüske
S nem vol kő, mi üsse.
Pusztán a szememmel szegeztem
észrevételét szereztem
ezúton élem meg látványát
S csakis ő érezi hátrányát.
:-)
(Szerencsétlen szürke borngó agy
mondtam, hogy megnézlek és úgy maradj
mondtam, hogy körbe vesézlek
Most már leeshetsz, nem nézlek!)
Annak, akinek elengedik kezét
megengedik, hogy két kézzel étkezzék
Mindez úgy kezdődik, mondhatni kezdetben
lehanyatlik a kéz, s így mintegy megrebben
súlyosat hanyatlik, tányérba berobban
s lerobbant tányérban hatalmas nagy rom van
S ekkor már a két kéz, íme önállóan
gyömöszölhet, gyúrhat, mint egy disznóólban
s nem zavarja közben bárgyú emlékezet
miszerint valaki lefogta e kezet.
Lefogta? Vagy fogta? Vagy irányította?
Tartotta irányba? (Ahogyan ő szokta.)
tanítva tudását, illetve szokását
Szorongva szemléli engedés hatását.
Ténykedését nézni két önálló kéznek,
Dehogy engedem el! Még hülyének néznek...
:-)
A halálba beletörődni, tapasztalni, hogy valaki vagy valami elengedi a kezed,
roppant macerás.
Ám hiszem, az effajta beletörődés elleni küzdelem új és újabb felismerésekkel lep meg.
Látószögünk kizökken, a képvágás megváltozik, felhívja a figyelmet egy gesztusra, egy ajakbiggyesztésre, a háttérnélküliség iszonyatára, vagy egy olyan árnyalatra, amelyet megfogalmazni sem tudsz.
"Csak" lehet az, ami "szokásos", ami megszokott, és amiatt megszokott, mert rendszeres, vagy rendszertelenül vagy akár periodikusan tapasztalt és szokásossá párlódott mégis, vagy mi?
nem én változtam, hanem megörököltem egy olyan hangzót, amelyben jó a rádió. És minden jó csatornát be is állítottak nekem.
Eddig csak egy rádiós walkmanem volt, de azt csak vizitúrákon használom.
:-)
így van ez, az ember hol leszokik, hol rászokik. (apropó, mi van a bagóval? én még nem....)
a tvm függőleges, csak a műsorok színvonala az, ami lapos. gelka azt mondta, ez nem az ő hatásköre.
:-(
így lehet valami középszerűt kiválóvá tenni.
nézz előtte valami mélyrepülő szart.
egyébként én is szeretem a 7i7-es összes szereplőjét, csak mostanában elég lapos szokott lenni. A tévé egyébként 90 %-ban nézhetetlen, inkább a természetfilm-csatornákon lógatom a lábam, vagy még inkább bridge-et hallgatok, mert ott kurva jó zenék vannak este. (tegnap pl. jazz)
naha te bigbrada, nem is csoda hogy a passz máshol van!
a 7i7-es is mostanában inkább az altató szerepére pályázhat.
hallgass inkább bridge-et, (játszhatod is, ha van kivel) szombaton John Brown volt.
Fánki.
Minden a legnagyobb rendben. Láttam ma Őt. Vannak olyan időleges adottságaim, amelyek alapján, remélem, nagyon jó leszek Nála. De még hozzá sem mertem érni, megsimizni koponyáját, csodás ujjait.
